Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-22 / 52. szám
10 aj Dunántúli napló 1992. február 22., szombat ALPOK-DUNA-ADRIA MAGAZIN Természetvédelmi park Lombardiában „A határokon átnyúló rádiók és televíziók tették talán a legtöbbet az Európát felszabdaló falak lebontásáért” - mondta dr. Martin Purtscher, Ausztria Voralberg tartományának főnöke, az Alpok-Duna-Adria nemzetközi televíziós magazin legutóbbi, bregenzi szerkesztő- bizottsági ülésén. Voralberg három ország hét tartományának találkozási pontján fekszik, a Bodeni-tó partján. Európának e tájilag és nemzetiségileg is tarka szegletében mindenki meg van arról győződve, hogy a jövő Európája a sokszínűség és a régiók Európája lesz. Szerzőink: Joseph Stocker (ORF Klagenfurt), Renato And- reolassi (RAI Milano), Békés Sándor (MTV Pécs), Helmut Görlack (Bajor TV), Franz Linger (ORF Graz), Vittorio Citer- rio (RAI Milano), Maria Serena Tait (RAI Trento). Rovatszerkesztő: Békés Sándor. Karavánalagút A Szlovéniát Karintiával ösz- szekötő karaván autópálya napjainkban meglehetősen kihalt képet mutat, pedig üzemeltetői napi 9 ezer jármű áthaladásával számoltak. A gépjárművek rohamának levezetésére sok áteresztő sávot és kaput építettek, melyek többsége most néptele- nül árválkodik. A tragikus jugoszláviai helyzet miatt alig 1600 autó halad át naponta az alagúton, ami természetesen a bevételek elmaradását is eredményezi. Ausztria az első félévben 90 millió schilling autópályadíj beszedésére számított, de jó, ha a 15 milliót eléri majd ez az összeg. Dr. Erich Ribitsch, Tauernautobahn AG:- Az infrastruktúra fejlesztését mindig és mindenütt az adófizetőknek kell kifizetniük. Ennek a most kialakult helyzetnek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, hisz a karavánalagút megnyitásának jószomszédi, emberi és kulturális távlatai is vannak. Ez tehát sokkal több, mint egy gazdasági vállalkozás ... Az alagút és a felvezető autópálya-szakaszok megépítése kereken 4 milliárd schillingbe került. Jugoszlávia nemzetközi kölcsönöket vett fel, az Európai Beruházási Banktól például több mint 1 milliárd schillinget. Marjan Krajnc, úthálózat-fejlesztési miniszter:- Az egykori Jugoszlávia alkotmánya értelmében minden tagköztársaság maga felelt saját területén az infrastruktúra fejlesztésének finanszírozásáért. A kölcsön-szerződés az Európai Beruházási Bank és Jugoszlávia között jött létre, de azzal a kitétellel, hogy a karaván-autópálya építéséhez felvett kölcsönök visszafizetési kötelezettsége Szlovéniát terheli. És ezzel kapcsolatban semmi sem változott. Szlovénia az év végéig szeretné befejezni a még hiányzó, 13 kilométer hosszú, felvezető autópályaszakasz építését is. A nehézségek ellenére elő kívánják teremteni az ehhez szükséges több mint 60 millió schillinget. Karinthiában is vannak még olyan szakaszok, melyeken az autópálya melletti közutakra kell terelni a forgalmat. De június 1. után mindez a múlté lesz! A Garda-tó olaja Lombardiát elsősorban ipari tartományként tartjuk számon, pedig ezen a tájon sok más tevékenység is megtalálható. A Garda-tó vidékét például szinte mindenki mint idegenforgalmi központot ismeri, és csak kevesen tudják, hogy itt jelentős olajbogyó-termesztés is folyik. A Banaco bresciana-i partján az 1990-es évben 16 000 mázsa olajbogyót szüreteltek: ez a lombardiai össztermelés 90 százaléka. De a szakemberek szerint ebben az évben a minőség is különlegesen kiemelkedő volt. Az olajbogyó szüretelésénél és feldolgozásánál hagyományos módszereket alkalmaznak. Az olajbogyókat speciális fogókkal szedik le a növényről, majd megtisztítják a levelétől és a sajtolóba viszik. Alapos mosás után két hatalmas gránitkerék összetöri a bogyókat. Ezután következik a sajtolás, az összegyúrás. Az így nyert terméket rétegesen ráhelyezik a különleges nylon lemezekre. A feldolgozás utolsó fázisa két óráig tart, melynek során ezeket a lemezeket préselik. így kapják meg az extra minőségű olívaolajat, melynek gyógyhatását senki sem vonja kétségbe Egy érdekes adat: egy mázsa olívabogyóból a feldolgozás során 10-20% olajat nyernek. A maradék 80%-nak a fele víz, fele pedig olajpogácsa, amit szintén felhasználnak étkezési célokra. Az olajbogyó nagy tömegű termesztése a különlegesen kedvező klimatikus feltételek miatt alakulhatott ki ezen a tájon. Az itt elterülő hét községnek 14 ezer lakosa van, de nyáron félmillió embert vonzanak ide a 30 km hosszan elnyúló zöld dombok és a 14 km hosszú strand. A történelmi emlékek közül meg kell említeni a neolitkori cölöpökre épült falvakat, és azt a 16 templomot, melyekben Mantegna és Uccello festményeit csodálhatják meg a turisták. Nem is beszélve arról a hét középkori kastélyról, melyek közül néhányat még ma is laknak. A Valtenesi-félsziget, amely a legnagyobb olasz tó nyugati oldalán található, tehát mindazt nyújtja, amire a szabadidő tartalmas eltöltéséhez, a kikapcsolódáshoz és sportoláshoz szüksége van a ma emberének. A rádiházi ménes „Bort, búzát, békességet - jó lovat, jó feleséget. .. !” A rádiházi állami ménes díszkapuján olvasható ez a jókívánság, melynek tartalmát feltehetően mindenki tökéletesnek tartja, az értékek sorrendje azonban nyilván sokakat meglep. De nem itt, Rádiházán! Ez az aprócska Zala megyei település nemcsak a lovakból él, de a lovakért is. A kies táj elképzelhetetlen a ménes nélkül, mely nem kevesebb, mint 400 lóból áll. A tél persze itt is csendesebb és eseménytelenebb, mint az idegenforgalmi szezon hónapjai. Üres a kastély-szálló, a versenypályán csak az idomárok róják a köröket. A ménes most szabad vadlovak önfeledt csoportjára hasonlít. A kitűnő kondíciójú lovak minden nap kifutnak az ősgyepes legelőkre, legyen bármilyen hideg is. Rádiházán 1912-ben, a hadsereg igényeinek szem előtt tartásával kezdődött a lótenyésztés. A bátorság, a kitartás és a küzdeni akarás azóta is a legfőbb követelmények az itteni lovakkal szemben. A ménes és a tenyésztők büszkesége Kabala, minden idők legeredményesebb ügetőlova. Magyar díjak sokasága mellett kétszer nyerte el a „Preis der Stadt Wien” elnevezésű trófeát, és nevéhez fűződik a „Karlshorster Pokal” is. Kabala 1960-ban született Rádiházán, és ide is tért meg végleg, 1981-ben. Bajnokhoz méltóan temették el a lovak sírkertjében, a hatalmas fenyőfák alatt... A rádiházi ménes 120 lova most is az ügetőpályán küzd. A jelenlegi magyar pályarekorder, City, ugyancsak Rádiházáról indult. Ha megjön a nyár, a lovak nyugat-európai szerelmesei nagy számban keresik fel Rádi- házát. A vadászlovaglás embert és lovakat próbáló élménye minden résztvevő számára felejthetetlen. A rádiházi szakemberek az ügető versenylovak és a sportlovak mellett eredményesen tenyésztenek úgynevezett ugrólovakat isi melyek a mili- tary-versenyek sikeres résztvevői. A katonai hagyományok a nehéz akadályokkal zsúfolt versenypályán élnek tovább. Rádiházán mindössze 26 család él. Ez a település nincs rajta Európa térképén, sőt még a magyar autótérképeken sem található meg. Európa mégis ismeri, mert valami olyasmit produkál, amire szüksége van Európának . . . Tüzet nyitnak a nők A tűzparancsot egy férfi adja ki ugyan a hörpoldingi kézi ágyúslövészeknek, de az egyesület tagjai között több hölgyet is találunk. Maria Lamport, háztartásbeli, társnőivel egy-egy ünnepi eseményre készülve úgy rendezgeti harci felszerelését - köztük a hatóságok által szigorúan ellenőrzött lőport is -, mintha csak a vasárnapi ebéd hozzávalóit készítené elő. Ahhoz, hogy kézi mozsárágyús lehessen valaki Felső-Ba- jorországban, szigorú vizsgát kell tennie. Ennek ellenére ma már száz vizsgázó közül legalább hárman nők. És ez az arány növekszik. Tehát a hölgyek helyet követelnek maguknak az eddig kizárólag férfiúi élvezetnek számító mókában is.- A nők számára ezek szerint már semmi sem szent?- Dehogyisnem! De az nekünk is tetszik, ha társaságban lehetünk.-És a férfiak átengedik a lövés jogát? Ez nagy kegynek számít, nem?-Nem, nem hiszem. Úgy gondolom, hogy szívesen látnak minket a soraikban, mert az összejövetelek nem csak dur- rogtatásból állnak. Sok munka is akad, ha összejön a társaság. Szükségük van tehát a segítségünkre ... Újév napján, pontosan déli 12 órakor, Hörpolding minden szögletében dörögnek az ágyúk. Persze más ünnepnapokon is hallatnak magukról e különleges hagyomány férfi és női követői. Az ő „mondanivalójukat” senki sem engedheti el a füle mellett. . .- A lármakeltéssel az embernek kezdettől fogva az volt a célja, hogy elűzze a gonosz szellemeket, hogy figyelmeztesse társait, vagy hogy kifejezésre juttassa örömét. Maria Lampart a lövés pillanatában természetesen még ma is összerezzen. De a csattanást és a fojtogató füstöt feledteti vele az az élmény, hogy egy közösséghez tartozik, és hogy egy ősi hagyomány megőrzése érdekében férfiasán, akarom mondani nőiesen megállja a helyét. Chryslerek Grazból Grazban már 1900-ban is építettek automobilt, igaz, az egy kísérleti jármű volt, melyet Johann Puch készített. Néhány évvel később megkezdték e modell szériagyártását - köny- nyű kis járgányt Voiturette névre keresztelték. A grazi gyár igazi hírnevét azonban az Alpenwagen elnevezésű kocsi hozta meg, melyből annak idején csaknem 2000 darabot adtak el az egykori Monarchia területén. Az 1950-es és 60-as évek Puch 500-asa már futószalagon készült, ez az egyszerű és közkedveltjármű azonban - sikerei ellenére is - az osztrák személyautó-gyártás végét jelem tette. Ausztria ezt követően hosszabb időn át a haszonjárművek és a terepjárók gyártása terén ért el eredményeket. De most a Chrysler Voyager kerekein visszagördül Grazba a személyautó-gyártás. Lee Iacocca, a Chrysler képviselője:- A gyártelep helyének kiválasztásakor Ausztria földrajzi fekvése és az Európai Közösséghez való viszonya volt a mérvadó számunkra. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a Chrysler Voyager-ból már több mint 3 milliót adtak el. Most az európai kontinens meghódításán van a sor. A legmodernebb technikával felszerelt grazi műhelyben egyelőre 12 járművet készítenek óránként. A tervek szerint a következő évben összesen 27 ezer kiskocsi gördül majd le a futószalagról. A Grazban gyártott autó Európából származó amerikai. A festék és a gumik Németországból, a szélvédő és a diesel-motor Olaszországból, az akkumulátor, a tank és az ülések pedig Ausztriából származnak. Az alkatrészek 60%-át Európában állítják elő. A 100. grazi Chrysler Voyager nemrégiben készült el. A gyártók a négykerék-meghaj- tású változathoz fűzik a legnagyobb reményeket. Ez az autó bármilyen közlekedési viszonyok közepette is mobil és biztonságos marad az utakon. Lombardia parkjai Nem is gondolná az ember, de igaz: Lombardia tartomány területének 20%-a természetvédelmi park, vagy védett terület. Tegyük is gyorsan hozzá: gyakran még maguk a lombardiaiak sem ismerik ezeket a különleges értékű övezeteket. A tartományban jelenleg 20 természetvédelmi park működik. A legrégebbi a Ticino fo- lyónál található. A legújabb pedig az Oglio folyó menti. Tren- tino és Lombardia között, a gyönyörű Adamello-hegycsúcs, ez a csodálatos, érintetlen ékszer is védelem alatt áll. További parkok találhatók a Garda-tó mentén, az Adda és a Serio folyók partján, valamint Mantova földjén, a Lambro és Minico folyók völgyében. Lombardia különböző vidékein 80 védett terület található, melyeket az egyes megyék, községek, illetve hegyközségek megfelelő bizottságai felügyelnek. Lombardia tartomány 17 milliárd lírát irányzott elő a védelem alá helyezett tájegységek fenntartására, illetve arra, hogy ezek az értékek a nagyközönség számára is élvezhetők legyenek. A természetvédelem természetesen folyamatos ráfordítást és örökös munkát igényel. Az ember és ipari terjeszkedés által tönkretett területrészeket fel kell újítani. Sok pénzt és energiát követel a tűzvédelem is. A természetvédelmi parkok és védett területek a kikapcsolódás és a felüdülés színterei. Védelmük tehát nem azt jelenti, hogy csak a térképen ismerkedhet velük az érdeklődő. Lombardia bizonyos vidékein rengeteg az ipari létesítmény, a levegő szennyezettsége gyakran katasztrofális méreteket ölt. A természetnek ezek a védett szigetei tehát saját területükön túli hatásokat is kifejtenek. Döntő szerepük van abban, hogy még egyáltalán élni lehet. Maria Grazia szavai „Amikor Laridoban és az egész Quadrában a házak még szalmából voltak és elkeserítő volt a nyomor, a gyerekek egyik este azzal tértek haza az iskolából, hogy ma este aztán végképp nincs kedvük tanulni. Képzele- tükban mesealakok kavarogtak ...” Laridoban a házak már régen nem szalmából, hanem kőből és fából vannak, bár a falu érintetlenül megőrizte az ősi, hegyi településekre jellemző vonásait. Mindössze 125 lakója van, köztük Maria Grazia és édesanyja, Dina Fusali. Érkezésünkkor Maria Grazia éppen egy mesét írt. „És téged, boszorkány, hogy hívnak? Miért rajzoltak rá erre a kőre? És a boszorkány mesélni kezdett. Elmondta, hogy Citrinanak hívják, és hogy sok-sok évvel ezelőtt Larido -első lakói örökre befalazták ...” Maria Grazia szintén sok éven át be volt falazva. 1985. május 15-ig vették körül az át- törhetetlennek tűnő falak, melyek a fogyatékos embereket elválasztják a többiektől. Mariának, aki születése óta hátrányos helyzetű, mert agybénulást kapott, végül is sikerült áttörnie ezeket a falakat és kapcsolatot teremtett környezetével. A sokat szenvedett lány most 21 éves, és rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek a vele egykorú fiatalokat jellemzik. De mindezen túl féktelen vágy feszíti, hogy kifejezze magát, hogy a szavak útján a világ tudomására hozza mindazt, amit 15 éven keresztül kénytelen volt magában tartani. Maria Graziának a magány falát a tudomány és a technika segítette áttörni. 1985-ben a milánói dón Gnocchi intézetben sikerült rátalálni egy olyan tökéletes komputerre, amely végre lehetővé tette számára, hogy szavakba öntse gondolatait. Kezdetben nagyon lassan írt, legfeljebb pár szót naponta. Ma már rendszeresen dolgozik a gépen. Akik látják munka közben, mint például édesanyja, féltik is, hogy kifárasztja, túlerőlteti magát. De Maria számára az írás olyan öröm, amiről képtelen lemondani. Sűrű- levelezést folytat sok-sok emberrel, és kiadott egy könyvet is, amely gondolatait, verseit és emlékeit tartalmazza. A kötet címe: Csak írott szavaim vannak. Most legendákat és meséket ír, a helyi hagyományok ihletése nyomán. Tervei között szerepel a továbbtanulás is. Jelenleg a középiskola második osztályát végzi. Maria Grazia erkélyéről rálát a világra, látja a völgy mindennapi életét. Mindent megfigyel, meghall és meg akar érteni. És aztán megpróbálja szavakba önteni. A munka segíti abban, hogy legyőzhesse hátrányos helyzetét, és elhessegesse a szomorú perceket. Lelkesedéssel és kitartással készül írói hivatására. Mindent megél, amit leír. „Kimegyek az erkélyre, érzem az est hűvös levegőjét, be- szívom a tavasz édes illatát, és tudom, hogy nincs már messze a nyár...” Híres a rádiházi ménes