Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-07 / 66. szám

1992. március 7„ szombat uj Dunántúli napló 9 Hova lett a magyar rajzfilm? új magán­stúdió Pécsen Se cégtábla, se felirat, csak a csengőre firkált filctollas betűk hirdetik: Műterem. Még jófor­mán a költözés szakaszában tart a legújabb pécsi magán rajz­filmstúdió, de már serény munka folyik a szobákban. Jó és gonosz vámpírok küzdenek a papíron, de senki ne gondoljon horrorra, inkább afféle Szabó-család történetre vámpí­rok előadásában. A stúdió vezetője, Baksa Ba­lázs nem ma kezdte a szakmát. Tizennyolc éve foglalkozik rajz- és gyurmafilmekkel, előbb operatőrként tevékenykedett, majd filmjei rendezője, forga­tókönyvírója, tervezője is lett. Dolgozott a televíziónál, a Pan­nónia Filmstúdió pécsi és buda­pesti műtermeiben Varga Csa­bával, az Aladin Stúdióban. Kedvence a gyurma, a tárgya­nimáció, mert véleménye sze­rint a gyurmával sokkal hitele­sebb csodát lehet varázsolni, mint a rajzokkal. Most pedig ez az új stúdió a munkahelye, amely az Interna­tional Cartoon Agency-hez tar­tozik. Ennek ausztrál tulajdo­Mihalik Zsolt: Mese Sárkány-erdő elrejt téged, csalán köti körbe térded, karmos bozót védi arcod, sűrű sátor őrzi hangod. Felhő-lovam hozzád repül, sárkány-sátor nyomban le­dül, csalán-bilincs széjjelpattan, bozót-börtön összeroppan. Ennyi csak az erdő-mese, itt a vége, fuss el vele. Szaladj vele Földön túlra, csillag-nyelven mondjad újra. Kerék Imre: Szerelmes dal Kedvesem, mint karcsú őz, hova futsz előlem? Csillagrengető fűszál bámul eltűnőben. Szekérnyomon, vadcsapán iramodva, szökve - hűs folyóvíz hívogat, erdő puha csöndje? Rejtőzhetsz gyökér alá, éjsűrű bozótba: kisérget e szerelem nvomod szimatolva. Ferenci Imre: Dózsa Égve égetem magamból a romlandót az ócskát s közben könnyeimet disznóhizlalók sírják pompásan égek én elégek szótlanul csak ne jusson konc nekik a felfalatásomon nosa „természetesen” magyar származású.- A stúdiá ezek szerint telje­sen ausztrál tulajdon?- Igen. Nagyon meg vagyok elégedve velük, mert olyan kor­rekt partnerrel találkoztam, ami­lyen igencsak ritkaság számba megy. Folyamatosan ellátnak bennünket munkával. Jó a fize­tés, márkában kapjuk meg.- Ha Önök csak a tulajdonos megrendeléseinek tesznek ele­get, mi lesz az egyéni ötletekkel, tervekkel? Vagy lemondtak ró­luk?-Erről szó sincsen! A cég nagy figyelmet fordít arra, hogy szülessenek egyéni filmek, amelyekkel a nemzetközi fesz­tiválokra is lehet nevezni. Ez azt is jelenti, hogy az I.C.A. a bérmunkából származó bevéte­leinek egy részét erre fordítja. Vagyis bárki dolgozhat egyéni filmen, s ha ötletét a cég elfo­gadja, a filmet saját költségve­téséből készítteti el. Amint itt berendezkedtünk, én is előve­szem régi vázlataimat.- Most min dolgoznak?- A ZDF német televíziónak készítjük ezt a 26 részes vámpí­ros történetet. Jelenleg nálunk a mozdulattervezés és rajzolás történik, a cég kecskeméti stú­diójában a kifestés és a felvétel. A nyáron már nekünk is lesz sa­ját kameránk. Kapunk compute­res berendezést a mozgások el­lenőrzésére, s ez egy csomó fel­esleges, későbbi korrekciótól ment meg minket. És már most megrendeltek tőlünk egy gyur- mafilsorozatot is, aminek külön örülök.- Nem zavarja kicsit, hogy a magyar rajzfilmes-világból így kikerül?- Van ilyen? Az elmúlt öt évben igazából nem talákoztam ezzel. A Pannónia Filmstúdió átalakult, felbomlott, legalább tíz magánstúdió alakult Ma­gyarországon, s mindegyik igyekszik külföldi megrendelő­ket találni. Az a baj, hogy a rajzfilmekre régóta nincsen pénz itthon, noha nagyon sok igazán tehet­séges ember dolgozik ebben a szakmában. De már a Pannóni­ában is az volt a helyzet, hogy a meglévő pénzt is csak 4-5 „nagy öreg” kapta meg, és a mellettük felnőtt, ma már 30-40 éves generációra nem figyeltek oda.- Én még emlékszem igen jó magyar rajzfilmekre, de a mai gyerekek többnyire csak impor­tált, szegényes ízlésvilágéi tö­megprodukciókat nézhetnek, ami több, mint sajnálatos!- Ezzel egyetértek, de amíg kormányzati úton nem emelik a támogatás mértékét, nem hi­szem, hogy valami megváltoz­hatna. Ha mindenki fejében vilá­gossá válna, hogy a minőségi „befektetetés” a gyermekekbe nem ablakon kidobott pénz, ha­nem nem is túl sokára megté­rülő, és lennének megrendelé­sek, a rendezők, tervezők bizo­nyára újra szívesen készítené­nek rajz-animációs és gyurma­filmeket hazai piacra. De amikor egy rendezőnek az önfenntartásért kell küzdenie, nem csodálnivaló, hogy biztos megélhetést keres, s ez sokszor egybeesik azzal is, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Barlahidai A. Dr. Szász János fotóiról ✓ Dr. Szász János: Árnykép Évtizedek summája Tűzfalak harmonikus geoet- riája. A kerítés ócska deszkái közül előbukkanó, fehérlő bir­kahomlok. A víz csendes tükre fölé magasodó, őrt álló facölö­pök - megannyi fa-menhír. Te­tejükön természetesen egy-egy madár. Legelő lovak három­szög-kompozíciója. Színházi széksorok fölfénylő támlái, mint egy-egy görbe ezüstkard vagy egy clown-mosoly. Ki hinné, ezek a fotók - több évtized válogatása - a ,Jcörül- mények kényszerítette érdekhá­zasságból” születtek? Az egy­kor jogot végzett fotóművész Szász Jánost az akkori ideoló­giai-politikai kurzus paran­csolja le az ügyvédi pályáról, hogy sorsa - majd később íz­lése, tehetsége is - a fotóval kö­tődjön össze. A Pécsi Tervező Vállalatnál valamikor épületeket fényké­pező, majd a fotólaboratórium vezetőjeként alkotó fotóművész természetesen alapítótagja a Mecseki Fotóklubnak is, amely most, a klub 35. éves születés­napja alkalmából őt tisztelte meg elsőként, az ő munkásságát mutatta be Szent István utcai, udvari galériájában. Dr. Szász János, mint mondja, egy közönséges Prak- tica típusú fényképezőgéppel, fénymérők és más hókuszpóku­szok nélkül alakította ki klasz- szikusan kiegyensúlyozott, a harmónia és a természet szerete- tén alapuló látásmódját, lett a FIAP, a Nemzetközi Fotómű­vész Szövetség tagja és AFIAP címmel kitüntetett művésze. Mert nem törekedett extrém hatásokra sosem. Erről nem is díjnyertes, nagy műgonddal készült reklámképei tanúskodnak igazán, hanem olyan életből ellesett pillanatok, mint a táncoló lány érzékeny erotikája, a cseh üvegeken megcsillanó, önarcképként adódó tükröződés, a farakás, a tűzfal geometrikus kompozíci­ója vagy egy őslénycsontvázra emlékeztető sziluett: a horizont fényeibe „írt” csúzda a lellei strandról. B. R. Csorba Győző: SIRATÓ É. T.-nek búcsúzóra A nagy család tovább apadt - Szegény öcsém! szegény öcsém! Csak tudhatnám csak érteném: Mi történt? Hol vagy? Mid maradt? Ügyes kezed ijedt szemed nem néz többé és nem mozog Mi lesz? Hisz én is indulok Találkozom-e még veled? Folyton maróbban szúr belém ha eltöprenkedem kicsit: lehetett volna máshogy is mondjuk hogy nem ismerlek én Szegény öcsém szűk ötven év /millió éve hogy vagyunk/ Előbb-utóbb eggyé fagyunk Mért keressük egymás kezét? Sírhatnékom van - Oktalan Néhány év és elpárolog az ilyes érzelmes dolog és fekszünk végképp boldogan Múltunk egy darabja A megtalált kincs Több mint harminc eszten­deje annak, hogy néhány pécsi főiskolai tanár és diák „rejtett kincsek nyomába” szegődött, összegyűjtve Baranya mondavi­lágának még élő emlékeit. A társadalmi gyűjtők munkájára is támaszkodó anyagot 1960-ban olyan könyvvé formálta dr. Vargha Károly, dr. Rónai Béla és Muszty László, amely Bez- zegh Zoltán illusztrációival köz­readott kormájában maradan­dónak bizonyult. így a Pannó­nia Könyvek sorozatban most megjelent újabb kiadás méltán számíthat az érdeklődésre. Hi­szen az 1960-as és 1971-es kia­dás példányai ma már alig hoz­záférhetők, a megye mondavi­lágának megőrzése érdekében pedig ez a mindmáig utolsó és olvasmányos formájában tulaj­donképpen mindenkihez szóló gyűjtemény. Megyénk olyan tájaihoz, régi váraihoz és kastélyaihoz, bar­langjaihoz és különböző termé­szeti képződményeihez kötőd­tek e regényes történetek, me­lyek egy részét már csak ez a múltat meseszerűen megörökítő hagyományvilág őrzi. A törté­nések horizontja pedig a nagy- harsányi hegytől a zselici széle­kig terjed, a Dél-Dunántúl ke­leti szögletének településeit fog­lalva magában. Valójában azonban mégsem a táj és a vidék, hanem a tájban élő ember a főszereplője ennek a költői hangulatú könyvnek. Az itt élők köszönnek vissza a történetekből: múltjukkal, gondjaikkal és jövőbeni álma­ikkal. Történelmi személyek villannak fel előttünk: Vak Béla, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc. Történelmünk vészter­hes és sorsfordító időszakai je­lennek meg: a tatárjárás, a mo­hácsi vész, a török uralom évei, meg a 48-as szabadságharc idő­szaka. Nem tudományos, hanem sa­játos, mondái történelemszem­lélet jellemzi ezeket az „íráso­kat”, az időpontok, a történések pontossága itt csak másodlago­sak, a népi értékítélet, életböl­csesség és igazságosztó jelleg a döntőek. Idősíkok és helyszínek tor­lódhatnak és csúszhatnak így egymásba, a történések egy­szerre játszódnak, ezért a konk­rét időpontokhoz is köthető régmúltban és egy időtlen álomvilágban; egyszerre kötőd­nek így Baranyához és egy tér RcitcÜ tóncsck tyyomúban ' : '• -"' v *: ■ • • «ARANYAI NÉP MONDA QYC'f JÓMÉ NY nélküli, parttalan, ősi hiedelem- világhoz. E varázslatos hangulatú kötet közvetítette táj- és népismeret nem csupán a szülőföld szerete- téről tanúskodik, hanem jelen­tős népköltészeti ismereteket is nyújt az olvasó számára. Pél­dául arról, hogyan keletkezett a beremendi hegy, mi volt a sze­repe a harkányi gyógyvíz kelet­kezésében az ördögnek, vagy milyen történelmi emlékeket őriz a mánfai templom. De arról is olvashatunk, hogy kinek az emlékét őrzik a jakabhegyi ro­mokhoz vezető út sziklái, mi volt a töttösi Sánta Pál hőstette, vagy hogyan bánt el a törökkel Szigetváron Zrínyi Miklós leá­nya. Megtudhatjuk, hogy a nép­hit szerint honnan származik a pécsi Bárányút, a Szamárkút, a Lámpásvölgy vagy az Istenál- dásvölgy elnevezése. Minderre és még sok minden másra is vá­laszt ad a több mint félszáz ba­ranyai és a vele szomszédos tá­jak ihlette mondát, regényes tör­ténetet tartalmazó kötet. A szülőföldet fel- és megis­merni a tájban csakis az ember megismerésével lehet, az itt élő emberek gondolat- és képzelet­világának, hagyományainak megismerésével. Ezek össze­tartó erejére a nehezebb idők­ben különösen szükség van. Identitást formáló, nemzethez tartozást tudatosító hatásukra pedig még különben. A könyv­ben szereplő mondák az itt élő, sokféle és eltérő nemzetiségű ember sorsát és vágyait tükrözi vissza, régi idők hiedelmeit és szokásait villantva fel az olvasó számára. Ezért a Rejtett kincsek nyomában című mondagyűjte­ményt valamennyi korosztály, de különösen az iskoláskorúak figyelmébe ajánljuk. Dr. Szirtes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom