Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-16 / 15. szám
6 uj Dunántúli napló 1992. január 16., csütörtök Több tonna vegyes papír Pazarló társadalom Kétszáz év után két évvel Iskolabővítés Nagynyérádon- Látja az új tetőácsolatot ott, amellett a kormos kémény mellett? Az épülő szárny teteje. Ezen az oldalon a két öreg házba járnak a kicsik, az ott szemben a régi iskola, 1989-ben volt kétszáz éves. Előtte a szobor, az „Olvasó lány” Tischler Ferencé. Az évfordulón közadakozásból állíttattuk fel. A szürke januári ég alatt Hargitai János a kalauzom, az 1100 lelkes német falu harmincas éveiben járó polgármestere. Kesernyés ember, legalábbis a külszín szerint. Optimizmusra nehéz is okot találni manapság, hacsak nem remény maga az iskola - az öreg falak közt ő is pedagógusként kezdte. Tanítóként majd történelemtanárként. Az új, hat tantermes szárny tetőterére Finkné Katona Éva, az igazgatónő is velünk tart. Érkezésünkre leteszi szerszámait a helyi „rezsi brigád” két kőművese, Burján János és Brach- mann József is. Mindkettő javakorabeli ember. A lépcsőkről még hiányzik a korlát, az aljzatbeton fölül jórészt hiányzik az ácsolat, de innen fentről, Magyarbóly felé tágas panoráma nyílik. Ha 1993-ra elkészülnek, mint ahogy tervezik, akkor a diákok kósza figyelme az itt-ott gyümölcsösfáktól ág- bogas lankákon kalandozhat. Félkörben a hullámzó lankákon egy-egy öreg ház áll őrt a sokszáz négyszögöles portákon.-Olyan szép lesz, hogy a polgármester úr visszajön tanítani! - mondja Burján János. A megszólított felé fordulunk önkéntelenül is, de a polgármester gondolatai talán odalenn az udvaron tornyosuló, elszabott szelemengerendákon járnak.- Egymillót fizettünk a Bajáról idecipelt faanyagért - mutat körbe a fölfordult iskolaudvaron - pedig elég lett volna hatszázezer is. De a statikus tervező lehet, hogy nem látott még tetőszerkezetet, mert az ácsaink csak nehezen győzték meg hogy az ácsolat önmagát tenné tönkre, ha a tervei szerint ennyi faanyagot beépítenénk... Egyébként a beruházás mai áron 16 milliós.-Nyugodtan följegyezheti a dupláját is - teszi hozzá az igazgatónő - Legjobb lenne már az egészen túllenni. Az új kazánház mindenesetre már a széntől való búcsú jegyében készült: a faluba ez év októberére meg kell érkeznie a gáznak. A vezetéképítéshez családonként 35 ezerrel járulnak hozzá a falubeliek, a segítőkészség a termelőszövetkezetből se hiányzik, csak talpon tudjon maradni. Ha a pénz kevésnek bizonyul, az új épületszámy átadása is késni fog, mert ön- kormányzat 3,5 milliós pénz- maradványát nem az iskolára, hanem mindenekelőtt a gázra kell költeniük. Amikor elköszönök, Burján Jánosék még arra kérnek, két kollégájuk, Ritinger Ferenc és az asztalos Hincze Wolgang nevét se feledjem, ha már őket megemlítem. Különben is ez a Wolgang gyerek - szólnak utánam nevetve - az NDK-ból, egyenesen a Honecker elől menekült... ■sk A község éves költségvetése 25 millió forint, 20 millió megy el valamennyi intézmény működtetésére, fejlesztésre 5 millió marad. Az óvodára-isko- lára-művelődési házra az egészből 11 millió jut.- A kultúrális ágazatra fordítható 11 millió forintból 7,4 millió forintos kiadást az államtól visszaosztott normatív bevételek - az ismert fejkvóták fedeznek - mondja a polgármester.- Ha elszigetelten csak a nemzetiségi iskolában gondolkodhatnánk, akkor a működéshez - csak a működéshez! - a 44 ezer fomtos fejkvóta talán még elég is lenne. De akkor még hol marad az iskolanapközi, - amire így egy fillér se jutna -, az óvoda, a kultúrház? Hallatlan előny, hogy van ez a saját építőbrigádunk, nélkülük hozzá se foghattunk volna az iskolabővítéshez! Ha elkészül, utána már nem kell külön-kü- lön három épületet fűteni, felújítani, felügyelni, karbantartani!- És jó, hogy rajtunk maradt most a 3,5 milliós pénzmaradvány - mondta már csendesül- tebben - amit most elkölthe- tünk. Mert egyébként az éves személyi jövedelemadónkat 1,5 millióval kellett kiegészíteni, hogy az főre jutó összege elérje a 4000 forintot...- A munkanélküliek száma nálunk még nem éri el a százat - teszi hozzá az Finkné Katona Éva -, de a Komlói Carbon most megszűnt nyárádi varrodájából húsz asszonyt küldtek haza. Jelzi mi, várható továbbra is.-Azt is jelzi - folytatja a polgármester -, hogy hiába vannak a majsi-nagynyárádi határban Baranya vagy tán az ország legjobb földjei, ez most nem sok fogódzót nyújt! Miért, hogy nálunk előbb mindent, a jót is tönkre kell tenni, szét kell hullasztani atomjaira, mielőtt késlekedve hozzáfognánk az újhoz? Az önkormányzat és iskola kapcsolatára itt úgy kell ráke- érdezni, hogy egyáltalán elválasztható-e a kettő egymástól-Tény, hogy az új alkot- - mányjogi rendelet, amely az igazgatóválasztásról is határoz, a tantestület korábban elért önállóságát megsemmisítette - mondja polgármester. Bár itt még zökkenők nélkül történtek a szükséges változások: a volt iskolavezető szerződése 1987-ben lejárt, Finkné Katona Évát a tantestület kezdeményezésére nevezték ki.- A törvény beszél iskolaszékről, de egy faluban minek kell iskolaszékesdit játszani?! - véli a polgármester - A faluban az a természetes, a helyzet azt diktálja, ha a pedagógus, a szülő az önkormányzati testületben képviseli a gyerekek érdekeit! Ebbe a testületbe kell bejutnia! A közös érdeket hogyan képviselhetnénk jobban?- A TOK létrehozásáról is az a véleményünk - nekem meggyőződésem! -, hogy nem kell újabb „tanácsadó” szervet a nyakunkba ültetni - mondja az igazgatónő. A szakmai és a morális önállóságot maguknak a pedagógusoknak kell megharcolniuk - a környezetükkel szemben és magukban is. A TOK mutatkozhat liberálisnak, mondhatja, hogy szakmai önvédelmet nyújt -helyzeténél fogva csak a minisztérium kinyújtott karja lesz. Intézményesülni is csak úgy tud, ha hatáskört kap, a hatáskörök pedig növelhetők, és a legjobb szándék is kifordítható, akár egy kesztyű. A polgármester úgy véli, a polgári szerveződések, a szakmai kamarák részesüljenek társadalmi súlyuk, funkciójuk alapján kiérdemelt jogokban. De hol a Pedagógus Kamara? Van-e egyáltalán karja, hogy elérjen - például - Nagynyá- rádra? Egyébiránt egy olyan iskolába, ahol most vezetik be a kéttannyelvű oktatást, és ahol az érettségizettek magas arányán túl arra is büszkék, hogy az itt végzettek közül ma is het- venen-nyolcvanan diplomásként élnek, dolgoznak országszerte. Bóka Róbert Hallgattam a rádió nemzetközi hírmagazinját. A német tudósító arról mesélt, hogy Németországban be kívánnak vezetni egy olyan rendelkezést, amely kimondja, ezentúl büntetni fogják azokat, akik újra hasznosítható hulladékot -mint például a papír, üveg- a háztartási hulladék közé dobják. Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy kis háztartásomban -családom tagjai újságolvasók lévén- hétről hétre tetemes mennyiségű újságpapír halmozódik fel. Mivel sajnálom kidobni, egy darabig rakosgatom, egy részét ablakpucolásnál fölhasználom, vagy várom a papírgyűjtő kisiskolásokat. Ám a mennyiség egyre gyűlik, foglalja a helyet, végül nem tehetek mást, mint sóhajtva és fájó szívvel e kényszerű pazarlás miatt, az egyetlen kukánkba landoltatom az egyéb konyhai hulladékok mellé. De ugyanez a helyzet a betét nélküli vissza nem váltható üvegekkel. Az ember egy darabig gyűjtögeti, hátha valamire jó lesz jelszóval, de amikor már kezd kiszorítani mindent a spájzban és egyéb tároló helyeken, ugyancsak a kukában kötnek ki. Hát igen. Magyarországon nincs megszervezve a háztartásokból a szelektív hulladékgyűjtés. Nyugaton már évtizedek óta megszervezték, még az irigyelt gazdag Egyesült Államokban is. Csak a megoldás módja változik - van, ahol konténereket tesznek ki, van, ahol hetente Egy hónapja sincs, hogy az Országgyűlés rábólintott az üzemanyagárban lévő fogyasztási adó drasztikus emelésére: alig telt el három hónap azóta, hogy a közlekedési tárca kiharcolta, hogy a benzin árában már 5 forint 20 fillémyi útalapot építsenek. Nincs még két hónapja sem annak a sajtótájékoztatónak, amikor a közlekedési tárca vezetője arról panaszkodott: tavaly annyira visszaesett a benzinfogyasztás, hogy szinte katasztófálisan kevés pénz folyt be az útalap kasszájába. (Mellesleg ezért emelte fel majd 2 forinttal az útalap literenkénti hozzájárulását és most az adót is, mert a költségvetés bevételei e címszó alatt alacsonyabbak voltak a tervezettnél. Kérdem: ezután több benzin fogy majd?) Az utóbbi napokban hosszú sorok kígyóznak a rendőrségi ablakok előtt. Minden hivatalban naponta több tucatnyian adják le a kocsijuk rendszámát, egyszer a szemetesek gyűjtik össze, akik mindenképp végig- járják a házakat, amerikában a szemétledobó helyiségbe (Pécsett a tiz emeletesekben is van ilyen) teszik le az újságot, üveget, (a gazdag Svédországban a dobozos sörök, üdítők alumínium dobozait is !). Onnan gyűjtik össze az erre vállalkozók. Tehát, mint tapasztalhatjuk, csak a módszer különbözik, a lényeg ugyanaz, vagyis hogy nem szabad veszni hagyni azt, ami még hasznosítható. Érdekes, nekik megéri, s a begyűjtés megszervezése se probléma. Nálunk azt mondják: a lakosságtól való begyűjtés? Á az lehetetlen, nem lehet megoldani, nem éri meg! A MÉH-te- lepek is ezt mondják. Hiszen ami bejut hozzájuk, azt is nehezen tudják továbbadni, a papírgyárak csak a válogatott tiszta újságpapírt veszik át, azt is csak igen korlátozottan. Állítólag a pécsi telepen több tonnányi vegyes papír halmozódott fel, nem tudnak vele mit kezdeni, se a papírgyárnak, se másnak nem kell. Az üveggel szintén nem foglalkoznak, mert ha a fehér és színes üvegeket vegyesen gyűjtik be, nehezen hasznosítható. Nem éri meg tehát se a papír, se az üveg gyűjtése, mert nem éri meg a gyártóknak se ezzel a nagyobb munkát adó hulladékkal vacakolni. így tehát megy a szemétbe. Nyugaton ugyanezért büntetnek, mert pazarlásnak, gazdasági károkozásnak minősül. Sarok Zsuzsa. hogy ne kelljen se biztosítást, se adót fizetniük, mert a családi költségvetés az autózás luxusát már nem bírja el. Olvasom az újabb hírt, miszerint 50 filléres környezetvédelmi termékdíjat terveznek bevezetni. Nem az összeg miatt berzenkedem, hanem az előbb em.ített összes terhet viselvén keresem a választ önmagam kérdéseire: megint ott tartunk, hogy luxus-árat kell fizetnie mindenkinek, aki nem busz- szal-villamossal közlekedve akarja hivatalos ügyeit intézni? Nem telene az államnak a majd negyven forintos literenkénti adóból 50 fillér a környezetvédelemre? Azt már tudom, hogy a súlyadónak csak töredékét szánják az autók rongálta utak karbantartására, a többit a költségvetési lyukak foltozgatá- sára fordítják. Vajon ez a félforint eljut-e a megfelelő kasz- szába? (somfai) Kérdőjel Olvasom az újabb hírt Jó és olcsó könyvek A raktárak mélyén Jártam egyik nagy állami könyvterjesztőnk raktárában, s bizony leesett az állam. Ahhoz képest, hogy mindegyik nagy cég a tönkremenés szélén áll, ebben a hodály raktárban is hegyekben porosodnak a könyvek. Pedig másfelől valóságos kincsesbánya ez a hely, a 70-es évek elején-közepén kiadott könyveket találni tucatszám, olyanokat is, amik mára szinte kuriózummá váltak. Arról nem is beszélve, hogy a hátlapjukra nyomott ár ugyancsak arról tanúskodik, hogy elröpült az idő: 12 Ft, 8,50 Ft, a clrágábbja 30 Ft, egy bibliofil Helikon verseskönyv - egek! - 65 Ft!!! Karácsony előtt nem mindegy, hogy mennyibe kerül egy-egy könyv. Meg lehet vásárolni a A Buddenbrook házat 450 forintért is, de nem tennénk, ha piacra dobnák a húsz évvel ezelőtti kiadást, ami azóta is raktár mélyén penészedik, de csak 40 forintba került. Először a Művelt Népnél érdeklődtem, mit lehetne tenni.-Biztos, hogy a könyvterjesztő cégek sem műdöktek úgy, ahogy kellett volna - mondja Morvái Tibor, kereskedelmi igazgató -, de mi ezeket a könyveket egyszer megvettük, kifizettük, s ha olcsóbban adjuk tovább, vesztünk rajta. Ma már vannak olyan terjesztők, akik megengedhetik maguknak, hogy 50, 60 vagy akár 80%-os árengedményeket adjanak, de nálunk ez úgy nézne ki, hogy az így szerzett pénz csak egy lyuk befoltozására lenne jó a nadrágunkon. Az alapítói vagyonúnkhoz nem nyúlhatunk hozzá, hisz az az államé, mi csak a saját vagyonunk - amit megtermeltünk - terhére adhatunk valamit olcsóbban. Ennek ellenére 1991 februárjában 96 millió fomit értékben rendeztünk 50%-os vásárt.- A raktárokban álló, ma már olcsónak számító régi könyvekkel azonban most lehetne keresni.- Nekünk a legnagyobb raktárunk Budaörsön van, de nem hiszem, hogy 7-8 évnél öregebb könyveket találna . ..- De talán mégis találnék köztük olyat, amit évek óta égen-földön keresek!- Vannak is „guberálók”, ne féljen. Ha kijönne, biztos, hogy legalább 10-14 vállakozót meg Művelt Népes boltvezetőt találna ott. Persze a könyvszakma ma már sokkal bonyolultabb annál, hogy minden úgy menjen, ahogy azt elképzeljük. Sokan vannak, akik minden kritika nélkül eresztik ki a zsilipet, nem ritkán erkölcstelenül, és rombolják a piacot. Németországban például maga a könyvszakma határozza meg, hogy egy kis faluban a lakosság arányában hány könyvesboltra van szükség, s ha csak kettőt állapít meg, nem lesz egy harmadik; vagy ha mégis árulni kezdene, a nagykereskedő nem látná el áruval. Szóval, mint oly sok területen, itt is van mit tanulni. Menjünk egy házzal odébb. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat volt a másik nagy monstrum cég, s sorsát ő sem kerülhette el. író Jánosné már sokkal kimértebb, mint kollégája a Művelt Népnél, látszik, nem szívesen nyilatkozik a belső bajokról.- Mért érdekli ez magát? - kérdezi pattogó hangon.-Mint egyszerű olvasó, bátorkodom ... Szeretem a jó könyveket, s nem bánom azt se, ha olcsó.- Igen, valóban nagyok a készleteink. Vannak könyvek, majd’ 20 éves könyveink is, bár a zöme a 80-as évek elejéről való. Folyamatosan folyik a selejtezés, bizony sok könyv ment a zúzdába. De ne keseredjen el, januárban rendezünk egy nagy engedményes vásárt. A raktáraknak ki kell ürülniük . . . Az lehet. A raktárak csak ürüljenek ki. De a könyveket el kell olvasni! Olyan csúnya szó az a ’’zúzda”! S ha látom az utcán nyakunkba ömlő silány papírra nyomott még silányabb könyveket, kicsit elgondolkodom, hogy’ is van ez: itt már megint másképp történnek a dolgok! M. K. Készülődés a tavaszi BNV-re Bár még hónapok vannak hátra aaz 1992 évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár május 20-i megnyitásáig, de már megkezdődtek az előkészítő munkák. A bemutató - a résztvevők és szervezők javaslatai alapján - több szempontból is eltér majd a megszokottól. A nyolc napos nyitvatartás például azt jelenti, hogy a tavaszi BNV egy nappal röviodebb lesz. A vásár tartalma alatt négy teljes nap a szakembereké, a nagyközönség csak az első és az utolsó napon és a köztes hétvégeken tekintheti meg a kiállítást.
