Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-19 / 49. szám

8 aj Dunántúli napló 1992. február 19., szerda Egy szemléletváltoztató program a Jurisics úti iskolában Modortalannak lenni nem kötelező Olvasásóra az 1/A osztályban Fotó: Szundi György Az asztalon egy lila és egy piros telefon. Ezen beszélget az elsős Tomi és Kata, merthogy ez a feladat: tanuljunk meg tele­fonálni. Ez is része annak a programnak, melyet a pécsi Ju­risics úti általános iskolában dolgoztak ki, s amely a Tanulók viselkedés- és magatartáskultú­rája, környezeti kultúra címet kapta. Pakuts Tamásné igazgató és kollégái nyolc osztályra ki­dolgozott programjukat máso­dik éve végzik, s így már van miről beszámolni, láthatók, sőt mérhetők az eredmények. A program az iskola egész ne- velő-oktató-képző tevékenysé­gébe épül, s a családra is tá­maszkodik.-Nem találtunk fel valami nagyon különlegeset - mondja az igazgatónő -, ez nem egy nagy csoda, de megvalósítható. Egy kis odafigyeléssel máris megy. A munkát anyaggyűjtés­sel kezdtük, a 89-90-es tanév­ben dolgoztuk ki a koncepciót, azután nekivágtunk. Most, hogy a Nemzeti Alaptantervet figye­lem, látom, hogy sok olyan ele­met tartalmaz, amit mi már el­helyeztünk ebben a program­ban. Csak egymáshoz kell majd igazítani a kettőt. A folyamat, mely az önisme­retre nevelést, a szabálytudat alakítását, a viselkedés megtaní­tását célozza, itt nyolc évig tart. Belefér a helyes testtartás kér­dése, a köszönés, a megszólítás formái, de még a kézfogás módja is. Beszélnek a gyerme­kek és felnőttek kapcsolatáról, a véleménnyilvánítás módjairól már egészen korán. De szó van arról is, miképpen illik visel­kedni orvosnál, boltban, ven­dégségben, iskolában, otthon, játszótéren. Később, amikor a gyerek már nagyobb, olyan fo­galmakkal is megismerkedik, mint a névkártya, a köszönőle­vél, az írásbeli kapcsolattartás egyéb formái. Nem lehetetlen, hogy az az ötödikes, aki ezt tudni fogja, talán a saját, vállal­kozást indító szüleit is megta­níthatja majd arra, mikor, kinek milyen névkártyát illik adni. .. Később következnek a komo­lyabb témák, a barátság, az is­merkedés fiúk és lányok között, az udvarlás, a szerelem. De az is, hogyan bíráljunk, mondjunk véleményt, s az, miképpen vi­selkedjünk a kisebbségiekkel szemben, vagy hogyan viseljük a másik másságát. És végül, már nyolcadik felé arról esik szó, hogy az új iskolában vagy a munkahelyen mi a teendőnk, aztán pedig később, felnőttként, családot alapítva. Olyan tudás is elsajátítható, ami csak később lesz használható, akkor, ha ven­déget várunk, üzleti vacsorát készítünk, de ha ünnepi beszé­det kell írnunk, vagy egy felszó­lalásra kémek fel bennünket.-Kiegészítő programok já­rulnak mindehhez - folytatja Pakuts Tamásné. - A technika tantárgyhoz ötödiktől hozzájön az informatika és a háztartási ismeretek. Az idegen nyelv okta­tásában is. van eltérés, nálunk már elsőtől tanulható egy ide­gen nyelv, a negyedik évfolyam­tól pedig differenciált csoport­okban. Ekkor már egy második idegen nyelv is választható. így lehetőségünk van arra, hogy az igényeknek megfelelően tanít­suk meg a nyelvet. Van, akinek csak annyi kell, hogy turistaként elboldoguljon, de van, aki nyol­cadikban már alapfokú nyelv­vizsgát tesz. Nyolcadikban még a fakultációs órakeretben Elet és egészség című tárgy is helyt kapott, önismereti anyaggal, el­sősegélynyújtó vizsgával. Mindehhez persze pénz is kell, szerencsére tavaly 300 000, idén pedig 150 000forintot kap­tunk a Közoktatásfejlesztési Alapból. Nem csupán arról van szó itt, hogy modortalannak lenni nem kötelező, hogy az illemszabá­lyokat illik tudni, hanem arról is, miképpen élhetünk békében, eredményesen, sikeresen a kör­nyezetünkben. Az első á-sok Fleck Judit ta­nítónénivel már erről sejtenek valamit, amikor a kérdésére kó­rusban felelnek, s tudják, mi a teendő, ha valami baj van, ha te­lefonon kell hívni a segítséget. Pedig sokuknak nincs otthon te­lefonja, s ezért megilletődötteb- bek a többieknél, amikor az igazgatói szobából fölhívják a munkahelyén az édesanyjukat, s lebonyolítják élesben első ko­moly telefonbeszélgetésüket. Varga Agnes első bé-sei is tudják már, hogy hogyan kell bemutatkozni és másokat is bemutatni. Szépen, érthetően, hangosan beszélnek, nem az orruk alatt dörmögik el a nevü­ket, ahogyan sokan a felnőttek közül. És izgalmas arról beszélni az anyanyelvi órán Bedekovicsné Molnár Ibolya tanáménivel, mi­lyen viszony volt régen felnőt­tek és gyerekek között, amikor még a házastársak, sőt olykor a testvérek is magázták egymást. A szituációs játék mindenkit földob, ügyesek a szereplők a negyedik á-ban, és még azt is kinyomozták, hogyan köszön­nek egymásnak az új-zélandiak. Ismételni lehetne itt a végén azt, amivel kezdtük: mindez nem csoda. Csak egy kis odafi­gyelés. De ettől leszünk embe­ribbek. Hodnik Ildikó Bemutatkozik a pécsi Nevelők Háza Hely a pedagógusoknak Hetenként úgy hétszáz láto­gató lépi át a küszöböt, közülük sokan vidékiek. Már egy kávé­automatát is be lehetne állítani nekik, gondolják az ottaniak. Havonta hétszáz programismer­tetőt küldenek szét a megyében, az összes óvodának, általános iskolának, középiskolának, a legkülönbözőbb intézmények­nek. Nyolcezer pedagógushoz próbálják eljuttatni magukat. Amikor a közművelődési in­tézményeket bemutató körjárat újabb állomásán gondolkodtam, szinte véletlenül került elém a pécsi Nevelők Háza programja, ami első látásra kevesebbet árul el a házról, mint ami ott van va­lójában. Az igazgatónővel, dr. Végh Józsefiével beszélgetünk.- Új igények erősödtek fel - kezdte. - Olyan szolgáltatások­kal is a pedagógusok rendelke­zésére kell állnunk, amelyek iránt eddig nemigen volt érdek­lődés. Több az oktatást, ön-és átképzést segítő tevékenység. A tíz nyelvtanfolyam még csak hagyományos, de az olyan át- 'képzés már új, mint ami most a külkereskedelmi főiskola kere­tében zajlik, egy felsőfokú kül­kereskedelmi-áruforgalmi szak- tanfolyam. Új sorozatok szület­tek. mint a Természetgyógyá­szat a nevelésben, a közérdekű közéleti témákkal fogalkozó Eszmecseresorozat, de sokan itt voltak, amikor a Munkaügyi Központ munkatársai beszéltek az álláskeresés stratégiájáról. Ez a téma sajnos a pedagógu­sok körében is egyre aktuáli­sabb. 19 állandó közösségünk van, beleértve az alkotóműhe­lyeket, a kórust, az általános is­kolai énektanárok klubját, a gi­tárklubot, a nyugdíjas pedagó­gusok baráti körét, az alkotó pedagógusok körét, a vers­mondó kört, a napközis nevelők klubját, de még sorolhatnám. Ami nagyon lényeges az az, hogy ezek önszerveződő társu­lások. Hogy a Nevelők Háza Kama­rakórusa szóba jött, Szauer De­zső kiegészít:- Azért nagyon jó itt nekünk, mert nem egyszerűen egy helyet kaptunk, hanem