Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-05 / 303. szám

a aj Dunántúlt napló 1991. november 5., kedd Végzett jezsuita diákok világkongresszusa Elkötelezettségeink a 2000. év küszöbén Nehéz feladat .rövidnek len­ni és ugyanakkor el inem hallgatni a lényeget. A Vég­zett Jezsuita Diákok (öreg­diákok) Világuniójának IV Kongresszusát rendezték meg Bilbao - Loyol óban. A kétezer résztvevő a világ mind az öt kontinensét képviselte Szent Ignác születésének 500. és a Rend alapításának 450. évfor­dulóján. A rendalapító alapeszméje: .Szeretni és szolgálni az Iste­ni Föl Séget". P. H. Kolvenbach generális szavai szerint ennek nemcsak az Isten Imádójá­ban, hanem önmagunkon túl­lépve embertársaink szereteté- ben és szolgálatában kell megvalósulnia. A Jezsuita Rend céljai között az eleset­tek, szegények, elhagyottak, menekültek istápolása első­rendű fontosságú. Továbbá - mint a XVI. században - a jezsuita kollégiumoknak is feladata a társadalom, az if­júság formálása. Ezekben az intézetekben, egyetemeken és iskolákban olyan férfiakat és nőket kell nevelni, akik tud­nak másokért élni, akiknek értékrendje felülmúlja a .pénz, a hírnév és a siker horizont­ját. Akik ki akarják küszöböl­ni az életből az éhséget és háborúságot, az Istentől ka­pott javakat egyenlőképp el­osztani, és eltörölni minden nemék, fajok és embercsopor­tok közötti igazságtalan meg­különböztetést. Akik égnek a vágytál, hogy hitüket és Krisz­tus iránti szeretetüket meg­osszák másokkal. Röviden: a társadalomban buzgálkodó személyeket akarnak képezni, akik példamutatók nem az uralkodásban, hanem a szol­gálatban. A főbb feladatkörökben - folyamatos lelki továbbképzés szükségessége, nyitottság a vi­lág felé és igényeinek fel­ismerése — a kongresszus vi­lágrészenként m u nka c s op o rt o k - ban tárgyalta meg a problé­mákat és teendőket. „Elköte­lezettségeink a 2000. év kü­szöbén" című kerekasztal a jmár megtett és évekre, év­tizedekre visszanyúló szociális, karitatív, ökumenikus és ne­velési munkákat elemezte. A tanulságok levonása után a jövő perspektíváit vázolta az „Igent mondani életemben Krisztusnak" videovetítéses előadás. E. P. és dr. M. A. kongresszusi magyor küldöttek Kit választ Eppingen? Meglehetősen közvetlen módját választotta a testvér- városi kapcsolat felvételének a németországi Eppingen vá­rosa. Szigetvár polgármestere néhány hónappal ezelőtt ka­pott egy levelet Eppingenből, amelyben Pretz Eri eh polgár­mester jelezte, hogy szívesen létesítenének egy magyar- országi várossal közvetlen kapcsolatot. Hogy miért ép­pen Szigetvárt választották? Talán azért, mert az innen elszármazottak ma Eppingen környékén élnek, illetve a Szi­getvári Cipőgyárnak, valamint a Szigetvári Konzervgyárnak is ezzel a vidékkel vannak part­nerkapcsolatai. A dolognak mindössze any- nyi a pikantériája, hogy Hód­mezővásárhely is kapott egy hasonló tartalmú levelet ‘Ep­pingenből, azzal a kitétellel, hogy a város küldöttsége meglátogatná mind a két ma­gyarországi települést, és o tapasztalatok alapján váasz- tanának. A szinte közösnek nevezhe­tő történelmi múlt Szigetvár javára billenti o mérleget, ugyanis Eppingen egy olyan 16 ezres város, amelyet ezer évvel ezelőtt kézi erővel épí­tettek fel. Jelentős történelmi múzeumok, egy régi egyetem és egy hatalmas szabadidős központ van a városban, kö­rös-körül erdővel, zöld terü­letekkel. A „sörváros” — mert kiérdemelte ezt a nevet is — a fékete-erdő és az Oden erdeje (kötött, félúton Stutt­gart és Mannheim között ta­lálható, jelentős bortermelő vidék is egyben, de ipari lé­tesítményei is vannak. A 16 fős eppingeni önkor­mányzati testület néhány na­pot töltött Szigetváron, ismer­kedtek a várossal, az itt élő emberekkel, a polgármesteri hivatallal. .Mindkét fél részé­ről elhangzott a testvérvárosi kapcsolat felvételének szándé­ka, illetve a kultúr- és sport­kapcsolatok ápolásával is szé­lesíteni kívánják a két város egymáshoz fűződő viszonyát. Kedves meglepetése volt o német küldöttségnek, amikor Pretz Erich polgármester át­adott ezer mókát Szigetvár szociális helyzetének javításá­ra. Várhatóan az év végéig el­döntik az eppingeni város­atyák, hogy kit választanaik. H. Zs. A hatályos és többször módosított alkotmány 51. §-a értelmében az ügyészség - többek között - gondosko­dik az állampolgárok jogai­nak védelméről, meghatáro­zott ügyekben nyomozást folytat, felügyeletet gyakorol a nyomozások és a bünte­tés-végrehajtás törvényessége felett, vádat képvisel, vala­mint közreműködik annak biztosításában, hogy a tár­I sadalmi szervezetek, az álla­mi szervek és az állampol­gárok megtartsák a törvé­nyeket. Az 53. § (2) bek. szerint: „Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai te­vékenységet nem folytathat­nak". KINEK ALÁRENDELVE? Feltétlenül szükséges tudni, hogy az ügyészség alkotmá­nyos helyzetének értékelése és meghatározása közel sem feje­ződött be. Ezekben a hetek­ben folyik a parlamentben az ügyészi törvény módosításának vitája, amelynek lényege, hogy a jövőben a vezető állások betöltése csak nyílt pályázatok kiirása és lebonyolítása útján történhet. Amennyiben az Or­szággyűlés a kormány törvény- módosítási javaslatát rövid időn belül elfogadja, úgy a tisztújítás a jövő év közepéig befejeződhet a testületben. Elkészült már az új ügyészi törvény koncepciója is, sőt a tervezet széles körű szakmai vitája is folyamatban van. Várható, hogy belátható időn belül az új ügyészi törvény elfogadására sor kerül. Ezt azonban meg kell előznie az alkotmány módosításának. Kardinális kérdés, hogy az ügyészség maradjon-e tovább­ra is az Országgyűlésnek alá­rendelt szerv, avagy a kor­mány szerveként működjön a jövőben, önállóan ugyan, de az igazságügy-miniszter irányí­tása mellett. Miután kétharma­dos törvénymódosításról van szó, e kérdés eldöntése párt­közi megállapodás nélkül el­képzelhetetlen. Úgy tűnik azon­ban, hogy ez a megállapodás késik, illetőleg egyes ellenzéki pártok erősen fontolgatják vég­leges és visszavonhatatlan ál­láspontjuk kialakítását. Nem kétséges, hogy pro és kontra-érvek egyaránt vannak. A legfőbb érv a kormány alá rendelés indokoltságát il­letően az a tény, hogy az ügyészség, mint évtizedek óta, a parlamentnek alárendelt szervezet, annak idején nem volt képes megakadályozni a törvénysértő, koncepciós pere­Pro es kontra két, és ez már önmagában megkérdőjelezi ennek az al­kotmányos megoldásnak a ha­tékonyságát, és egyébként is, a szervezet ellenőrizhetőségét. A másik érv pedig az, hogy a kormánynak az ügyészség lenne az egyetlen olyan szerve, amellyel elvileg befolyásolni tudná a független bíróságok Ítélkezési gyakorlatát, amely befolyásolás a hatalmi pólu­sok egyensúlyának egyik esz­köze lehet. Akik a parlamenti aláren­deltség mellett érvelnek, úgy vélik, hogy az ügyészség füg­getlensége kizárólag ebben a konstrukcióban képzelhető el, hisz ez a parlament nem azo­nos azzal a parlamenttel, ma ugyanis hat párt képvise­lői őrködnek azon, hogy az ügyészség valóban ne szolgál­hasson ki pártérdekeket. . . Ezenkívül — és ez sem lé­nyegtelen — egyesek az egyéb­ként is erős végrehajtó hata­lom további erősödését vélik felfedezni azokban a törekvé­sekben, amelyek a kormányaid rendeltséget tartanák a kívá­natos megoldásnak. És hogyan vélekedik mind­ezekről az ügyészi testület? Nem mintha perdöntő lenne, de a többség inkább az Or­szággyűlés alá rendeltséget tartaná a jobb megoldásnak. Ezt azonban majd eldönti a T. Ház . . . ELBIZONYTALANODÁS A fentiekből is lemérhető, hogy az ügyészség meglehe­tősen bizonytalan körülmények között látja el nap mint nap megnövekedett feladatait. A bizonytalanságot növeli, hogy — sajnos — a testület időn­ként politikai csatározások mél­tatlan eszköze. Nem célja — hangsúlyozom —, hanem esz­köze, merthogy célja, az akár vehető természetesnek is, hisz minden rendszerváltásnak „si­ne qua non"-ja az erőszak­szervezetek átvilágítása, és en­nek nyomán megújítása. Egy robbanásszerű változás ezeket a szervezeteket általában dif­ferenciálás nélkül elsöpri. Ná­lunk most egy „lassú forrada­lom” folyik, következésképpen a rendszerváltás ezeken a te­rületeken is lassú. Ezt külö­nösen azok érzik, akik belül vannak e folyamaton, ,és ma­guk élik át mindazt, ami ve­lük és körülöttük történik. A politika nem kíméletes, és vannak nem vitatható érvei. De vannak - sajnos — mások is. A bizalmi kérdés felvetése általában sárral fröcsköl be olyanokat is, akik azt nem érdemlik meg. A választóvíz ma — érthe­tően - az 1956-os ügyekben való tevékeny közreműködés. Ma az ügyészek - de a bírák és rendőrök - meghatározó hányada 1956 és 60 között - amikor ezek az eljárások zöm­mel lefolytak - még általános iskolába jártak, vagy még oda sem. Most vajon kell-e bűn­tudatot érezniük? Azért, amit esetleg apáik csináltak? Az átvilágítás elhúzódása és közben mindaz, ami e szer­vek körül történik, az ott dol­gozók számára elbizonytalano­dást jelent, és óhatatlanul mér­legelik, van-e elszómolnivaló- juk csupán azért, mert évtize­dekkel később egy testületnek a tagjai lettek, és azóta is becsülettel végzik munkájukat. Az elbizonytalanodás, ez az állandó és folyamatos lelkiis­meret-vizsgálat egy olyan idő­szakban éri ezeket a testülete­ket, amikor az itt dolgozóknak minden energiájukkal a mun­kára kellene koncentrálniuk. Ez nem jó, ezért a még le nem zárt folyamatokat fel kel­lene gyorsítani. Egyetlen hatalom számára sem közömbös, hogy bűnüldö­ző és igazságügyi szervei mi­lyen „kondícióban" végzik fel­adataikat. LEVÁLTANI MIND? Sajnos, a politikai viták he­vében olyon kijelentések is el­hangzanak, hogy esetleg egész testületeket kell leváltani. Meg­jegyzem, hogy az igazságszol­gáltatásban már volt erre pél­da valamikor 1950 táján. En­nek az lett az eredménye, hogy utána az ügyészségek és bíró­ságok évtizedekig nem hever­ték ki ennek a politikailag le­Az Európai Közösség külön­böző szubvenciókkal harcol a mezőgazdasági túltermelés el­len. Aki nem vet, tehát nem is arathat, az megfelelő prémium­ban részesül, mert nem járul hozzá az árakat lenyomó élel­miszerfeleslegek növeléséhez. Igaz, hogy sokan visszaélnek a lehetőséggel, felveszik a juttatást, s aztán mégsem hagyják parlagon földjeiket, Becslések szerint mintegy 15 hét, hogy tetszetős, de szak­mailag igen káros következmé­nyeit . . . Érzelmi és indulati alapon tehát ez a kérdés nem kezelhető. Az 56-os perek előkészítői­nek és résztvevőinek jó része már nem él, hisz ezeket az ügyeket annak idején általá­ban nem az akkor még fiatal generációra bízták, más részük lehet nyugdíjas, tehát nem vesz részt a mai és a holnapi igazságszolgáltatásban. Aki pe­dig netán még „bent van”, annak el kell tudni viselni a megmérettetést. Nemrégiben a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke egy rádióbeszélgetés során je­gyezte meg a riporter kérdésé­re, hogy ő az elmúlt évtize­dekben tulajdonképpen nem tett mást, „csak" dolgozott, mi­közben a háttérben, mögötte „a kulisszák állandóan változ­tak . .Sajnos, a jogászi pá­lyának is éppen ez az egyik tragédiája. Egy mesterember szakmájá­nak végzéséhez mindig a leg­jobb szerszámot igyekszik ki­választani, amelyik neki a leg­jobban kézreáll. Ezt ő megte­heti, sőt mi több, ez termé­szetes. A jogász számára - dolgozzon az élet bármely te­rületén - a munkaeszköz, a szerszám a jogszabály, amit a mindenkori hatalom készít el és ad a kezébe. Nincs válasz­tási lehetősége, azzal kell dol­goznia. Legfeljebb eqyet te­het: leteszi a szerszámot, és félreáll . . . Ez azonban sem a múltban nem volt ilyen egyértelmű és eqyszerű, sem a jelenben nem az Magyarországon . . . Dr. Tamás János mb. megyei főügyész milliárdnyi német márkát sze­reznek így a csalók. Eddig csak a hadviselésben, illetőleg □ lehetséges ellenség fegyver­tárának felderítésében használt kémholdak segítségével igye­keznek őket leleplezni. A leg­első égi akció már lezajlott. A 12 ország közül a legtöbb ille­gális vetést, 113 gazdáét Ang­liában találták, a legkeveseb­bet, 32-t Németországban. HT PRESS Műholdakkal a vetés ellen Egy kis pécsi bluestörténet Hetente egyszer „a lelkűket helyre teszik” Az együttes tagjai, balról jobbra: Fekete Attila, Markó Antal, Fekete Kálmán és Percsy Zoltán ..... o blues nem más, mint a szegény embör szívfájdalma, nem más, mint o szegény embör ke­nyere. Ha a blues wiskhey vóna, mindig részeg vónék, ha a blues pénz vóna, milliomos lennék . . (Ismeretlen néger) Fekete Kólmón, a Pécsi Magasfiúk Dalárdájának (iPMD) vezetője meséli, 'hu­szonkét éve alakult meg az első blues zenekar Pécsett: a Jam együttes Sztanival. A blues igényes zene. Nagy odafigyelést igényel művelői­től és hallgatóitól, ellenben kevesebb „csápolást" és ug­rálást. A mai fiatalok 'egy ré­sze o heavy metal felé von­zódik, más részük viszont egy­re szívesebben hallgat bluest. Pécsett az első blues kocs­in óban (négy léve jött (létre Sándor (Péter jóvoltából és részvételével a Bormester Blues Band. Fekete Kálmán és Sztoni is csatlakozott hoz­zájuk. Előbbi kivált egy idő múlva és immár fiával, Attilá­val egy 'fiatalokból álló zene­karban, a (Kavicsokban lépett fel. Bár autóversenyzés miatt húsz évig felhagyott a zené­léssel. Ez idő alatt írt két könyvet az autóversenyzőkről. Úgy véli, az autóversenyzés és a zene, a ritmus szorosan összefügg egymással: a szá­guldó autó motorja több 'szó­lamban üvölt, különböző har- máeiameneteket hall (benne a zenészfül. A pénzhiány miattt tért vissza újból másik szerel­méhez, a zenéhez. Hobbiként űzi, (hiszen megélni nem le­het ebből sem, de a PMD- seik minden (héten egyszer a „lelkűket helyre teszik". A PMO másfél (éve alakult. Fekete Kálmán énekel és szájharmonikázik az együttes­ben. Fia, Attila szólógitáros, Markó Antal dobál, Percsy Zoltán (Pepe) basszussgitóron játszik. Van állandó beugró dobosuk imég: Marton Tamás. Hallgatóik (igényeit (figyelembe véve a blues egyik (ágát, az ún. rythmn'-bluest (játsszák. Tavasszal részt vetitek az első pécsi (blues-fesztiválon. Való- jálbam ott ismerhette meg őket a közönség. Apró meg­hívásaikat kaptak, pl.: Békés­csabára, Dombóvárra. Példa­képük 'és barátjuk 'Deák Bili Gyula. Amikor a Deák Bill Band Pécsett játszik, elözenekara o PMD. Nyáron Orfűn, a strand kijárata előtt játszottak, ahol megismerkedtek egy magán- stúdió tulajdonosával. Ősszel további 'saját számokkal bővi- tették repertoárjukat. Sándor Péter stúdiójában elkészülhe­tett első kazettájuk, A tenge­rek királya címmel. Teve Soundnak és Baranyai (Réká­nak nagy szerepe volt a (ma­gas színvonalú hangminőség elérésében. Jelenleg lemez­felvételhez keresnek szporzort és (kiadót. Megtalálhatók péntekenként a (Nevelési Központ Kovács Tamás szervezte Blues-Kantin- jában este kilenctől Ihajnali háromig. Minden alkalommal vendégül látnak egy fővárosi vagy egy vidéki zenekart. Fel­váltva játszanak. Itt 'járt már vendégként a Tűzkerék, a Tengs-Lengs és a Kox. Terve­zik a Deák Bill Band, az S-Modell és a Tátrai Band meghívását. Ezeken a bíues- estéken (ritkáin látható Ikon- certfilimeket is vetítenek. Ed­dig Led Zeppelin, Jimmy Hendrix, Deep Purple (kon­certjeit láthatta videofelvéte­len a közönség. A PMD (bu­dapesti turnéra Is készül. Fekete Kálmán szerint jó lenne, ha a pécsi zenészek letennék o fegyvert egymással szemben, s a ipénzhajhászós (helyett célszerűbb volna a közönség és a zene érdeké­ben egymás segítése. Első kazettájuk (belső borí­tóján a (következő olvasható: (kiadó az nincs, pénz rá nincs, .remény az van . . . K. Jentetics Ágota Az ügyészség múltja, jelene és jövője...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom