Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)

1992-04-25 / 114. szám

1992. április 25., szombat üj Dunántúli napló 7 Beszélgetés Pulai Miklóssal, a bankszövetség főtitkárával Jó irányú, kedvező változások Pulai Miklós (67) szakmai karrierje rendhagyóan indult: alig négy évvel közgazdász-dip­lomája átvétele után már pénz­ügyminiszterhelyettes. 1956-ban azonban megtörik a meredek pályaív; politikai sze­repvállalása miatt 57 elején fölmentik és elbocsájtják a Pénzügyminisztériumból. Fél évtizeden át OTP-tisztviselő; innen a Nemzeti Bankba kerül, s 1968-tól - 12 éven át- a jegy­bank első' elnökhelyettese. Ké­sőbb az Országos Tervhivatal elnökhelyetteseként dolgozik. A hetvenes évek második felétől számos kormányszintű szakmai bizottság vezető tisztségviselője, s egyik szervezője és irányítója a fölerősödött reform-folyama­toknak. 1989 óta a bankok ér­dekképviseleti szerve, a Magyar Bankszövetség főtitkára.- Ön egyike a keveseknek, akik az elmúlt évtizedekben megjárták a gazdasági élet szinte minden jelentősebb terü­letét, s otthonosan mozognak a pénzvilág hazai és nemzetközi kulisszái között is. Tapasztala­tai szerint a mi gazdasági szak­embereink, kivált bankáraink felkészültségben, tehetségben állják-e a versenyt nyugati kol­légáikkal és partnereikkel?- Nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Már csak azért sem, mert sajátos, bi­zonyos értelemben öntörvényű terrénum a pénz- és bankvilág, kapuit nemigen lehet egyetlen huszáros rohammal bevenni. Legbelső és legfelsőbb nemzet­közi köreibe csak az nyer bebo­csátást - legyen szó akár pénz­intézetről, akár magas beosz­tású reprezentánsáról - aki szakmai teljesítményével, jó partneri kapcsolataival és meg­bízhatóságával elismerést, bi­zalmat vívott ki magának. Eb­ben az egyébként óriási befo­lyással rendelkező körben a ha­zai „mezőny” tagjai közül - ért­hető okokból - még mindig a Magyar Nemzeti Bank a legis­mertebb. De már vannak szak­embereink az úgynevezett má­sodik-harmadik vonalban, akiknek külföldön is jól cseng a nevük, van reputációjuk. S ez nem csekélység, hiszen ezen a pályán a nexusok gyakran aranyat érnek . .. Ilyen szempontból külön is fontosak számunkra az olyan rangos események, mint például az Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank minapi közgyű­lése, amely néhány napra Bu­dapestet Európa pénzügyi fővá­rosává tette. A magyar bank­szektor nemzetközi elfogadtatá­sának és „beilleszkedésének” útját érzékelhetően egyengeti az a körülmény is, hogy jónéhány vegyes bank jött létre hazánk­Április 30-ig a termelőszö­vetkezetekben le kell zajlania a vagyonnevesítésnek, ami nem kis fejtörést okoz a tsz-ekben, ugyanis a teljes vagyont kell szétosztani a tagok, az alkalma­zottak, a volt tagok és azok örö­kösei között. Az alapító tagok a vagyon 20 százalékának felét a behozott földeterület, míg a má­sik részét egyenlő arányban kapják meg. A vagyon 40 szá­zalékát a tagok között az aktí­van eltöltött évek után, míg a fennmaradó részt a személyes közreműködés arányában osz­tották szét. Május közepéig mindenkit értesíteni kell a reá jutó vagyon nagyságáról. Ezek után még két hónap áll a tagság rendelkezésére, hogy eldöntse, mit kezd az üzletrészével, ami a tsz-ek tényleges vagyonát, a gépeket, az állatokat, az épüle­ban - tekintélyes külföldi pénz­intézetek részvételével. A magyar bankár-gárda vé­leményem szerint nemzetközi mércével mérve is versenyké­pes. Sok olyan negyvenes évei­ben járó szakemberünk van, aki nyelveket beszél, rendelkezik a szükséges szakismeretekkel - egyszóval minden adottsága megvan ahhoz, hogy belátható idán belül elismert, teljes jogú állampolgára legyen a nemzet­közi pénzvilágnak. S ahhoz is, hogy - megismerve a világ él­vonalába tartozó nagybankok üzletpolitikáját, információs rendszerét, az üzletmenet auto­matizálásában elért eredmé­nyeit - a honi bankélet tovább­fejlesztésében vezető szerepet vállaljon. Személycserék-Fölröppent a hír, hogy „a hatalom megkezdte a pénzinté­zetek ostromát”, azaz saját em­bereit akarja beültetni a banki szektor kulcspozícióiba. S ugye, nem zörög a haraszt.. ■- Feltételezések, latolgatások mindig voltak és lesznek. Azt azért tudni kell, hogy a bankfe­lügyelet nem magyar speciali­tás. A fejlett országokban min­denüt működnek, s hozzá te­szem: rendeltetésüknél fogva igen-igen kemény és szigorú el­lenőrző szervezetekként. A szi­gorra szükség is van, hiszen a bankszakma veszélyes üzemág, mert általában 15-ször, 20-szor annyi pénzzel dolgozik, mint amennyi a saját tőkéje. Amikor tehát hiteleket nyújt, és egyéb pénzügyi tranzakciókat folytat, elsősorban nem a saját, hanem a betétesek pénzét kockáztatja. A bankok kezére bízott összegek felhasználását szigorú jogszabá­lyokkal körülbástyázó, s az elő­írások betartását konzekvensen ellenőrző szervezetnek nagy a felelőssége. Végső soron neki kell ügyelnie arra, hogy a pénz­ügyi kockázat mindig, ésszerű keretek között maradjon; a beté­tesek pénze biztos helyen le­gyen, s ha föl akarják venni, bármikor hozzájuthassanak. A bankfelügyeletnek ez a szerepe semmilyen összefüg­gésben nincs azzal a jelenlegi - s minden bizonnyal időszakos - hazai sajátossággal, hogy a leg­nagyobb magyar bankokban je­lentékeny az állami tulajdon. Ez az átmeneti állapot a banktör­vény megszületésével egyidejű­leg egészen biztosan megválto­zik. A kormány egyébként bár­mikor adhat ki bankfelügyeleti teket, a készleteket testesíti meg. Bicsérden egy 16 tagú bizott­ság alakult, amelynek munkájá­ban részt vettek a munkahelyi közösségek képviselői, üzemi vezetők és a munkaügyi és a számviteli előadó. A kidolgo­zott javaslatot minden munka­helyi közösségben megvitatták. A tagság kilencven százaléka értesült a vagyonnevesítési el­képzelésekről.- A bicsérdi Aranymező ter­melőszövetkezet négy tsz-ből alakult, amelyek 1963 körül egyesültek - mondja Varga Ká­roly elnök - az alapító okiratok nem kerültek elő. A vagyonne­vesítésnél a bevitt föld aranyko­rona értékét vettük alapul. A 340 millió forintos vagyont 350 aktív és 398 volt tag és azok örökösei között osztjuk fel, rendelkezést, ami kötelező ér­vényű - de azt előzetesen meg kell beszélnie a bankfelügyeleti bizottsággal. E bizottság tagjai között, a Pénzügyminisztérium képviselőjén kívül ott van a Nemzeti Bank, a takarékszö­vetkezetek és - személyemben - a Bankszövetség képviselője, valamint a miniszterelnök által kinevezett 3 független szakértő is. Ami most már tágabb érte­lemben a politikai hatalom és a banki szféra kapcsolatát illeti: mély meggyőződésem, hogy rossz vért szül, távlatilag rop­pant nagy károkat okoz, ha a pillanatnyi érdek, a napi poli­tika beleszól a pénzintézetek ügyeibe, beleértve a személyi kérdéseket is. Rövid távon ugyan hozhat valamit a hatalom konyhájára, de ennél sokszorta nagyobb az ár, amit a későbbi­ekben fizetni kell érte. Én úgy tapasztalom, hogy ha a bankok élén végrehajtott sze­mélycserék hátterében a politi­kai motívumok álltak vagy áll­hatták is, az utódlás a szakmai szempontok figyelembe vételé­vel zajlott le. Más szóval, olya­nok kezébe került a stafétabot, akik képzettségük, tudásuk ré­vén már nevet szereztek ma­guknak a szakmában. Nagyobb mozgás inkább az igazgatósá­gok és a felügyelő bizottságok „környékén” tapasztalható, de egészében a pénzintézetekben nincs szó ostromállapotról. A személyi változások pedig - éppen az előbb említett ok miatt - eddig szakmai megrázkódta­tásokkal nem jártak.- Mostanában elég gyakran hallani arról, hogy napirenden húsz százalékban a föld és 80 százalékban a tagsági idő alap­ján. A tagok vagyonjegyet kap­nak és hatvan nap alatt dönthet­nek arról, hogy egyéni vállalko­zásba kezdenek, vagy továbbra is bent hagyják a vagyonjegyü­ket és osztalékát kapnak utána. Már 1988-ban lehetőség volt a vagyon felének a nevesítésére, akkor a szövetkezetnél a 10 százalékot nevesítettük. Véle­ményem szerint mái' korábban nevesíteni kellett volna a szö­vetkezetek vagyonát, sokkal több lenne az egyéni vállalkozó. Az emberek egyik napról a má­sikra nem változnak meg, idő. kell ahhoz, hogy kialakuljon a tulajdonosi szemlélet, a kezde­ményező készség. Néhány év kell ahhoz is, hogy az önálló gazdálkodást megtanulják, ed­dig ugyanis egy-egy részterület­van a forint konvertibilissé .vá­lása. Autentikus pénzügyi veze­tők még bizonyos - nem távoli - dátumokat is emlegetnek. Ön­nek mi a prognózisa? Konvertibilitás- Jómagam csak helyeselni tudom, hogy a pénzügyi kor­mányzat a konvertibilitást ille­tően nem szánta el magát látvá­nyos és radikális lépésekre - pedig ilyenekre néhány kör­nyező országban sor került. A tapasztalat és a józan ész ugyanis ennek épp az ellenkező­jét sugallja: előbb de facto le­gyenek meg a konvertibilitás feltételei, s azután jöjjön a „dobpergés”... Könnyen hitel­telen, rossz pozícióba kerülhet az, aki fölcseréli a sorrendet. Mert a konvertibilitás, ha nincs kellően előkészítve, olyan, mint a bajnoki cím: nehéz megsze­rezni, de még nehezebb megtar­tani. Annyit azért a kötelező óva­tosság mellett is meg lehet álla­pítani, hogy az utóbbi években jó irányú, kedvező változások részesei és tanúi vagyunk ... Az első lépéseket tulajdonkép­pen már 1987-ben megtettük a kereskedelmi libralizálásának megkezdésével. Tovább halad­tunk - a Valutaalappal, a Világ­bankkal egyeztetve - a Né­­meth-kormány idején, s a ke­reskedelemben, a pénzmogás­­ban zajló jól szervezett folya­matok immár elérhető közel­ségbe hozzák a célt. A múlt év végén megkezdődött a szer­vező, előkészítő munka, hogy létrejöjjön a bankok közötti de­viza-piac, ami szintén fontos tel foglalkoztak, mert minden nagyon leszakosodott. A szalántai Hunyadi termelő­­szövetkezethez kilenc község tartozik, és közülük kettő csak 1975-ben csatlakozott. A va­gyonból összesen 1200-an ré­szesülnek. Egy nyolctagú bi­zottság dolgozta ki a közgyűlés elé vitt javaslatot, amelynek tagjai voltak a nyugdíjasok is, hogy minél igazságosabban tör­ténjen meg a vagyon felosztása. A legnehezebb feladat az volt, hogy a régóta nyugdíjban lévők is megfelelően részesedjenek. A vagyon felét a munkalapok alapján nevesítették. A bevitt földek aranykorona értéke is a birtokukban volt azt is felhasz­nálták. A legtöbb vitát a veze­tők prémiumának beszámítása okozta, sokan nem értettek ez­zel egyet. A turonyi alapítók aggálya az volt, hogy csak az aranykorona érték alapján tör­ténő vagyonnevesítés nem lesz igazságos. Véleményük szerint a földterület nagyságát és aranykorona értékét együtt kel­lett volna figyelembe venni. Néhányan jobbnak tartották feltétele a konvertibilis fizető­­eszköz megteremtésének. Mindehhez jó hátteret jelent, hogy az ország fizetési mérlege kedvezően alakul, megfelelő tartalékok állnak rendelkezésre. Ha pedig sikerül fordulatot el­érni - amire látok esélyt - a pénzromlás elleni harcban, s most már az infláció nem növe­kedni, hanem csökkeni fog, ak­kor . . . nos, akkor lehetséges­nek tartom, s nem is az évezred végén a konvertibilitást. Gyor­san hozzáteszem: ez az első időben a lakosság ellátásában, a turizmusban persze korlátozot­tan, a kereskedelmi szférában viszont teljesen vagy csaknem teljesen fog érvényesülni. Megint csak sporthasonlattal élve: ha a fizetési mérleg stabi­lizálódik és az inflációs folya­matban fordulat következik be, akkor összegyűjtöttünk annyi komért, amennyiért a grundfo­­ciban 11-es jár. S bár a 11-es még nem gól, de ha jól rúg­ják .,. Deficit- Az első negyedév költségve­tési deficit-rekordot hozott, s ennek nyomán a Kupa-prog­ram, az egész pénzügyi politika a kritikák kereszttűzébe került.- Ennek kapcsán csak annyit: a pénzügyi politika lényegében három dologra tud összpontosí­tani: ne legyen vágtató infláció, ne boruljon fel a gazdaság mű­ködőképessége, s ne váljon fize­tésképtelenné az ország. A költségvetés helyzetének alakulása természetesen fontos, a deficit megugrása komoly jel­zés és figyelmeztetés. Jómagam azonban a gazdaság helyzeté­nek egészét úgy ítélem meg, hogy gondjaink-bajaink valódi gyökere az elmúlt másfél-két évben bekövetkezett piacvesz­tésben van. A gazdasági rend­szerváltással, a privatizációval, az átmenettel törvényszerűen együttjáró sokféle nehézség - a gazdaság állapota, teljesítmé­nye szempontjából - szinte el­törpül a vérveszteség mellett, amit a volt szocialista országok, elsősorban a volt Szovjetunió felvevő piacainak kiesése okoz. Kulcskérdés tehát, hogy ho­gyan és milyen ütemben tudunk visszajutni ezekre, (ami persze nemcsak rajtunk, hanem az ő ál­lapotukon is múlik) illetve, hogy általában milyen mérték­ben tudunk piacot bővíteni. Szerintem most erre kell min­den erőt összpontosítani - amit úgy is fogalmazhatok: olyan volna, ha 1967-1991-ig vették volna a munkadíjat alapul, mert így nyolc évi kereset kiesik. A hímesházi Petőfi termelő­­szövetkezet 150 millió forintos vagyonnal rendelkezik. Minden egyes tag 30 000 forintos rész­jegyet kap. A fennmaradó részt osztották szét az alapítók és azok örökösei, valamint a jelen­legi tagok és a nyugdíjasok kö­zött.- A föld a legkényesebb ré­sze‘ a vagyonnevesítésnek — mondja Krémemé Mihelisz Te­rézia elnökhelyettes. - Ugyanis, aki valamikor földet hozott be, az járandóságot kapott eddig is utána. Szeretnénk a későbbiek­ben bérleti díjat fizetni érte, hi­szen a föld legnagyobb része a nyugdíjasok kezében van. Ép­pen ezért, amennyiben átenge­dik a földet a tsz-nek, azért meghatározott mennyiségű terményt kapnak és az adót is átvállalja a tsz. Ötéves szerző­dést kötünk velük, amelyben évi 3 százalékos osztalékot ga­rantálunk. A vagyonnevesítő közgyűlést április végén tartjuk meg, de részközgyűléseket már kondícióban kell tartanunk a gazdaságot, hogy ha kedvező szelek fújnak, ha végre piacbő­vítéshez jutunk, élni tudjunk a lehetőséggel. A határokon túli vevőkör bővítésére ugyan van­nak törekvések, ezek azonban nem elegendőek. Azt hiszem, az állam részéről nagyobb segít­ségre van szükség - lehet, hogy az export-támogatás eszközé­hez kell nyúlni -, mert úgy tű­nik, ebből a szempontból túl „steril” a monetáris politika. Pedig ha a piacszerzésben eredményeket tudunk felmu­tatni, akkor megindulhat a gaz­daság teljesítményének növe­kedése, növekszik az elosztható javak köre, megélénkül a belső piac - megvan tehát a fogódzó, amelybe kapaszkodva kijutha­tunk a gödörből.. .- A költségvetési deficit kap­csán sokan szemére vetik a pénzügyi kormányzatnak, hogy saját portáján nem söpör: igen­csak gyors ütemben emelkednek az államigazgatás kiadásai. S nem érvényesül az az elv, hogy a bevételekhez igazodjanak a kiadások, nem pedig fordítva.- Az elv megnyerő és rokon­szenves, de - lehet, megkövez­nek érte, mégis kimondom - a realitások nem igazolják. A fá­raók kora óta mindig és minde­nütt a kiadásokhoz igazítják a bevételt - legfeljebb van, aki tagadja, van, aki bevallja. Ha csakugyan a bevétel lenne a meghatározó, akkor aligha lenne például az Egyesült Ál­lamok költségvetésének akkora hiánya, amekkora köztudottan van. És akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni, hogy a kiadásokat általában sehol sem tudják arra a szintre leszorítani, ahol a bevételek vannak. Azok a bírálatok azonban „ülnek”, amelyek az állami kia­dások növekedését kifogásol­ják. Valóban, kiáltó a kontraszt mondjuk az oktatás, az egész­ségügy és az államigazgatás, valamint az ahhoz közvetlenül tartozó területek helyzete kö­zött. Ez utóbbiaknál nem ta­pasztalható olyan mérvű taka­rékosság, mint az előbbieknél. Érthetetlennek és súlyos hibá­nak tartom az államháztartási törvény körüli huzavonát és ké­sedelmeskedést, már csak azért is, mert a törvényjavaslat már 2-3 évvel ezelőtt nagyrészt kész állapotban volt. Márpedig csak ennek a jogszabálynak a tükré­ben lehetne hitelesen és komp­lex módon képet alkotni az ál­lam szerepéről - és esetleges szereptévesztéséről -, s lenye­segetve a fölösleges kinövése­ket a saját portán is ugyanolyan szigorú gazdálkodási rendet te­remteni, mint másutt. Bajnok Zsolt rendeztünk, ugyanis a falvak­ban jobban kontrollálják egy­mást az emberek. A pécsváradi Zengőalja ter­melőszövetkezet vezetése patt-helyzetben van. Ugyan a vagyonnevesítést megcsinálták, de újabb üzletrészjegyet kibo­­csájtani még sem tudnak.- Sok a gond az átmeneti tör­vény értelmezhetőségével - mondja Walter Tivadar elnök. -1988-ban szétosztottuk a va­gyon felét. 1990-ben áttértünk az egyszerűsített könyvelésre, ami miatt 57 millió forinttal csökkent a tsz vagyona. A most nevesíthető vagyon összege ugyanannyi, mint 1988-ban. A törvény azonban kimondja, hogy a tagok részére megállapí­tott részvagyon összege nem le­het kevesebb a korábban kiadott értékpapírok együttes névérté­kénél. így most a szövetkezet nem tud újabb üzletrészjegyet kibocsájtani, mert a jogosultak száma több lett. Az FM-től kér­tünk egy jogi állásfoglallást, hogy mi a teendő ilyen esetben. Egyelőre erre várunk. Sz. K. Mi van, ha nem adható újabb részjegy? Vagyonnevesítés Ha korábban megtörténik, több az egyéni vállalkozó A Budapest Bank Rt. pécsi fiókja Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom