Új Dunántúli Napló, 1992. április (3. évfolyam, 91-119. szám)
1992-04-09 / 99. szám
1992. április 9., csütörtök uj Dunántúli napló 7 VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET Nehéz évek elé néz a kereskedelem Rosszak a kereskedelem kilátásai - mondta az Országos Kereskedelmi Szövetség konferenciáján dr. Belyó Pál, a Gazdaságkutató intézet munkatársa. Becslések szerint az ágazat nyeresége 1991-ben 20 százalékkal volt kevesebb, mint az előző évi, az ide befektetők száma viszont egyre nő. Magyarországon a kereskedelem a nemzetközi átlagnál kevesebbel járul hozzá a nemzeti jövedelemhez - mondta Belyó Pál. Ennek oka a gyakran dömpingárakkal súlyosbított importverseny és a kereslet visszaesése. A belföldi értékesítés 1991-ben az előző évihez képest összesen 25 százalékkal csökkent (például kohászati termékekből 40 százalékkal értékesítettek kevesebbet, mint az előző évben; az építőipari termékeknél 48, az élelmiszeripari cikkeknél pedig 9 százalék volt ez az arány). Ehhez jön még, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése 1991-ben 18 százalékkal esett vissza. A prognózisok szerint a kereskedelem a következő néhány évben nemigen számíthat javulásra. Az 1991-es eredményekről még nincs adat. Mindössze azt lehet tudni, hogy a nyereség mintegy 20 százalékkal kevesebb lesz az előző évinél, pedig azt is csak a tartalékok felhasználásával tudták produkálni. A kereskedelemnek értékesítési nehézségek miatt eddig mintegy 2,3 milliárd forintnyi vesztesége van. A legsúlyosabb károkat a nagyobb fogyasztási szövetkezetek, a nagykereskedők és a vendéglátóipari egységek szenvedték el. A visszaesést senki sem úszta meg: a kiskereskedők forgalma például (értékben) 1991-ben alig valamivel volt több, mint az előző évi forgalom 77 százaléka. Ebben annak is része volt, hogy a lakosság sokszor illegális forrásokból (utcai árusoknál) vásárolt. Az általános stagnálás ellenére folyamatosan nő a kereskedelemmel foglalkozók száma; nyilván, mert ez igényli a legkevesebb beruházást. Az egységek száma 1991-ben az előző évi tízszeresére nőtt. Különösen népszerűek voltak a kft.-k: tavaly 50-szer annyit alapítottak, mint azelőtt; a részvénytársaságok száma a nyolcszorosára nőtt. Ezek között persze külföldi érdekeltségűek is vannak 1991 elején már 1700 kereskedelmi vegyes vállalat működött, és mintegy 13 milliárd forintnak megfelelő tőkét fektettek be Magyarországon. Becslések szerint ez az év végére 20-30 százalékkal nőtt. Ami a privatizációt illeti, tavaly a meghirdetett 40 ezer egységnek mindössze egynegyedét adták el. 1989 elején 249 nagy állami kereskedelmi egységet tartottak számon, mostanra közülük 57 átalakult, 7 önálló lett, 5 pedig megszűnt. (Világgazdaság) EGK-konzultáció Az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország közötti társulási szerződésről a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara folyamatos konzultációs lehetőséget biztosít tagjai számára. Ugyanitt hozzáférhetőek a szükséges új külkereskedelmi okmányok (EUR-1 és EUR-2). A konzultációval és az okmányokkal kapcsolatos részletes felvilágosításért Szarka Jeneméhez lehet fordulni a 13-040 és a 10-878-as telefonszámon. Olasz-magyar üzleti napok A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és az Olasz-Magyar Kereskedelmi Kamara május 11-12-én olasz-magyar üzleti napokat rendet Pécsett. A kamara várja a baranyai cégek üzleti ajánlatait. Az üzleti találkozóra csak az előre egyeztetett tárgyalópartnerrel rendelkező vállalkozások nyernek meghívást. Jelentkezés (olasz, német vagy angol nyelven) a 7621. P&s, Pf.: 109 címen, vagy a (72) 11-917-es telefaxon. Kamarai tanácsadás Az Interauditos Kft. május 12- én térítésmentes