Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-22 / 52. szám
1992. február 22., szombat új Dunántúli napló 11 Ki fizesse a kutatókat? Ismét dúlnak a viták, egymásnak feszülnek az érvek és ellenérvek a kutatással, a kutatókkal kapcsolatban. A két tábor egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleménye: Szükséges. Szükségtelen. Fizesse az állam. Finanszírozza az adott ágazat. Követeljünk a kutatóktól konkrét eredményeket. Nem lehet kézzelfogható eredményt várni a kutatóktól. Most kutassunk, vagy ne? Dr. Szakály Sándor kandidátus, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet pécsi intézetének igazgatója, a Tejgazdasági Világ- szövetség elnökhelyettese több évtizedes sikeres kutatómunkával a háta mögött készséggel fejti ki e témában a véleményét. Szenzációs újdonságuk önmagáért beszél: több éves kísérletezéssel a világon elsőként dolgoztak ki olyan kalciumgazdag sajtcsaládot, amely lényegében kivédi a csontritkulást.- A csontritkulás, félő, ugyanolyan népbetegséggé növi ki magát, amilyen hajdanán a Morbus Hungaricus volt. Míg ez utóbbit az elégtelen táplálkozás és az embertelen életkörülmények váltották ki, a csontritkulás feltételezhetően a helytelen táplálkozás, a kalciumszegény és a foszforban gazdag étrendünk következménye - mondja, s kiselőadást tart, melynek lényege, hogy az étrendünkből mindinkább kiszorul a tej és a tejtermék, pedig az alaptáplálék. Azaz nálunk csak az lenne, ha ... Ehhez mit tehetnék hozzá? Ha megfizethető lenn?! Ha nem emelnék folyamatosan az árát! Szakály Sándor folytatja:- A világon Magyarország az egyedüli a fejlett országok közül, ahol a tejtermékeken nincs már dotáció ... A mezőgazdaság és az élelmiszeripar már padlón van, pedig ha valamire büszkék lehettünk a múltban, az az agrárágazatunk volt. Most aztán megnézhetjük magunkat! Megalapozott véleményével nincs egyedül. Mégis itt tartunk, ahol... Az áremelések sorából véletlenül sem marad ki a tej és a tejtermékek garmadája, mégis vészesen lohad a termelői kedv, s mind kilátástalanabb a feldolgozók helyzete.-A kutatásokkal kapcsolatban is hasonló a véleménye?- Mindenütt a világon a tudomány, a tudományt művelő kutatás támogatása valamilyen formában állami, vagy államilag szabályozott, de döntően állami feladat, amit egy magára sokból „boldogul” a szakma. Nekünk nincs költségvetési pénzünk, mi a tejipar által felvásárolt minden liter tej után kapunk 1 fillért, ami ugye ösz- szegében az infláció mellett is kevesebb, mint a két évvel ezelőtti volt. Ez a fenttartási költségeink egyötödét fedezi. A többit a kidolgozott szabadalmaink hasznosításából, avagy a sikeres pályázatainkkal teremtjük elő. De ha létezni akarunk, nyereséget, tartalékot is kell képeznünk.- Beszélgetésünk elején említette, hogy a pécsi intézet évi 22-25 millió forint költséggel dolgozik és ezt meghaladják a bevételeik. A másik két tejgazdasági testvérintézetük is hasonlóképpen áll? Nekik vannak más bevételeik is?-A mosonmagyaróvári és a budapesti testvérintézeteink valamit is adó állam a költség- vetésből áll, a fejlesztőintézetek viszont a termelőintézményekhez kapcsolódnak, így ezeket azok finanszírozzák. Nálunk a termelőintézményeknél nemigen alakultak ki kutatóintézetek, ezeket központilag rendelték az iparágakhoz. Az akadémiai kutató intézeteket a költségvetés támogatja, az iparágiak a fogyasztási javakba kalkulált fél-egy százalékos műszaki fejlesztési alapból létezhettek a minisztériumok szétosztása szerint. Valójában a tejipari kutatók sosem igényeltek annyi pénz, mint amennyit a tejipar az említett alapba befizetett. Ez volt a múlt...-Mára mennyiben változott meg a helyzet?-Még 1983-85 táján meghirdették, hogy az iparági kutatóintézetek tevékenységének egy részét fedezik iparközponti- lag, a többit keressék meg maguk. De a pénzszerzés módszertanát, azt, hogy a szükséges, hiányzó pénzt hogyan és miből teremtsük elő, erre máig sem kapott senki egyértelmű választ. Mi megoldottuk ezt az alapvető kérdést, pedig az élelmiszer- ipari kutatóintézetek nagyon nehéz helyzetbe kerültek, miután leült az egész élelmiszer- ipar, kétségessé vált a mező- gazdasági háttér, a vásárlóerő is mélypontra jutott.-A tejipari kutatók tartják magukat, sőt!- Nyugaton óriási összegeket fordítanak kutatás-fejlesztésekre az állami kutatóintézmények és a világcégek is, mint a Nestlé, az Unilever, a Hoechst, a Rhone Poulenc és a többiek. Nálunk ma az állami, de nem költségvetési, és az ipari forráA vajkrém állományának vizsgálatát végzi dr. Pallai Gábor és Ferencz Tiborné. Fotók: Kóródi Gábor. Fehérje-tartalmat vizsgál Danyi Lászlóné minőségellenőrzéssel, export-import minősítéssel és szabványosítási teendőkkel bővítették a tevékenységi körüket, ezek költségeit a vállalatok fizetik. Egyébként állítom, ez a szorítás jót is tesz a magyar kutatásnak, mert az életben maradásért kikényszeríti, hogy a minőségi kutatás irányába fejlődjön a hazai kutatás, benne az élelmi- szeripari is. Vége a korábbi langyos vízben lubickolásnak, viszont meg is kellene végre becsülni a minőséget, mert a legjobb kutató-fejlesztőink itthagyják az országot.“'- Mit értsünk a minőségi kutatás-fejlesztésen ?- A fejlesztést alakító pozíciókat hozó eredmények jelentik számomra a minőségi kutatást, tehát olyan saját termékekkel, technológiákkal kell kirukkolni, amit más országbeli kutatók tekintenek követendő példának. Mert, ha mi loholunk mások eredményei után, sosem mászunk ki a bajból.- Véleménye szerint privatizálhatok a magyar kutatóintézetek? Mert erről is mind gyakrabban hallani.- A tudományt művelő kutatóintézetek sehol a világon nem privatizáltak. Kérdem én, hogyan és ki tudná egyáltalán megmondani bármelyik kutató- intézet pénzértékét? Azt viszont el kellene már végre dönteni, hogy a magyar iparágakat egy vállalatként kezelik-e avagy sem, ha igen, akkor privatizálhassák a kutatóintézeteiket. Nem győzöm hangsúlyozni, szigorúan számon kérném a minőségi kutatást és semmi mást nem méltányolnék - mondotta dr. Szakály Sándor. Murányi László Előadás az elnök-szerző születésnapján „Békességre uszítok...” Nem akármilyen élmény színházi előadáson a szerző közelében ülni. Fokozódik az élmény, ha a szerző egyúttal köztársasági elnök is. Vasárnap este a Várszínházban a Kő kövön előadásán jelen volt a szerző is, Göncz Árpád. Nem bevonult, nem jelen volt, egyszerűen csak: bejött és leült. Véletlenül tőlem a második székre. És ebben nem volt semmi elnök-szerű. Nem volt benne semmi természetellenes, semmi póz. Vele beszélgetve, nem az ország első emberével társal- gunk, hanem egy bölcs, derűs, megértő emberrel. S e tulajdonságok közül egyet bírni sem kevés így együtt pedig már-már ritka. A „Kő kövön" két ember párbeszéde. Valamikor szerették egymást. Aztán az asszony 56-ban disszidált, a férfi itthon maradt. Hosszú évek után találkoznak újra, próbálják megbeszélni a múltat, megfejteni, megmagyarázni magukat, egymást, sikertelenül. Két egyenrangú igazság feszül egymásnak, de nem olvadhatnak harmóniába. Bánsági Ildikó és Oszter Sándor alakítását minősítse a szerző: „Marha nagyok vagytok! - mondta a köztársasági elnök a megfogalmazással némiképp áthágva a protokoll szabályait, viszont nagyon kedvesen és meghatottan. E mondat már azon az ünnepségen hangzott el, amit a Nemzeti Színház rendezett Göncz Árpád 70. születésnapja alkalmából. Kevesen voltunk és a hangulat nem csupán ettől volt családias. Azzá tették például az igazgató, Ablonczy László köszöntő szavai, és maga az ajándék: egy fotóalbum benne a próbák, az előadás fényképeivel. Családias volt a beszélgetés is a fehér asztal mellett, gyertyákkal, borral, itt tettem fel neki néhány kérdést.-A „Kő kövön” két szerepel lője nem tud szabadulni a múltjától, nyílt sebekkel járnak. Önnel is nagyon sok min- ; den történt, ami miatt megkeseredett ember lehetne. Szerencsére egyáltalán nem tűnik ; annak.-Fel tudom idézni a viszontagságaimat, de semmmi ; keserűség nem maradt ben- s nem. Egyrészt mert tudom, ] történelmi jégverés ellen nincs I biztosítás. Másrészt ha vala- | miért, mondjuk lecsuktak, | soha nem éreztem, hogy igazságtalanság történt velem - legfeljebb hadifogolynak éreztem magam, de nem vesztesnek és nem sértettnek. Csináltam valamit, azért csuktak be - semmi okom nem volt megsértődni. Nem azt mondom, hogy kellemes volt, mert hat évet börtönben tölteni akkor sem kellemes, ha aranyból vannak a rácsok. Kelet-Euró- pában amúgy sem illik megsértődni, ha az emberrel történik egy és más. A tízmillió magyar közül lgalább hétmilliót ért valamilyen sérelem az elmúlt ötven évben.- Jobb lett volna, ha ez vagy az másként történik?- Nem! Amíg az ember éli az életét, rengeteg mellékutat, tévutat is bejár. Én az életem legfeljebb ha két százalék hatásfokkal éltem, ami egy gőzgépnél is rendkívül rossz. Sok mindent csináltam, aminek közben borzasztó nehéz lett volna értelmét keresni - aztán később, együtt látva e cselke- deteket érti meg az ember, hogy mi, miért volt. Jobb lett volna gazdagabban, könnyebben élni, de ha az életemnek van értelme egyáltalán, akkor mindennel együtt van, ami megtörtént velem.- Mennyire érzi elégtételnek a nehéz esztendők után, hogy köztársasági elnök lett?- Ez nem elégtétel. Én ezt nem kerestem, nem mentem elébe és nem tértem ki előle. Ez minden. Az életem különböző élményeiből elég sokat tudok hasznosítani ebben a funkcióban: a magyar társadalom szinte valamennyi rétegének éltem az életét.-Jól esik Önnek, hogy egy ország „Árpi bácsija” lett?- A felém áradó szeretet hihetetlenül jól esik. Ugyanakkor felelősséget is jelent a bizalom, ami nem feltétlenül áll arányban a lehetőségeimmel. Ez nehéz. Megvannak persze azok is, akik gyűlölnek ...- Miért gyűlölnék?-Valószínűleg azért, mert békességre uszítok.-Jut-e manapság ideje az írásra ?-Semennyire sem. De ha az ember megszokta az írói magatartást, azt, hogy mindent figyeljen - önmagát is -, akkor nem tud más lenni. Önmagamat is kívülről figyelem. Érdekes látni, hogy az ember mennyire fejlődőképes, mennyire tud megfelelni a számára korábban teljesen ismeretlen körülményeknek. D. Magyari Imre Kétéves részletvásárlás kamatmentesen?... Sokan joggal panaszkodnak országszerte, magas az infláció, s a megtakarítások értéke egyre zsugorodik a bankokban. Valóban'így van. Akiknek havonta csak párezer forint „feleslegük” marad vásárlásra, de mégis nagyobb beruházásokra: színes tévére, fagyasztóládára, kamerára, vagy netán parabola- antenna fölszerelésére vágynak, azoktól mind távolabbra kerül céljuk beteljesedése. Hiszen, míg pénzüket gyűjtögetnék, az árak egyre magasabbra kúsznak. Nem a pénz drága, hanem a kamat A szokásos részletfizetési akciók, akárcsak a bankokban fölvehető áruvásárlási kölcsönök vagy hitelek olyan kamatterheket sóznak az igénylők nyakába, hogy amire a részletek lejárnak, gyakorta az eredeti árnak több mint dupláját is kifizetik a szerencsétlenek. Tavaly, amikor néhány barátommal ezzel a problémával találkoztunk, elkezdtünk azon töprengeni: miként lehetne mégis a kispénzű embereket vágyaik beteljesüléséhez segíteni úgy, hogy Nem jótékonyság - de jó gondolat vásárlásaik viszonylag olcsón, ám elviselhető részletfizetési teherrel sikeredjenek. A kamat megspórolása A dolog kezdetben meglehetősen képtelennek tűnt. De amint sorra elemeztük a fölvetődő problémákat s nyugati tapasztalatokat hasznosítva sorra vettük, miként lehet a gyáraktól közvetlenül vásárolva a kis és nagykereskedők hasznát megspórolni, és ésszerűen csokorba rendezni a megrendeléseket, a szállításokat és így tovább lassacskán kibontakoztak a megoldás körvonalai. Ennek lényege pedig többek között abban rejlik, hogy ha sok ember egyszerre fizeti be a havi részleteket, akkor az így létrejövő „nagyobb ösz- szeggel” célszerűbben lehet gazdálkodni, mintha valaki egyedül küszködik soványka pénztárcájával. Ez a végkövetkeztetés és más külföldi példák gyakorlata testet öltött a MITAX ORGAN KFT szegedi megalakításában. Csong- rád és Békés megyei irodáinkat tavaly szeptembere óta többezer ember kereste fel és teljes megelégedéssel választott katalógusaink bő kínálatából kedvezményes áron számított márkás vagy kommersz színes televíziót, videót, konyhai kisgépeket, riasztó berendezést, számítógépet vagy kerékpárokat, hogy a bútorok széles kínálatát ne is említsem. „Nem jótékonyság, de jó ténykedés!” Cégünk mottójául ezt a jelmondatot választottuk, emblémájának pedig egy kezet terveztettünk, amely elsősorban a kiskeresetű családoknak ajánlja az Önök városában most megnyíló irodánkat. Ebben azokat várjuk főként, akik úgy érzik álmaikhoz a részletfizetési akció által kerülhetnek közelebb. Amint jelszavunkból kitűnik, nem jótékonysági egyesület vagyunk, hanem egy olyan kereskedelmi társaság, amely kölcsönösen előnyös vásárlási lehetőségeket kínál Önnek, élete párjának és családjának nevezetesen: két éves lejáratú részletvásárlást, kétszázezer forint értékhatárig - kamatmentesen. Bízunk jövőbeli találkozásunk sikerében! Pavlovics Miklós marketing managerl Irodánk, amely Pécsett, a 7621 Pécs, Perczel M. út 16-ban található, munkanapokon 9-17 óráig tart nyitva. Telefonszámunk: 72/16-074. (1134)
