Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-15 / 14. szám

10 aj Dunántúli napló 1992. január 15., szerda A jövő: felelős, szabad iskolák Az állásfoglalás félelmei indokolatlanok A német közösség kohéziós erejéből alig maradt valami Felgyorsult asszimiláció Anyanyelven heti két nap - Megoldható feladat az emelt óraszámú fakultáció Válasz az Új DN 1991. dec. 30-án megjelent számában közölt állásfoglalásra. (A jövő: működésképtelen iskolák). Figyelemmel olvastuk az MSZP Pedagógus Tagozata ál­tal szervezett lakossági fórum december 19-i állásfoglalását az új közoktatási törvény koncep­ciójáról (mert koncepcióról és nem törvénytervezetről van szó.) Sajnálatos, hogy a fórumot éppen a költségvetési viták ide­jére időzítették, így a város par­lamenti képviselői - így And- rásfalvy miniszter úr - sem ve­hettek részt a rendezvényen. Reméljük, a fórumon megje­lent tisztelt érdeklődők azóta már nem csupán egy „rövid be­vezető” alapján ismerték meg a koncepció legfontosabb ele­meit, hanem maguk is részelte- sen áttanulmányozták a Közne­velésben megjelent autentikus szöveget, s a lap karácsonyi számában vázlatosan közölt módosításokat is. így bizonyára meggyőződ­hettek róla, hogy az Új Dunán­túli Naplóban napvilágot látott állásfoglalás félelmei indokolat­lanok, s kár volt a koncepciót pusztán „egyértelműen elutasí­tani.” A Területi Oktatásügyi Köz­pontnak nem az a céljuk, hogy általuk „új ellenőrző szervezet épüljön be az iskolák vezetésé­nek szabályozásába”, s mégke- vésbé az, hogy megalázza a tan­testületeket és önkormányzato­kat. Nem felel meg a valóság­nak, hogy a TOK felállása után megszűnne az iskolák önálló­sága. A nevelőtestület joga az intézmény pedagógiai program­jának kidolgozása, a helyi tan­terv összeállítása, az éves mun­katerv meghatározása, hogy csak a legfontosabbat említsük. Az iskola dönti el, milyen tan­könyveket használnak, s maga dönti el a tanév helyi rendjét is. (A koncepció javított, s hama­rosan nyilvánosságra kerülő ja­vított változatában szóhasznála- tilag is hangsúlyossá válik, hogy a TOK-oknak nem lesz hatósági szerepük.) A már „látatlanban” sokat bí­rált TOK-ok ugyanakkor szak­mai védelmet tudnak nyújtani hozzá nem értő önkormányzai vezetők esetleges káros beavat­kozásai ellen. Ez különösen kis településeken lehet fontos. Indokolatlannak érezzük az iskolaszerkezet átalakulásával kapcsolatos aggodalmakat is. A koncepció bő választékot kínál, de egyik iskolatípust sem kí­vánja a társadalomra erőltetni. A helyi lehetőségeknek megfe­lelően az önkormányzatok, a nevelőtestületek, a szülői kö­zösségek döntik el, melyik vál­tozatot választják, s hogy egyál­talán megbolygatják-e lakóhe­lyükön a hagyományos iskola- szerkezetet. A koncepció a félelmekkel ellentétben éppen a nagyfokú átjárhatóságot biztosítja az isko­latípusok között, s nem a „sze­lekciós folyamat állandósítá­sát”. A pedagógusok, szülők szabadságán és felelősségén áll vagy bukik a tehetségek felka­rolása, a lassabban haladók se­gítése. Ehhez az intézmény- rendszer maximális segítséget kínál. Sokszor cáfolt tévhit, hogy az állam csak 5 éves kortól vállal felelősséget a gyermekekért. Az államhoz tartoznak az önkor­mányzatok is, márpedig a kon­cepció szerint a helyi önkor­mányzatok kötelező feladata, hogy az óvodások (3-6 éves) korosztály számára intézmé­nyes óvodai ellátásról gondos­kodjék. Ehhez a központi költ­ségvetés gyermekenként 19 ezer forint támogatást nyújt. Szó sincs tehát arról, hogy a szülőknek kellene fizetniük az ellátás költségeit. A szakoktatás valóban a köz­oktatási rendszer része, de számtalan sajátossága - válla­lati, tanműhelyi képzés, mun­kaügyi szabályok stb. - indo­kolja a külön törvényben tör­ténő szabályozást. Miután azonban mind a közoktatás, mind a szakoktatási, mind a fel­sőoktatási törvény szoros össze­függő kérdéskört szabályoz, a minisztérium határozott törek­vése, hogy a parlament e három törvényt együtt tárgyalja. A napközi az alapellátások közé tartozik - igaz, hogy szö­vegszerűen a koncepció no­vember 5-én elfogadott változa­tában még nem szerepel -, ám szociális vonatkozásai miatt nem csupán oktatási kérdésként kezelendő. Az önkormányzatok költség- vetési támogatása a parlamenti vita során több vonatkozásban növekedett, ide sorolható egye­bek között a 0-7 éves (valamint 60 év feletti) lakosoknak nyúj­tott, személyenként 3500 fo­rintra emelt költségvetési hoz­zájárulás. Az önkormányzatok ebből is támogatják például a napközit. Az 5 %-os dologi automatiz­must a minisztérium sem tartja elegendőnek. S hogy sok-e a TOK-okra szánt 250 millió fo­rint? A gyakorlat majd bebizo­nyítja, hgoy nem. Röpke számí­tással könnyen ellenőrizhető, hogy ekkora összegből „mam- mutintézményt” fenntartani nem lehet. Észrevételeiket köszönettel nyugtázzuk. Havasi János MKM szóvivő Komló Baranya megye má­sodik legnagyobb települése. A 32 ezer fős városban hagyomá­nyait őrizni akaró német neme- zetiség is él. Létszámukra vo­natkozóan becsült adatok nin­csenek, a legutóbbi évtizedek bevallás alapján készült nép- számlálásai pedig nem adnak hiteles képet. A valamikori Komló falu a török hódoltság alatt is lakott helység volt. A 18. századig csak magyarok éltek itt. A né­metek beköltözése ennek az időszaknak a végén és a 19. század elején indult meg, a kör­nyező helységek németségét szívta fel a település. A szénbá­nyászat fejlődése tovább nö­velte arányukat, hiszen a bánya sok németajkú dolgozót, első­sorban szakmunkásokat vonzott ide. Az 1931-as összeírás során a 2187 lakosból 203 német nemzetiségűt számláltak. A komlói önkormányzati képviselő-testület német nem­zetiségi szószólójának, Hafner Henriknek a véleménye szerint a kitelepítés ugyan befolyásolta létszámukat, de közel sem ab­ban a mértékben, mint más te­lepüléseken. Ugyanakkor a nagyközség, majd a város befo­gadta azokat a németeket, akik korábbi lakhelyük elhagyására kényszerültek. Hozzájuk csat­lakoztak azok a németek által is lakott falvak polgárai, amelyek időközben Komló részévé vál­tak. A várossá válás, az urbanizá­ció következtében felgyorsult asszimiláció a szokások, a ha­gyományok elvesztését is jelen­tette, így az 1980-as évek ele­jére a német közösség kohéziós erejéből alig maradt valami. Korábban kellett volna felis­merni, hogy nemzeti kisebbség városi környezetben nem ma­radhat meg kisebbségi intézmé­nyek és közművelődési háttér nélkül. A közös gyökerek keresésé­nek szándékával jött létre 1983-ban a német klub, mely­nek keretében Ábel János, Schmidt Gyuláné, Schmidt Gyula és Wache Jánosné veze­tésével a közös történelem fel­fedezése mellett a kultúra és a hagyományápolásra, az együtt- létek, az együtt szórakozások alkalmával a nyelv magasbb szintű elsajátítására törekedtek és teszik ezt ma is. Az egykori Szopokon, a mai Mecsekfalun, amely a város ré­sze, 1984-ben hozták létre azt a német nemzetiségi hagyomá­nyőrző együttest, amely Api Mátyásné irányításával szép si­kereket könyvelhet el a német újévi, farsangi, húsvéti és kará­csonyi szokások felelevenítésé­vel és előadásával. A mecsekfa- lui lakodalmas híre pedig be­járta a vidéket. A nemzetiségi lét alapeleme a nemzetiségi nyelv oktatása és ápolása. Komló város képvi- selő-testülete a közelmúltbn tárgyalta ezt a témát. Határoza­tában hitet tett további vendég­tanárok fogadása, a feltételek biztosítása, a tanár- és óvónő­cserék lehetőségének megte­remtése, az iskolai külföldi kapcsolatok szélesítése, inten­zív nyelvtanfolyam megszerve­zés mellett. Dr. Karádi Kázmérné, a vá­közülük. Ahol már macska van a háznál, nem ajánlatos a kutya „beszerzése.” Egy debreceni újságban ol­vastam: „Tőlünk az autó nem luxus” A nagy távolságot te­kintve talán mégsem találó ez a reklám. Az sem vigasztaló, amit az egyik pécsi reklámlap közöl: „Felújított üveges gyászhintó Vaskúton eladó.” Mégcsak tele­fonálni sem lehet érte! És a lo­vakat ki szerzi be? Az újságok egyaránt telítve vannak a különböző jókívánsá­gokkal. A hirdetési lázgörbe itt a legmagasabb, és a legtöbbször kifogásolható. Több helyütt ol­vasható: ,JEgy boldog, szeren­csés új évet kívánunk!” De mi­ért csak egyet kívánnak? Ezt a jókívánságot sem értjük: „Min­den kedves volt és leendő utasa­inknak kellemes karácsonyi ün­rosi polgármesteri hivatal mű­velődési ágazatának vezetője tá­jékoztatott arról, hogy három óvodában, heti 2 nap erejéig 182 gyermek, a felsőszilvási és a kenderföldi általános iskolák­ban nyelvoktató formában 465 tanuló tanulja a német nemzeti­ség nyelvét. Németországi kap­csolatot alakított ki a Kender­földi Általános Iskola Neckar- tensing iskolájával, amelynek keretében évente 25 komlói lá­togathat németföldre és 25 né­met gyermeket fogadnak Kom­lón. A Komlón élő német nemze­tiség viszonyairól ismertetett alaphelyzet, amely a jó irányú változásokat is jelzi, nyilvánva­lóan feltételezi azt, hogy a nyelvoktató formának a két­nyelvű módszer, vagy akár az annyelvűség irányába kell el­mozdulnia. Az oktatási feltételek hiánya miatt Komlón erre még várni kell. Megoldható feladatnak tűnik viszont az emelt óraszámú fa­kultációk beindítása, a szakkö­rök számának gyarapítása. A nemzetiségi lét feltételei Komlón tehát pozitív elrende­zést mutatnak. Szembetűnő a szemléletváltozás. Ezt jelzi a képvsielő-testületi ülésen ki­bontakozott vita, a konzulátus­nak a nyelvoktatást érintő tárgyi sgítsége, a művelődési ágazat, a pedgógusok, a szülők és a tanu­lók erőfeszítései. Az önkormányzat elvi és anyagi támogatása pedig záloga lehet a szándékok valóra váltá­sának. Dr. Erdődi Gyula nepeket és boldog új évet kívá­nunk!” Kérdésünk: miért nem a meg­levő vendégeknek kívánnak minden földi jót, és miért csak azoknak, akik már voltak, vagy a jövőben lesznek utasok? Nem kifogásolható viszont mai nyel­vünkben sem „minden utasa­inknak” kifejezés. A „minden” mennyiségjelzős szó mellett ugyanis általában egyes, de néha többes szám is használ­ható: minden körülmények kö­zött, mindenekelőtt; de\ minden alapot nélkülöző, stb. Á legmeglepőbbnek mégis ezt a jókívánságot tartjuk: „Kel­lemes húsvéti ünnepeket kíván a STY-ba.” Úgy látszik, hogy a kedves hirdető az új esztendei jókívánságokat reánk hagyta. Legyen hát: B.u.é.k! Tóth István dr. Toliseprű A hirdetési láz görbéi Az ünnepek alatt a szoba lan- gyosító lágy melegében so­kunknál sor kerülhetett a szinte hihetetlen tömegben megszapo­rodott újsághirdetések áttekin­tésére. Valóságos hirdetési láz tört ki. Szinte eladó az egész vi­lág ! Meggyőződésem, hogy amennyibe a tévében, a rádió­ban és a különböző napilapok­ban hirdetett hajnövekedést ser­kentő szesz reklámja kerül, an­nak árából, az ország vala­mennyi kopasz fejűjét hajas ba­bává lehetne varázsolni. Miután erről az élvezetről lemondtam, a reklámok között tallózva megállapítottam azt is, hogy le kell mondanom a' Commodore számítógépről is, mert semmit sem értek a számí­tógépekhez. Ez okból nem ve­hetem meg az Unicalor kazánt sem. Nem értek a Turbó Dízel BMW-hcz sem, hiába csábító vételre az a körülmény, hogy az áru komplett motorral együtt vehető meg. Komoly verseny­társa ennek az Eurika (talán a Heuréka görög szó elferdítésé­ből keletkezett cégjelzés), ame­lyet teljes automata mosógép­ként tudnék hasznosítani, ha már nem volna ilyenfajta ma­sina háztartásunkban. Baj az is, hogy bőséges versenytársa akad az eladandó Energomat mosó­gépekben Eladója nem árulja el, mi célra szolgál a „Privileg 228 Overlock”. Szerintem lehet au­tófajta jelzése, gyerekkocsi, esetleg kutyanyírókészlet. Ez utóbbira azért gondoltam, mert a reklámújság más helyén ez olvasható: „Privileg kutyanyí­rókészlet eladó. ” Persze, e kész­lethez kutyát is kellene mellé­kelni. Az egyik hirdetés Bingót akar eladni. Éz azonban nem va­lami kutyafajta, hanem babako­csi, amelybe néha Kutyulinak becézett aranyoskák ültethetők. Sebaj! Számos kiskutyahir­detés akad: Bobtail, Pezzeli, Shi- Tzu stb. Lehet válogatni A mecsekfalui hagyományőrző együttes Megyei cégbíróság? Az „Új Vasárnapi Dunántúli Napló” 1992. január 5-i számá­ban megjelent „Pecsétözön a Szalai úton” című cikk több té­ves, félrevezető megállapítást tartalmaz, - ez indított, hogy ezekre rámutassak. 1. / A cikk „megyei cégbíró­ságokról” tesz említést. Cégbí­róság, mint külön bíróság nem létezik. A cégbíráskodást a Ba­ranya Megyei Bíróságon három cégbíró intézi. A „Szalai úton” bíróság nincs. A Baranya Me­gyei Bíróság a József A. u. 10. szám alatti épületben kapott el­helyezést 1990. november végé­től. 2. / A cégbíróság egyik ügy­szaka a Baranya Megyei Bíró­ságnak, ebből értelemszerűen következik, hogy külön veze­tője nincs. Dr. Monori Ferenc a Megyei Bíróság egyik cégü­gyeket intéző bírája. 3. / A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. - a mó­dosításokkal egységes szerke­zetbe foglalva - a Magyar Köz­löny tavalyi 143. számában je­lent meg. A cikk azokat az új törvényi elemeket kívánta érzékeltetni, amelyek a jogalkalmazási gya­korlatban szemléletváltoztatást, nehézségeket, problémákat okozhatnak. Téves a cikk utolsó bekezdé­sében tett azon megállapítás, hogy január 1-től nincs vgmk., ezt a gazdasági társaságot a tör­vény ugyanis már korábban megszüntette, továbbá: a tör­vény hatálybalépése előtt létre­jött gazdasági társaság a társa­sági szerződést - ha ellentétes a GT-nek e törvénnyel megállapí­tott eltérését nem engedő rend- lekezésével - 1993. december 31-ig köteles megfelelően mó­dosítani. Ezzel összhangban áll to­vábbá az a rendelkezés, hogy a cégnyilvántartásba már bejegy­zett gazdasági munkaközös­ségre és jogi személy felelős­ségvállalásával működő gazda­sági munkaközösségre - a meg­szűnéséig - a törvénynek és a GT-nek a törvény hatálybalé­pése előtt hatályos rendelkezé­seit kell alkalmazni. Dr. Tamásfy József a megyei bíróság elnöke Bezár a park- A zürichi városi elöljáró­ság elhatározta, hogy este tíz órától reggel hétig zárva tartják a híres-hirhedt Platzspitz-et, a narkósok és szállítóik kedvenc tartózkodási helyét, valamint a Centralbahnhof üzletcsarnokát, ahol a narkósok hajléktalanok­kal együtt, éjszakánként mene­dékre lelnek. A vasúti menetrend által tá­masztott követelményekre való tekintettel ennél rövidebb időre, hajnali egy és négy óra között ugyancsak zárva lesz a „shop- ville”, a zürichi üzleti negyedet a főpályaudvarral összekötő földalatti üzletsor, bejárataihoz húsz vasrácsot szereltek fel a közelmúltban. Ezekkel a kényszerítő intéz­kedésekkel párhuzamosan a vá­rosi hatóságok fokozott segít­ségben kívánják részesíteni a narkósokat és a hajléktalanokat. Egyidejűleg fokozzák az AIDS elleni harcot is. Eddig a város központi parkjában, a Platzspit­zen egy magánszervezet napi 8 000-10 000 steril injekcióstűt osztott szét ingyen a narkósok között, ezután pedig kiterjesztik ezt az akciót a narkósokkal fog­lalkozó gondozó intézetekre, a hajléktalanok nappali és éjsza­kai menedékhelyeire.

Next

/
Oldalképek
Tartalom