Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-22 / 52. szám

6 uj Dunántúli napló 1992. február 22., szombat Mi az, ami ilyenkor megmozgatja az embereket? Mélyvízben A z esküvőjük napján érte a baleset. Gonda Judit, Európa-, illetve több­szörös magyar bajnok köny- nyűbúvár nyakcsigolya sérü­léseket szenvedett. Jónáhány műtét eredményeként egy időben úgy tűnt, hogy felépül. Akkor született a most 6 éves kislánya, Noémi. Két év óta azonban folyamatosan rosz- szabbodik azt állapota, szinte állandó kórházi kezelésre szo­rul. Most újabb műtét előtt áll, s ha túl lesz rajta, hazamehet. Az orvosok szerint jobb, ha otthoni környezetben választ a további lehetőségei közül. Az első, egy itthon elvé­gezhető műtét, amellyel meg­szabadítanák a görcsös fáj­dalmaktól, de örökre lebé­nulna a két lába. A másik egy svájci készülék beszerzése, amelynek segítségével ottho­nában is fájdalom nélkül él­hetne. Ez a bizonyos pumpa ugyanis számítógépes vezér­léssel juttatná a szervezetébe a gyógyszert, de a jelenlegi ál­lapotán semmit sem változ­tatna. A harmadik lehetőség a külföldi beavatkozás. Egy lyoni orvos-team végez jelen­leg olyan nyakcsigolya, illetve gerinc műtétet, amelytől javu­lás várható. A műtét költsége 5,5 millió forint. Férje, Szalma Tamás, a közelmúlt­ban alapítványt tett. Az AG- ROBANk pécsi fiókjánál nyi­tott Judit Alapítvány számla száma: 999-41414. Szegeden, Pécsett, aztán ismét Szegeden operálták Gonda Juditot. Az állapota reményt keltőén javult. Dr. Bóna Ildikó,az ANTSZ osz­tályvezetője körzeti gyermek- orvosként ismerte meg a fia­talasszonyt, amikor a kislá­nyával haza jött a kórházból. A kapcsolat azóta is tart.-Előre felhívták a figyel­mem rájuk - mondja a dok­tornő. - A hallottak alapján arra gondoltam, hogy rengeteg segítségre lesz szüksége a gyermeke ellátásához. Aztán szinte megdöbbentett az a gondoskodás, amit tapasztal­tam. Igaz, Judit akkor még tu­dott mozogni, de távolról sem úgy, mint egy egészséges em­ber. Ahhoz, hogy ez a moz­gásképessége megmaradjon legalább annyi időt és energiát kellett magára fordítania, mint a kislányára. Csak egy példát említek: minden nap 500 gug­golást végzett. Sosem panasz­kodott, semmi sem volt ter­hére, elképesztő fegyelmezett­séggel tartotta magát az orvo­sok utasításaihoz. Amíg mo­zogni tudott, ő vitte Noémit sétálni. Miután tolókocsiba került, állandóan mesélt, olva­sott neki. Hiába találta meg napjainak értelmét, örömét, remélve, hogy az idő is segít a gyógyu­lásban, a baleset okozta sérü­lések egyre összetettebb tüne­tekben újra és újra jelentkez­tek. Amíg otthon lehetett, tö­rékeny édesanyja segítette a legszükségesebb mozgásban, aztán odáig jutottak, hogy ápolót kellett fogadniuk, de csak napi pár órát engedhettek meg maguknak. Judit képes volt időzítetten annyit enni, inni, hogy a természetes inge­rek akkor jelentkezzenek, amikor az ápolónő ott van. Mindezt már a férjétől, Szalma Tamástól hallom, aki a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Ingázik a két város között, ha teheti, napo­kat tölt itthon. Képtelen bele­törődni, hogy az a fegyelme­zett, okos, szabad gondolko­dású fiatal nő, aki az ő életfel­fogására, pályájára csak jó ha­tással volt, aki az ő kifejezett kérésére vállalkozott egy gyermek világrahozatalára, ennyit kínlódjon, vagy lebé­nuljon.-Ma már szégyellem, de volt idő, amikor minden szembejövőt meg akartam ál­lítani, hogy megkérdezzem: ő miért jár, mozog?! Juditnak nagyon nagy fájdalmai van­nak, de amíg mozdul a lába, addig minden lehetőségbe ka­paszkodunk. Az orvosai aján­lották a lyoni műtétet. Nekünk összesen 50 000 forintunk volt, ezzel tettem az alapít­ványt. Nem tudom, elkép­zelni, hogy Jutka föladja és a lebénítást válassza, mert az visszafordíthatatlan. Juditot most hozták vissza a fürdetésből a Honvéd kórház intenzív osztályán. Oldalt for­dulva , mozdulatlanul fekszik, a hangjában nyoma sincs az önsajnálatnak.- Nekem már eddig is na­gyon sokan és sokat segítettek - mondja. - Legtöbbet az édesanyám, a férjem és az or­vosok. A múlt héten járt itt az ideklinikáról az a két profesz- szor, akik a lyoni kapcsolatot keresik. Minden szépítgetés nélkül ismertették a lehetősé­geimet. Nem vagyok elkese­redett, mert érzem, hogy ahol véget ér az ő szakmai segíté- ' sük, ott folytatódik az emberi. Ezt már akkor is tapasztaltam, amikor Noémit vártuk. Előtte természetesen kikértük több ideggyógyász és szülész vé­leményét. A legtöbben óva in­tettek a szüléstől. Azért mégis akadt egy ideggyógyász, aki keresett nekem egy olyan szü- ; lészt, aki vállalta értünk a fel- I elősséget. Betartottam min­dent, amit kért, és amikor el- j jött az idő, együtt szültünk. Lazítanom kellett, nehogy megerőltessem a nyakam, fe­jem, az orvos kézzel tolta egyre lejjebb a hasam ... Hetek óta itt fekszik. A ke­ringési zavarok miatt felfek­vések vannak a testén, újabb műtét előtt áll. A 19. követke- \ zik. Az influenza járvány óta ; nehezebben viseli a bentiétet, látogatási tilalom van. Egyéb- ; ként megengedték, hogy a félje és az édesanyja rendsze­resen bevigye hozzá Noémit. Most rájuk gondolva töpreng, hogy a három lehetősége kö­zül melyiket válassza.- Még nem határoztam, de úgy gondolom, hogy a svájci műszer csak elodázná a dön­tést ... E zek szerint kizárásos alapon kezdte. Ha pedig így van, akkor csak a reményt tovább éltető külföldi műtét mellett határozhat. Már csak azért is, mert az alapítvá­nyon keresztül nagyon sokan akarnak neki segíteni. Van­nak, akik ezreket küldenek, mások száz-kétszáz forintot. Lényegtelen, hogy mennyit, hisz a szándék ugyanaz, s ha lassan is, de gyűlik a pénz. Jutkának van ideje azon is töp­rengeni, hogy mi az, ami ilyenkor megmozdítja az em­bereket. Olyanokat, akiket so­hasem látott és lehet, hogy so­sem lesz módja személyesen megköszönni nekik, hogy ad­nak. Néhány adományozó neve a hála mellett emlékeket is ébreszt benne. Fájdalmasan szép emlékeket. Egykori spor­toló társa, Dombi Ágnes neve is az alapítvány támogatói kö­zött szerepel. Valamikor ő volt Judit legnagyobb rivá­lisa ... T. É. Két rosszul sikerült év után Mit hozhat a jövő Véménden? Fotók: Kóródi Gábor A termelőszövetkezetekre rá­jár a rúd. Nem csak a hirtelen kimondott és végrehajtandó át­alakulás miatt, ami lényegében formai aktus lenne, ha nem spé- kelné kártalanítás, vagyon-ne- mesítés és egyebek. Az agrárol­lóval és a piaccal is meg kell küzdeniük: a bevételek a bőví­tett újratermelés finanszírozá­sára nem elegendőek. Erről is szót váltottunk töb­bek között akkor, amikor Hein­rich Rudolf \éméndi tsz-elnök- kel a gazdaság jövője került te­rítékre. Az egykor neves állat­tartó gazdaság - tehenészetük minta volt - ma a lenni vagy nem lenni gondolatával ismer­kedik. A zárszámadás közel 36 milliós veszteséget mutat. A kérdés kézenfekvő:- Vajon mi az oka annak, hogy ennyire átfordult a mérleg nyelve? Néhány esztendeje még az anyagi gondokat nem ismer­ték Véménden.-A gazdaság szerkezetéből adódó fejlesztésekbe vágtunk néhány jó év után. Úgy re­mélve, hogy ha megteremtjük a gabonafront teljes feldolgozási vertikumát, jobban járunk. De ilyen a sors: előbb egy aszályos esztendő rázta meg alapjaiban a gazdaságot, majd a tavalyi év energiaárai küldték a padlóra, könnyedén. S a csak az alapte­vékenységre korlátozott terme­lési szerkezet ezt nem bírta ki. Gondoljon csak a magas bank­kamatokra: a veszteségünk döntő többségét az adta. A nem éppen kiváló termőhe­lyi adottságokkal rendelkező vidéken mindig is az állattartás volt a fő ágazat: a növényterme­lés nagyrészt a takarmányfede­zetet szolgálta. Az 5000 hektá­ros gazdaság 3700 hektár szán­tóval rendelkezik, s fő termé­nyük a kukorica, a búza, és ter­mészetesen a takarmánynövé­nyek. Szükség is van minderre, hiszen az 500-as tejelő tehené­szet és az évi 18 000-res kibo- csájtású sertés-ágazat tisztes mennyiségben fogyasztó. A gabonavertikum célja egyértelmű volt: a szállítás költ­ségeit takaríthatják meg ezáltal, hiszen eddig a a terményt Mo- hács-Véménd irányába hord- ták-vitték, utaztatták. A saját takarmánykeverő már üzemel, a malom és a sütőüzem tavaszra megkezdheti próbatermelését, az értékesítést. Minden bizony­nyal hozva a várva-várt nyere­séget. Mindenesetre ma is so­kan megkérdőjelezik - talán már maga az elnök is -, hogy volt e értelme e nem kis pénz fölemésztő beruházásokat el­kezdeni? A jövőre tekintve a pénzt a termelésfejlesztésbe ölni, ahelyett, hogy a bankban fiaztatták volna? Ugyanis idő­közben nagyon megromlottak a gazdaság kondíciói. Az 1990-es esztendő időjárása, a szárazság adta az első váratlan pofont, s csak jellemző, alig 2 tonnás ku­korica termett ott, ahol ennek a többszörösére számíthatnak joggal. így már 90-ről többmil­liós veszteséget kellett tovább­görgetniük az aszály okán. Erre jött 1991, az infláció éve, égig szökkentve az energia- és egyéb költségeket.-Most folynak a termelési tanácskozások, nem feltétlenül jó hangulatban. Feltételezem: a vezetőket is hibáztatják a ku­darc miatt.-Egyértelmű a dolog. Oly hirtelen változtak a gazdálkodás körülményei, hogy így utólag nehéz mindenre elfogadható magyarázatot adni. Magam is levontam a konzekvenciákat, s úgy döntöttem, hogy bizalmi szavazást kérek: bíznak-e ben­nem továbbra is az emberek, avagy nem? Jordán Gábor háztáji csirkéi.- A döntés már megszületett?- Igen. A tagság a napokban újólag megerősített tisztemben, de ez talán többet jelent: a gaz­daság vezető gárdájában is bíz­nak. Bevallom, illetlenség lett volna a feladatok elől elfutni, s bízom személy szerint is abban, hogy átmeneti nehézségeinken úrrá lehetünk.- Feltehetően nem lesz köny- nyű, de úgy tűnik, Véménden van kiút.- Hogyne volna. A beruházá­sokat kinyögtük, s van esély arra, hogy kilábaljunk a gon­dokból. De nem lesz könnyű. Házon belül is meg kell fogni a munkát, s persze javuló pia­cokra és termelési feltételekre is szükség lenne. S mindenki tudja: ez utóbbiakat jópár éve már rajtunk kívülálló tényezők befolyásolják, igen kedvezőtle­nül.-Ezek: szerint még ma sem biztos, hogy szétmegy a gazda­ság avagy együtt marad?- Erre csak július után tu­dunk pontos választ adni. Min­denesetre úgy vélem, az eddigi információk is ezt támasztják alá, a gazdaság új szövetkezeti formában életképes, a felhal­mozott szellemi és technikai vagyont nem érdemes széthor­dani. Amúgy sincs már ezen a vidéken a magángazdálkodásra sok esély: a tőkehiány nem csak minket érint, az esetleg farmer­gazdálkodással kacérkodókat is. Ma csak a földből megélni nem igen lehet.-A rossz hangulatnak egyéb összetevői is vannak?- Feltétlenül. A korábban jól menő háztáji gazdálkodás sem hozza a kívánt eredményt. Jó­szerivel ma nem érdemes ilyen kondíciók mellett állattartással foglalkozni. Még a ráfordított munkát sem fizeti ki. Csak pél­daként: nemrég még közel egymillió csirkét adott a háztáji, ma alig éri el a százezret. Ha­sonlóan ráfizetéses a sertés, a marha is. Heinrich Rudolf elnök szerint a gazdaság együttmaradására az is garancia lehet, hogy közel 1600 hektár állami tulajdonú földjük is van.- A kárpótlási helyzet?- A minap megérkezett a Kárpótlási Hivataltól az igény­lista, ami nem sok derűre adhat okot. Korábbi felméréseink sze­rint mindössze 3000 aranyko­rona igényéről tudtunk a hely­béli jelzések alapján. Most a hi­vatal 23 000 aranykoronáról ér­tesített bennünket, s ez a földte­rületünk több mint fele.- Mire számítanak?-A kárpótlásban reményke­dők többsége valószínűleg re­ánk bízza a földjét, hogy mi műveljük meg, s a bérleti díjra tart majd igényt. A földhaszná­latért fizetnünk kell. Ha kivin­nék az összes jelzett területet, a gazdaságnak végső döfés lenne. A véméndi szöveteket négy falu határát öleli föl: Feked, Er- dősmecske, Szebény és Vé- ménd lakói közül közel 600-nak biztosított munkát és megélhe­tést. Most, az elnök szavaival élve, forr a vidék, az emberek nem éppen a legjobb hangulat­ban várják a jövőt. Bizonytalan a nyugdíjasok helyzete, bizony­talan az aktív dolgozóké is. Csak egyet tudnak biztosan: valamiféle pénzforrásokhoz kell jutni, mert különben nem lesz mivel és hogyan bevetni a földeket. S akkor nem tudnak munkát sem, mi több, megélhe­tést sem adni. Kozma Ferenc Épül a sütőüzem és a malom. Hetvenketten várnak szívátültetésre Foglalt a steril-szoba Az első két hazai szívátülte­tés után a viszonylagos csend, az eseménytelenség napjait él­jük. Ez azonban nem jelenti a műtétek fölfüggesztését; a szü­netnek gyakorlati okai vannak. Például az, hogy a beültetett szív kilökődését megakadá­lyozó gyógyszerek elnyomják a szervezet védekező, immun- rendszerét, s egyúttal hozzáfér­hetőbbé teszik a fertőző beteg­ségek számára. Hazánkra január végén - február elején meglehe­tősen erős influenzajárvány tört rá, annak is a szokottnál maga­sabb lázzal és szövődménnyel járó, a korábbiaknál súlyosabb változata. A vírusfertőzés vég­zetes lenne az immunelnyomó gyógyszerekkel kezelt újszíves betegek számára. Ez a magya­rázata például annak, hogy Schwarz Sándor, a szívátültetés első magyar alanya az ilyen mű­tétek után megszokottnál jóval hosszabb időt töltött az intenzív utókezelő szobában, amelyet sterilen elzártak a külvilágtól, hogy lakóját minden fertőzéstől megvédjék. Jelenleg a steril szoba foglalt, szívátültetéssel műtött újabb be­teget nem tudnának hol elhe­lyezni, ráadásul ezekben a jár­ványos napokban a szokásosnál nagyobb a veszélye annak, hogy estleg valamelyik orvos, ápolónő megkapja az influen­zát, s így a vírus utat talál a pa­cienshez. Egyelőre tehát nem kezdenek hozzá sem a Város­majorban, sem a többi hazai szívcentrumban a sorozatműté­tekhez. Az előkészítő vizsgálatok azonban országszerte gyors ütemben folytatódnak. A kardi­ológusok annyit már megállapí­tottak, hogy 72 beteg van elő­jegyzésben, akinek állapota szívátültetést indokol, közöttük hat olyan, akinél - ahogy az or­vosok mondják - „élesben ke­tyeg az óra”, tehát a szó szoros értelmében életfontosságú, hogy mielőbb műtőasztalra ke­rüljön. Tudósítónknak alkalma nyílt megismerkedni azzal az angol nyelvű „chartával”, amely a szívátültetés tízparancsolatát - pontosabban több tucat paran­csolatát - ismerteti. Szakszerű útmutatással szolgál például arra, hogy milyen állapotban levő betegnél javaik, milyennél nem ajánlott a transzplantáció. Indokolt a műtét annál, akinek szívelégtelensége már olyan stádiumban van, hogy a gyönge szívműködés súlyos légzési, vi- zenyősödési és egyéb tünetek­kel jár. Indokolt annál is, akinek általános állapotából az orvosok arra következtetnek, hogy átül­tetés nélkül egy évnél hosszabb ideig nincs kilátása normális, elviselhető életre s más sebészi beavatkozás nem jöhet szóba. Kizáró tényezők között sze­repelnek bizonyos betegségfaj­ták, köztük a kezdeti stádium­ban levő daganatos megbetege dések. A daganatok leküzdésé­ben ugyanis fontos az immun rendszer szerepe, s ha ezt visz szaszorítják, a daganat is gyor sabban terjed. Ilyen esetber előbb a daganatot kell eltávolí tani és csak ezután kerülhet so: a szívátültetésre. -szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom