Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-31 / 90. szám

1992. március 31., kedd ui Dunántúli napló 9 Elkészült egy ház A Dózsa Gyógy úton épített Adria üzlet- és lakóház, vala­mint a Szent István utcában ko­rábban átadott kétlakásos fog­híjbeépítés után a közelmúltban vehették birtokukba tulajdono­saik ugyancsak a Városgazdál­kodási Vállalat beruházásában készült épülettömböt a Szenthá­romság és Eötvös utcák hatá­rolta sarkon. A földszinti helyiségeket a Mohács és Vidéke Áfész vette meg, ott a Gilde Sörözőjük a szilveszteri főpróba óta hivata­losan is megnyílt. Azt egyelőre nem döntötték el, hogy a kisebb alapterületű üzleteket milyen profillal működtetik. A ven­déglő fölött két emelet magas­ságban, különböző nagyságú lakásokat adott el a vállalat. Vevőiket az adható hitelekhez a Mohács és Vidéke Takarékszö­vetkezetjuttatta hozzá. Fotó: Schindl József Kutyasuli a Schmidt-gödörben Szabadidőpark lehetne Mohácson a zsidó temető mögött van a Schmidt-gödör. Hogy valójában ki a tulajdo­nosa, azt kissé bonyolult rövid idő alatt tisztázni, használói mindenesetre többen is akad­nak, s ők jó gazda módjára igyekeznek törődni a területtel. Istállóval, félig kész házzal egy lovaspálya karámjában há­rom hátasló kimért méltósággal rója a köröket lovasával a nyer­gükben, tőlük karnyújtásnyira pedig egyszerre hat kutya ve­szett csaholása sem tudja el­vonni a figyelmét az akadálypá­lyán gyakorlatozó két ebnek. Osztrocska Mátyás rendőr őr­mester a német juhász gazdája, halk utasításokat ad, amit mara­déktalanul teljesít az állat. Rö­pül át a palánkon, kúszik, ügye­sen lépked föl a létrán, bizton­sággal halad a gerendán,- meg­áll a fotós kedvéért. Parancsra képes addig egyhelyben, moc­canás nélkül ülni, amíg azt ké­rik tőle. Pedig milyen jót le­hetne hancúrozni, rohangálni! Feszül minden idegszála, sze­mét le nem veszi a kecses belga juhászról, amely őutána uralja a pályát, s mintha még huncut mosoly is megjelenne a pofáján, mikor emez másodjára feldönti a vasból készült kapukat - de ülő pózából nem mozdul. A többiek a pálya szélén ki­kötve várnak és acsarkodnak egymásra, pórázaik szakítószi­lárdságát méregetik. A német juhászok sorába tett rottweiler időnként olyan lendülettel vető­dik szomszédja irányába, majd' a nyaka szakad ki. Hát még amikor Englert Antal megjele­nik a csibész-karral, valóságos őrjöngésbe kezdenek. Ám a pá­lyán várakozó két főszereplő fegyelmezetten vár. A „csibész, fogd meg” uszításra a provokált állat elszántan esiki neki a zsákvászonnak, vicsorog, mo­rog, tépi rendesen, mígnem a „vissza” felszólitásra, kicsit csa­lódottan ugyan, de visszasom- fordál gazdája lábához. És már jöhet a következő a harcászko­dást tanulni. Az egykori MHSZ lőtéren most egy vállalkozó lovardát rendezett be, mellette pedig az 1990-ben alakult Mohácsi Ku­tyás Klub és a polgári védelem városi parancsnoksága közösen kutyakiképző pályát építget. Mint mondták, szeretnének egy igazi szabadidőközpontot létre­hozni a területen. Állítják, hasznos amit csinálnak, a vá­rosból és térségéből egyre töb­ben keresik őket a vagyonőr­zésre kutyákkal vállalkozók, mert ilyen szervezet már léte­zik, csak éppen szakszerűen ki­képzett állat nincs. Ugyanakkor szívesen látják azokat is, akik nem kívánják versenszerűen produkáltatni kedvenc házőrző­jüket, csupán az alapvető tudni­valókra, engedelmességre sze­retnék szoktatni és nem értenek hozzá. Egy elhagyott épületet már benépesítettek kutyákkal. A polgári védelem belga juhászai mellett a boxokban gondoznak német juhászokat, befogadtak egy kivénhedett óriás schnau- zert és egy sárplaninácot. Vár­ják a Brodarics téri iskola fölső- seit, akik ajánlkoztak, hogy égy napra jönnek segíteni. Az ele­gyengetett terepen kellene a tég­latörmeléket fölszedni, mielőtt bevetik fűmaggal. De akad más teendő is. Főleg, miután május 24-ére nagyszabású majálist, gyermeknapot készülnek ide szervezni. ígérnek sokféle mó­kás játékot, versenyeket díjak­kal, lovaskocsikázást, még hő­légballon felszállást is. De sze­rintem, ha csak egyszer odaté­ved egy gyerek aki szereti az ál­latokat, rendszeres látogató lesz a Schmidt-gödörben. Hiszen a büszke lovakon, a morgós, de mégis csak játékos kutyákon kívül a közelben táborozó ju­hász nyájának kisbárányait is biztos szabad megsimogatni. Berta M. Mohács Röviden- Ki-mit-tud helyett Tá­tika. A mohácsi műsorfü­zetben előzetesbe beharan­gozták az országosan meg­hirdetett vetélkedőt, aztán lefújták. Helyette most Mo­hácson április végéig várják a Bartók Béla Művelődési Központban mindazok je­lentkezését a város iskolái­ból, akik a tévéből ismert Tátika című produkciókhoz hasonlót kívánnak bemu­tatni. A városi versenyt megfelelő színvonal esetén nagyszabású gálaműsorral tervezik megtoldani.- Készülve a szezonra. A horgászidény kezdése előtt vetélkedő szervezésé­vel frissítették föl az isme­reteket a művelődési ház­ban az ifi horgászok. Két korcsoportban, összesen harmincán versengtek, tesztlapok helyes kitöltésé­vel igyekeztek bizonyítani tudásukat. Ketten, akik pon­tosan tudták melyik fajta halat mikor szabad kifogni, a tilalom időtartama met- től-meddig tart, milyen hor­gászvizek találhatóak a tér­ségben és még egy csomó szakmai kérdésre is jól vá­laszoltak, értékes jutalmat kaptak, továbbá a megyei versenyre utazhatnak.- Hiányzik egy tábla. Mióta Udvarnál a határát­kelő forgalma szünetel, fél év is eltelt, mégis gyakran előfordul, hogy a kamiono- sok a városba betévedve ke­resik a Bajára vezető utat. A Közúti Igazgatóság mohá­csi üzemmérnökségének tá­jékoztatása szerint a város előtti úgynevezett deltánál tábla jelzi ugyan Baja irá­nyát, de a megyei központ­nak javasolják a TIR felira­tot is kitenni. Célszerű lenne ezt minél előbb kivi­telezni,, több termetes jár­művet kímélnének meg plusz kilométerektől.- Játszótér épül. Az au­tóbuszpályaudvar létesíté­sekor megszüntettek egy játszóteret a város központ­jában. Helyette új kialakítá­sát a napokban kezdik el, néhány méterre a régitől, ugyancsak a Deák téren. A homokozó építése után má­jus végéig a Pilisi Parkerdő szakemberei által készített mutatós, környezetbe illő fa játékokat felállítják.- Érdeklődők vannak. Mohács polgármesteri hiva­tala két pályázatot írt ki idén, melyekre a jelentke­zési határidő ma, március utolsó napján jár le. A párt- háznak épült és jelenleg a Merk Kft. bérelte ingatlanra keresnek vevőt, annak hiá­nyában pedig bérlőt a kép­viselőtestület határozata alapján. Információink sze­rint a múlt hét végéig egy komolynak tűnő érdeklődő adta be javaslatát. Kelendő rongyok „Micsoda szégyen! Ennyi ócska rongyot küldtek ide. Mit gondolnak rólunk, magyarokról azok a gazdag nyugatiak?”- mondogatta egy idős hölgy hét­főn a piacon, miközben messzi­ről szemlélte, amint vagy szá­zan egymást löködve tépték, húzták az adományba kapott holmit, amelyből közel egy tonna mennyiségűt a Városi Vöröskereszt szervezetten ké­szült kiosztani és a múlt hét első két napjának délelőttjére, mint ingyenes akciót hirdetett meg. Igyekeztek mindent jól elő­készíteni. A piacot szemelték ki helyszínül, tágas, nagy területet keresve, hogy minél többen hozzáférjenek a számukra szük­séges darabokhoz. A Park utcai iskola vöröskeresztes gyerekeit hívták segíteni a kocsiról le-, majd az asztalokon szétpakolni, a Vízmű Vállalat kocsija pedig fuvarköltség nélkül vállalta a raktárból a zsákok kiszállítását. Megszervezték az akciót leki- ismeretesen, csak éppen arra nem számítottak, hogy megér­kezésükkor már kisebb tömeg fogadja őket. És miért gondol­tak volna arra, hogy ha nálunk valami ingyen van, akkor ott már rendről, fegyelmezettségről szó sem lehet! Az asztalokra kipakolni nem kellett. A várakozók a kocsit megrohamozták, a lámpáját összetörték, a szállítók a zsáko­kat csak az emberek közé tudták üggyel-bajjal ledobálni, mód­jukban sem állt a járművet el­hagyni. Akadt olyan is, aki meg sem nézte mit rejt egy-egy zsák, ahogy hozzájutott fölkapta és rohant... Keddre darus teherautót kért és kapott a Vöröskereszt az ÉPFU-tól. Ingyen és kizárólag azért ilyen nagy autót, hogy ne tudják feldönteni. A meghirde­tett 8 óra helyett pedig még 7 óra sem volt, mikor kiértek a nagy halom ruhával a piacra. A csel bevált. Tömeg tulajdon képpen még nem verődött ösz- sze, de így is mindössze szétdo­bálni tudták a ruhahegyeket né­hány asztalon. Délre egyetlen darab madzag sem maradt a helyszínen. Szer­dán az előző két nap babako­csiba gyűjtögető öreg néni a földre abroszt terítve árusított. Szerzeményének egy részét kí­nálta. A következő vásárokon lesznek többen is, akik ezt te­szik. A jóállapotú télikabátok, szoknyák, blúzok, nadrágok mellett tényleg rengeteg ócska, divatjamúlt, elnyűtt ruhát, láb­belit küldtek - a menekülteknek. A magyarokra rámaradt ez az adomány. De nálunk még ezen is tudnak veszekdni az embe­rek. És pénzt csinálni belőle. Az sem lehetetlen, hogy rászorul aki ezt teszi. Mindentől függetlenül a vö­röskeresztesek köszönik mind­azoknak, akik segítettek és azoknak is. akik akartak! B. M. Sok a csőtörés Tavasszal a mezőgazdasági dolgozók szívesen vennék az esőt, ehelyett már évek óta a csőtörések árasztják el a drága vízzel Mohácson az aszfaltot. Az elmúlt héten egyetlen nap alatt a főutca három pontján roppant meg a fővezeték. A sze­relők azonnal hozzáláttak a hiba elhárításához, a víz elfolyását meg is szüntették, csak sajnos ilyenkor a helyreállítási munkák késlekednek. Nem a dolgozók hibájából, hiszen meg kell várni a visszatöltött föld üllepedését. Persze, előfordul, hogy a meg­rendelt betonozásra, aszfalto­zásra további heteket lehet rá­számolni. Schindl József felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom