Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-19 / 49. szám

1992. február 19., szerda uj Dunántúli napló 7 A húsárakról a piac dönt A regionális húsüzemek megszaporodásával, a magán- vágóhidak elterjedésével szá­mos olyan szervezet jön létre, amely képes a jelenleginél ki­sebb költséggel működni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a nagy állami húsipari cégek ter­mékeinél lényegesen olcsóbban is megjelenjen a sertéshús a pi­acon. Botos Károly, a Földművelé­sügyi Minisztérium agrárrend­tartási főosztályvezetője kifej­tette: a piacnak magának kell rendet teremtenie a húsárak kö­rül. A jelenlegi költségek sajnos indokolják, hogy a sertéshúsok termelői ára magasabb legyen, hiszen a kilónként 80 forintos vágósertésből a feldolgozók képtelenek a jelenlegi árakon a késztermékeket előállítani. Az ágazatnak az elmúlt évben 140 százalékos költségnövekedést kellett elviselnie, miközben termékeinél csak 24 százalékos emelkedést tudott elismertetni. A piac résztvevői most vala­mennyien elégedetlenek: a ter­melő az alacsony felvásárlási árra, a feldolgozó a megnöve­kedett termelési költségekre, a kereskedő a csekély árrésre, a fogyasztó a magas árakra pa­naszkodik. A helyzet megválto­zása nem várható rövid távon, de az átalakulás megindult. Az ágazat összesen 9,3 millió vágósertést dolgozott fel, de már az elmúlt évben mintegy 2,5-3 millió volt a magánvágá­sok száma és ez az arány az idén várhatóan tovább nő. A nagy exportálók mellett mind nagyobb részt hasítanak ki a húspiacból a rugalmas, helyben működő és ezért fajlagosan ki­sebb költséggel dolgozó regio­nális húsüzemek, magánvágó- hidak. Adria-vezeték Továbbra is szünetel a kő­olajszállítás az Adria-vezetéken és ez az állapot meglehetősen hátrányos az egyenletes kőola­jellátás szempontjából, hiszen emiatt csak Oroszországtól tu­dunk vásárolni, nincs lehetőség a világpiaci források igénybevé­telére. Az Adria-vezeték egyébként műszakilag üzemkész, csupán politikai oka van annak, hogy munkába állítása továbbra is vá­rat magára. Indokolt és valamennyi érin­tett fél számára ésszerű lenne egy olyan tanácskozás megren­dezése, ahol a magyar, a horvát, a szerb és a szlovák partnerek a megváltozott gazdasági és poli­tikai helyzettel összefüggésben áttekintenék partneri kapcsola­taikat. (MTI) Mentálhigiénés műhely a Szigetvári Kórházban Háziorvosok változó szemlélettel 150 milliós céltámogatás az egészségügy szolgáltatásainak javítására Mentálhigiénés célokra 150 millió forint céltámogatást szavazott meg az országgyűlés a Társadalombiztosítási Fői­gazgatóságnak. A pályázati kiírásban fontos alapköve­telmény volt, hogy ez a támo­gatás nem az egészségügy for- rásshiányát pótolja, hanem a szolgáltatások fejlesztésének támogatását célozták meg a kiírásban. A Szigetvári Kór­ház 3,7 millió forintot kapott az alapítvány kuratóriumától. Mint dr. Szabó Péter a szi­getvári kórház főorvosa el­mondta „Mentálhigiénés mű­hely a háziorvossá váláshoz” címmel adták be pályázatukat.-Célunk, hogy elsősorban azoknak a körzeti orvosoknak próbáljunk segítséget adni és közösen megkeresni azokat az új munkamódszereket, akiknek egy megváltozott szemlélettel kell megismerkedniük, új kész­ségeket kell elsajátítaniuk, új követelményeket támasztanak velük szemben. A háziorvos és a körzeti orvos közti egyik leg­fontosabb különbség, hogy a háziorvos egy más pszicholó­giai kultúrával, mentálhigiénés szemlélettel, szinte pszicholó­gusi készségekkel rendelkezik. Ez nem azt jelenti, hogy mosta­náig a körzeti orvosok ezt nem tudták, nem csinálták, hanem mostantól még több alapellátást végző orvosnak kellene ilyen ismeretekkel rendelkeznie. Ed­dig is voltak családi orvosok, ha nem is így hívták őket, de mos­tantól az alapellátásban teljes ejgészében rájuk lesz szükség. Úgy gondoltuk megfelelő ala­pot tudunk biztosítani az itteni képzés beindításához, mert több mint tíz éve foglalkozunk a vi­deóra rögzített korszerű men­tálhigiénés módszerekkel. Be­rendeztünk egy csoportfoglal­koztatót, a beszélgetéseket fel­vesszük videóra, kialakítottuk a tükrös szobát, és kidolgoztuk a megfelelő munkamódszert, amit több éve eredményesen használunk. Minden orvosi szakterületen elkészítették azt az ellátási lis­tát, amit átadnának a háziorvo­soknak. Óriási megterhelést je­lent majd ez a háziorvosoknak, azonban a sürgősségi ügyeket, a veszélyeztető állapot felisme­rését, az öngyilkossági ve­szélyhelyzetet fel kell ismer­niük, hol az a határ, ameddig kockázatmentesen otthon ke­zelhető a beteg, illetve mikor kell konzultálni a szakellátás­sal.- Ez egy több lépcsőből álló program lenne, aminek az első lépcsőfokán tartunk, sajnos egy kicsit megkésve, mert a támo­gatás még most sem érkezett meg. Először egy alapképzést indítanánk el, a kórház vonzás- körzetében dolgozó háziorvo­soknak, aztán elkészítenénk a program elemzését, értékelését, és ha kell a korrekcióját, azért, hogy kialalkuíhasson egy prog­ramcsomag, amit mások is használhatnak. Az ötletet és ta­pasztalatainkat átadnánk más intézmények szakembereinek is, kiképzéseket és tanfolyamo­kat is szerveznénk számukra. A program legfőbb célja, hogy mindazokkal munkakapcsolat­ban maradjunk, akiket kiképez­tünk, akikkel együtt formáltuk a családi orvosok új szerepét. Ezért is lett a pályázat címe a mentálhygiénés műhely, ez magában foglalja a folyamatos konzultációt, az időszakos to­vábbképzéseket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy aki pszihiátriával foglalkozik, maga is megterhelődik és ez a műhely abban is segítséget nyújt, hogy a mindennapi lelki terheket csökkentse valameny- nyire. %- A szakemberek kapnak egy ismertetőt és egy jelentkezési lapot. Úgy gondolom, hogy megyehatártól függetlenül, a város 40-50 kilométeres körze­tében mutatnák be ezt a lehető­séget. A jelentkezés és a szemé­lyes kapcsolatfelvétel után ki­választanánk az első 12-16 fős csoportot. A képzés hasznos­sága abban nyilvánulna meg, hogy a munkájukban is haszno­sítható ismereteket kapnak a résztvevők, illetve a teljesít­ményfinanszírozás belépésével a magasabb szintű ellátási for­mákat magasabb értékponttal fogja jutalmazni a társadalom- biztosítás. Egy magasabb szintű beavatkozást csak akkor ismer­nek el, ha erre van jogosítványa az illetőnek, erre megfelelően felkészült, vizsgázott. Például hipnoterápiáért háziorvos csak akkor kaphat többlet pénzt, ha igazolja, hogy ő kiképzett hip­notizőr. Ez gyakorlatilag egy posztgraduális képzés, azonban nem a hagyományos iskolai ke­retekre helyezzük a hangsúlyt. Minimális óraszámban lesznekelőadások, demonstrá­ciók, de a mentálhigiénés mun­kában sokkal hasznosabb, hogy a saját élményeken keresztül szerezzék meg a tapasztalato­kat, készségeket. Ennek a mű­faja az önismereti jellegű saját élménycsoport és a kommuni­kációs helyzetgyakorlatok. Az orvos-beteg kapcsolat új szem­léletére helyeznénk a hang­súlyt. Mindezt egy technikai felszerelés, a videó használata egészíti ki, ami azért előnyős, mert nem csak a szóbeli vissza­jelzések alapján tanulhatnak az orvosok, hanem visszanézhetik saját magukat munka közben. Ez a 3,7 millió forint egyrészt a technikai eszközök fejlesztését teszik lehetővé, illetve a meg­hívott szakemberek, előadók dí­jazását is ebből fedezzük. A blokkos oktatási rendszer az előkészületek után ápri­lis-májusban egy hétvégén kezdődhetnének. Az érdeklő­dők a szigetvári kórházban dr. Szabó Péternél jelentkezhet­nek. Hajdú Zsolt A kórház pszichiátriai osztálya Fotó: Szundi György A múlt öröksége Kényszerbérlet Közismert tény a siralmas la­káshelyzet Magyarországon. Az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó arról, hogy a volt taná­csi, most önkormányzati tulaj­donban lévő lakások bérleti dí­jainak drasztikus emelésére van szükség ahhoz, hogy az önkor­mányzatok el tudják látni bér­beadói kötelezettségüket, a kar­bantartást és az egyéb ilyen jel­legű tevékenységeket. Az el­múlt 40 évben kevés pénzt for­dítottak a bérlakások állagának a megóvására, így a drasztikus béremelések most elkerülhetet­lenek. Viszonylag kevés szó esik azonban a számtalan el­lentmondást hordozó kényszer­bérletek ügyéről. Jelenleg az a lakástulajdonos, aki lakását vagy lakásának egy részét a múltban bérbeadta, gyakorlatilag szinte semmilyen lehetőséggel nem rendelkezik a bérleti feltételek megváltoztatá­sára. A most is érvényes jog­szabály szerint a bérlőtől ma­ximum az önkormányzatok által megállapított lakbér kétszeresét kérheti a tulajdonos. A bérleti szerződést csak akkor mond­hatja fel, ha cserelakást tud fel­ajánlani a bérlőnek. Ezzel együtt a lakás karbantartásának költségei jog szerint a tulajdo­nost terhelik. Képzeljük csak el milyen helyzetek adódnak-ebből az ál­lapotból! Van olyan lakás, ahol a tulajdonos hatodmagával él az egyik szobában, míg az albérlő egyedül lakik kettőben. Eköz­ben egy ma már szinte névle­gesnek nevezhető 800 forintos lakbért fizet. Lakbérszabályo­zás 1916 óta van Magyarorszá­gon. A ma élő bérleti jogviszo­nyok egy része még a 30-as években alakult ki, másik ré­szük a háború után, amikor so­kan kényszerből költöztek be üres lakásokba, de jelentős azon bérletek száma is, amelyek úgynevezett „hatósági igénybe­vétel" révén jöttek létre, 1947- tel kezdődően. Ez azt jelentette, hogy a hatóság, vagyis a tanács jogosult volt bérlők befogadá­sára kényszeríteni a tulajdono­sokat. Erre 1971-ig volt lehető­ség, 53 után azonban egyre ke­vésbé éltek ezzel a módszerrel a hatóságok. A 70-es években azoknak a személyi tulajdonú lakásoknak a száma, amelyek­ben bérlők éltek, megközelítette a 140 ezret, ez mostanra körül­belül a felére - 70 ezerre csök­kent. 1989 január 1-jétől lehetősé­gük van a lakástulajdonosoknak az újonnan létrejövő bérleti szerződések esetén a szabad megállapodásra a bérleti díjról a bérlővel. Ez a lehetőség azon­ban nem áll fenn az ennél ré­gebbi szerződésekre, ami olyan ellentmondásokra vezethet, mint amilyent a fenntiekben le­írtunk. így kézenfekvőnek lát­szik a megoldás: meg kell adni a jogi lehetőséget tulajdonosok­nak, hogy szabadon szabhassák meg a lakbéreket! Igen ám, de a történelmi múlt örökségeként kialakult helyzet ellentmondásossága ezt is lehe­tetlenné teszi. Számos olyan bérleti jogviszony van, amely­nél a jelenlegi bérlő képtelen lenne kifizetni a piaci lakbért. Arról nem is beszélve, hogy az egykori tanácsi intézkedésért a bérlőt nem terheli felelősség. Ez ma, amikor még nem beszélhe­tünk lakáspiacról, az eddigi bé­rek 20-30-szorosát is jelent­hetné, mivel körülbelül ennyi­vel magasabb bérleti díjhoz jut­nak azok a lakástulajdonosok, akik jelenleg adják bérbe laká­saikat. A bérleti díjak megálla­pításának teljes felszabadítása esetén a bérlő ugyan fordul­hatna bírósághoz, de előrelátha­tólag még a bíróságok is jogos­nak ítélnék meg az önkormány­zati lakbérek 5-10-szeresét. Vi­szont gondoljunk csak bele, mit tehetne az az egyedülálló kis­nyugdíjas, akinek most 4—5 ezer forintot kellene fizetnie a szo- bácskáért, amelyben lakik. A helyzet megoldását - lega­lábbis az igazságérzet ezt dik­tálja, - annak kellene felvállal­nia, aki a létrejöttének okozója volt, vagyis az államnak. Ennek azonban a magyar gazdaság je­lenlegi helyzetében nincs reális alapja. A szakértők szerint eh­hez közel 50 ezer lakásra lenne szükség. így tehát előre látható­lag ezzel az áldatlan állapottal mindaddig együtt kell majd él­nünk, amíg ki nem alakul egy tisztességes lakáspiac. Az egyik alapfeltétel, hogy a munkabé­rek, de a szociális ellátások is tartalmazzák a lakáshoz jutás költségeit. Csak így lehet nor­mális fizetőképes kereslet a la­káspiacon. Ugyanakkor az eu­rópai országok többségében a lakáspiac korántsem teljesen a szabadpiaci elvek alapján mű­ködik, hiszen egy szociális pi­acgazdaságban ez megengedhe­tetlen lenne. A bérlők, de a bér­beadók érdeke is az, hogy egy, a mindkét fél számára elfogad­ható, és viszonylag széles körben érvényes lakbér alakul­jon ki. Van, ahol ezt az önkormány­zat beavatkozásával érik el, de olyan példa is akad, amikor ezt a lakbért a bérlők és a bérbea­dók érdekvédelmi szervezetei közötti egyeztetés révén alakít­ják ki. Nálunk ettől a megoldás­tól még nagyon messze va­gyunk, és még valószínűleg hosszú évekig nem is juthatunk el idáig. (MTI-Press) Nem szabad betegnek lenni Vannak jó hírek és vannak rossz hírek. Na már most di­lemmában vagyok, hogy a leg­utóbbi gyógyszer-áremelések vajon kinek jók és kinek rosz- szak. Mert kezdem azzal, egészsé­günk megőrzése nem csupán az egyén érdeke, hanem a társada­lomé is. Legalább annyira, ha nem jobban. Ennek megfele­lően kell törődni is vele. Az egészséges társadalmat általá­ban egészséges közhangulat is jellemzi. Ebből az utóbbiból sajnos kevés van. Szóval felemelték a gyógy­szerárakat. Immáron sokadszor. Hol vannak már a 2 Ft-os, egy­szerű, vény nélkül kapható gyógyszerek? A kis bajokra elegendőek voltak. Mára eltűn­tek. Persze a kis bajok is. Amikkel viszont meg kell küz- denünk, azok elég nagyok. Ér­tem én, hogyne érteném. Nem szabad betegnek lenni. Be szép is lenne! És akkor nyugodtan várhatnám életem, munkássá­gom megbecsüléseként boldog öregségemet. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom kinek is higgyek: az orvosoknak, vagy a kormány­nak? A legegyszerűbb az lenne, ha egyszerre mindkettőnek. Vagy harmadik megoldásként tagadjam el a nyavalyáimat, ne is tudjanak a betegségemről? Sokan már el sem mernek menni az orvoshoz, csak végső esetben. Nehéz elviselni a ke­gyetlen valóságot. Ha meg túl sokba kerül a gyógyszer, nem is biztos, hogy megveszem. Egye fene, lemondok a be­tegségről. Még a tünetekről is igyekszem elterelni a gondola­taimat, járványkor meg egyene­sen elbújok, nehogy rám tüsz- szentsenek. Nem azért megyek majd orvoshoz, mert itt fáj, ott fáj, hanem a nosztalgia visz a fehér köpenyesek világába, esetleg én is érdeklődhetek hogylétük felől. Egyébként ma­gam elé képzelem sajnálkozó tekintetüket, miközben felírják a drágább gyógyszereket. Márpedig a tv-n keresztül vi­lágosan a tudomásunkra hozták, mi a gyógyszer-áremelés valódi célja. Ne szedjünk fe­leslegesen annyi tablettát, meg ne is engedjük magunkat drága injekciókkal teleböködni. Na­gyon megnőtt a gyógyszerfo­gyasztás. Ha ennek az emelés­nek nem lesz foganatja, készül­jünk fel arra, hogy újabb áreme­lések jönnek. Nem jöhetnek! Jönnek. Úgy vélem, ez retorzió is le­het a betegségeinkre. A statisz­tikák egyre szomorúbb képet mutatnak. Az áremelési dönté­sek előtt nem ártana ezeket is áttanulmányozni, értékelni, hi­szen ezért is készülnek. A társa­dalmi közérzet, egyéni helyze­tünk és a kelendő gyógyszerek között összefüggéseket lehet ta­lálni. Ez a kölcsönhatás lemér­hető a nyugtatok, szívgyógysze­rek esetében, és nem azért, mert divatosak lennének. Megértem, nem szabad be­tegnek lenni. Tessenek elhinni, hogy senki sem akar beteg em­berré válni. Dolgozni, tenni, al­kotni - ez a vágy élteti az em­bert. Ezért kell megelőzni a be­tegség végkifejlődését, és minél többet tenni az egészség és a munkaképesség megőrzéséért. Ez lenne a társadalom érdeke is. Csak egészséges emberek képesek a társadalom betegsé­geinek gyógyítására. Sajnos ez a létszám egyre csökken. A mindennapi megélhetés, a lét- fenntartás került veszélybe. Stresszhatások tömege éri az embert, szinte kivédhetetlenül. Gazdasági életünkből eredő ezernyi gond a betegségek ke­letkezését táplálja. Sokféle szív­ás érrendszeri, idegi és más panaszaink, betegségeink mö­gött egyértelműen ezek a kiter­melt stresszek állnak állandó támadásban. Nem véletlenül vezetnek a statisztitkákban és nem véletlen a biztos és szé­gyenletes első helyünk a világ­ban. Próbáljunk meg mégis nem betegeskedni, legalább azért, hogy ne kelljen a drága gyógy­szerekre költekezni. A járvá­nyok pedig jól tennék, ha elke­rülnék hazánkat. Lehet, hogy a következő áremelés után sokan már ki sem tudnák váltani a re­ceptet. „Meg lett magyarázva” az emelés. És ez józan érv? így, erőszakkal hatni a gyógyszerfo­gyasztás csökkentésére? Ezek után el tudom képzelni, hogy hasonló elvet követnek a ben­zin, kenyér, tej, hús stb. eseté­ben is. Sőt, járjunk gyalog - ami egészséges is -, ellenkező eset­ben a buszjegyek áránál is to­vábbi emelések várhatók. Most már csak azt szeretném tudni, egyáltalán kinek is higy- gyek? Az orvosnak, aki megál­lapítja a betegséget, és gyógy­szerszedést ír elő, vagy annak, aki lebeszél erről? Vagy ve­gyük tudomásul, hogy mindad­dig emelni fogják a gyógyszer­árakat, amíg egészségesnek nem valljuk magunkat? A tár­sadalomnak pedig ugye egész­séges, munkaképes emberek kellenek. Rozvány György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom