Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-02 / 32. szám
Béres Ilona csodálatos gyógyulása Ufó Arkangyal és mézeskáposzta Talán többen emlékeznek rá, hogy a népszerű, jellegzetesen bársonyos mélyhangú színésznőről, Béres Ilonáról jó pár évvel ezelőtt hallani lehetett, hogy beteg. Ebben az időben kevesebbet is szerepelt, a filmvászonról pedig szinte teljesen eltűnt. Most nemrég a rádióban hangzott el egy vele készített beszélgetés, amiben a színésznő elmondta, egy csodálatos doktor csodálatos terápiájának köszönhetőéin teljesen meggyógyult. Kíváncsi lettem erre a terápiára, és felhívtam telefonon a művésznőt.A Nemzeti Színházban a Tóték próbája után az öltözőjében találkoztunk. Gyógyulásának történetét mesélje el ő maga.- Hosszú évekig kínlódtam a betegségemmel. Jó pár évvel ezelőtt egy filmforgatáson nulla fok alatti hidegben a Dunán kellett állnom egy hajóban, kivágott estélyi ruhában, s csak egy vékony köpeny volt a vállaltira terítve. Ezt a jelenetet négy napig forgatták, rettenetesen megfáztam. Ennek lett a következménye egy általános izületi gyulladás, ami olyannyira sú- lyosodott, Jiogy nemcsak a végtagízületeimre, de a gerincemre is kiterjedt, valóságos púpom nőtt. Jártam orvostól orvosig, évekig kezeltek az ORFI-ban. Mégsem javultam, rettenetes fájdalmaim voltak, mozogni alig bírtam. Úgy tudtam csak színpadra menni, hogy előtte teleinjekcióztak.- Körülbelül egy évvel ezelőtt férjem egyik ismerőse mondta el, hogy őt egy most Budapesten élő kievi orvos teljesen meggyógyította. Én, aki már minden szalmaszálba kapaszkodtam, felkerestem ezt az orvost. Juríj Volkovnak hívják, neurológus. Ugyancsak meglepődtem, amikor először csak a kezeit húzta el lassan az arcom, majd a testem különböző pontjai előtt, és megmondta, hol és milyen panaszom lehet. Ezt követte a terápia, ami a kiropraktika, a sajátos, kézzel végzett akupunktúra és - nem tudok rá jobb szót - kézrátételes módszer együttes alkalmazása volt. Ezenkívül tízféle, különböző gyógynövényekből készült bogyókat adott. Mindehhez pedig kiegészítésként egy ősi népi gyógymódot is javasolt. Ez nem más, mint egyszerű fehérkáposzta levelét kicsit meg kell törögetni, be kell kenni mézzel, ezt felhelyezni a fájó ízületre, és tiszta gézzel vagy vászonnal (műanyag nem lehet!) körbete- kemi és ezzel aludni. Ezt tíz napon keresztül kellett megismételni. Hogy a többféle gyógymód közül melyik hatott igazán, nem tudom, de a lényeg az, hogy teljesen jól vagyok, a hátamról eltűnt a púp, fájdalmak nélkül tudok mozogni.- Sőt azóta történt egy balesetem. Elestem és ínszalagszakadásom lett. Premier előtt álltunk, a színházban kétségbeestek, hogy elmarad. Felhívtam az orvost telefonon, tud-e segíteni? Mondta, menjek el, majd megnézi. Nem részletezem, a lényeg: nem maradt el a premier. Fantasztikus ez az ember, én úgy hívom csak Ufó Arkangyal. A sikeres gyógyulásom hírére egy ismerősöm kérte, vigyem el. Ott voltam az első vizsgálaton, amikor a kezével végigpásztázta a testét. Egyszer- csak megkérdezte, mikor volt önnek a nőgyógyászati műtétje? A páciens ruhában volt, műtéti hegeket nem láthatott és előtte nem beszélt neki róla. Orvosok már gúnyolódtak velem, hogy mindez csak pszichózis. Én nem tudom, hogy szuggerált vagy hipnoti- zált-e vagy sem, de nem is érdekel. A magyar orvosok nem tudtak meggyógyítani, ő igen. Jelenleg fájdalmak nélkül élek és mintha kicseréltek volna. S. Zs. Rádió mellett... Még a legkeményebb gyanakvó is fölkapja a fejét a hír hallatán, miszerint X. természetgyógyász ilyen meg olyan betegségből sikeresen kigyógyította paciensét. Aztán mindjárt tagadja is, „hiszem, ha látom” alapon, mert az esetek valóban hihetetlenek. A rádió a napokban telefoninterjút készített dr. Egely György fizikussal, aki tagja annak az egészségügyi csoportnak, amely a közelmúltban utazott a Fülöp-szigetekre, ahol számos „csodadoktor” végzi munkáját. Céljuk nem más, mint hogy a helyszínen kiderítsék, valóban gyógyítanak-e - csodával határos módon -, vagy merő csalás az egész. Néhány éve magyarul is megjelent egy francia üzlet- asszonynak riportkönyve, amelyben leírja részletesen saját gyógyulását a halálos kórból. Akkoriban a Magyar Televízióban is láthattuk őt, ép egészség- ben.Egely doktor elmondotta, hogy nem Manilában, hanem egy másik településen találkoztak L. doktorral, aki valóban sikeresen gyógyította betegeit. A riporter kérdése: „Valóban belenyúl a beteg testébe a doktor?” - „Igen. Akár a hasába vagy a nyakába, hátába, attól függően, hol találja a beteg szövetet. Egy alkalommal mintegy ötvendekás daganatot emelt ki a testből. Rövidujju ingben dolgozott, csupasz kézzel, tehát semmiféle eszköz nem volt a kezében, amellyel esetleg trükköt alkalmazott volna. Mi kamerával végigkísértük a műtétet. Az alvadt vérből mintát is vettünk. A műtét helyén semmi nem látszott. Műszerrel készíA legtöbben nem bíznak a pszichiátriában A negyvenen túli férfiak krízise Aki azt hiszi, hogy csak a nők „bolondulnak meg” negyvenéves koruk körül, az téved. Az úgynevezett „midlife crisis”, vagyis az élet delén beköszöntő válság a férfiakat sem kíméli. Egyszercsak eljön egy pillanat, amikor hajszának tűnik az eddigi munka, örömtelenné válik a családi élet, s riasztóan megrövidül az időszak, ami hátravan a visszavonhatatlan öregség előtt. Dr. Agnes Larson magyar származású kaliforniai pszichiátert gyakran keresik fel szorongó negyvenes és ötvenes férfiak ilyen panaszokkal. Elkerülhetetlen betegség az életkori válság vagy okosan, körültekintéssel elkerülhető? — Tudománytól távolálló idézettel válaszolok előbb. Nagyanyám azt mondta; minden férfi megbolondul, amikor betölti a negyvenet, de ha békén hagyja a felesége, hamar helyrejön. Erik Erickson amerikai pszichológus szerint a kérdés kissé bonyolultabb. Csak az a férfi tudja elkerülni az életkori válságot, aki negyvenes éveire teljesen kialakította saját személyiségét, gondoskodott a családjáról, képes volt alkalmazkodni a sikerhez és a kudarhoz, és békét kötött azzal, hogy van mire visszanéznie, ahogy múlik az idő. Akinek ez nem sikerült, az saját magával folyton harcban áll, s ezért amikor eléri a negyvenet, megijded attól, hgoy az élet nem végtelen és fogynak a lehetőségei. Kétségbeesés, szorongás, pánik, depresszió a „midlife crisis” legjellegzetesebb tünetcsoportja, s a tünetek változnak aszerint, hogy kinek milyen az egyénisége és milyen társadalmi környezetben él. Az egyik férfi munkahelyet, netán szakmát változtat, a másik inni kezd, a harmadik egy fiatalabb nőben keresi az orvosságot - lényégében a félelemre. É meglehetősen riasztó kilátások elől van-e menekülés, vagyis van-e gyógyszer a „midlife crisis”-ra? — Manapság divatos mindenre receptet adni, amit szívesen olvasnak az emberek, mert úgy hangzik, mintha megtaláltuk volna a mágikus megoldást. Sportoljunk, táplálkozzunk egészségesen, fogyasszunk vitaminokat, de ez még nem változtatja meg az életszemléletünket. A pszichiátria segít megtalálni az összsefüggéseket, sőt egy remélhetőleg elfogadható megoldást is. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a férfiak jó része fenntartásokkal kezeli a pszichiátria lehetőségeit, s legfeljebb akkor fordul orvoshoz, amikor a család elvesztése fenyegeti, vagy a tünetek olyan súlyosak, hogy a mindennapi funkciókat veszélyeztetik. — S ha valai úgy dönt, maga oldja meg a dolgot, tud-e ajánlani receptet a pszichiáter? — Azoknak a férfiaknak, akik hisznek benne, hogy egyedül is megtalálják a megoldást, megint Ericksont idézem. Csak az a szülő tudja megtanítani a gyereket, hogy ne féljen az élettől, aki saját magát meg tudta győzni, hogy ne féljen az elmú lástól. Sőtér Erika A szabadságért a Paradicsomot Koreai rendező Pécsen „Ne legyen a kultúra egyenarcú” A szabadság azért fontos, mert a Paradicsomot hagytuk érte veszni - emeli fel egyik ujját Jeong Ok Kim, szöuli rendező, én meg csodálkozom a madáchi gondolat hallatán. Jeong Ok Kim kedvesen mosolyog, s nem veszi rossznéven, hogy nem feltételeztem, alaposan ismeri a magyar drámairodalom kiemelkedő darabjait. A szabadság értelmezése központi fontosságú, magyarázza, és otthon saját színtársulatában meg is valósítja ezt az elvet. Nála a színész a legfontosabb személy, akire az előadás alapozódik, akinek kötelező improvizálnia a színpadon, akit nem kötnek a szigorú rendezői utasítások. Ő a montázs-színház iránt vonzódik, ahol nem csordogál minden szépen a történet logikai rendjében. Sokkal izgalmasabb élményt nyújt, és teret enged a nézők gondolkodásának a szokatlan szerkesztésmód, vallja a koreai rendező, aki a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában visz színpadra egy koreai legendát, a „Sárkányló, a hegyek ura” címűt. Nem először rendez Európában, sokfele dolgozott vendégrendezőként, s társulatával többször turnézott Japánban, Európában. A rendezés mellett oktat a szöuli egyetemen, s aka- démai tag is. Ideje fennmaradó részében pedig darabokat ír. tettünk energia-tesztet is, amikor óriási kitöréseket mértünk ...” Találkoztak egy dél-koreai férfivel, aki annakidején öt évig csak tolószékkel tudott mozdulni. Három hónapig kezelték egy híres amerikai klinikán is, de eredménytelenül. Ezután került L. doktor műtőasztalára, és rövid idő múlva a műtét eredményt hozott: meggyógyult és ma Dél-Koreából betegek csoportjait vezeti a Fülöp-szigetekre, L. doktorhoz. Az interjú hallatán a riporter is eltűnődött. Lehet tagadni, lehet nem hinni, de hát... ahogy mondja: „A végerdmény a fontos. A gyógyulás.” így igaz. Annyi minden hihetetlen történik a világban manapság, amelynek eredőjét, okát nem ismerjük. Csak a tagadhatatlan végeredményt.Mindenesetre az- Az én színházam két irányzat összeütközésének a határán álló újfajta színház-mondja Jeong Ok Kim. Vagyis nem feledkezik meg a ma már csak a falvakban viruló hagyományos maszkos népi színjátszásáról sem, de sem azt, sem a divatos európai, amerikai irányzatokat nem akarja reprodukálni. A hatvanas években egyébként főleg nyugat-európai darabokat rendezett, kedvencei közé Ionesco, Beckett abszurd drámái és Moliere tartoztak. Tíz évvel később kezdett el a koréi új említett csodadoktor ténykedése hihetőbb, mint annak a magyar fiatalembernek esete, aki a napokban a tévében nyilatkozott, és elmondotta, hogy ő ma már rendszeresen találkozik földöntúli lényekkel, általa elnevezett „humanoidokkal”, akik ezesetben a női nemhez tartoznak. Igaz, nincs fülük, de egyébként mindenük oké. „Egyiket teherbe is ejtettem ...” - mondja mosolyogva az elképedt riporternek, aki vette is a lapot, mert mindjárt megkérdezte a fiatalembert: miképpen oldja majd meg a gyerektartást? Például. A hu- manoid-hölggyel - akit ő nevezett el Törpikének - „.. . erről még nem tárgyaltunk” - jelentette ki, majd bevallotta, hogy ő egyébként nős, vannak apró gyermekei is. Kár, hogy a fele sége véleményét nem ismerjük színházzal foglalkozni.Egyik célja, hogy megszerettesse a közönséggel a sokfajtaságot, mert nem tartja jónak, ha a kultúra egyenarcúvá válik. Játsszanak ők is népszerű romantikus darabokat, ám a szerelem a montázs színház marad. A rendező harmadszor jár Magyarországon, másodszor Pécsen, de azt mondja, olyan otthonosan mozog a városban, mintha ezer éve itt élne, s a február elejei bemutató után szinte furcsa lesz számára elutazni innen. B. A. kikapós férje nemmindennapi ügyleteiről. Mellesleg ez a riport nem okozott kétkedést bennem. Az ügy világos és tiszta előttem. Felüdülést hozott számomra a tokaj-hegyaljai borokról szóló riport. Igaz, csak az első percekben. Mert aztán a magángazdák panaszkodtak, hogy a leadott termésért járó pénzt még mindig nem kapták meg a borkombináttól, holott decemberre ígérték.A másik gazda azt mondta, ő azelőtt sem szerződött az állami gazdasággal, de mindig eladta a borát. Jó pénzért, mert ő jó bort állított elő minden évben és ezután is. Az viszont meghökkentő, hogy Hegyalján eddig 170 hektárnyi szőlőt már kiirtottak. Néma járvány: a csont- ritkulás Hazánkban ma már a csontritkulás is népbetegségnek számít. A szív- és érrendszeri, a daganatos, valamint a cukorbetegség mellett az osteoporotikus (csontritkulásos) esetek száma megközelíti az egymilliót. A „néma járvány” - amely lassú lefolyása miatt hosszú ideig nem okoz tüneteket, ám ha már kialakult, szinte gyógyíthatatlan - 1990-es évekre vált egyre növekvő népegészségügyi problémává. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban a csontritkulásban szenvedő betegek száma eléri a 75 milliót, s hazánkban is várhatóan mind jobban emelkedik. A csontritkulás elsősorban a nőket és az időseket sújtja, de a különböző hormonális, táplálkozási és egyéb tényezők elősegíthetik vagy hátráltatják a genetikailag meghatározott tulajdonságok felszínre jutását. A rizikótényezők közül elsősorban az ülő- és mozgásszegény életmódot, a tartósan alacsony kalcium- és a alkohol-, valamint kávéfogyasztást, az erős dohányzást és az elégtelen napfényhatást emelik ki. Ami pedig a következményeket illeti: az Egyesült Államokban évente 1,3 millió csonttörésért a csontritkulás a felelős. A leggyakoribb szövődmények: a combnyaktörések, alkar-, valamint a csigolyatörések. A legriasztóbbak a combnyaktörések. E törésfajta szövődményeinek következtében ugyanis összességében több nő hal meg évente, mint az emlő-, méhnyak- és méhtestrák miatt együttesen! Aa csontritkulás esetében szinte csak a megelőzés segíthet, mert egy tízéves, panaszmentes periódus alatt a nők szinte észrevétlenül elveszíthetik csonttömegük akár harmadát-felét is. Ezért elsősorban a veszélyeztetettek szűrésére kell figyelni. A felismerésben segítséget nyújtó készülékekből azonban sajnos hazánkban kevés van. A legfejlettebb berendezésből - amelyből Ausztriában 23, Németországban 200 van - az országban összesen kettő található. Csodadoktorok és „törpikék” . . . 4 vasárnapi
