Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-05 / 303. szám

1991. november 5., kedd ui Dunántúli napló 7 Zöldségtermesztés, takarmányozás, falusi vendéglátás A fejést gyakorolják a tanulók ax állattenyésztési gyakorlaton A Szentlőrinci Mezőgazda­sági Szakközépiskolának gaz­dag hagyományai vannak a felnőttek szakmai oktatása, to­vábbképzése terén is. Az 1930- ban alapított iskola — amely Téli Gazdasági Iskolaként in­dult - már első éveiben gaz­daköri vándorgyűléseket szer­vezett, ahol a gazdákat szak­mai tanácsokkal látták el. Érte­sítésszerű lapot „Mezőgazda- sági Értesítő” címen adott ki, amelyben a legfontosabb, a legújabb ismereteket közölte a végzett aranykalászos gazdák­kal. 1934-ben gyümölcsfakeze­lői tanfolyamot, majd méhész tonfolyamot szervezett, ezt kö­vetően még számtalan más szaktanfolyamot. Néhány év leforgása alatt a táj szakmai bázisává fejlődött. 1943-ban az addig meglévő, pár hektáros bemutatókertjé­ből és bérelt területekből 36 hektáron tangazdaságot hozott létre. A tanulók itt sajátítot­ták el a parasztgazdaság gya­korlatát, itt tanulhatták meg a helyes vezetést. A háború után, 1950-ben az akkori Föld­művelésügyi Minisztérium a szakközépiskolai képzéshez 212 hektáros területű tangazdaság létrehozását biztosította. Né­hány év elteltével a tangaz­daság területe 1000 hektár, később 2000 hektár fölé emel­kedett, s ezzel együtt meg­nőtt az állatállomány és gép­parkja is. Mindez jó lehető­séget adott a gazdálkodók szakmai képzésére, tovább­képzésére is. Sajnálatos mó­don, az 1960-as évek végén az üzemek összevonásával tan­gazdaságunk beolvadt a Szent­lőrinci Állami Gazdaságba. Ezt követően gyakorlati okta­tásunk a megye számos nagy­üzemének bevonásával, illetve azok közreműködésével törté­nik, másrészt pedig a Tar- csapusztán felépült gyakorlati oktatási központunkban, illetve kertészetünkben. Szakközépiskolánk hű hagyo­mányaihoz. A mezőgazdasági termelés átalakulásával, an­nak privatizációja során a kis­termelőknek addig is segítsé­get adott, és a jövőben is se­gítséget kíván adni a meg­rendezésre kerülő, különböző szaktanfolyamaival. Az idei tanévben a Bara­nya Megyei Foglalkoztatási Központ fiananszírozása mel­lett 600 órás betanítottmun kás-tanfolyamot szervezünk, a Villányi Szakmunkásképző In­tézet és a Szigetvári Állami Gazdaság palántanevelő üze­mének ’közreműködésével a munkanélkülieknek „szabad és fóliás zöldségtermesztő" szak­mában. (1991. november— 1992. május) Ugyancsak ez év novemberétől 40 órás tan­folyamot szervezünk az ál­lattartók részére takarmányo­zás témájában. 1992 tavaszán a Dél-dunántúli Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szak­embereinek bevonásával sző­lőtermesztő és borászati tan­folyamot tartunk, szintén 40 órás időtartammal. Az elmúlt esztendőben nagy érdeklődést kiváltó sertéstenyésztő tanfo­lyamot ez évben megismétel­jük, hozzájárulva ahhoz, hogy a sertéstartással foglalkozó Híven a hagyományokhoz Mezőgazdasági kistermelők továbbképzése gazdók e tevékenységüket a jövőben is folytassák. A tava­lyi évben szervezett alapfokú nyúltenyésztő tanfolyam részt­vevőinek pedig emelt szintű tanfolyammal tesszük lehetővé szakismereteik további bőví­tését. Az iskola új jellegű vállal­kozása, hogy a KISOSZ Ba­ranya Megyei Szervezetével együtt 1992 első felében indí­tunk először falusi vendéglátó tanfolyamat. A vidék, a falusi vendégforgalom fellendítése érdekében a tanfolyam hallga­tóit a falusi vendéglátás is­mereteire képezzük ki, illetve a tanfolyam keretében a KISOSZ megyei szervezete pedig hidegkonyhás üzletve­zetésre. Meggyőződésünk, hogy megyénk rendkívül Ijó idegen- forgalmi sajátosságainak ki­használásával a falusi turiz­mussal foglalkozók száma nő­ni ’fog. Részükre szeretnénk megfelelő szakismereteket biz­tosítani. Szándékunkban áll a felnőtteknek tanfolyamos jelle­gű gazdaasszonyképzést indí­tani. • A fentiekben leírt szaktan- folyamok mellett a jövőben is folyamatosan iskolázzuk be továbbtanulni, a magukat to­vábbképezni szándékozókat a mezőgazdasági áruforgalmi szak levelező tagozatára. A nappali tagozatnak megfele­lően a tanulmányi idő itt is 4 év. A felnőtt tanulók elsajá­títhatják a mezőgazdasági ter­melés és áruforgalmazás is­mereteit. A tagozaton végzet­tek középiskolai érettségi bi­zonyítványt kapnak. Azok o szakemberek, akik mezőgazda­sági szakközépiskolát végeztek és munkájuk kapcsolódik a mezőgazdasági áruforgalma­záshoz vagy e területre kíván­ják magukat átképezni, azok részére termék- és áruforgal­mazó technikusminősítő tan­folyamot szervezünk minden évben, februári kezdéssel. Iskolánk a jövőben is fon­tos feladatának tartja a me­zőgazdasággal foglalkozók szakmai továbbképzését, szak­tanáccsal való ellátását. Az érdeklődőket szívesen fogad­juk, a tanfolyamainkra való jelentkezésüket írásban vagy telefonon lehet megtenniük az iskola címén, illetve telefon- számán. (Újhelyi Imre Mező- gazdasági Szakközépiskola, 7940 Szentlőrinc, Erzsébet u. 1. Telefon: 70/71-104.) Erős Péter Gyakorlati oktatás a tankertészetben Proksza László felvételei Mi lesz az érdek- képviselettel? Azzal a parlamenti pártok mindegyike egyetért, hogy a piacgazdaságra való átállás érdekében radikális .változta- tásakra van szükség a mun­kajogi ’szabályozás területén Az utóbbi hónapokban fel­gyorsult gazdasági törvényke­zés eddig elsősorban a tőke mozgásterét meghatározó sza­bályozásra és az új típusú gazdaságpolitika eszközrend­szerének kialakítására kon­centrált. Igazi piacgazdaság azonban elképzelhetetlen a munkaerő, mint áru „piaci” mozgásának szabályozása nél­kül. Erre tesz most kísérletet a parlament az új Munka törvénykönyve megalkotásával. A tervezet előkészítése mint­egy másfél éve folyik ’és meg­járta a politikai és gazdasági érdekegyeztetés több lépcső­fokát is. A jelen tervezet vég­ső formája nagyrészt azűkat a megállapodásókat tartalmazza, amelyeket az Országos Érdek­egyeztető Tanácsban sikerült elérni a munkaadók, a mun­kavállalók és a kormány kép- seiőinek. így az új Munka tör­vénykönyve elsősorban a mun­kavállalók alkalmazásának mi­nimális feltételeit tartalmazza, amelyhez minden munkaadó­nak tartania kell majd ima­gát. Ezen túl meghatározza o munkaadók és a munkavál­lalók közötti szerződéses vi­szony létrejöttének jogi kere­teit. A tervezet törvényi kere­teket biztosit a dolgozók kö­zös fellépésére, figyelembe vé­ve azt, hogy a munkavállalók — habár elvont jogi értelem­ben egyenrangúak a munka­adókkal —, azért érdekérvé­nyesítési lehetőségeikben el­maradnak a munkaadóktól. A minimális alkalmazátsi ’fel­tételek között a jelenleginél kedvezőbbre módosul például a kötelező fizetett szabadság mértéke, aminek maximuma 30 nap lenne, és ezentúl nem a munkaviszonyhoz, hanem az életkorhoz atka I ma zkodi k. Hosszabodfk a felmondási idő és a közelmúltban elfogadott végkielégítés rendszerét válto­zatlanul tartalmazza a terve­zet. A túlórák minimális díja­zásának feltételei is kedve­zőbbek, mint amit az eddigi szabályozás tartalmazott. A legnagyobb vitát kiváltó részei a tervezetnek az újon­nan létrehozandó üzemi ta­nácsok és a szakszervezetek jogosítványait és funkcióit rög­zítő szabálydk. Már az Érdekegyeztető Ta­nácsban is több kérdés ma­radt nyitva ebben a témában. Eltérő volt a kormányzat vé­leménye arról, hogy a kollek­tív szerződés megkötése a szakszervezetek, illetve a vá­lasztott üzemi tanácsok joga és feladata legyen-e. Az SZDSZ és a ’FIDESZ frakciója pedig a hatpárti politikai megegyezésre hivatkozva ön­álló módosító indítványokat nyújt majd be a ’javaslathoz ebben a kérdéskörben. Véle­ményük szerint a jelenlegi vállalatvezetés, de a hagyo­mányos szakszervezetek is ab­ban érdekeltek, hogy minél gyengébbek legyenek a ha­talmukat esetleg korlátozni képes ’üzemi tanácsok. Egyes szakszervezetek véle­ménye szerint az érdekvéde­lem erejét csökkenti az, ha az üzemi tanácsok jogosultsá­gainak többsége nem a szak- szervezeteket illeti meg. A ’Parlamentben a héten folytatódik a vita a Munka törvényikönyvéről. Előrelátható­lag alapvető változások ’már nem lesznek a tervezetben. A képviselők nagy része minden bizonnyal tekintettel lesz arra, hogy a munka világát szabá­lyozó törvények többségéről az Érdekegyeztető Tanácsban ép­pen azok között született meg a megállapodás, akik jelen­leg a társadalomban ezéket a megfogalmazódó érdekeket képviselik. P. P. lustitia - ötödször? N yugtalanít ez a mostani, megújhodott iustitia. Nem azért, mintha a bűnösök nem érdemelnének büntetést hanem azért mert a Zéfényí-Takőcs-féle tör­vényjavaslat precedensértékű lehet. Figyelem a parlamenti vitát, hallgatom a kormány­koalíciós képviselők bizony- kodását arról, hogy szó sincs bosszúhadjáratról, boszor- kányüldözésről, csupán ama jogos társadalmi igény kiej­téséről, miszerint a bűnösöket meg kell nevezni. S hallga­tom a józan ellenzéki észér­veket arról, hogy a törvény többet árthat a társadalom­nak, az országnak, mint ami hasznot hajthat, miközber tudom, hogy nincs az a kris- táytisztán racionáis érvelés, ami — ismerve a parlamenti szavazógépezet hatékonysá­gát - megakadályozhatná a javaslat törvényerőre eme­lését. És ki akadályozhatná meg a Lex Zétényi—Takács sikere esetén az újabb és újabb, mind szélesebb körre kiterjedő törvényjavaslatok benyújtását, elfogadását. Hacsak az Alkotmánybíróság nem mond vétót már az el­sőnél. És ha nem mond? El­indulhat a váltig tagadott boszorkányüldözés? Immáron ötödször e szá­zadban? Az eső tagadhatatanul az az 1919-es tanácsköztársa­ság leverése után zajlott, s kezdetben a fehérterror for­májában, útóbb az évtize­dekkel később is félelmet kel­tő B-listázásban nyilvánult meg. Vagyis a minden esz­közzel történő kirekesztése ment végbe mindazoknak, akiknek bármi közük is volt a kammünhöz. A másik — és ehhez sem férhet kétség — a zsidótörvé­nyek képében jelent meg. Ekkor tízezreket rekesztettek ki származásuk miatt a köz­életből, a gazdaságból. Utóbb már a fizikai meg­semmisítésük is sorra került, de hát ugyanez a sors ért - „más” módon — nem-zsidó­kat is tízezerszámra. A harmadik rögtön a há­ború után kezdetét vette azzal a természetesnek tűnő igénnyel, hogy az új társa­dalomból — büntetésként - ki kell rekeszteni azokat, akik részesei voltak a hatalom­nak és — ez volt a fődolog — követtek-e el népellenes bűncselekményeket. Ahhoz persze nem fért kétség ak­kor — közvetlenül a bűncse­lekményék elkövetése után —, hogy akinek a kezéhez vér tapadt (s aki elég ügyetlen volt ahhoz, hogy még időben szint váltson), annak bűn­hődnie kell. Ahogy annak is, aki közvetlenül felelős volt az ország háborús pusztulá­sáért. S miközben dolgoztak a népbíróságok, az igazoló bizottságok minden magyar óllom polgárra kiterjedően vizsgálódtak, s rekesztettek ki újabb tízezreket az élet különböző területeiről. Jóformán még véget sem ért ez a folyamat, már ott volt a Rákosi-téte tisztogatás o fokozódó osztályharc jegyé­ben. Ki kellett rekeszteni most már mindazokat - fizi­kai megsemmisítéssel, bebör- tömözéssel, deportálással, megalázással, üldözéssel stb. — akikhez akár a halvány gyanú árnyéka férkőzhetett, hogy nem .szimpatizálnak az új rendszerrel. És jött ’56, s utána a tör­ténelmünkben példátlan megtorlás, ami az akasztó­fától a kikényszeritett „pá­lyamódosításig" százezreket sújtott Most pedig itt dörömböl ötödszörre is a kapukon ius­titia. Igaz, egyelőre „csak" Zétényi-Takács-féle törvény- javaslatnak mondják, de ki o megmondhatója annak, mi­lyen folytatása lesz még Mert Kónya megmondta „Nem kétséges, hogy a mi támogatóink alapvetően igénylik az igazságtételt, vi­szont nem biztos, hogy ez a társadalomban többségi ál­láspont lenne. A feladatot ettől függetlenül végre keli hajtanunk . . És ez az, ami aggodalmat kelthet! Újraolvasva az imén­ti felsorolást, nem nehéz fel­ismerni, hogy a korábbi ius- titiák egyenként és külön- külön is micsoda károkat okoztak ennek az országnak. Olyan károkat, amelyek év­tizedekig éreztették rettene­tes hatásukat, összegeződve pedig ... — bizony azok is ott vannak hazánk mostani állapotában. És ezt most még tetézzük? Nem hihetem, hogy egy olyan kicsiny ország, mint a miénk, megengedhes­sen magának egy évszáza­don belül ötödször egy ilyen tömeges kirekesztést, vállal­va annak minden, ma váltig tagadott kóros következmé­nyét. Megvallom, több böl­csességet vártam a születő demokratikus rendszertől, hogy ti, nem követi el ugyanazokat a hibákat, mint az előző rendszerek. Egyszer már idéztem e hasábokon o XX. század legnagyobb formá­tumú politikusát, Winston Churchillt, aki egy számára kí­nos pillanatban - 1940 kritikus tavaszán —ezt mondta: Ha a jelen megpróbál törvényt ül­ni a múlt lelett, elveszítheti a jövőt. Nos, akkor nem ül­tek ilyen törvényt az ango­lok, s a megteremtett nem­zeti konszenzus révén meg­nyerték nem csak a jövőt, de a háborút is. Mi ne akar­nánk megnyerni a magunk jövőjét? Sokszor azt hihetjük, sokkal fontosabb a múlt fö­lötti törvénykezés a jövő megnyerésénél. I déztük Kónyát a társada­lom ellenében is végre­hajtandó igazságtételről belpolitikai életünk központi kérdésévé téve ezt. Nem tu­domásul véve azt, hogy tár- saralmunkat mennyi minden más foglalkoztatja ennél sokkal jobban. Vagy talán ezeket megoldani nehezebb, mint végrehajtani az igaz­ságtételt? Pedig annak, oki a következő választást is meg akarja nyerni, annak inkább e nehezebb feladatok megol­dását kellene vállalni a fo­lyamatos pótcselekvés he­lyett. Hársfai István Több mint 140 ezer külföldit küldtek vissza A határellenőrzés megszigo­rítása, október 4-e óta 142 ezer külföldi állampolgárt küld­tek vissza a magyar határ­őrök, főként azért, mert a be­utazni szándékozók nem ren­delkeztek elegendő pénzzel, il­letve a megfelelő útiokmányok­kal és gépkocsipopírokkal - tudta meg az MTI hétfő reg­gel a BM Határőrség ille­tékesétől. Krisán Attila ezredes el­mondta, hogy a visszaküldöt­tek közül 121 ezer volt a ro­mán, 9 ezer a lengyel, 3500 a bolgár, 3300 a szovjet, 2000 a jugoszláv és 1700 a cseh­szlovák állampolgár, összesen 25 ország utasai közül kerül­tek ki a visszautasítottak, volt köztük például 207 kínai, majdnem száz osztrák, illetve török, s 72 német állampol­gár is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom