Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)
1992-03-07 / 66. szám
1992. március 7., szombat üj Dunántúli napló 7 Baranyai gazdasági veszteségek A délszláv polgárháború kártétele Különös atmoszférát, hangulatot adni tervezéssel A pécs-szabolcsi ABC és Posta épületegyüttese Fotó: Szundi György Szerényen az élbolyban A jugoszláviai események hatásai az elmúlt évben a magyar GDP-t mindössze 0,3 százalékkal csökkentették. Az 1990-es évhez képest 22 százalékkal hanyatlott a tavalyi forgalom (a visszaesésből 15 százalék eleve be volt tervezve, mert a tavaly előtti esztendő megismételhetetlen rekordot hozott). A pontos összeg azonban nehezen számszerűsíthető, mivel a felfokozott biztonsági intézkedések a határ mentén, a menekült ellátás, a megszakadt termelési kooperációk, a bevásárló turizmus és az idegenforgalom visszaesése egyaránt tételként szerepelnek - jelentette ki dr. Kádár Béla külgazdasági miniszter egy sajtótájékoztatón. A 200 millió dollárt meghaladó exportkiesés az ország megyéit nem azonos mértékben sújtotta. A legerőteljesebben Dél-Dunántúl, azonbelül is Baranya gazdasága érezte meg a változást. Itt a legnagyobb veszteségek a mezőgazdasági termelésben és az élelmiszer-kereskedelemben - elsősorban a kis- keredelemről van szó - jelentkeztek. Cukorügylet A megye termelőszövetkezetei közül például a cukorrépa termelésben 36-an voltak érdekeltek. Hét év óta folyamatosan növelték a vetésterületet, számítva a déli szomszéd előzetesen jelzett igényére, és az 1985. évi 4897 hektáros cukorrépaföld tavaly már 13 657 hektárra növekedett. A jugoszláv határvidéki cukorgyárak többnyire bérfeldolgozásra vették át a terményt, s a díj a cukor egyré- szének visszatartása volt. 1991-ben viszont a megállapodásoknak megfelelő mennyiséget a partnerek nem tudták fogadni, így Baranyában 3278 hektáron a földben maradt a termés, több mint 430 millió forint árbevétel-kiesést eredményezve az érintetteknek. A szövetkezetek azonban - bár jó né- hányan ennek köszönhetik, hogy veszteségesen zárták a tavalyi esztendőt - továbbra sem terveznek vetésszerkezet változtatásokat, bíznak a javuló déli politikai helyzetben, s nem csökkentik a cukorrépa termelésre szánt területet. Konzum A kiskereskedelemben a pécsi Konzum áruház reprezentálja legjobban a változásokat. A korábbi 3 milliárdos éves forgalom ezúttal másfél milli- árdra csökkent, igaz ebbe közrejátszottak belföldi gazdasági hatások is, így például az OTP laA Konzum Áruház forgalma a felére esett vissza kásrészletek visszafizetése, melynek következtében jelentősen csökkent a fizetőképes kereslet. A bevásárló turizmus legfényesebb időszakában az áruház forgalmának közel egy- harmadát a jugoszláv vevőknek köszönhette. Ezeknél a vásárlóknál a helyi kereskedők kívánni sem tudtak volna jobbat, ugyanis pontosan lehetett tudni, hogy hentesáruért, tejtermékekért, vegyiáruért érkeznek, később pedig az étolaj, cukor, tészta vásárlási invázió után már bármilyen áru kelendőnek bizonyult. Álomszépen alakult az is, hogy minimum 6-800 forintot hagytak az üzletben a jugoszláv vevők egy-egy alkalommal, míg ma a baranyaiak legjobb időszakokban is átlagosan 200 forint alatt költenek. Tavasszal még az áruház havonta 150 millió forint értékű árut adott el, augusztusban viszont a kétharmadát sem érte el a forgalom. Bár az elmúlt egy-két hónapban ismét némi felfutás mutatkozik. De a devizabevételek alakulása is jól példázza a változásokat. A komplexum valutaváltó részlegének jelenlegi havi pénzforgatása legfeljebb tizede a korábbi 20 millió forintos nagyságrendnek. FEMA Osszeségében nagyobb vesztes a szintén pécsi, 500 millió forintos beruházással létrehozott FEMA bevásárló központ, amely éppen azért épült a harkányi út mellé, a város határába, hogy az érkező jugoszláv vásárlókat elsőként fogadja. Mire azonban elkészült, ez a cél teljesen értelmét vesztette. így a tervezett forgalmuknak csupán kétharmadát produkálták, s most a konkurenciaharcban minőségi szolgáltatásokkal, nyomott árakkal próbálnak előnyt szerezni. Tovább súlyosbítja a helyzetet egy most épülő harmadik üzletház. Két-három hónap múlva adják át Pécs belvárosában a komplexumot, melynek tervezésekor szintén bekalkulálták a délről érkező vásárlóerőt. Egyöntetű most abban a kereskedők álláspontja, hogy a horvátországi helyzet rendeződése után a korábbihoz hasonló vevőáradatra nem lehet számítani, mert bár az ott várható magas infláció épp az ellenkezőjét igazolná, de a menekült állapot és az újjáépítés anyagi terhei sokaknak kiüríti a pénztárcáját. Mindenesetre árualappal, kapacitásbővítéssel, fogadó létszámmal mindenütt azonnal tudnak alkalmazkodni a felfutó kereslet igényeihez a baranyai kereskedelmi vállalatok. Építőanyag A jelek szerint azonban első, békebeli üzletkötésekre az építőanyag-forgalmazók számíthatnak. Rájuk is fér, hiszen több nagykereskedelmi üzlet meghiúsulása miatt a siklósi, barcsi, csurgói, nagyatádi, pécsi Fészek áruházak tavalyi bevétele csak 60 százalékos volt a tervezetthez képest. A tárgyalások megkezdődtek, de a fizetési garanciafeltételek, a tényleges kondíciók kivétel nélkül mindenütt tisztázatlanok, s egyelőre lehetetlenné teszik a megegyezést. Mészáros Endre 1984-ben indult az Év Lakóháza pályázat. Ez a pályázat lehetőséget ad az építészeknek, hogy a legjobban sikerült épületterveiket egy szakmai bizottság megismerje, elbírálja, s tulajdonképpen nyilvánosságot is kapnak ezáltal, mivel kiállítást is rendeznek a legjobbnak ítélt munkákból. Az Ev Lakóháza címet csak egy épület nyerheti el. Általában az épületet és teve- zőjét szoktuk bemutatni. Most rendhagyó módon olyan építészről szólunk, aki azzal tűnt fel, hogy bár az élre sohasem került, de megbízhatóan és szerényen, mindig ott volt az élbolyban. Gungl Antal pécsi építész, amióta létezik a pályázat, minden évben több munkával is benevezett, s szinte minden évben az esélyesek sorában volt, akik között eldőlt az első helyezés. Igaz, egyszer sem sikerült elnyernie a legjobbnak kijáró címet, viszont valamennyi pályaművel kiemelt dicséretet ért el. A zsűri értékelése szerint épületeinek különleges erénye, hogy rendkívül célszerűen, gazdaságosan alakítja ki a belső teret. A racionális helykihasználásra jellemzően épületei kívülről sokszor jóval kisebbnek tűnnek, mint amekkora belső hasznos teret biztosít. Azt is mondják róla, hogy ő a szerényebb pénztárcájúak tervezője, épületei nem hivalkodóak, igyekszik viszonylag olcsón, jót csinálni.- Én csak rövid ideig dolgoztam tervezővállalatnál - mondja Gungl Antal. - Főként olyan munkahelyeim voltak, ahol inkább a kivitelezés szervezése, irányítása volt a feladatom. így nagy tapasztalatot szereztem a téren, hogy milyen megoldásokat lehet könnyen, jól megvalósítani a gyakorlatban és melyek jelentenek általában gondot. Nem szeretek egyforma, de mégcsak hasonló épületeket sem tervezni. Nem tartom szerencsésnek, ha túlzottan követik az éppen uralkodó irányzatokat, bár az is igaz, hogy az építészek nem, vagy csak nehezen tudják elkerülni a hatását, hiszen az építészetnek is van állandóan változó divatja. Szeretem, ha minden megrendelő egyedit kap, az épület funkciójának, helyének, céljának, családi háznál a benne élők életformájának megfelelően. Azonban minden építésznek vannak olyan kedvenc megoldásai, ami jellemző rá. Én így vagyok a galériával. Szívesen és gyakran alkalmazom, mert a térhatást növelni lehet vele, és a galériára felfutó lépcsők dekoratívvá teszik a lakást. Persze, hogy minden tervező azt szeretné, ha a megrendelő kellő anyagiakkal rendelkezne, hiszen ilyenkor lehet elengedni a fantáziát, ilyenkor tudja igazán kiélni magát az építész. Általában azonban nem ez a helyzet. Legtöbbször az a fő szempont, hogy minél olcsóbban, de mégis igényesen hozzunk ki valamit. Nagyon jó, ha az építtetőt meg tudom győzni arról, hogy ne ragaszkodjon az általa ismert, barátoknál, vagy szomszédnál látott megoldásokhoz, hanem hagyja, hogy én vezessem, hogy bebizonyíthassam, kevésből is lehet igényes megoldásokat találni. Minden családi ház tervezésénél alapvető, hogy megkérdezem, hányán fogják lakni, milyen az életvitelük, a család mivel foglalkozik, van-e hobbijuk, stb. Mert hiába terveznék valakinek például egy dolgozó szobát, ha az illetőnek inkább egy kis barkácsoló kuckóra lenne szüksége. De ugyanez áll a nem lakás céljára készülő bármilyen más épületeknél. Nagyon jó partnerem volt például a szigetvári ÁFÉSZ vezetősége. Az ő megrendelésükre készült a nagypeterdi kis ABC áruház és a szigetvári bútoráruház. Mindkét esetben egy bizonyos költséghatáron belül, de szabad kezet kaptam. (A nagypeterdi kis bolt családias hangulatot sugároz, beleillik a környezetbe. A bútoráruházát egy régi, ormótlam magtárból kellett átalakítani a lehető legkevesebb költséggel. Kitűnően sikerült. A szerző) Van egy titkos vágyam. Szeretnék egyszer kápolnát tervezni. Hallatlanul izgalmas feladatnak érzem, a funkció eltér bármi mástól, a tervezéssel lehetne különös atmoszférát, hangulatot adni. A legutóbbi pályázaton Gungl Antal öt épülete a zsűri kiemelt elismerését nyerte el. Ezek között volt az újpetrei ABC áruház, amely stílusában teljesen beleilleszkedik a falu jellegzetes épületeinek sorába, a pécs-szabolcsi ABC-Posta együttes, egy mecseknádasdi parasztház, amelynek felújítási, átalakítási munkáit úgy végezte el, hogy a ház megőrizte eredeti jellegét, egy mohácsi családi ház, és egy nagyon dekoratív harkányi üdülőtelep, amely igen tetszetősen és praktikusan tervezett ikemyaralók karéjából áll. Sarok Zsuzsa Szálkák Huszonegyes Nyerő számként tiszteljük a huszonegyest. Pedig nem volt az február 19-én az egyik volt osztálytársamnak, aki azóta nem nyerő, hanem egyenesen veszítő számként könyveli el a huszonegyest. íme az esete: A reggeli Mecsek expresszel utazott a fővárosba (21. kocsi 85. hely), s ugyancsak a Mecsekkel jött haza (21. kocsi 96. hely). Tehát mindkét esetben a huszonegyes kocsiba szóló helyjeggyel, ami számára egyáltalán nem volt szerencsés. Hogy miért? Mert odafelé az ablak résén át bevágott a hó rá és a mögé akasztott kabátjára, tehát kénytelen volt más ülőhely után nézni. Mivel a kalauzzal tisztázta, hogy az ő számozott helye a hóbefúvás miatt „huzamosabb emberi ülésre alkalmatlan”, rákérdezett, átülhet-e mondjuk az első osztályba, hogy ne kelljen végigállnia az utat. A válasz: Ha megfizeti a kü- lönbözetet. Barátom így aztán helyjegy ide, helyjegy oda Budapestig állva utazott. Visszafelé már nem a hó, hanem az zavarta számozott ülőhelyének birtokba vételében, hogy azt már előtte elfoglalta a mozgóbüfés. Újfent tu- dakolódott a kalauznál, s amikor rákérdezett, átülhet-e az első osztályba, ismét azt a választ kapta: Ha megfizeti a kü- lönbözetet. Barátom visszafelé is állt, egészen Pécsig. S hogy teljes legyen a napi ürömé, a főpályaudvarról az utasok orra elől indult el üresen a 30-as busz, így taxival kellett hazatérnie. Tőlem most hiába is kérdezi, hogy miért kellett állóhelyért helyjegyet vennie, én ugyan nem fizetem vissza neki a fölöslegesen kidobott 60 forintját. Azért mégiscsak nyert velem valamit, legalább kibeszélhette magából kellemetlen útikalandját. Ha már a huszonegyessel kétszer veszített. Sértődés Lassan már ott tartok, hogy elmegy a kedvem a „Szálkák” írásától, mert van akit megsértek vele. Pedig nagy ívben kerülöm a személyeskedést és az „elkövető(k)” néven nevezését, hisz célom nem a személyek, avagy cégek, intézmények megsértése. Szálkáimban a naponta sokunkat bosszantó jelenségeket tűzöm tollhegyre, avagy a jótetteket, a csodálkozást kiváltó cselekedeteket ismerem el, ez utóbiakkal az emberségünket, életösztönünket, kiapadhatatlan leleményességünket magasztalom. Mert erre is meg arra is rászolgálunk. Eddig még megúsztam néhány olvasói ledorongolással, olyanoktól akik magukra ismertek (mégha tudom, hogy nem is róluk szólt a cikkem). Eltűrtem nem épp dicsérő szavaikat, s igyekeztem megnyugtatni a reklamálókat, hogy nem az ő bőrük alá szántam az adott szálkát. De hiába, ha egyszer magukra vették! S számonké- rik, miért nem azt mutatom be inkább, hogy ők milyen áldozattal végzik ezt vagy azt a tevékenységüket, szolgáltatásukat, miegymást. Tisztázzunk valamit: a legnemesebb szándék is üthet ki balul. A legnagyobb jóakarat ellenére is bosszanthatja bárki az ügyfeleit, partnereit, honfitársát, szomszédját, munkatársát rossz szervezéssel, lélektelen ügyintézéssel, udvariatlansággal, gorombasággal, nemtörődömséggel stb. A „Szálkák” olyan görbe tükör melybe szinte valamenynyien belenézhetünk: lám, ilyenek (is) vagyunk! Vígasztal, hogy olvasóink többségének örömet szerzek, s végtelenül sajnálom, ha bárkit is megsértek. De azért nem árt tisztázni, hogy ki kit sért meg. Netán ők az olyan magatartásukkal, amivel valóban dühítenek, elkeserítenek, megbántanak, palira vesznek egy csomó embert, vagy én, mert az általam megélt, hallott, olvasóink által elmesélt ilyen eseteket megírom? A sztorit, bármiképp is jut az tudomásomra, úgy érzem, kötelességem megírni elismerőleg vagy követendő példa gyanánt, hogy lám így is lehet, avagy pedig azért, hogy az adott bántó jelenség többé, úgy, talán már nem fog előfordulni. Újságíróként ezt kell tennem, még ha szándékom ellenére óhatatlanul okot is adok a valaki(k)nek a sértődésre. Plakát Annyi, de annyi plakáttal találkoztam már életemben, volt köztük pocsék, volt amelyik valamilyen szempontból hatott rám, s elvétve olyan is akadt, amelyik érzelmileg megfogott. Ez utóbbi kategóriába tartozik a legújabb: gombócnyi rókakö- lyök(?) néz rám szomorú tekintettel, látni a pofácskáján, hogy szinte még mindig reszket a félelemtől, a szorongástól és a bánattól... A kis árva fölött a kérdés: A te anyukádnak van szőrmebundája? S alatta a pöttöm rókakölyök válasza: Az enyém az életét adta érte. Bárki is tervezte ezt a plakátot, nálam célt ért vele. Igen hatásosan nyert meg egy ügynek. Igaz, nem volt nehéz. Mikor lesz pénzem róka, coboj, nerc, fóka vagy bármilyen más bundára? Egy biztos, ha majd netán akár vehetnék is gyermekeim anyukájának valamilyen szőrmebundát, vagy eszembe jut ez a plakát és nem veszek juszt sem, vagy addigra már teljesen elfelejtem a szomorú szemű rókakölyköt? Murányi László