konzultációs napot tart a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarában. Témakörök: a ‘92-es számviteli törvény alkalmazása, külföldi számviteli előírások, mérleghitelesítés, átfordítás, vagyonértékelés, privatizáció, adózás. Jelentkezni lehet a 13- 040-es telefonon, vagy a 11-917-es telefaxon. Tőzsdekalauz A kereskedés módjai A Budapesti Értéktőzsdén a „nyílt kikiáltásnak” nevezett kereskedési módot használják: kézjelekkel és kiabálással kötik az ügyletet. Az egymásra találó vételi és eladási szándék az ügylet megkötését jelenti. Itt mindenki felfedi, hogy venni akar, vagy eladni, milyen értékpapírból és mennyit. Ha valaki turistaként, vagy üzletemberként meglátogat egy külföldi tőzsdét, ne csodálkozzék, ha másfajta kereskedéssel is találkozik. Többféle megoldás is létezik. Egyik például a kétoldalú jegyzésnek nevezett kereskedési fajta. Ez azt jelenti, hogy a vétellel vagy eladással megbízott ügynök (bróker) megérdeklődi az adott értékpapírból készlettel bíró kereskedőtől (a londoni tőzsdén ezeket dealernek vagy jobbeernek nevezik), hogy miként áll az adott papír árfolyama anélkül, hogy felfedné, vajon venni akar, vagy eladni. Válaszul adealer két számot közöl: az alacsonyabbikon hajlandó vásárolni, a magasabbikon pedig eladni. Az ajánlatok összegyűjtése után az ügynök visszatér ahhoz a kerskedőhöz, aki a legkedvezőbb ajánlatot tette, s most már közli, hogy mennyit akar venni vagy eladni. Ekkor jön létre az üzlet. A tőzsdei kereskedelemnek van olyan módja is, amikor öszszegyűjtik az összes vételi és eladási ajánlatot és ezt követően egyetlen aktusként zajlik le az összes ügylet. Az ilyen tőzsdéket szakaszos - azaz nem folyamatos - ügyletkötésűeknek nevezzük. De van olyan tőzsde is, amelyet már „forradalmasított” az elektronika, a Londoni Értéktőzsde például 1986 októberében áttért az értékpapírok számítógépes jegyzésére és forgalmazására. Ezt a változását Big Bangnek, vagyis Nagy Bummnak nevezik. A számítógép belépésével megszűntek a hagyományos üzletkötési formák, bezárták a forgalmat bonyolító „parkettet”. S ha már a „parkettnál” tartunk, érdemes említést tenni a tőzsdei üzlettér mellékszereplőiről is: sok hölgy és úr jár-kel, sürög-forog mindé nem elektronizált tőzsde „parkettjén”, így a budapesti tőzsdén is. Ezek fontos mellékszereplők: tagjai annak a kisegítő személyzetnek, amely nélkül el sem lehetne a tőzsde. Ők veszik át telefonon az ügynöki irodáktól a megbízásokat, jelentik azok teljesítését, közük a pillanatnyilag érvényes árfolyamokat. Milyen üzleteket lehet ma a Budapesti Értéktőzsdén kötni? Jelenleg kétfélét: az egyik üzlettípus az azonnali adásvétel, ebben a formában kötik meg az üzletek oroszlánrészét, kisebbik részét határidős formában. Ezeket opciós kötéseknek nevezik. Az opció szótári jelentése: választási jog két alternatíva között. Az értékpapír-üzletben ez választási lehetőséget jelent egy jog érvényesítése, illetve nem érvényesítése között. A megköttöt ügyletek elszámolása sajátos, egységes rendszerben történik: valamennyi tőzsdetag a fizetéseket is, az értékpapírok adás-vételét is nem egymással - a tőzsdével számolja el. (FEB) Bácskai Tamás Befektetésről, vállalkozásról - mindenkinek (Mű)Kincskeresö Mint sorozatunk előző részében kifejtettük, a műtárgyaknak kincsképző - tőke - funkciójuk is van. A gazdag ember évszázadok óta szívesen fordul a műtárgyak világa felé, a befektetés, a mecenatúra az, ami a műalkotást - az esztétikai érték elisemrésén túl - valódi tőkévé teszi. Szakértőnk dr. Gergely Pál, a Fortuna 11 galéria ügyvezető igazgatója.- Ha az állam nem hajlandó a művészeket és a művészeteket támogatni, akkor maradnak az irigyelt gazdagok. Őket hogyan, lehet rábírni a befektetésekre, vásárlásokra?-A műtárgyaknak nemcsak piaci, hanem esztétikai értékük is van. Az emberek pedig szeretnek maguknak örömet szerezni. Gondoljunk csak a reneszánsz mecénásaira, akik a művészetek aranykorát teremtették meg kifejezetten gazdasági indíttatásból, a saját örömükre. A kalmár, a mai vállalkozó befektető előde, jórészt spekulációs céllal vásárolt műalkotást, feltételezve, hogy az nem fogja elveszíteni az abba fektetett értéket. Tudta ugyanis, hogy az idő múlásával a műalkotások egyre többet érnek. Mai fogalmakkal élve: a befektető az invesztíciójától hozadékot várt. Jól is számított - bizonyság rá a reneszánsz kori műalkotások mai értéke. Ebből a korszakból pedig azért van ennyi műalkotás, mert sok mecénás volt. És ha a befektetések hasznához a műalkotások léleknemesítő, életörömöt árasztó hatását is hozzávesszük, a befektetés tényleges hozadéka szinte semmi máshoz nem hasonlítható.- Honnan lehet tudni, hogy akit támogatok, amit vásárolok, a jövőben a mai befektetés többszörösét fogja érni?- A fejlett piacgazdaságú országokban a műtárgyaknak ugyanúgy megvan a kialakult piaca, ha tetszik tőzsdéje, mint bármi másnak. A műtárgy tehát ugyanúgy viselkedik ezen a piacon, mint például az értékpapír a tőzsdén. Az értékét a kereslet-kínálat törvényei szabják meg. A művész neve azonban márkajelzés, értéket és árat befolyásoló védjegy.-Magyarországon a helyzet jelenelg ugyanaz, mint az áru- és értéktőzsdék esetében: kialakulatlan a piac. A műkereskedők azért igyekeznek szaktudással és piacismerettel pótolni olyan hatásokat, amelyeket másutt csak a piaci megmérettetés közvetíthet. Az üzleti kockázat ezért a műtárgybefektetésekben éppen abban rejlik, hogy helyesen tudom-e megítélni az illető műtárgy értékét - természetesen az adott pillanatban. Ez azt eredményezheti, hogy a befektető a várható hasznot kevesellheti a befektetés nagyságához, kockázatához képest. E kockázat pedig úgy csökkenthető, hogy a befektető már értékesült vagy többször értékesült műalkotást vásárol. Magyarán: régit vesz. Sok esetben ugyanis az érték egyenes arányban nő a műalkotás korával. A biztos befektetésnek azonban van egy hátránya: az így elérhető nyereség nem túl jelentős. Az ilyen befektetésnek inkább értékőrző, kincsképző, mintsem spekulációs funkciója van. Kétségtelen, hogy az ilyen műtárgy szükséghelyzetekben egy kortárs műalkotásnál nagyobb biztonsággal értékesíthető.- A spekulációs célból befektető számára azonban a kortárs műtárgy vásárlása ajánlott. Ekkor ugyanis az invesztor bízhat abban, hogy egy relatíve kis befektetés többszörös hozadékot termel.- Mind ehhez persze idő kell, hiszen a műtárgybefektetések nem rövid távon hozzák meg joggal elvárható hasznukat. Hosszú távra szólóan viszont csak a valóban gazdagok spekulálhatnak, illetve azok, akik tőkéjük lekötését hosszú ideig el tudják viselni. Sajnos, ez a réteg nálunk nagyon „vékony”, így a befektetőket nagyon meg kell becsülni. Nem véletlenül van hosszú ideje kínálati piaca a műtárgyaknak. Igaz, vannak divatos stílusok és irányzatok, mint például az impresszionizmus, a szecesszió vagy az ART-DECO, de azért mostanában sokkal több dolgot akarnak eladni, mint vásárolni. Ezért ma sokkal könnyebb venni, mint eladni.-Mi kell az eddig említetten kívül a műtárgy-befektetések biztonságához ?- Természetesen az intuíció kevés - szakértelem is kell. Ez vagy megvan a befektetőnél, vagy - mint minden, ez is megvásárolható a műkereskedőnél. Márpedig ha egy sikeres befektető-műkereskedő páros ki tud alakulni, hihetetlen vagyonokat lehet összegyűjteni. Ha akkor sikerül egy tehetséges művész alkotásait felvásárolni, amikor az még ismeretlen, akár rövid távon is jelentős hasznon érhető el.- Eddig csak a pénzről, befektetésről volt szó. Nem kellene szólni az esztétikumról is?- De igen. Az természetesen nagyszerű dolog, ha valaki a saját, biztos ízlését követve, saját gyönyörűségére vásárol. Ezzel a saját esztétikai élményét vásárolja meg, arról nem is szólva, hogy nagyon humánus cél érdekében fektet be. Lehet persze az értékpapírban is gyönyörködni - ezért is terveztetik azokat a legjobb művészekkel -, de ez egészen más kategória.- Ön a tőzsdével példálózva utalt a műtárgypiacra. Vannak-e a műtárgykereskedelemben is fekete dátumok? Gondolok itt például arra, hogy a közelmúltban kiderült: a Rembrandt-alkotásnak hitt képnek egy részét a mester tanítványai festették.- Igen. Hatszáz-kétszáz arányban „romlott le” a Rembrandtok száma. A műtárgypiac azonban nem érzékeny az ilyen esetekre. A képek esztétikai értéke ugyanis nem csökkent azáltal, hogy „csak” kétszáz kép mondható a mester valódi alkotásának.- Ezt lehetetlen megmondani. Egy portfolió annál jobb, minél színesebb, minél sokrétűbb. A leglényegesebb azonban a befektethető tőke nagysága. Ezért a kisbefektető is jól választ, ha kortárs műtárgyba akar invesztálni. Dönthet úgy is, hogy pénzét valamelyik befektetési társaságnak adja, ha nem maga kíván a tőke forgatásával foglalkozni, és ha a befeketését biztonságban akarja tudni. A befektetéshez, a műgyűjtés megkezdéséhez kortárs műalkotások esetén már néhány tízezer forint is elegendő, ha nem „holnap” akarom kivenni a befektetés hasznát. Ezért célszerű, ha az „amatőr befektető”, a kezdő műgyűjtő műkereskedőhöz fordul, mielőtt megtakarítását — portfolióját - színesítendő műalkotások vásárlásába kezdene. (Ferenczy Europress) Merth László Befektetési szótár A-tól Z-ig ÖSSZEVONT OSZTALÉK: az elsőbbségi részvénykhez járuló jogosultság az osztalék utólagos kifizetésére. Ez annyit jelent, hogy az osztalékkövetés érvényben marad akkor is, ha egy adott évben nem kerül sor osztalékfizetésre, de amint lehetőség van rá, utólag kifizetik. PÉNZTÁRJEGY: bakok (esetleg az állam) által kibocsátott rövid lejáratú kamatozó értékpapír. PORTFÓLIÓ (értékpapírtárca): egy személy, bank vagy befektetési alap értékpapír-állománya. PORTFÓLIÓ MENEDZSELÉS: a portfolió-menedzser tőkebefektetési döntései. A portfólió-menedzselési szerződésben állapítják meg az irányelveket is. PORTFÓLIÓ-MENEDZSER: az a személy, aki egy portfolió számára meghatározott irányelvek alapján saját felelősségére döntéseket hoz értékpapírok eladásáról, illetve megvételéről. PÓTLÉKOSRÉSZVÉNYEK: a tartalékoknak alaptőkévé való átalakulásakor keletkező részvények: ingyenrészvények. RÉSZJEGY: 1. szövetkezeti tagságot igazoló okirat, nem értékpapír. 2. befektetési alapban való részesedést megtestesítő okirat, értékpapír. RÉSZVÉNY: a társaság tőkéjének egy részét megtestesítő értékpapír, tulajdonosa számára tagsági és vagyoni előnyöket biztosít. A részvény tulajdonosa - a részvényes - igényt formálhat az osztalékra (tulajdona arányában kifizetett nyereségre), tőkeemelésnél elővételi joga lehet az új részvényekre, a társaság felszámolásakor pedig jogosult a bevétel tulajdonrészesedés szerinti hányadára. A részvényeseknek tőketulajdona arányában szavazati joga van_ a közgyűlésen. RÉSZVÉNYBEVONÁS: részvények bevonása az alaptőke csökkentése céljából. RÉSZVÉNYELEMZÉS: egy részvény értékének vizsgálata. Az elemzés középpontjában a vállalat jövedelmezősége áll. Az értékelés szempontjai: az osztalék, illetve a hozam, a tiszta nyereség, a tőkésítés, az egy részvényre jutó cash flow és a saját tőke nagysága. A részvény értékelésének másik módja a technikai elemzés, amely a múltbeli árfolyammozások elemzésével próbálja meghatározni egy részvény árfolyamának alakulását.