otthont is, sőt azt is, ami nélkül lépni sem tud­nánk: telefont, utazási költséget, bélyeget a borítékjainkra. Soha sem egy terem a lényeg, a tar­tós, jó működéshez más is kell, az, hogy a heti két estén, de gyakran többször is méltó kö­rülmények között lehetünk. Most vagyunk 34 évesek, 1962-ben költöztünk ide. Hogy életben maradhattunk, az ennek a háznak köszönhető, ahogyan a hazai kamarakórusfesztivá- lok, majd 1984-től a nemzetkö­ziek is. Két szakalkalmazott, egy gazdasági és két technikai dol­gozó végzi a munkát itt. 1953-tól működik a ház, mint szakszervezeti intézmény, most a városi és megyei önkormány­zattal közös fenntartásban, de pénzt ad az Állami Kulturális Alap, a Pedagógusszakszerve­zet megyei szövetsége, s a vá­rosi alapszervezet is. A támoga­tás tavaly 1 millió 200 ezer fo­rintra rúgott, a saját bevétel pe­dig 1 millió 113 ezer forint volt. Kis intézmény lévén minden erőforrást megmozgatnak. Ha szabad kapacitásuk van, kiadják Kiállítások is szerepelnek a programban a termeket is, de ragaszkodnak hozzá, hogy csak a ház profiljá­nak megfelelő tevékenységre. Ilyen a munkanélküli fiatalok­nak indított szaktanfolyam pél­dául, ahová nem ritkán áthallik a szomszédos szobában próbá­lók dala. Még eddig nem pa­naszkodott senki emiatt... Feszültséget okoz, hogy nem tudják, mi lesz velük, ugyanis a Miasszonyunk Kanonok Rend visszaigényli az épületet. Jó lenne valamilyen kompromisz- szumos megoldás, hiszen mindkét misszióra szükség van, s utóvégre mindkét intézmény valahol mégis csak a nevelés, a pedagógiai munka mellé tette le a voksát.- Nagyon sok tervünk van még - záija a ház bemutatását az igazgatónő, s addigra már körbeérünk a szépen rendben tartott, felújított, hangulatos szobákon, ahol ottjártamkor ép­pen Illés Judit festőnek és édes­apjának képei díszítették a fala­kat az időszaki kiállításon. - Olyan területeken szeretnénk segíteni a pedagógusoknak, amelyen csak mi tudunk, hiszen nincs is más helyük a városban. Ezért tervezünk olyan tanfolya­mokat, mint amilyen a Gazdál­kodj okosan, az intézmények önálló gazdálkodásának feltéte­léről és technikájáról, vagy a beszélgetés és szaktanácsadás a pályaválasztás alternatíváiról. Mi ezt a munkát szolgálatnak tekintjük, és folytatjuk tovább. Hodnik I. A Nevelők Háza Fotók: Kóródi Gábor Korrekciós jegyzék a történelemkönyvhöz Országosan is tetőzött az influenzajárvány Elkészült a negyedikes törté­nelem tankönyv korrekciós jegyzéke, amelyben a művelő­dési minisztérium az elmúlt he­tekben közreadott kötet legsú­lyosabb pontatlanságaira, il­letve hibáira hívja fel a tanárok figyelmét. Ennek közlésére a tárca sajtóirodája kérte az MTI-t, hangsúlyozva: a Tan- könyvkiadónak a rendelkezésre álló. rövid idő alatt nem sikerült a rendszerváltozás következté­ben előállott új helyzetnek min­denben megfelelő tankönyvet megjelentetnie. A Történelem IV. című tankönyv a többszöri lektorálás ellenére szakmailag kifogásolható részeket is tar­talmaz. A tárca megítélése szerint a gimnazisták számára magyará­zatot kellene adni arra, hogy az 1945-ös novemberi választások után - 57 százalékos parlamenti többséggel - miért kényszerült koalíciós kormányzásra az FKGP. Nem felel meg a té­nyeknek az az értékelés, hogy 1945 után a magyar kisebbsé­gek közül a csehszlovákiaiak helyzete lett volna a legsúlyo­sabb - ahol súlyos jogfosztás történt, de népirtás nem -, s a délvidékieké a legjobb. Jugo­szláviában ugyanis - jegyzi meg a korrekciós anyag - Tito beleegyezésével brutális népir­tás történt, amit helytelen ki­végzésnek nevezni. Fontos lenne annak tükröztetése, hogy nem a jobboldal, hanem az el­lenzéki demokratikus erők ki­szorítása érdekében módosítot­ták a választójogi törvényt 1947-ben. A könyv a valóságosnál je­lentéktelenebbnek tünteti fel az 1947-es választások során al­kalmazott kommunista vissza­éléseket, köztük a kék cédulák­kal folytatott csalásokat. A jegyzék a továbbiakban arra hívja fel a figyelmet, hogy: Mindszenty nem a földreform miatt volt ellene a balra tolódó rendszernek, hanem a diktatúra előretörése és a szovjet befolyás megnövekedése miatt. Nem em­lítik meg a szerzők azt sem, hogy 1948-ban súlyos egyházi és vallásüldözés kezdődött Ma­gyarországon. Az 1956-os tör­ténelmi eseményekre utalva a jegyzék annak hangsúlyozását is szükségesnek tartja, hogy a néphadsereg alakulatai elsősor­ban nem a „határozott vezetés híján” hanem hazafiságból áll­tak a szabadságharcosok olda­lára. A jegyzék szerint igaztalan Mindszenty 1956-os szerepét feudális vonásokkal terheltnek beállítani, mintha csupán a régi viszonyokat visszakívánók ér­dekeit fejezte volna ki. A minisztérium álláspontja szerint a könyv torz képet ad az MDF megalakulásáról, ezért az erre vonatkozó részt bővítendő­nek tartja: „Ekkor alakult meg a Magyar Demokrata Fórum, amely mindenekelőtt az egykori népi mozgalom szellemi örökö­seiből, valamint a nemzeti esz­ményeket hangsúlyozottan valló liberális, demokrata és ke­resztény eszmék képviselőiből verbuválódott. 1988 szeptembe­rétől az MDF lényegében poli­tikai pártként működött.” A tárca hiányolja az áprilisi országgyűlési választások má­sodik fordulójának eredményét ismertető táblázatot. Enélkül érthetetlen a parlamenti helyek megoszlása - tartalmazza töb­bek között a művelődési minisz­térium által összeállított korrek­ciós jegyzék. Minden valószínűség szerint az elmúlt héten nemcsak a fővá­rosban, hanem az ország nagy részén is tetőzött az influenza- járvány. Az elkövetkezőkben a megbetegedések csökkenése várható. A 6. naptári héten mérsékel­ten csökkent az új betegek száma, országszerte összesen 158 924-en fordultak orvoshoz influenzaszerű tünetekkel, ezzel három hét alatt csaknem 400 ezerre gyarapodott az influen­zás esetek száma, ám valószí­nűleg ennél jóval többen fertő­ződtek meg. Az elmúlt időszakhoz képest február első hetében a főváros­ban és négy megyében szinte változatlan számban fordultak elő influenzás megbetegedések, nyolc megyében csökkent és csak ötben emelkedett az esetek száma. A gyerekek érintettsége a korábbi hetekhez képest lé­nyegesen mérséklődött, az ösz- szes betegnek csupán 47,8 szá­zaléka volt 15 éven aluli. (Eb­ben nem kis szerepet játszott a legtöbb iskolában kiadott egy­hetes iskolai szünet.) Ezzel szemben ugyanakkor a felnőttek között szaporodtak a fertőzések, a betegek 20 száza­léka betegszabadságra vagy táppénzes állományba került. A járvány lanyhulásával párhu­zamosan ugyanakkor emelke­dett a szövődmények száma: az esetek 5,6 százalékában fordult elő influenzavírus okozta má­sodlagos megbetegedés. A vírusok izolálása tovább folyik, mára nyolcvan influen­zavírust sikerült azonosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom