Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-11 / 10. szám
10 aj Dunántúlt napló 1992. január 11., szombat Hírneves pécsi professzorok Melczer Miklós Kitűnő oktatóként orvosgenerációkat nevelt fel Melczer Miklós 1891. december 3-án született Budapesten. Az érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be és már mint fiatal orvostanhallgató rendszeresen bejárt a II. sz. Anatómiai Intézetbe. Itt dolgozott 1920 februárjáig és ezt követően mint segédorvos működött a főváros Szent László és Szent Gellért járványkórházaiban. 1915-ben Budapesten orvosdoktorrá avatták. 1920 szeptemberétől az akkor már nagynevű Nékám Lajos professzor igazgatása alatt álló budapesti bőrgyógyászati klinikára került, ahol 1927 augusztus végéig működött. A németül, angolul és franciául beszélő fiatal orvos figyelmét bizonyára nem kerülte el Unna-nak az 1894-ben megjelent Histopathologie der Haut című alapvető munkája. Unna a hamburgi bőrgyógyászati klinika igazgatója volt és iskolát teremtett hosszú működése alatt, amely nagy hatással volt Európa minden dermatologusára. Melczer Miklós dr.-nak számos tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, és ezek révén ismert lett a neve. A 20-as évek elején mint Resident Fellow a Rockefeller alaptól laboratóriumi támogatásban részesült. 1927- ben egyik munkáját az Orvosegyesület id. Johan Béla díjjal jutalmazta. 1927-ben a Somogy megyei Kaposvári Közkórház bőrgyógyászati osztályára nyert kinevezést mint osztályvezető főorvos. A megyei kórházi körülmények között is megteremtette a lehetőséget a tudományos működésre és 1932-ben a „A bőr histo-biológiája” tárgykörben Berde Károly professzornál Pécsett elnyerte a magántanári képesítést. 1928- ban három hónapos tanulmányutat tett Jadassohn kitűnő klinikáján Breslau- ban. Életében jelentős változá- ést hoz az a tény, hogy 1936-ban kinevezik a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati Klinikájára igazgatónak. Mind a betegellátás, mind a tudományos munka szempontjából egy igen termékeny időszak következett. Korábban Kaposváron több olyan beteget kór- ismézett, akiknek egy ritka - akkor ismeretlen eredetű - nemibetegségük volt (IV. nemibetegség = lymphogranuloma inguinale), ezért a vírusok, a feltételzett kórokozók felé terelődött az érdeklődése. Ezen az úton haladva az akkoriban nagy vírusnak tartott kórokozót külföldi szerzővel egyidőben mutatta ki 1937-ben. Ezzel a munkásságával kapcsolatban jelent meg 1942-ben nagy kézikönyve „Lymphogranuloma inguinale” címmel. 1940-ben az Észak-Erdély részeként visszakerült kolozsvári egyetemre nem kívánt átmenni, a megüresedett pécsi bőrgyógyászati klinika élére kapva egyetemi tanári kinevezést. Itt az 1942/43 tanévben orvoskari dékán, majd 1944/45-ben prodékán volt. A klinikán a rákkeltő anyagokkal foglalkozott a különböző ismeretlen eredetű bőrbetegségek kutatása mellett. 1952-ben tudományos munkássága elismeréseként az ’’orvostudomány doktora”-vá minősítették és 1955-ben a Kossuth-díj III. fokozatát nyerte el. 1962-től kezdve - nyugdíjaztatása után - továbbra is rendszeresen járt be a klinikára és dolgozott. 1962-ben jelent meg a „Praecancero- sen und primäre Krebse der Haut” című munkája. 1964-ben felkérésre írt egy-egy jelentős könyvfejezetet egy német és egy angol kézikönyv-sorozatban. Nagytudású, nyugodt és ke- gyensúlyozott, egyben boldog és szerencsés ember is volt, mert hosszú időn keresztül tudott tanítani, dolgozni. Kitűnő oktatóként or- vosgeneráciokat nevelt fel és nagy tekintélye volt. Közmondásos volt hatalmas olvasottsága és memóriája. Több nemzetközi társaság választotta tiszteletbeli (német és csehszlovák dermato- logiai társaság) és levelező (jugoszláv és finn) tagjává. Magas életkorban halt meg 1985 március 7-én. Dr. Schneider Imre egyetemi tanár Sikeres év után - sikeres év előtt? Sokszínű paletta Az országban így évvé- gén-évelején sajnos egyik kul- túrális - azaz ’’hasznot nem termelő” - intézmény sem lehet biztos a dolgában, nevezetesen abban, Hogy az elkövetkező időben egyáltalán továbblétezhet, vagy szép lassan, a megszűnt dotáció és új szponzorok híján jobblétre szenderül. A sötét fellegek a Baranyai Alkotótelepek fölött is tornyosultak, de folyamatosan eredményes munkájuk, nagysikerű szimpozionjaik meghozták a kívánt eredményt: 1992-re biztos megvan a működéshez szükséges pénzük.- A megyei közgyűlés elfogadta a költségvetésünket - mondja Komor István, az Alkotótelepek igazgatója -, mi több, 15%-kal meg is emelte. Ez persze még nem jelenti azt, hogy eljött a Kánaán, de legalább biztosítottak a továbbélés esélyei.- Most, hogy a csúnya anyagi gondok elszálltak, végre lehet csak a szakmára koncentrálni.- Négy komoly programot tervezünk az idei évre. Ebből az első és tán legfontosabb a Képzőművészeti Mesteriskola működési feltételeinek kialakítása, s mindezt szeretnénk pécsi és Pécs környéki anyagi és szellemi tőkéből megvalósítani. A lehetőség óriási, hisz a résztvevők posztgraduálisan 3-4 éven át, szinte kolostori jelleggel, reggel 8-tól éjfélig csak művészettel foglalkoznak. A művészeti felsőoktatás már befogadta a Mesteriskolát, a hivatali legitimáció is most folyik. Lesznek rövidebb lélegzetű programjaink is, két szimpo- zion. Az egyik Villányban, ahol egy nemzetközi szobrász közösség gyűlik majd össze, hogy a Művészeti Szakközépiskola belső terébe nagyméretű szoborplasztikákat készítsenek. Régi cél ugyanis, hogy a diákok művészi térben tölthessék mindennapjaikat. Szerintem rendkívül érdekes ötlet (ez még a közös, osztrák-magyar világkiállításra vetődött fel), hogy a szlovák-oszt- rák-magyar közös határponton egy szabadtéri katedrálist építenénk. Persze ez kemény dió, sok pénz kell hozzá, komoly menedzsment, de jelenleg úgy néz ki, hogy megvannak hozzá a pénzügyi feltételek.- Mennyiben folytatódnak az Alkotótelepek hagyományai?-Minden tekintetben folytatódnak, sőt ”új hagyományok” is kialakulóban vannak. A tavalyi magyar-japán szobrász szimpozion sikerét megirigyelve idén a japán keramikusok jönnek június-júliusban Siklósra , méghozzá heten. És mivel mindebből a japán fél is profitál, azt hiszem megvan rá az erkölcsi alap, hogy elvárhassunk tőlük némi anyagi segítséget. Végül, de nem utolsósorban,július utolsó hetében a Párizsi Magyar Műhely köréhez tartozó művészek fognak egy vizuális-irodalmi hetet tartani. Ezeket a műhelyeket ők kétévente csinálják Magyarországon, közben meg valahol külföldön. M. K. A kacatok és a tudás Rippl-Rónai nyomában Régiségek a pécsi vásáron Fotó:Proksza László Sárkány József művészettörténésszel, a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársával reggel 8 órára beszéltük meg a találkozót, a mázsaháznál. Korábban mentem, mert körül szerettem volna nézni. A „felhozatal” nem volt erős. Talán a hideg miatt, mindenesetre az év első vasárnapi pécsi vásárán ahol korábban egymást érték az „ószeresek”, most jókora hézagok voltak az árusok között. Érdekelt a dolog: milyen valódi értékek kerülhetnek egy- egy kipakoláskor a salakra, a leterített újságlapokra, az ugyancsak eladásra szánt asztalokra. Mert - nem is ritkán - előfordulhat: ismerősöm például ikonra bukkant, s amikor szakértővel konzultált, tudta csak meg: bagóért vette . .. Nem láttam ikont. Hamarosan megjött a művészettörténész. Rövid időn belül kétszer is alaposan meglepett. Az egyik: véleménye szerint a vásárban különböző régiségeket, műtárgyakat, festményeket, elaggott holmikat árulók nagyon pontosan ismerik ezek valódi értéket, a kért árat legfeljebb az alkura fenntartott többlettel tetézik. A másik: se szó, se beszéd, rákérdezett egy prémsapkás, őszesen borostás eladóra: Tornyai, vagy Rippl-Rónai nincsen? Az illető - velem ellentétben - meg sem hökkent. Kicsit ráncbaszaladt a homloka, ahogy végigpörgette a fejében: mije van.- Rippl-Rónaim most nincsen ... De Tornyai van egy. Sárkány József - hivatalból, ahogy kivettem - elsősorban a magyar impresszionistákat keresi, Tornyaiból gondolva a postexpressionistákat. Akkor már túl voltunk az első „pulton”, a tulaj még a kipakolásnál tartott, ám már a földre került két asztali fényképtartó is. Csak ezeket fogta a kezébe a művészettörténész, ujjai hegyét végigfuttatta a rézből készült tárgyak ornamentikáján. Ez volt a kritika, az árra már rá sem kérdezett. Amíg mentünk a következő placc felé, elmondta: természetesen nagyobb lenne a múzeum érdeklődése is a pécsi vásár iránt - bár rendszeresen kijárnak -, ha több lenne a pénz ... De nevetségesen kevés. A prémsapkás férfi valószínűleg korábban kályhás volt. Sok mindent elmesélt, többek között azt is, hogy mennyi lakásban járt, cserépkályhák miatt, s ott mennyi képet látott a falakon, „de, uram, annak hetven százaléka hamisítvány volt, ezt én az első pillanatban rögtön láttam ...” Az eladó és az érdeklődő múzeológus gyorsan felmérte: hozzáértő emberrel áll szemben. Nekem ugyan megmaradt a gyanúm: ha kell, óriásiakat blöffölnek az eladók. Dezső' úr ugyanis két századeleji festő esetében is jellemző korszakuknak mondta a„ görbülő lábú koflislovas periódusukat ...” Sárkány Józsefnek a szeme sem rebbent. Hosszan hallgattuk Dezső urat. Közben néztem a kipakolt tárgyakat, gyengéd vitáját figyeltem a helypénz-szedővel, a művészettörténész néha közbeszúrt egy-egy rövid kérdést, vagy együttérzően csodálkozott a hihetetlen dolgokon, amiket Dezső úr tapasztalt. Nem voltak különösebb holmik a többieknél sem. Illetve: egyszer Sárkány József eddigi nyugodtságát meghazudtoló hirtelenséggel lehajolt. Vöröses-barnás mázú, mattfényű, fekvő tigrist mintázó szobrot emelt fel. Alján ott volt a Zsol- nay-ban készült alkotások egy- egy korszakára jellemző márkajel.- Mennyi?- Huszonötezer. Kérdő tekintetemre bólintott: tényleg, annyi, bár húszért valószínűleg megkaphatnánk.- Az eladók mindent nem raknak ki. És megismerik a pénzes, vagy értő vásárlókat. Mert valaminek a sok valódi kacat között lennie kell. Ezt abból sejtettem meg, hogy hamarosan megérkezett a vásárba Kosáry Aurél, a jeles műkereskedő és galéria-tulajdonos is. Sárkány József pedig, amint elköszöntünk egymástól, visszafordult: körülnézek még egy kicsit, mondta. Mészáros Attila Klór helyett ózon A „ Flotta ” és a víz Jómagam annyira keveset konyítok a műszaki dolgokhoz, hogy ilyenekről hallva legalább olyan könnyen jövök zavarba, mint fog el a lelkesedés. A minap az utóbbi volt a jellemzőbb, amikor Prieger Ferenc kutató- mérnökkel beszélgettem. Nem kevesebbről volt szó, mint az ivóvíz csírátlanításáról-fertőtle- nítéséről, mégpedig mellőzve az e területen már-már „klasszikus-számba” menő klórt. Az utóbbi időben egyre többször hallom, tapasztalom: a lakótelepi lakások csapjaiból folyó víztől az érzékenyebb bőrűek kiütést kapnak. Másként fogalmazva: ha megfürdenek, utána vakarózhatnak ... Nyilván - másra gondolni nehéz - az agyonfertőtlenített víztől. Meg kell említenem korunk átkát, az elszennyeződő kutakat, forrásokat is. így már éthetőbbé válik, miért lettem lelkes a fertőzött vizek vegyszermentes fertőtlenítéséről hallva. Prieger úrral azonban a májusi hegyesnél és a fehér özön- nél kezdtük a beszélgetést. Ez két paprikafajta. Egy különleges eljárással kezelve magvai- kat, nagyobb termésre ambicionálják a növényeket. A kezelés lényege: a fény. A szabadalom elnevezése: Stimokomplux. A fénykezelt magvak hamarabb kikeltek, a palánták gyorsabban növekedtek, .és például a májusi hegyes egyhatodával több termést hozott, mint a kezeletlen vetemény. Kipróbálták ugyanezt a Bólyi Mezőgazdaság Kombinát csirke-keltetőjében is. A különleges fénnyel kezelt tojásokban növekvő embriók „gazdaságosabban” fejlődtek, amennyiben lényegesen kevesebb tojáshéjat hagytak, vagyis többet voltak képesek ebből szervezetükbe beépíteni. A Stimokomplux a „Flotta” - budapesti cég - szabadalma. Csakúgy, mint a Synergolux. Prieger Ferenc a „Flotta” Bárány a-Somogy-Tolna megyei megbízottja, kutatómérnöke. A Synergolux a már említett vízfertőtlenítő eljárás és berendezés neve. Ez a közös a májusi hegyes paprikában és a klórmentes vízben. A Synergolux-ot kipróbálták a szigetvári vízműnél is. A laboratóriumban végzett mérések eredményei meghökkentőek. Hosszú számsorok bizonyítják - magyarázza Prieger Ferenc -, hogy az UV-fénnyel és ózonnal kezelt, korábban rengeteg csírát tartalmazó víz teljesen tiszta, csíramentes lesz. Mindez tehát klór és egyéb, fertőtlenítésre használt szerek nélkül. A Synergolux egyébként egy konténer. Különböző kapacitásúak vannak, a legnagyobb naponta 480 köbméter, biológiailag fertőzött vizet tud - környezetbarát módon - fertőtleníteni, ammóniától, nitrittől mentessé tenni. Bárhova könnyen eljuttatható, gyorsan a vízellátó-rendszerre csatlakoztatható. A lehetőségre érdemes odafigyelniük az önkormányzatoknak - rengeteg település gondja az egészséges ivóvíz hiánya. M.A.
