Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-27 / 26. szám

1992. január 27., hétfő aj Dunántúli napló 9 Külpolitika Baljós moraj a túlpartról Ha a General Motors megfázik ... Miért? Miért? Miért? A jugoszláv hadsereg A General Motors (amelynek egyik leányvállalata például a nálunk is jólismert Opel) a föld­kerekség legnagyobb iparvál­lalata. Nem csoda, ha a detroiti főhadiszálláson már évtizedek óta divatos az a szlogen, amely szerint „ha a GM megfázik, Eu­rópa is köhög”. Kissé gőgösen hangzik, csak éppen igaz. A „Big Business” képviselői - és alkalmazottai - ezért világ­szerte idegesen fogadták Robert Stempel GM-nagyfőnök drámai bejelentését: a cég bezáija hu­szonegy üzemét és elbocsát hetvennégyezer (!) embert. A vezér meg is indokolta a lépést. 1991 első kilenc hónapjában a Egy ország munka nélkül A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint az idén 22 millióra emelkedik a kelet-kö- zép-európai munkanélküliek száma, beleértve az oroszorszá­giakét is. „A kép nagyon sötét, a munkanélküliség gyors ütem növekszik” - mondta Oscar de Vries, az ILO kelet-közép-eu- rópai részlegének igazgatója. De Vries a lengyelországi mun­kanélküliség alakulását tartotta a legsúlyosabbnak, ott máris kétmillióra tehető az állástala­nok száma, arányuk az aktív korú lakosságban 13-14 száza­lék. Szerinte a magyarországi munkanélküliek aránya 10 szá­zalékos. Oroszok Dél-Koreában A volt Szovjetunió turistái tömegesen vették célba Dél-Ko- reát, de elsősorban nem törté­nelmi nevezetességei miatt, sokkal inkább azért, hogy ol­csón felvásároljanak olyan köz­szükségleti cikkeket, amelye­ken hazájukba visszatérve ha­talmas felárral túladnak. Az Ae­roflot Szöul-Moszkva járatán az ilyen álturisták a helyek 15 szá­zalékát foglalják el. A zoknik, kesztyűk és a kötöttáruk iránt a legnagyobb a kereslet. Az egyik szöuli piac árusa szerint 1. számú vásárlóvá váltak az oro­szok, az ukránok és más FÁK-állampolgárok, akik ha­talmas vásárlási kedvükkel még a lengyeleket is lekörözték. Kirándulás tengeralattjárón az Azurparton Már a nyáron forgalomba áll az Azúrparton az első különle­ges tengeralattjáró, amely 45 utassal akár ötven méter mély­ségbe merülhet, hogy a kíváncsi turistákat megismertesse a ten­ger alatti világ szépségeivel és érdekességeivel. A Seabus elnevezésű hajó műanyagból készült, hatalmas ablakokkal. A csaknem húsz méter hosszúságú, belül luxus­kényelemmel berendezett ten­geralattjárót elektromos moto­rok hajtják. A „víz alatti autóbusz” egye­lőre Marseille közelében kezdte meg próbajáratait, de a turistai­dény elejére Monacóba viszik. Üzemeltetői biztosak abban, hogy a különleges élmény iránt nagy lesz az érdeklődés, még akkor is, ha egy utazás 250 frankba kerül. veszteség 2,2 milliárd dollár volt. Ezért - folytatta Stempel - az elkövetkező négy esztendő­ben a szupermammut „kényte­len drasztikus fogyókúrát tar­tani, hogy biztosítsa versenyké­pességét a nehezedő világpia­con”. S ez nem egyedi jelenség. Az Egyesült Államokban na­ponta átlag kétezerhatszáz munkahely szűnik meg. A trend sajnos a többi óriást is súlyosan érinti. A TRW Inc. tízezer fővel karcsúcsít, ez össz­létszámúnak tizennégy száza­léka. A Xerox Corp. 1992 kö­zepéig kétezerötszáz dolgozójá­tól búcsúzik. Az IBM húszezer (!) munkatársától válik meg, s ebből hétezertől Európában, ami mutatja, hogy az óriások túlparti fogyókúrája elevenen vág a mi kontinensünk húsába is. Egy másik komputer-siker- cég, a Compaq kapacitását 12 százalékkal csökkenti. Mindez csak az európai kiha­tás egyik tényezője. Á másik, hogy az amerikai vásárlóerő gyengülésével szűkűl fontos eu­rópai termékek túlparti piaca. A patinás Jaguar Cars (mellesleg Ford-érdekeltség) emiatt 40 százalékos termelés- és (tizen­kétezerből) négyezer fős lét­számcsökkentésre kényszerül. Megkezdődött a kemény leépí­tés a Porche (termelésének felét nemrég még az USA-ban vették meg), valamint a legkomolyabb státus-szimbólum, a Merce­des-Benz üzemeiben is. Az Európát sújtó harmadik faktor: a gyengébb dollár meg­könnyíti a piaci nehézségekkel bajlódó amerikai cégek európai exportját. Ezzel szemben az a tény, hogy a Wall Street becslése sze­rint 1992-en huszonöt millió amerikai (minden ötödik mun­kavállaló!) állása veszélybe ke­rül, megnehezíti az ÜSA-ba irányuló exportot. Számunkra az a legfájdalma­sabb, hogy a „megfázások” és „köhögések” e láncreakciója biztosan lassítja a kelet-európai kilábalás folyamatát is. (MTII-Panorárna) Jugoszlá­viában mind gyakrabban vetik fel a hivatásos hadsereg létre­hozásának szükségességét. Lét­rehozása egyébként már elkez­dődött, január eleje óta folyik a toborzás, eddig azonban nem közölték, hogy milyen arányú a jelentkezés. A sajtóban többször közzétet­ték a tisztek illetményéről szóló hivatalos adatokat, mintegy an­nak cáfolatául, hogy a tisztek nagyon komoly összegeket ke­resnek a frontszolgálattal. A Politikában közölt elemzés szerint a hivatásos hadseregnél abból kell kiindulni, hogy a le­endő profi katonák a nagyobb terhek miatt legalább 30 száza­lékkal többet akarnak kapni a polgári fizetésnél, mert külön­ben nem éri meg számukra a szolgálat, s nem fogják aláírni a jelentkezést. Az elemzés szerint egy ilyen profi haderőt még Németország és Franciaország sem engedhet meg magának, ott is csak részben hivatásos az ál­lomány. A kérdés eldöntésénél fontos szempont a haderő méretezése is - hangzik az elemzés. - Bul­gária például 107 ezres haderőt tart fegyverben, s így Szerbiá­nak, illetve Jugoszláviának sem lehet ennél kisebb hadserege. Lehet például egy százeres profi hadereje, ez azonban körülbelül hatszor annyiba kerülne, mint a jelenlegi sorozott haderő. A Politika elemzésében szá­mos példát hoz fel, amikor a lé­gierő javaslatokat tett külön­böző helyzetek megoldására a szlovéniai és a horvátországi háborúban, ám a legfelsőbb pa­rancsnokság visszautasította in­dítványait. Miroslav Lazanski konkrétan említi a Szlovéniában rekedt harckocsik ügyét, amely- lyel kapcsolatban a légierő több megoldási változatot is kidol­gozott. Például azt is, hogy át­dobnak legénységet egy deszan- takcióval Szlovéniába, majd ké­sőbb azt, hogy felszabadítja az elaknásított útvonalat a tankok kimentéséhez. A javaslatokat elutasították, mint ahogy nem fogadták el a légierőnek azt az indítványát sem, hogy semmi­sítsék meg a Szlovéniából szál­lított ágyúkat, amelyek végül a horvát haderő kezére jutottak. A Politika cikke egyedül a Vukovár környéki légi tevé­kenységet méltatja: Bozidar Stevanovic altábornagy légikö­telékei mintegy 2000 bevetést teljesítettek, s megsemmisítet­tek 15 horvát harckocsizó ala­kulatot, illetve katonai menet­oszlopot, amelyet Vukovár fel­mentésére küldtek. Miroslav Lazanski az elem­zésben kitér arra is, hogy mind­eddig válasz nélkül maradt a kérdés: miért nem folytatta útját a hadsereg látványos menetosz­lopa Szlavónia felé, miért állt meg Belgrádtól ötven kilomé­terre, miért nem következett be áttörés már szeptemberben Vu- kovárnál, jóllehet még a horvát parancsnokok is erre számítot­tak. Miért vonult ki a hadsereg Szlovéniából, amikor a szovjet haderő például még 5-6 évig megőrzi támaszpontjait a Balti­kumban. Miért álltak le a szlo­véniai háborúban, amikor már pusztán két órára lett volna szükség, hogy Ljubljana elfo­gadjon minden feltételt. Belgrádban ezzel kapcsolat­ban úgy vélekednek, hogy a kérdések jórészt szónokiak, hi­szen nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben inkább politikai, semmint katonai döntést hoz­tak, s hogy Szlovéniában és Horvátországban mindamellett eddig is olyan mértékű katonai tevékenység zajlott, amellyel a jugoszláv vezetés és Szerbia tel­jesen elszigetelte magát. B. Walkó György George Bush amerikai elnök nyitotta meg január 22-én W ashingtonban a Nemzetközi konferenciát, amelyen 47 kormány képviselői megállapodtak a FAK-nak támogatásban. Külföldi maffiák az NSZK-ban A német szövetségi bűnügyi rendőrségnek (BKA) egyre több a dolga a külföldiek bűncse­lekményeivel. A „nem néme­tek” (így jelöli a BKA termino­lógiája a külföldieket) olyan be­folyást nyernek a szervezett bű­nözésben, hogy az a biztonsági szakértők meggyőződése sze­rint a nem távoli jövőben veszé­lyeztetheti akár Németország jogállamiságát is. Peter Walter frankfurti bűnügyi igazgató „egy konkurrencia nélküli, bű­nözők által kormányzott ellen­társadalom” kialakulásának ve­szélyét látja. Külföldi kábító­szerkartellek a német gazdaság kulcsterületeibe való beszivár­gással fenyegetnek. A bűnügyi szakember tanulmányban jel­lemezte a külföldi bűnelkövető csoportokat: Jugoszlávok: felülkerekedtek a német bűnöző csoportokon a Rajna-Majna-vidékén, a Rajna-Ruhr-régióban, Ham­burg, Berlin és München nagy­városi gócterületein. Fő tevé­kenységük a betöréses „rablótu- rák”. Tevékenységük másik súlypontja a „védelmi pénzek” kizsarolása. Olaszok: „Ahol szicíliaiak vannak, ott van a maffia is”. Ez a feltevés igazolódott: az olasz maffia tagok szoros kapcsolat­ban állnak Németországban élő földijeikkel. Sőt, Németorszá­got pihenő és visszavonulási te­rületnek is használják a maffia tagjai. Az egykori Szovjetunióból ér­kezett szervezett bűnözők fő te­rületei a gépjárműcsempészés, a korrupciós ügyletek, a fegyver­kereskedelem, a „piszkos” pén­zek tisztára mosása, az arany, drágakő és antikvitások illegális kivitele. A lengyel szervezett bűnözők kedvencei az autók. Lengyelor­szág a külföldön lopott nagyér­tékű személygépkocsik fő fel­vevőországa. Török állampolgárok főként a kábítószer-bűnözésben tevé­kenykednek.- Ha azt akarjuk, hogy a tár­sadalom toleráns legyen a kül­földiekkel szemben, akkor szi­gorúan fel kell lépni a külföldi bűnözők ellen, - mondta Diet­mar Schlee baden-würtenbergi belügyminiszter. - A jogállam­nak érthetővé kell tennie, hogy a bűnelkövető külföldiek mél­tatlanok a vendégjogra. (FEB) Mintafarm Oroszországban olyan mintafarmot létesítenek amerikai agrárszakembe­rek, ahol az orosz parasz­tok elsajátíthatják a kor­szerű földművelési szak- ismereket. A farm nem­csak a földműveléshez szolgál mintául, hanem a termékek értékesítésével bezárólag az agrárgaz­dálkodás teljes folyama­tához. A mintafarmot va­lószínűleg Szentpétervár közelében építik fel. Mi az orosz-ukrán flotta-alku tétje? (FEB) A szovjet hadvezetés 1967-ben, az első arab-izraeli háború idején kezdte meg a Fe­kete tenger „benépesítését” ha­dihajókkal, s a telepítés a kö­zelmúltban, az Egyesült Álla­mok és szövetségesei Irak elleni háborújának időszakában kul­minált. Ebben az a stratégiai meggondolás játszott szerepet, hogy a szovjetek hadi­flotta-erőik számára feltétlenül biztosítani akarták a víziutat a Földközi-tenger és az indiai óceán felé. A katonai potenciál fölötti „birtok-vita” ugyan még nem zárult le, de a katonai elemzők véleménye megegyezik abban, hogy Jelcin nagyvonalúan járt el, amikor a rakétákkal fölsze­relt atommeghajtású tenger­alattjárók kivételével - Krav- csuk kezébe adta a flottát. A gesztus reális értékeléséhez per­sze tudni kell, hogy az ukrán flotta állománya, ütőképessége és harci ereje mintegy 8-10 szá­zaléka csupán az orosz flottáé­nak. Az erőviszonyokat jól tük­rözik a következő adatok: A 250 000 főből álló orosz flotta 275 rakétahordozó (közü­lük mintegy 110 atommeghaj­tású) támadó tengeralattjáróval és több mint 300 nagyobb fel­színi harci hajóegységgel ren­delkezik. Ehhez járul 5 repülő­gép-, illetve helikopterhordozó (anyahajó). Az 5-ből 2 úgyne­vezett Kijev-osztályú úszó monstrum: 18-18 függőlegesen felszálló harci repülővel és 20 harci helikopterrel, fedélzetü­kön 4-4 hajót és tengeralattjárót megsemmisítő rakétával, to­vábbá 12 tengeralattjárót elhá­rító raktéval. (Utóbbiak egyéb­ként a lőelemek elektronikus ki­számítását és betáplálását köve­tően teljes találati biztonsággal semmisítik meg a „mélyvízi” célpontot.) Roppant erőt képvi­sel a két Moszkva-osztályú anyahajó is, amelynek tartozéka egyebek között 28 harci heli­kopter és 12 hajó-levegő raké­takilövő állás mintegy 60 lég­védelmi rakétával. Végül az ötödik, Kirov-osztályú atom­meghajtású cirkálónak körülbe­lül 50 hajó-hajó rakétája is van. Mindezen túl hozzávetőleg 650 különböző rendeltetésű ha­dihajó - rakéta-gyorsnaszád, torpedó-naszád, aknakutató és aknatelepítő, valamint ellátó hajó - tartozik Oroszország flot­tájának kötelékébe. Önálló ha­ditengerészeti légierejét mint­egy 60 000 fő, 800 harci repülő és 300 harci helikopter alkotja. Ehhez a potenciálhoz mérve az egyébként egyáltalán nem lebecsülhető Fekete-tengeri flotta - függetlenül az aláren­deltségi hovatartozástól - jóval szerényebb erőt képvisel. A Földközi tengeri különítmény például mintegy 15 felszíni ha­jóegységgel rendelkezik - nóta bene, ez minden bizonnyal orosz flotta-különítmény. Az Ukrán Köztársaságnak van 20 tengeralattjárója és 80 nagyobb hajóegysége. Ez utóbbihoz tar­tozik egy repülőgép-anyahajó (kb. 50 harci géppel) és 2 heli­kopter anyahajó (kb. 70 harci helikopterrel). Ezen kívül szá­mottevő erőt jelent a 220 kisebb vízfelszíni harci hajóegység és a tengerészgyalogságot szállító 25 deszant-hajó. Az előbbieknél katonai szempontból talán fontosabb, hogy 90 harci repülőgép is hoz­zátartozik a Fekete-tengeri flot­tához: elfogó vadász-, vadász bombázó-, rövid hatótávolságú bombázógépek, továbbá de- szant szállító repülők. A flotta valódi jelentőségét és hadászati súlyát a Fekete-tenger egyfajta vízi-bázis jellege adja: az itt „parkoló” hajók gyakorla­tilag felügyelhetik a Szuezi csa­tornát, a Földközi tengerre vagy az Indiai óceánra kifutó hajók vízi útját. Ha azonban a flotta-vitában a stratégiai szem­pontok a józanság és a reálpoli­tika érveivel egészülnek ki - s erre megvan a remény -, a po­lémiát nem a szembenállás, ha­nem az orosz-ukrán flotta együttműködésének időszaka váltja fel. Dr. Damó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom