Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-28 / 354. szám

1991. december 28., szombat üj Dunántúli napló 9 MOHÁCS Iparűzési adóból pótolják a költségvetés bevételét Mohács lakói nem adóznak 1992-ben Mindenki karácsonyfája Digitális távbeszélőhálózat épül Telefont kap minden igénylő A lakosságot érintő adót 1992-ben nem vezetnek be Mo­hácson - így határoztak a kép­viselőtestület tagjai ezévi utolsó, december közepén tar­tott önkormányzati ülésükön. Ám e bevételi forrásról nem áll módjában lemondania a város­nak, ezért egyhangúan amellett voksoltak, hogy a korábban lé­tezett, de már megszűnt adóne­mek költségvetési pótlására az iparűzési adót vetik ki. Az elő­zetes becslések szerint az évi 20-21 milliós bevétel a norma­tív támogatásokkal együtt fe­dezi majd a legszükségesebb költségeket. A január elsejétől életbe lépő adózási forma jövedelmük há­rom ezrelékének fizetésére kö­telezi mindazokat, akik a város közigazgatási területén nyere­séget hozó gazdasági tevékeny­séget folytatnak. Amennyiben a vállalkozó Mohácson kívül más önkormányzat illetékességi te­rületén is végez gazdasági vagy ipari tevékenységet, vagy onnan történik a munka irányítása, a nettó árbevételt a számvitel alapján az érintett önkormány­zatok között szétosztva határoz­zák meg az adóalap mértékét. Mohács különböző gazdasági egységei mellett vállalkozónak, s így adózónak tekinti a rendelet azt a magánszemélyt is, aki vál­lalkozói igazolvánnyal rendel­kezik és haszonszerzés céljából végzett munkájával jövede­lemre tesz szert. Az adóalapját az értékesített termék nettó ár­bevétele képezi. Akik alkalmi jelleggel végeznek ipari, vagy kereskedelmi tevékenységet, az idény tartamától függően napi 500 forint adót fizetnek. Az adófizetők körébe vont vállalkozók a rendelet szerint az 1991-es évben kimutatott nettó A Bartók Béla Művelődési Központ szervezésében idén té­len is szündei játszóházba vár­ják Mohács általános iskolás ta­nulóit. December 30-án, to­árbevétel három ezrelékét havi részletekre elosztva, adóelőleg címén fizetik be önadózással az önkormányzat adóbeszedési számlájára. Kivételes, különös méltány­lást érdemlő esetben a helyi ipa­rűzési adó részletfizetésére, mérséklésére, vagy elengedé­sére is módot nyújt a rendelke­zés, a kérelmet adott esetben a jegyző bírálja el. Eleve mente­sül az adó fizetése alól az a vendéglátós és bolti kiskeres­kedő, akinek az éves tiszta ár­bevétele az egymillió forintot, más termékek értékesítésénél pedig az 500 000-et nem ha­ladja meg, a szeszesital forgal­mazását leszámítva a piaci áru­sok sem fizetnek. Adókedvez­mény illeti a kezdő iparost, vál­lalkozót, s ennek mértéke az első évben 100 százalék, a má­sodik évben pedig 50 százalék. Az iparűzési adóról alkotott önkormányzati rendelet külön megjelöli, hogy az ideiglenes jellegű tevékenységek körében adót kell fizetniük a karácsonyi aranykapu vásár kereskedőinek, a farsangi, a húsvéti vásárok árusainak, a fenyőfa- és dinnye­árusoknak, a városba időszako­san letelepülő mutatványosok­nak, cirkuszi előadást tartóknak. A képviselőtestület tagjai két lehetséges változat közül dön­töttek a helyi iparűzési adó mel­lett Mohácson. Azt eleve kikö­tötték, hogy a magánszemélye­ket nem kívánják plusz kiadá­sokkal terhelni, s elvetették a vállalkozói kommunális adó bevezetését is. Mint az indok­lásban elhangzott, az iparűzési adó a gazdálkodók költségeiben elszámolható, az önkormány­zatnak befizetett három ezrelé­ket kitevő összeggel az adóalap­juk csökkenthető. B. M. vábbá január 2-án és 3-án dél­előtt 10 órától felügyelet mellett tölthetik a szabadidejüket, akik szeretnek társasjátékozni, ügyességi j átékokat j átszani. A gyönyörű, majd tizenöt méter magas ezüstfenyőt Mohai Zoltán a kertjéből ajánlotta föl idén a városnak. A mindenki karácsonyfája a tűzoltók, az Építőipari Szövetkezet, vala­mint az Építőipari Szállító és Fuvarozó Vállalat dolgozóinak segítségével jutott el a Széche­nyi térre. Díszes világítása a A Révhajózási Vállalat tevé­kenységi körének bővítéséhez kérte a képviselőtestület hozzá­járulását, melyet hosszas vita után, némi korlátozással meg is szavaztak a decemberi ülésü­kön. Nem vitatva, hogy a válla­latnak joga van a nyereséges működésre, beleegyeztek a fo­lyamkavics, folyami homok és esetleg tüzelőanyagok értékesí­DÉDÁSZ és a farostlemezgyár dolgozóinak köszönhető. A ka­rácsonyt megelőző héten, főleg az aranykapu vásárlói vetettek rá egy-egy pillantást, de estén­ként már akkor is sétálgattak, beszélgettek körülötte az embe­rek. Szép látvány. tésébe, sőt még hangsúlyozták is, legyen árban, minőségben választéka a lakosságnak. De az ellen már határozottan tiltakoz­tak, hogy a szóban forgó anya­gok tárolására a Sokac-révet használhassák. Átmeneti meg­oldásként csupán ahhoz járultak hozzá, hogy április elejéig tá­rolhatják a rév északi oldalán az eladásra szánt termékeiket. Az áldatlan telefonhelyeztbe némi javulást hozott Mohácson pár évvel ezelőtt az ezres kon­ténerközpont. Az állomások felszerelésére jelentkezők kö­zött bizottságnak kellett eldön­tenie akkor, hogy ki igazán jo- gusult a régvárt telefonra. Vagyis, az igényeket nem lehe­tett teljeskörűen kielégíteni. Ha térséget nézzük, akkor szomorú tényként megállapíthatjuk, hogy még a városnál is rosszabb a helyzet. A közelmúltban pél­dául egy Mohácshoz közeli te- lepülésenn porigégett egy ma­gángazdaság, mert nem volt honnan riasztani a tűzoltó- tak ... Mint köztudott a honi távköz­lés sem tartozik a legfejletteb­bek közé, de vannak már terüle­tek, ahol küszöbön a korszak- váltás. Dél-Dunántúlon rövide­sen megkezdik az első világ­színvonalú telefonhálózat- és -központ építését. Az erről szóló szerződést július elején ír­ták alá Stockholban a MATÁV, a Pécsi Távközlési Igzgatóság, valamint a Transelektro az Ericssonnal, azzal a svéd cég­gel, amely az 1989-ben meghir­detett tender nyertese lett. E megállapodás értelmében Mohácson és körzetében egy olyan komplex fejlesztés kez­dődik, amire eddig még nem volt példa Magyarországon. A szállító ugyanis nem csak a kapcsolt távbeszélő hálózatot, hanem a távíró, az adat és egyéb célú hálózatok eszközeit is biz­tosítja. A fejlesztés mintegy 14000-es központkapacitással, egy központtal és 28 kihelyezett fokozat segítségével 52 telepü­lést kapcsolnak a hálózatba. Az összekötő kábelhálózat optikai szálas fényvezetőkből épül. A rendszer érdekessége az eddig megszokottból jóval nagyobb telejsítmény mellett, hogy némi kiegészítéssel alkalmassá tehető a települések közötti kétirányú tévéműsorok továbbítására is. Az átviteli utak körgyűrű rend­szerűek, ami rendkívül magas biztonságú, mert két irányból biztosít minden településnek összeköttetést. A mohácsi körzet fejlesztését a Pécsi Postaigazgatóság tulaj­donképpen még az 1980-as években kezdeményezte, ami­kor egy vállalaton belüli pályá­zat megnyerésével jogot szer­zett a digitális mintahálózat lé­tesítésére. Azonban hiába volt meg akkor a szükséges pénz, a terv nem valósulhatott meg, mert az időközben életbelépett Cocom előírások megtiltották e rendszerek szállítását a ke­let-európai országokba. Szeren­csére, mint annyi más, ez a diszkrimináció sem bizonyult tartósnak. A Mohácson felépülő AXE-10 típusú digitális köz­pont számtalan olyan új dolgot tud, amire a hagyományos rendszerek használói nem is gondolhatnak. Rendelkezik az összes nemzetközileg ismert szolgátlatással, s az ezután be­vezetésre kerülők integrálására is. A beszéden kivül adatokat, digitális jeleket szintén képes továbbítani. Az Ericsson cég a kivitele­zést 1992. márciusában kezdi, s az átadást 1993. júliusára Ígéri. A szerződés végösszege 990 millió forint, ami azt jelenti, hogy egy állomás létesítése várhatóan 70-80 ezer forintba jön, s ez alacsonyabb a fejlett nyugat-európai országokban al­kalmazott állomásonkénti 1200 dolláros költségeknél. A szer­ződés elkészítése során az aján­latban megadott hálózat átalakí­tásával, műszakilag kedvezőbb megoldások kidolgozásával, to­vábbá az Ericsson cég kedvező hozzáállásával, a Pécsi Távköz­lési Igazgatóságnak és a Transe- lektronnak sikerült az eredeti árhoz képest 10 százalékos, azaz 100 millió forintos megta­karítást elérniük. A megspórolt pénzen az igazgatóság további fejlesztéseket tevez, szó van például egy pécsi és egy siófoki digitális rendszer létesítéséről is. A Pécsi Távközlési Igazgató­ság vezetője szerint a rendszer átadása után új helyezi alakul ki a régióban: a kiépülő hálózatok, a korszerű központok nem csak a telefonálást könnyítik meg, hanem egyszerűbben lehet majd készülékhez is jutni. Szünidei játszóház Fotó: Lesching László Engedélyt igen - helyet nem A gondnok a fejlesztésért hadakozik Komfortos éjjeli menedékhely Egyre többen étkeznek a népkonyhán A menhely. Mohácson csak rövidítve így hívják az emberek a hónap derekán nyílt éjjeli me­nedékhelyet és népkonyhát. A kezdeti tapasztalatokról pedig a városban mindeddig nélkülö­zött intézmény dolgozóival be­szélgettünk.- Most már látom, hogy én alkalamatlan vagyok a vállalt feladatomra - kezdi nekikese­redve Scheidt Frenc, szociális gondnok. - Nem tudok az előí­rásokhoz hűen kellően szívte­lennek lenni. Mondják persze, hogy ne akarjak szociális ott­hont csinálni a házból, de ne­kem mégsincs szívem kizar- gatni reggel 7 órakor azokat az embereket, akik itt húzódnak meg éjszakára. Aztán a rendtar­tás szerint este 7 óra előtt sem lehetne senkit beengendi a szál­lásra. De ki bírja ki azt? Még ha nyár volna, akkor nem enném magam. De ilyen hidegben egész nap az utcán lófráló, átfa­gyó embereket kizárni? Ha csak tehetem, itt vagyok már délután fél 5-kor, s ha szabályos, ha nem, ki mikor jön, beengedem!- Úgy hallottam, a szolgálta­tásaik összességében is komfor­tosabbak, mint az országban másutt a hasonló intézmények­ben.- Kaptunk az újvárosi szociá1 lis otthontól egy bődön zsírt. Más adományokból juttattak ide némi konzervet. Miután a Gó­lya utcai szociális otthonhoz tar­tozunk, s ott is csupa jószívű ember dolgozik, még nem oko­zott gondot a kenyeret besze­reznünk. így bár nem járna, reggelire, vacsorára főzünk egy teát, s jut melléje legalább jól- lakásig zsíroskenyér. A város egyik sütödéje éppen most ke­resett meg és felajánlotta, hogy vajas tésztát ad ingyen. Tehát akad, aki törődik velünk. Ugyanígy adományokból kellő mennyiségű ruhakészlettel ren­delkezünk, hálóruhát, fürdőkö­penyt is adunk a menedékhelyre betérőknek, amellett, hogy a szakadt, piszkos ruhájuk helyett másikat kapnak és mosásra is biztosítunk lehetőséget a szá­mukra.- Ha az előírásokat nem tart­ják be, az állásukkal játszanak.- Emberséggel sok mindent meg lehet oldani - véli Mórócz Teréz, az intézmény szakácsa, - akinek csak annyi lenne a fel­adata, hogy a város szegényei­nek, mindazoknak, akiknek a jövedelme nem haladja meg ha­vonta a 3000 forintot, kiossza a Gólya utcai otthonból naponta hoztot ebédet - gondol a nap másik két étkezésére is ... Báráczné Körözsi Éva, gon­dozó és társa Maros István napi 12 órás műszakokban dolgozva váltják egymást. A hölgy sze­rint nincs semmi félnivalója, amikor éjszakás, a kapu kémle­lőablakán bekéri a szállásra je­lentkező iratait, s eldönti köz­ben azt is, az állapota alkal­mas-e arra, hogy bebocsátást nyerjen. Természetesen arra utal, ha valaki annyira részeg, náluk nincs keresnivalója. Ugyanakkor a rendszeres lakóik orvosi vizsgálatát is sürgetné, de az eltelt tíz nap alatt nem tud­ták elérni, hogy hivtalos igazo­lást kapjon a náluk éjszakázó bármelyik ember arról, nem szenved-e fertőző betegségben.- Nagy az én gondom - so­pánkodik tovább Scheidt Fe­renc, aki tulajdonképpen négy órában lenne köteles ellátni a feladatát, főként a gondozottaik iratainak beszerzésében segéd­kezni, az ott eltölthető két hó­nap alatt a lehetőséghez mérten lakást szerezni a számukra, no és munkahelyet, ami legalább olyan lehetetlen, mint a lakás - mert itt az egyik férfi lázas. Megfázott. Amikor estefelé be­jön, zúdítja magára a forró vi­zet, hogy elgémberedett tagjait fölmelengesse. Ha fekhetne le­galább egy hetet meleg szobá­ban, biztos rendbe jönne. De a náthával kórházba sem utalják be, nálunk sem maradhat. Ma­rad a váróterem, míg ki nem zargatják, aztán a kocsma, ahol elüldögélhet, ha iszik ...- De ez nem szociális otthon, mondták magának . ..-Ezeket a problémákat meg lehetne oldani. Két részmunka- idős dolgozó foglalkoztatásá­val, amit a közhasznú munka keretében elszámolna a város, minden gondunk, s főleg az ott­hontalan rászorulóké rendez­hető. S addig nem is nyugszom, amíg el nem érem! A népkonyha és az éjjeli me­nedékhely használóinak lét­száma napról-napra nő. A Jókai utcában első napokban öten, ma tizenegyen étkeznek és a szállás öt embernek ad otthont éjsza­kára. Egyelőre. Berta Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom