Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-19 / 317. szám
6 uj Dunántúli napló 1991. november 19., kedd Eszközki haszná itság, munkatermelékenység Versenyképes-e a magyar mezőgazdaság? Idén bő termést hozott a kukorica Fotó: Szundi György A magyar mezőgazdaság az 1970-es években rendkívül dinamikus fejlődésen ment keresztül, ami éppen azért volt lehetséges, mert már az 1960- as években megkezdte távolodását a szovjet kolhozmo- delltől, megszűnt a tervutasításos rendszer, viszonylag liberális, vállalkozói típusú körülmények alakultak ki. Ennek eredménye volt a háztáji gazdálkodás, valamint a melléküzemágak fellendülése. Az 1970-es években mező- gazdaságunkba beáramlott a legkorszerűbb nyugati agrár- technika és technológia, a magyar termelők hozzájutottak a világon fellelhető legfejlettebb génkészlethez, valóságos forradalom zajlott le a termelés anyagi oldalát nézve. Például 1973—83. között a termelési rendszerek behoztak az országba kb. 700 új fajtát és hibridet a legkülönbözőbb ágazatokban. Sehol a világon nem ment végbe ilyen radikális és ilyen gyors génkészlet frissítés és 'kibővítés, mint nálunk. A termelési mutatók gyorsan javultak, és megközelítették, vagy meghaladták a fejlett nyugati államok szintjét. Például az egy tehénre jutó tejr- termelés ma Magyarországon magasabb szinten áll, mint Franciaországban, Svájcban, vagy Ausztriában. Rendkívüli mértékben javult az eszközkihasználtság, és ma hazánk az első e téren az egész világon. Nálunk egy kombájn, vagy egy traktor 4-6- szor annyi munkát végez el, mint egy nyugati farmon, egy év alatt. Ez megfordítva any- nyit jelent, hogy mi negyedhatod annyi állótőke ráfordítással produkáljuk azt, amit a nyugati mezőgazdaság. Az élőmunka termelékenysége sem alakul rosszul Magyar- ország mezőgazdaságában, a közhiedelemmel ellentétben. Állattenyésztő telepeink élőmunka kihasználtsága például jobb, mint Dániában vagy Franciaországban. A kolhozforma maradványai Sajnos, eredményeinket a mai napig alaposan lerontja a sztálini kolhozforma sok -maradványa, s ezek közül is leginkább az adminisztratívirányító vízfej. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy egy magyar termelőszövetkezet átlagos nagysága 4400 hektár, egy állami gazdaságé 8100 hektár, míg 'Németország nyugati felén egy farm átlagosan 16—18 hektárt tesz ki. Elhiszem, hogy egy ilyen német farmon nincs vezető és beosztott, hogy a farmer egy személyben a főkönyvelő, az anyagkönyvelő, a munkaügyis, a személyzetis stb. Nem is a területben meglévő különbség a lényeg, hanem a tevékenységi körben. Egy farm termel egy növényt, esetleg tart egyféle állatot, annak egyféle hasznosítási irányát, egy korcsoportját. Egy átlagos magyar nagyüzem termel 10—15 féle növényt, tart két—három állatfajt, azt is különböző hasznosítási irány szerint (pl. tejelő marhát és húsmarhát is), különböző korcsoportokban (szopós mollac, süldő, anyakoca stb.), és emellett még egy sor nem mezőgazdasági tevékenységet végez. Ma már egy átlagos magyar nagyüzem árbevételének több mint felét a nem mezőgazdasági tevékenység adja. Ezért sem igaz a KSH azon kimutatása, miszeA Szigetvári ÁG. cukorrépa depója Läufer László felvétele Ha nincs munkahelye, legyen banktnlaidonos! Bankrészvények az értékpapírpiacon Kinek van pénze az agyon- adóztatás, a munkanélküliség nyomán, hogy ilyen fordulatot tegyen? Bár a címben felvetett ötlet abszurdnak tűnik, mégis érdemes elgondolkodni rajta. A jövő év végére ugyanis a munkanélküliek száma várhatóan eléri az ország össznépességének az 5 százalékát, s az új kormánydöntés szerint ezután már az elbocsátások végkielégítés fizetésével párosulnak. De 1992-ben megkezdődik a bankprivatizáció is, azaz a most még főként állami tulajdonban lévő bankok részvénytársasággá alakulásuk során részvényeket bocsátanak ki, s ennek egy része magán- személyek által is megvásárolható lesz. A végkielégítés pedig adóköteles jövedelem, de részvényvásárlás esetén a teljes összeg mentesül e kötelezettség alól. A Munkaügyi Minisztérium előrejelzése szerint idén a munkanélküliek száma meghaladja a 300 ezret, 1 év múlva pedig az 500 ezres határt is átlépi. A kényszerű pályamódosításoknak tehát anyagi vonzatúk is van, igaz, ezeknek a végkielégítéseknek a bruttó felső határa legfeljebb 5 havi bér lehet. Bizonyára jó néhányon lesznek az „új élet” kezdésére kényszerültek közül, akik szakmai végzettségük vagy akár szerencséjük folytán a korábbihoz hasonló, esetleg jobb életkörülményeket biztosító, új utakat találnak. így a végkielégítési összeg számukra a lehető legjobb feltételű befektetés keresését jelenti. De milyen feltételekről van itt szó? Sajnos, ez a jövedelem is teljes egészében adóköteles, méghozzá az adott évi keresettel összevontan. Viszont adómentessé válik üzletrész részvényvásárláskor, vagy kft.- be vitellel. A kapott összeg nagyságrendjénél fogva a részvényvétel látszik a legjobb megoldásnak. De ha valaki figyelmesen követte eddig a tőzsdei értékpapírok árfolyam- változásait, az jogosan dönt úgy, hogy még a lóversenyen is több az esélye a nyereségre. Nem beszélve arról, hogy a részvények után fizetett osztalékok a banki kamatok értékét meg sem közelítik. Az infláció mértéke pedig egyértelműen az azonnali elköltést szorgalmazza. Aki persze mindezek ismeretében is biztos a tőzsde felvirágzásában, annak a pillanatnyi formájában működő értékpapírpiac keretein belül megvannak a lehetőségei. Bármelyik bank baranyai fiókja vesz fel megrendelést részvényvásárlásra, csupán legalacsonyabb és legmagasabb vételi árat kér a vevőtől, majd brókercégeken keresztül a piaci kínálattól függően néhány nap alatt lebonyolítja az üzletet. Ennél jobb ötletnek tűnik bízni a jövő évi bankprivatizációban, s ennek tudatában befektetni. Mi a bizalom forrása? A piacgazdaság megteremtésekor — igaz, legtöbbször a későbbiekben is — az egyik legmegbízhatóbb és legjobb tőkebefektetés a bank- tulajdon. A bankrészvények eddig szinte kizárólag jogi személyek által voltak megszerezhetők — ez főként külföldi tőke bevonását jelentette -, de a változás előszele már érezhető volt, mert például a Kereskedelmi és Hitelbank már kismértékben magánszemélyeknek is lehetővé tette a tulajdonhányad-szerzést. Az igazi üzlet előfutára azonban napjainkban jelentkezett az értékpapírpiacon. A Budapest Bank Rt. éves közgyűlése 180 millió Ft értékben - az összvagyon közel 4 százaléka — alaptőke-bővítés céljából bankrészvények kibocsátására határozta el magát. Mivel a fő szempont az volt, hogy a tulajdonosi körben is lehetőséget adjanak magánszemélyeknek, ezért igyekeztek népszerűvé tenni ezt a konstrukciót. Ez az első nyilvános banki részvénykibocsátás, és a hozamban az osztalék mellett kamatot is fizetnek. A kamat a 9 hónapos kincstárjegy tárgyév március 31-i és szeptember 30-i bruttó kamat számtani átlagának 30 százaléka, de nem lehet kevesebb a névérték 10 százalékánál. Tavaly például az osztalékkal együtt 42,2 százalékot hozott volna ez a befektetés. A tőzsdére sem idén, sem jövőre nem kerül, eladásakor a kereslet-kínálat fogja az árat meghatározni. A mindenkori árfolyamát pedig a bank helyzete, az osztalék mértéke fogja behatárolni. Mészáros Endre B. Szálkák Rabszolgasors Olvasom lapomban, 'hogy rabszolgákat és rabszolgatar- tákat „fedeztek” feli megyénkben, s hogy a XX. század végi magyar rabszolgáknak imiily keserves a sorsuk. Vigasztal az a tudat, hogy nincsenek túl sokan, ibár Óbból az életből egyetlen embertársunk sorsa is tragédia ... 5 nem is kell a legsötétebb szemüvegemen át látnom a világot, hagy rájöjjek, ez a „rabszolgasors" nem csak a lapomban megjelent beszámolóban említeti jó néhány tucatnyi polgártársam osztályrésze. Mindinkább úgy érzem, hogy valamilyen szempontból mind többen vagyunk rabszolgáik. Hogy ezen észrevétellemet mire alapozom? Hát .kérem, a bizonyítás helyett elégedjenek meg a majd' mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekkel, melyeket ki-ki maga egészíthet Ildi élete és sorsa tapasztalatai alapiján. Mert — (kérdem én — milyen helyzetben élnek a távfűtés és a szolgálati meleg víz „élvezői"? És mennyiben kiszolgáltat attak azok, akiknek még van munkájuk, mennyiben azok, Öleiknek már nincs? Vajon teljes ember! életet él él(het)inek-e a kisnyugdíjasok, a létminimum határán, avagy az alatta élők, a többgyermekesek, a saját lakással nem rendelkező albérlők, a mind több műszaki problémát felszínre hozó panellakásokban, avagy IMS-házaikban élők? Igy-úgy mind többen érezzük, éljük át ezt a röghöz- kötöttséget, kiszolgáltatottságot, s azt a tehetetlenséget, hogy saját sorsunkon anyagiak hiányában, a ma még biztosnak tűnő állás bűvöletében, avagy a korábban ránk kémy- szerített körülmények (távfűtés, panellakás stb., stb., stb.) foj- togatásábál nem tudunk szabadulni. S tán emiatt is érzem úgy, hogy egyre kisebb a távolság a tényleges rabszolgák és azok között, akik ugyancsak a munka, a napi betevő falat, a biztos fedél igézetében egyre csők süly- lyedne!k a tabszólgasarsiba. Csak bízni lehet abban, (hogy ahogy a tényleges (baranyai rabszolgák sorsa előbb-iutább így vagy úgy (rendeződik, ugyanúgy a társadalmi méretű ra bszol g osors-veszélyeztetettséget is fel tudjuk számolni. Jó lenne, mielőbb! Optimizmus A kincstári optimizmus — miszerint ilyen és ilyen jól áll valójában kis hazánk a nemzetközi gazdasági megmérettetésben — imár-már levesz a lábaimról és megféledikezem az engem és valamennyi honfitársaimat gyötrő napi gondokról, az egyre nehezebb megélhetésről, a mind kevesebbet érő béreinkről, nyugdijunkról ... Én ís szeretnék optimista lenni, mégpedig teljesen megalapozottan optimista, és nem csaik úgy, hogy álmaimat tényként állítsam be magamnak. Mert e kettő nem ugyanaz. S így nap imiint nap joggal ér a vád, hogy nem vagyok optimista, sőt, kifejezetten 'borúsan, a tényéknél is sötótebb- nek látom a helyzetet. A kincstári optimizmus és az enyém között akkora a távolság, mint amekkorát Makó és Jeruzsálem között mérhetünk. Lenne egy tiszteletteljes javaslatom: a kincstári optimizmushoz emleljék a miénket. Na, ne parancsra, hanem életszínvonallal, válóban oltalmat jelentő szociális védőhálóval, megalapozott jövőképpel ... S ha ez még — félő, jádaira- big - nem megy, akkor legalább ne bélyegezzék meg a borúlátásunkat, ami az életünk alapos ism érésiéből me- rífkezik, s amit mi (magunk is de szívesen felcserélnénk, ha nem is a kiincstáiri, de a mindenképp a saját életünk jelentős javulásával megalapozott derűlátásra, azaz az optimizmusra. Azt valamennyien elismerjük: ha már választani lehet, minden szempontból jobb a derűlátás, mint a borúlátás, a jóllakottság, mint az éhezés, a belső derű, mlint a letörtség és ki látásfa lanság. Murányi László rint Magyarországon a munkaképes korú lakosság 19 százaléka dolgozik a mezőgazda- sagban. Nyugati nómenklatúra szerint számolva ez az arány legfeljebb 7-8 százalék. Ilyen széles körű tevékenység természetesen jóval nagyobb adminisztrációt és irányítói apparátust igényel, mint egy átlagos nyugati farm. Ettől függetlenül azonban a jelenlegi hazai adminisztratív- irányító apparátus erősen túlméretezett, le kell a töredékére építeni, természetesen amennyiben valamilyen nagyüzemi forma mégis fönnmarad a jövőben. A világpiac A magyar mezőgazdaság sikeresen futott be egy fejlődési pályát, nevezetesen a mezőgazdasági tömegárutermelés fölfuttatásának útját. Sajnos, éppen az agrártö- megárutermelést értékelte le időközben a világpiac, miután a fizetőképes kereslethez képest jelentős túltermelés alakult ki a fejlett régiókban. Az agrártermékek világpiacán többnyire nem az oda szánt termékek, hanem a belföldön már nem értékesíthető feleslegek jelennek meg, és e piacon nem nemzeti hatékonyságok versenyeznek, hanem nemzeti támogatási 'politikák. A fejlett régiók, tehát Nyugat- Európa, Észák-Amerika és Japán évente 2—300 milliárd dollárral támogatják saját agrár- termelőiket. Az Európai Közösség költségvetésének kétharmad részét agrártámogatás teszi ki, és ezen felül még a nemzeti kormányok külön is támogatják saját gazdáikat. A magyar mezőgazdasáq- nak tehát ilyen agyondotált termelőkkel kell megmérkőznie a mezőgazdasági tömegáruk világpiacán. Ráadásul ez a piac át meg át van szőve piacinkonform elemekkel, vámokkal, lefölözésekkel, kvótákkal, burkolt diszkriminációkkal. Elegendő egy hústermék ellen minőségi kifogásokat emelni, akár alaptalanul is, máris bezárult az a piac, és nincs olyan fórum, ahol föl- lebbezni lehetne. A magyar mezőgazdaság ma nettó költségvetési befizető, és ilyen ország még kettő van a világon: Új-Zéland és Norvégia. Mindenütt másutt támogatják az agrártermelést. Magyarország ma Kelet-Euró- pában az egyetlen nettó agrárexportőr, és mezőgazdasága ma 17 millió ember élelmiszerét képes megtermelni. Ez nem kis eredmény, és bizony külföldön sókkal inkább elismerik, mint itthon. Amikor a magyar mezőgazdaság jövőjét keressük, akkor ne feledkezzünk meg ezekről az eredményekről. A nagyüzemi szerkezetnek megvannak a maga előnyei, ugyanakkor egy nyugati típusú farmermezőgazdaság kiépítése iszonyatos mennyiségű tőkét igényelne, ami egyszerűen nem áll a rendelkezésünkre a belátható időn belü. Természetesen kiala ku Ihatnak hazánkban jól működő, tőkeerős családi farmok is, de aligha valószínű, hogy egész agrártermelésünk ilyen üzemekre alapozódhatna. A jövőben meglesz mind a tőkeerős magánfarmnak, mind a jól működő nagyüzemnek a létjogosultsága, mint ahogy a mezőgazdasági kistermelést is érdemes lesz fenntartanunk, sőt továbbfejlesztenünk. Gazdag László
