Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-11 / 10. szám
1992. január 11., szombat üj Dunántúlt napló 11 A biztosítási kártyát először a nyugdíjasok kapják Új rendszer az orvosi alapellátásban Valószínű félreértés lehet az oka, hogy egyes hírközlő szervek azt adták hírül, hogy az új orvosi alapellátási rendszer január elsejével startol. Ezzel szemben a valóság az, hogy a feltételeit teremtették meg annak, hogy 1992-ben fokozatosan átállhasson az eddigi körzeti orvosi hálózat a minőségileg átalakuló háziorvosi feladatok ellátására, valamint a társadalom- biztosítás az új finanszírozási rendszerre. Hogy mennyire nem egy nap dátumához kötődik az átállás és mennyire nem egyik napról a másikra történik, bizonyíték erre, hogy a biztosítási kártyákat - amely az új rendszer működéséhez szükséges - még el sem kezdték postázni. Az országos társadalombiztosítási igazgatóságtól kapott információ szerint eddig 6 millió ilyen biztosítási kártyát gyártottak le és folyamatosan készül a többi. Azt is megtudtuk, hogy elsőként a nyugdíjasok fogják megkapni postán. Azok, akik önálló kifizetési joggal rendelkező munkahelyen dolgoznak, a munkahelyükön kapják meg, az egyéb kategóriákban lévőknél is - mint Ígérték - olyan megoldást választanak, ami a legkevesebb kényelmetlenséget jelenti az illetőnek. Akkor is, ha minden a tervezett ütemben megy, legfeljebb junius-julius lesz az az idő, amire elmondhatjuk, hogy az új rendszer szerint működik az alapellátás. Addig párhuzamosan fut a kettő. Akik ugyanis időközben már megkapják a biztosítási kártyájukat, ezzel kell, hogy jelenkezzenek az orvosnál, akik nem, azok az eddig szokásos módon vehetik igénybe. Mivel nagyon sok kérdés merült fel a lakosság körében, dr. Ütő Tamást, a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgató főorvosát kértük meg, segítsen eligazodni, mit kell tennie a lakosságnak az új ellátási rendszerben és főként, mit várhat tőle.- Azzal kezdeném; hogy a rendszer addig nem indulhat, amíg a Magyar Közlönyben meg nem jelenik a rendelet és a végrehajtási utasítás. Ez pedig még várat magára. Természetesen ettől függetlenül mi már felkészültünk az indulásra. A lakosok a társadalombiztosítási igazgatóságtól fogják megkapni a biztosítási kártyákat. Ez kék színű lapocska, amelynek alsó részén lesz egy perforált szelvény. Amikor az általa választott orvosnál ezzel a lappal je- lemtkezik, az orvos a szelvényt leveszi, kitölti az illető kartonját és ennek alapján alakul ki a háziorvosi kör. — A biztosítási kártyával tehát a lakos azt az orvost választhatja, amelyiket akarja? Teszem azt, ha valaki a Rózsadombon lakik, válaszhatja például a Mecsek-oldalon rendelő orvost is?- Igen, ha az orvos ezt vállalja. Elviekben teljesen szabad az orvosválasztás, a gyakorlatban azonban az ésszerűség határt szabhat ennek. Például a Vasason lakó választhatná a Patacson rendelő orvost, csak nem szerencsés megoldás. Hiszen az orvosnak akkor is el kell látni a beteget, ha az a betegsége miatt ágyhoz kötött, nagy távolságok esetében pedig ez nehézségekbe ütközik. Elviekben más városban dolgozó orvost is választhat valaki, de az odautazás költségeit a biztosító nem fedezi se neki, se az orvosnak.- Ha valaki kézhez kapja a biztosítási kártyáját, ezzel mindjárt jelentkeznie kell-e az orvosnál, vagy ráér?- Az lenne jó, ha a kártya kézhezvétele után legalább két hónapon belül jelentkezne. Mint említettem, a leadott szelvények alapján alakul ki az orvos ellátási köre, és ennek függvényében fogja megkapni az orvos a rendelőhelyiség üzemeltetési költségtérítését. Az év második felében pedig, amikor már a finanszírozás teljesen az új rendszer szerint történik, az orvos az ellátott betegek függvényében kapja majd az ellátmányát.- Több kérdés is felmerül. Ha teljesen szabad lesz az orvosválasztás, valamint az orvos is dönthet, vállalja- e az illető beteget, vagy sem, feltehetően lesznek orvosok, akiket nagyon sok beteg fog felkeresni, s lesznek, akiket alig. Továbbá, ha az orvosnak az az érdeke, hogy minél többször forduljon meg nála a beteg, nem jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy az orvos anyagi érdekből esetleg nem tesz meg mindent a gyors gyógyulás érdekében.- Nemzetközi mérce alapján az orvosonkénti ideális beteglétszám gyermekkörzetben 800 fő, felnőtt körzetben 1500-1700 fő, plusz-minusz 10 fő eltéréssel. A finanszírozási rendszert úgy alkották meg, hogy eddig az optimális létszámig éri meg az orvosnak beteget fogadni, az ennél magasabb beteglétszámnál már olyan degresszivitás van beépítve a javadalmazásba, ami miatt nem éri meg, hogy ennél lényegesen több beteget felvállaljon. Mindez a betegek védelmében történik, hiszen túl nagy létszám, esetén képtelen azt a magasabb színvonalú betegellátást biztosítani, amit ezután elvárnak a háziorvostól. Ennek ellentéte, ha egy orvost olyan kevés beteg fog felkeresni, hogy nem tud megélni, esetleg a rendelő működési költségét sen tudja fedezni, annak le kell vonni a konzekvenciát, s jobb, ha maga dönt munkahelyváltoztatásról, mielőtt felmondanak neki.- Az sem fordulhat elő, hogy az orvos anyagi előnyök miatt nem úgy látja el a beteget, ahogy kellene. Először is azért, mert az orvosi hivatással és esküjével ez összeegyeztethetetlen. Ám ezentúl erre rá is lesz szorítva, hiszen -ugyancsak nemzetközi mérce, plusz hazai tapasztalatok figyelembevételével - megállapították, hogy egy adott betegségnek jó ellátás esetén mennyi a gyógyülási ideje. Ha egy orvos gyakran tér el ettől a mércétől, a biztosító orvosellenőrei megnézik, mi lehet az oka. Az is be van építve ebbe a finanszírozási rendszerbe, hogy az orvosnak megéri, hogy minél egészségesebben tartsa a körzetét, vagyis az egészség megőrző tevékenység hangsúlyt kap.- Az orvos a körzetében élő valamennyi jelentkező beteget köteles fogadni. Az olyan esetekben tehet csak ez alól kivételt, ha például a beteg életveszélyesen megfenyegeti. Pécsett például előfordultak esetek, amikor nemcsak fenyegették, de bántalmazták is az orvost. Ilyenkor meg kell adni az orvosnak is azt a lehetőséget, hogy ezt a beteget ne legyen köteles vállalni.- Mi történik akkor, ha a beteg gondolja úgy, hogy rosszul választott, változtatni szeretne.- Sajnos egy bizonyos időt ki kell várnia ezzel. Még nem tudom, hogy mennyi lesz az időhatár, de úgy gondolom, legalább negyedév. Az semmiképpen nem lesz lehetséges, hogy valaki 2-3 hetenként változtathassa az orvosát.- A szabad orvosválasztás egyelőre csak az alapellátásban lehetséges? Mi történik, ha szakrendelésre tovább kell küldeni a beteget?- A szakrendelésre, vagy kórházba való beutalás az eddigi rend szerint történik. Ugyanígy az eddigi rend szerint lehet igénybe venni az éjszakai és hétvégi ügyeleteket is.- Vannak nyugdíjas olvasóink, akik aggódva kérdezték, hogy ezentúl fizetni kell az orvosnak az ellátásért?- Szó sincs róla. Az orvosi ellátás igénybevételére a biztosítási kártya jogosít fel. Hiszen csak a szelvényt adja le a háziorvosánál, a lap nála marad. Ezzel az országon belül, ha szükség van rá,( például üdülés, vagy más ok miatt nem a lakóhelyén tartózkodik) bárhol igénybe veheti az orvosi szolgáltatást.- Szeretném megnyugtatni a lakosokat, hogy ha feltehetően az elején, az átmeneti időszakban lesznek is zavarai ennek az új rendszernek, ez a változtatás mindenképp a jobb betegellátás érdekében történik. S. Zs. A pécsi Mikszáth utcai rendelőben Fotó: Kóródi Gábor Érzelmek az oktatásban Egyenrangú felek Ne szégyelljük az érzelmeinket, s kezeljük egymást partnerként, legyen a másik gyerek vagy felnőtt, férj vagy feleség vagy ismerős. Lehet, hogy Thomas Gordon, amerikai pszichológus és pedagógus nem csak ezt a két megállapítást emelné ki saját tézisei közül, de ez a kettő mindenképpen módszerének lényegére utal. Könyveivel sokan találkoztunk, ha másként nem, kezünkbe vettük a könyvárúsítóknál a citromsárga köteteket. P.E.T. az egyik, T.E.T. a másik könyv címe, vagyis az első a szülői, a másik a tanári hatékonyság fejlesztéséről szól. S ha belegondolunk: kinek ne lenne erre szüksége! Budapesten már létrehoztak egy Gordon központot szakképzett Gordon instruktorokkal, akik a fővároson kívül is elkezdték a különféle Gordon tanfolyamok szervezését. Pécsen dr. Szekeres János a tanfolyamok szervezője, amelyből az első, a tanári hatékonyságot fejlesztő nemrégiben fejeződött be. A tanfolyam önköltséges, de az iskolák átvállalhatják a díját. Harminc órából áll, s a könyv alaptételeit gyakorolják, különböző konfliktushelyzeteket oldanak meg. A cél, hogy a problémákon „gordoni módon" legyenek úrrá, s ne essenek bele régi hibáikba. De minderről beszéljenek néhányan a tanfolyam résztvevői közül. Kiss Dezsőné, Sövér Ferencné, Kiss Nagy Gyó'zőné a pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskolából, Mosonyi Gé- záné a pécsi B.ánki Donát Úti Általános Iskolából. Kiss Nagy Győzőné:- Én már korábban olvastam a tanári fejlesztésről szóló könyvet, s úgy éreztem, a könyv reagál a kételyeimre, választ ad a kérdéseimre, de ugyanakkor azt is láttam, jó volna ezekről beszélni, a módszereket gyakorolni, úgyhogy, amikor olvastam a tanfolyamról, mindjárt jelentkeztem rá. Sövér Ferencné:- Az első foglalkozáson különböző szituációkra kerestük a feleletet. A tanár úr felírta a csoport válaszait, s utána megmutatta egy másik táblán, mik azok, amiket Gordon szerint sohasem szabad "elkövetni" egy pedagógusnak. A válaszok és a tiltó lista megegyezett. . . Mosonyi Gézáné:- Ez is nagyon elgondolkoztatott minket, s nagy érdeklődéssel vetettük magunkat a könyvbe, a tanfolyamba. Nekem három fiam van, velük is adódnak olykor gondok, s szeretném a legjobban megoldani. Amióta tanfolyamra jártam, s rajtuk kipróbáltam a módszereket, az iskolában is alkalmazom.Megéri. Kiss Dezsőné: A kölcsönös megértés és az értő figyelem - Gordon vezérszavai közé tartoznak amellett, hogy arról beszél, az érzelmeinket ne takargassuk. Mondok egy példát. Az egyik osztályban szünetben mindig nyitvahagyták a gyerekek az ajtót, pedig volt rá eset, hogy valami eltűnt. Eddig rájuk kiabáltam, de hiába. Most elmondtam nekik, attól félek, hogy ellopják a táskáinkat, a pénzemet. Azóta szó nélkül becsukják az ajtót! Hallgatom, miket mondanak. Azt például, hogy nem mások helyett kell megoldani a problémákat, de hozzásegíteni őket ahhoz, hogy saját maguk megoldhassák. Hogy mennyire fontos a gyerekeknek, hogy kibeszélhessék, kipanaszkodhassák magukat, hogy túltegyék magukat rossz napjaikon, hogy mennyi agressziót, félreértést el lehet így kerülni. Vagy azt, hogy nem csupán a tanárnak lehet igaza, s ezt a pedagógusnak természetesen kellene felfognia, hogy a tanuló és a tanár partneri viszonyban is lehet egymással, ahol nincsenek győztesek és vesztesek, „csak” emberek.- Számomra nem tűnnek annyira eretnek gondolatoknak Gordon nézetei, bár tudom, hogy a napi gyakorlatból gyakran hiányoznak. Mi ennek az oka Önök szerint? A főiskolán nem tanulnak hasonló dolgokat?- Nem. A tanárok, tanítók nincsenek felkészítve a nevelésre. Tanulnak neveléselméletet, történetet, de arra, hogy mit csináljon, ha két gyerek veri egymást, nincsen tanács. Azt hiszem, azt hívják rátermettségnek, hogy ki mint oldja meg a konfliktushelyzeteket, milyen eredményesen tanít. Gordon módszerével mindez magától értetődőbbé válik, noha sokat kell gyakorolni. Azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, voltak már sikereink, de előfordult, hogy egy tanult dolog azonnal nem vált be. Olyankor újból át kell gondolni a szituációt és újra választani a megoldások közül - mondja Mosonyiné.- Az újfajta gondolkodás nem ütközik korábbi szokásaikkal? Egymásra néznek és elmosolyodnak. Dehogynem. Volt rá példa, hogy egy gyerek viselkedésére a megszokott módon válaszoltak, de még menetközben eszükbe jutott, hogy így nem jó, s korrigálták a reagálásukat. Szerették volna, ha a tanfolyam hosszabb, s várják, hogy legyen Gordon-klub. B. A. A borsó meg a fal T örténelmi időket élünk. A tényből táplálkozó büszkeségünket ugyan lohasztja az a tudat, hogy az elődeinkkel sem volt másként, növelheti azonban az, hogy nekünk kell átélnünk. A történelem során emberöltők düllesztették mellüket, mert el kellett, el tudták viselni azt, amit a kor rájuk rótt. Most mi vagyunk az ügyeletesek, mi tetszelgünk maguknak. Az eseményeket és helyzeteket tekintve attól tartok, szívesen cserélnénk bárkivel, aki előttünk járt. Részint, mert személyes tapasztalatok hiányában, amúgy madártávlatból szebbnek, elviselhetőbbnek tűnik minden, ami múltá vált. Részint, mert képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy a múlt korok terhei könnyebben hordhatók voltak a jelenkorénál. Fel sem kell emelnünk a fejünket ahhoz, hogy lássuk, mi minden történik köröttünk. Egymásra acsarkodó fegyverek, belháborúk, kilátástalan egymásra-uszítás, foggal-körömmel védett eszmék háborúja odakint. Fásultság, lassan elhaló elszántság, éledő elkeseredettség, bizalmatlanság és bizonytalanság idebenn. Mert társadalmunk nemcsak gazdaságilag, de érzelmekben, politikai és szociológiai értelemben is polarizálódott. Nemcsak harácsoló milliomosok, elszegényedett milliók vannak e hazában, de lélekben kettéoszlott embertömegek is. A „minden igaz, amit állítok” tömege mellett ott ólálkodik a „semmi sem igaz, amit mondasz” fenegye- rekeskedő hada. Semmi másra nem vár, csak arra, hogy a másik, akit meghatározhatatlanul ki nem áll, hibázzon. Hogy aztán fröcskölő érveivel, gátat nem ismerő szóözönével lesöpörje, elnémítsa az ellent. Bárhonnan nézem, minden oldalról így látszik. Otthont kapott magatartásunkban a hamis tudatból táplálkozó gőg. Gőg és Magőg fiai lettünk - írhatná Ady manapság. Csalhatatlansági komplexusok eredői mutatják az utat. Hamvába holt ígéretek kilométerkövei között és mellett ván- szorgunk. Európa felé tartunk, pedig még nem is tisztáztuk a kérdést, voltunk-e valaha is európaiak. Legalábbis a ma.áhított formában voltunk-e. Hisz- szük, hirdetjük magunkról, hogy igen. Miközben elleneink urálbéli őseinkkel igazolják ázsiaisá- gunkat. Néha persze önmagunkat is, amikor le-városi-ge- rillázzuk, pocskondiázzuk egymást. Külső formákba öntjük habitusunkat, mert félünk, ha valakinek bensőnket mutatnánk meg, eltévedne bennünk. Eközben szfinxszé merevedett arcok mosolytalansága kísér. Tudás és érdek harcol egymással, s mint annyiszor az idők folyamán, a tudásnak kell megfutamodnia. Pedig rendelkezésünkre áll történelmünk, őseink tapasztalatai, a régi fólián- sok-őrizte bölcsességek hada, amely mutatná, segítené utunkat, ha elhinnénk, hogy bennük rejlik a megoldás kulcsa. Közöttünk élő, sokat tapasztalt fők súgnának szívesen, nem is múltbéli tapasztalatokat idézve, de szintetizálva a jelent, magyarázandó, mutatandó a helyes megoldást. Nem kérünk belőlük, nem vesszük észre őket. Fordul bennünk a világ, s amiben hittünk, szertefoszlik. Elértünk egy kort, amelyben szabadon választhattunk, miben akarunk hinni. Senki nem súgott, nem kötelezett bennünket hitünk kifaragásához. Mindenki a saját műhelyében készíthette el azt a világképet, amely összeegyeztethető volt a vágyakkal, reményekkel, tervekkel és a hirdetőtáblákon farsangjukat ülő ígéretekkel. Modem eretnekek szedték szét így összetákolt hitünket. Olyan eretnekek, akikről Aquinói Tamás úgy vélekedett: a legszebb, legszentebb emberi erényt, a hitet hamisítják. És ezért ugyanazt érdemlik, mint egykoron a pénzhamisítók. Akiket akkortájt a legsúlyosabb büntetéssel büntettek. A szavak sohasem simulnak eggyé, de fröcskölnek, piszkítanak, vádolnak, egymásba vájnak, sértenek és megsemmisítenek. Pedig emö- gött a hatalmas hangorkán mögött ott szól a tapasztalatok és szenvedélynélküli jótanácsok szférái kórusa is, amely utat mutatna, szívével és eszével szolgálná mindannyiunkat. Ezek a hangok azonban csak borsónyiak, s úgy pattognak vissza állhatatlanságunk faláról, mint a szólásbéliek. Bokrétás András
