Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-15 / 45. szám
1992. február 15., szombat új Dunántúlt napló 7 A gyár érdeke, hogy gazdaságos legyen Keserű cukorügyek Már a cukorrépa-termesztés sem biztos üzlet A cukorrépa termesztése hosszú éveken át nyereséges volt. Az elmúlt évben azonban megfordult a kocka. A Jugoszláviában kialakult helyzet miatt több száz hektáron a földben maradt a répa, a kiszedettnek is csak egy részét értékesítették. Az idei év sem ígér sok jót.- Kaposvárról megérkezett a szerződéstervezet az árajánlat egyáltalán nem vonzó - mondja Kapcsa Józsefné, a mohácsi Új Barázda Tsz elnökhelyettese. - A horvátországi cukorgyárak vezetőivel rendszeresen tárgyalunk. Ha nem tudunk Magyar- bolyon keresztül szállítani, akkor lehet, hogy csak az eszéki cukorgyár jöhet szóba, mert oda a Dunán is elszállíthatjuk a répát. A termelőszövetkezet nem tud több terhet felvállalni. A velünk szerződött 18 tsz ugyanis csak úgy termeszt cukorrépát, ha mi garanciát adunk arra, hogy azt át is veszik tőlük, és megkapják a pénzüket. Közülük többen az 1991-beií kialakult helyzet miatt a csőd szélére jutottak, pedig az elsők között voltak. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a magyar cukorgyárakkal szemben. A baranyai termelőkre eddig is ferde szemmel néztek a jugoszláv kapcsolatok miatt. Azt szeretnék elérni, hogy a cukrot ne hozzuk vissza, hanem maradjon ott, vagy szállítsák máshova, hogy magasan tudják tartani a cukor árát.- Ilyen feltételekkel nem érdemes cukorrépát termel - mondja Husti Mihály, a szajki tsz elnöke. - A cukorgyárral nem kötöttünk szerződést, de a mohácsi tsz-szel szerződéses viszonyban vagyunk. Az elmúlt évben a termeltetők, a jugoszláv cukorgyárak nagyon kevés répát szedtek ki. A többit nekünk kellett a saját gépeinkkel. Elszállítani is csak bérelt járművekkel tudtuk. 180-200 forintos mázsánkénti átvételi ár alatt nem érdemes cukorrépát termeszteni, ugyanis nagyon sokba kerül, hektáronként 60 000 forint. A KAPOSCUKOR Rt. az 1992 évi termésre nevetségesen alacsony árat kínál. A termelők a cukorgyárral szembeni bojkottra készültek. Ez azonban elmaradt, néhányan aláírták a szerződést, mert valamiből meg kell élniük. JfL.-1991-ben a KAPOSCUKOR Rt. vesztesége várhatóan meghaladja a 100 millió forintot annak ellenére, hogy a korábbi években nyereséges volt - tájékoztatta lapunkat dr. Fábián Károly, a Petőházi Cukoripari Rt. elnök-vezérigazgatója, aki tagja az AGRANA elsősorban osztrák tulajdonú cég igazgató-tanácsának. - A jelentős veszteség oka a jugoszláv háborús helyzet és a belföldi cukorpiac összeomlása, ami elsősorban a kereslet drasztikus csökkenésében jelentkezett. Az eladási nehézségek miatt, a cukorárak is csökkentek. A veszteséghez belső szervezési hiányosságok, és a cukorpiac várható alakulásának helytelen megítélése is hozzájárult. A KAPOSCUKOR Rt. vezetése 1991 évi répaszerződéseknél indokolatlanul magas árban egyezett meg a termelőkkel. Az 1992 évi tervek megfogalmazásakor abból a rideg alaphelyzetből kellett kiindulni, hogy optimális esetben is a KAPOSCUKOR Rt. mintegy 120 millió forintos veszteséggel számolhat. Ha feltételezzük, hogy partneri viszony és közös érdekeltség van a termelő és feldolgozó cégek között, akkor természetes dolog lenne a kockázat közös viselése. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország határozott lépéseket tesz a piacgazdaság kiépítésére, az Európai Gazdasági Közösség agrárpiaci normáinak bevezetésére, ami azt is jelenti, hogy az árak a kereslet-kínálat törvényei szerint alakulnak. A cukorgyár számára létfontosságú, hogy a cukor önköltségében jelentős tétel - a több, mint 60 százalékos cukorrépaár - szoros összefüggésben legyen a megtermelt cukor eladási árával. Az 1992-ben bevezetett, a petőházi és a sárvári cukorgyárban már a korábbi években is alkalmazott cukorrépa átvételi árszerkezet erre az alapvető összefüggésre épül. A KAPOSCUKOR Rt. szer- -ződés-ajánlata több tényezőből áll össze: Kaposváron - egyedül az országban - a répa cukortartalmának meghatározása utánfejeléssel történik, ez plusz fél százalékot is jelenthet. Tonnánként 150 forintot fizet, ha a termelő gondosan műveli a répát és a gyárral történt megállapodás szerinti ütemben adja át. A jobb minőségű répa termelése érdekében az úgynevezett sűrűié tisztasági hányados alapján tonnánként további 40-160 forintos prémium adható. Ezek alapján, ha a termelő mindegyik feltételnek megfelel 58-60 kilogramm cukor árát is megkaphatja. Több év átlagtermését figyelembe véve reálisan számolni lehet azzal, hogy a KAPOSCUKOR Rt. termelési körzetében hektáronként átlagosan 45 tonna cukorrépa terem. A 33 forintos kilogrammonkénti cukor értékesítési ár mellett, ami a belföldön és exportra eladott cukor átlag értékesítési árát jelenti, 58 kilogram cukor/tonna répaár esetén, tonnánként 1914 forintot fizet, ami az átlagtermést figyelembe véve több, mint 86 000 forintos árbevételt jelenthet. A KAPOSCUKOR Rt.-ben 31 százalékkal részesedő osztrák AGRANA International AG 1990 végén, mintegy 150 millió schillingnek megfelelő alaptőkeemelést hajtott végre. Alapvető érdeke, hogy a befektetett tőke után ne veszteséget, hanem nyereséget termeljen. Ha ez rövid időn belül nem valósul meg, akkor a gyár jövője megkérdőjeleződhet. Sz. K. Vihar egy rendelet körül Botrányos rehabilitációs ügyintézés Nyolc hónap után is csak a felét fizetik az egészségkárosodási járadéknak Újabban félóránként csörög a telefon, s többnyire elkeseredett és haragos bányászok panaszkodnak arról, hogy az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF) éppen milyen újabb értelmezését ötölte ki a 10/1991.sz. NM-PM. együtes rendeletnek, mely a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szól és 1991. június 1-jétől hatályos. Márpedig csak Baranyában 1200 feletti a keresetkiegészítésben részesülők száma és 50-hez közelít az egészségkárosodási járadékot igénylőké, nem beszélve azokról az emberekről, akik leszáza- lékolásuk után visszatértek szülőföldjükre. Többségük több évtizedes nehéz fizikai munkába rokkant bele, most meg csak forgatják a fejüket, hogy honnan jön a következő csapás, mert hol így, hol úgy értelmezik a sorsukat eldöntő rendeletet. Csak abban van következetesség, hogy minden új változat a jogosultat megillető összeget csökkenti valamiképpen, ha egyáltalán fizetnek valamit. A rendelet Pedig nagyon korrektül indult az egész. Több, mint egy éve Winter Zsuzsa, a Népjóléti Minisztérium képviselője hozta az első javaslatot a baranyai bányász szakszervezetekhez, hogy milyen módosításokat terveznek a rehabilitációs rendeletben (A módosítást korábban az Urán Dolgozók Szakszervezete kérte, mert a bánya bizonytalan helyzetében nem látta biztosítottnak a munkanélkülivé váló leszázalékoltak ellátását). Igaz, hogy ez az első tervezet teljes egészében elfogadhatatlan volt, de a többszöri egyeztetések - az ércbánya rehabilitáljai felkeresték az ország többi bányájánál sorstársaikat és kikérték véleményüket - eredményeképpen végül is mindenki megnyugvására 1991. júniusi elsejével érvénybe lépett a szóban- forgó rendelet. A jogszabály megalkotásával létrehoztak egy új típusú ellátási formát is (egészségkárosodási járadék). Az eredeti elképzeléseknek megfelelően azért került bevezetésre, hogy a rehabilitált dolgozók munkaviszonyuk megszűnése után se váljanak földönfutóvá, részesüljenek valamilyen juttatásban. A kálvária valójában ezzel kezdődött. Sorozatos bonyodalmak A rendelet végrehajtási utasítása ugyanis többszöri sürgetésre sem akart megszületni az OTF-ben. így a Baranyában bejelentett 47 igénylő csaknem fél évig várt az utasításra, végülis november 22-én végre megtudhatta, hogy egyáltalán jogo- sult-e erre a juttatásra. „Természetesen” ezalatt semmilyen ellátásban nem részesültek. Decemberben elkészültek a határozatok, s 31-en előleget is kaptak azzal a bíztatással, hogy az OTF Nyugdíjfolyósító Intézetének jóváhagyása után a teljes összeget kifizetik. Ez azonban a mai napig nem történt meg, egyelőre a megállapított járadékok felét kapják kézhez, mondván: adózási problémák merültek fel az egészségkárosodási járadékkal kapcsolatban. A gond csak ott van, hogy ez az összeg nem adóköteles! Most már csak az a kérdés, ha egyszer tényleg megkapja mindenki a jussát, akkor visszamenőleg kapnak-e utána kamatot? Ezzel még nincs vége a problémáknak. Ugyanez a rendelet minden olyan dolgozót, akinek egészségkárosodási százalékát üzemorvos állapította meg, az OTF Orvosszakértői Intézetének I. fokú Orvosi Bizottsága (OTFOSZI) elé rendelt augusztus elsejével bezárólag a megállapított százalék felülvizsgálatára. Ez a tény már önmagában elgondolkodtató, de az még inkább, hogy ezt az intézkedést rövidesen visszavonták, mivel az orvosi bizottságok nem tudták volna a vizsgálatokat elvégezni az előírt 60 napon belül. Ezért úgy módosult a döntés, hogy nincs határidő, ki ahogy sorra kerül. Később ezt is visz- szavonták: nem kell felülvizsgálat! A legújabb változat így szól: átmeneti intézkedésig nem kell OTFOSZI vélemény, de egészségkárosodási járadék megállapításához mindig szükséges. Igazából azonban a bomba idén januárban robbant: az OTF értelmezése szerint az a keresetkiegészítésben részesülő dolgozó, aki 1991. június elseje előtt lett rehabilitálva, idén már nem a saját-, vagy a szakmai átlag 80 százaléka közül választhat, hanem a múlt évi szakmai átlag felét kapja. Ez az apró eltérés megyénkben 1200 embernek jelentette azt, hogy havonta 2-10 ezer forinttal csökkent a jövedelme. Az emberek már tüntetés szervezését fontolgatták elkeseredésükben, míg végül ismét a Bányász Dolgozók Szakszervezetének közbenjárására február 3-án az OTF egy körlevélben értesítette a megyei igazgatóságokat, hogy ezt a döntést is visszavonják. Ezentúl az érintett rehabilitáltak az 1991-ben megállapított összeget kapják mindaddig, amíg az adott szakmai átlag 50 százaléka nem haladja meg az értékét. Felelősség Mit csinált eközben a Baranya Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság? - vetődik fel a kérdés. Véleményeket, leveleket, faxokat küldött, telefonon érdeklődött az OTF-nél - mindezt dokumentumokkal tudja igazolni! - de jó esetben is csak kitérő választ kapott. Például a végrehajtási utasításnak máig nem érkezett meg a hivatalos változata, egy sebtiben szignált elolvashatatlan aláírasd levél és annak telefonon történő megerősítése alapján zajlottak az eddigi intézkedések. Érdekes módon a szakszervezeti megkeresésre „odafönt” mindig hamarabb reagáltak. A Baranya Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 1991. augusztus 27-én kelt, OTF-nek küldött levelében így jellemezte a rendeletet: „A jogszabály hiányos, nem világos, nem közérthető. A jogszabály alkotása előtt a szabályozni kívánt viszonyokat, a szabályozás várható hatását és a munkákhoz konkrétan kapcsolódó végrehajtás feltételeit az előkészítők nem mérték fel megfelelően.” Lehet, hogy a jogszabálynak vannak hiányosságai, de a felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a végrehajtásért felelős intézményeknél sincs minden rendben. Mészáros Endre Forog az idegen A napokban egy magyarher- telendi férfi kétségbeesetten kérdezte telefonon, merre van Pécsett a Nagy Lajos király útja? Elmondotta: már vagy két órája bolyong autójával a városban, mégsem találja, s bárkit is kérdez, senki sem tudja megmondani, merre van az említett út. Türelmét kérve elővettem a Pécs térképemet, a hozzá mellékelt tavaly június végi Új Dunántúli Naplóból kivágott cikket, mely az utcanév átkeresztelések akkori listáját tartalmazza. Néhány perces keresés után megmondtam neki, hogy az nem más, mint a jelenlegi (még) Szalai András út, s kérésére azt is elmagyaráztam, hogyan jut el az általa keresett intézménybe. Hogy mi volt, mi van és mi lesz itt az utcanév átkeresztelések miatt, azt nem nehéz megjósolni! Ennél is jobban zavar az az évtizedes nemtörődömség, trehányság (?), ami már engem is nem egyszer feldühített, és arra kény- szerített, hogy pécsi tüke létemre vadidegenként forogjak a szülővárosomban egy-egy utcát avagy házszámot keresve. Főleg az „új” városrészek, Uránváros és Kertváros összevissza elhelyezett házai tudják megőrjíteni a környéket alig ismerőt. Vagy fél éve magam is egyre elkeseredettebben kerestem egy uránvárosi házszámot, azon belül is a megadott lépcsőházat, mire végre célhoz értem. Tisztelettel kérem a városatyákat, a házkezelőket és a háztulajdonosokat: ne spóroljanak az utcanév, a házszám és a lépcsőház táblákkal, kiírásokkal. Hogy legalább e téren legyen vége a káosznak. Kártyaadósság ? Lekopogom, még sosem volt kártyaadósságom, talán, mert nem szívesen forgatom az ördög bibliáját. Azt azonban olvasmány élményeim és cimboráim tapasztalatai alapján is bizton állíthatom, hogy a kártyaadósság becsületbeli ügy, azt éppúgy ki kell fizetni, mint bármilyen más tartozást. Hogy mindez miért jutott eszembe? Mert egy politikussá lett hajdani prókátor szónoklataiban olyan kártyaadósságként emlegeti az ország húszmilliárd dollárt is meghaladó adósságát, amit az előző rendszer csinált, és amihéz nekünk semmi közünk, tehát azt szerinte vissza se kell fizetnünk. Bárcsak így, ilyen egyszerű lenne az egész! Most bizonyára könnyebb lenne a sorunk, mert nem ülnénk nyakig a tartozásainkban. Egy valamit - talán szándékosan is - elfelejtett a derék honatya: az említett tetemes summa nem kártya-, hanem államadósság, melyet, mint az köztudott, az előző éra halmozott fel. Azt még a jogvégzettség nélküliek is tudják, hogy az állam jogfolytonos, tehát ahogy a jogelőd kintlévőségeit, úgy az adósságait is át kell vállalja az új hatalom. Ha az újonnan hatalomba kerülők ezt elfelejtenék, akkor erre figyelmeztetik a hitelezői, és ha erre sem hajlandó elismerni és törleszteni az adósságait, hát magára vessen. Egyébként ehhez még csak annyit, az lenne a legjobb, ha nem tartoznánk senkinek. Helyesírás Régi szép idők! Másfél évtizeden át írógépen pötyögtem a cikkeimet, s mondjuk a hosszú magánhangzókkal csak akkor gyűlhetett meg a bajom, ha azok nem is léteztek a klaviatúrán. így nyugodtan adhattam le az anyagaimat, mondván, majd a szerkesztőink, a nyomdai szedők és a korrektorok helyrehozzák a kéziratom hiányosságait. Ha ugyan kijavították. Most, a számítógépes szövegszerkesztővel dolgozva visszasírom ezt a kényelmes időszakot. Ez a masina megköveteli, hogy ismerjem helyesírásunk szabályait. Ezen dolgozva nekem kell tudnom, hogy az adott i, o, ö, u és ü betű rövid avagy hosszú ékezettel írandó. Dönteni nem könnyű, még ilyen, látszatra apró dologban sem. Pedig most enyém a döntő szó, ezért is úgy forgatom a helyesírási kéziszótárt, mint némelyek a köpönyegüket... Megállás nélkül. Murányi László Szálkák
