Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-19 / 317. szám

1991. november 19., kedd új Dunántúli napló 7 MOflV Q MftA&SVBC€&hl45liW£Í8ff* kft»» ft 68S#®i8ftOSfNBBl€I Munkában ember és gép A Pécsi Fonó- és Szövő­ipari Vállalat 1990 közepén lett önálló. Már akkor, mint államigazgatási vállalatnak, amelyik közvetlenül miniszté­riumi irányítás alatt áll, fel­adatul tűzték ki a privati­zációt. Azonban 1990-ben veszteséges évet zártak, ezért 1992. augusztus else­jéig haladékot kaptak. — Már a Németh-kormány idején megkezdődött a válla­latunk privatizációja — mond­ja Cziger Sándor, a Pécsi Fo­nó- és Szövőipari Vállalat igazgatója. - A Budapest Hol­dinggal közösen akartuk meg­valósítani, azonban a válasz­tásokat követően abbamarad­tak a tárgyalások. Most újból megkezdődött a vállalat átvi­lágítása. Első lépésben a Bu­dapest Holding végigkövette a vállalat eddigi útját, és meg­vizsgálta a jelenleg kialakult helyzet okait. Ahhoz, hogy a privatizáció megvalósuljon, fel­adatul tűzték ki a veszteség- forrás megszüntetését, és sta­bilizálnunk kell a pénzügyi helyzetünket. Ezt csak a lét­szám csökkentésével, a duna- földvári kendergyár és a má­zai telep bezárásával tudjuk megvalósítani. A Pécsi Fonó- és Szövőipari Vállalatnak rendkívül elavult technológiákkal és technikai háttérrel kellene gazdaságo­san termelnie. Hosszú éveken át szűkös fejlesztési keretből gazdálkodhattak, ami semmire sem volt elég. Nem tudták igazán korszerűsíteni a gép­parkjukat sem, de az épületek felújítására sem jutott elég pénz. — Hagyományos kenderipari termékeket gyártunk - folytat­ja Cziger Sándor. - Több gé­pünket 1907-ben gyártották, korszerű berendezésünk alig van. Csak félkész terméket ké­szítünk, mert az önállóvá vá­lásig az egykori tröszt gyárai kooperációban termeltek. Nincs polírozógépünk, a szöveteket nem tudjuk festeni, kikészíteni, ugyanis ezt mind máshol vé­gezték el. Az erősen centralizált válla­lat szétesését követően az egyes gyárak egymás konku­rensei lettek. Az önálló piac kiépítésére a gyáregységeknek csak 1987-től volt lehetőségük. A Pécsi Fonó- és Szövőipari Vállalat is elsősorban a volt szocialista piacra termelt, a nyugatira keveset. Termékei­nek több mint a fele a Szov­jetunióba ment. A vállalat du- naföldvári kendergyárát be kellett zárni, mert vesztesége­sen üzemelt. Már megszűnt az 1978-ban létesített mázai cér- názó- ■ és szövőüzem is, ahol 1985-ben egy 30 millió forin­tos beruházást hajtottak vég­re, hogy a Szovjetunióba me­nő ponyvaszövetexport nagy­ságát jelentősen tudják növel­ni. A vállalat piacai sorra megszűnnek. Tavaly az első negyedévben a keletnémet, az idén a jugoszláv piac vált ka­tasztrofálissá. A belföldi piac pedig összeomlott. Az egyet­len nagy megrendelőjük, a December 4. Drótművek is a csőd szélén áll, mert nem tud­ja eladni a termékeit. A me­zőgazdasági üzemek, termelők szintén alig vásárolnak. Már februárban látható volt, hogy a vállalat kénytelen bezárni telepeit, és a központ­ban is szükség van a létszám csökkentésére. 1991 június vé­géig még termeltek a duna­Száznyolcvan ember munka nélkül A Pécsi Fonó­éi Szövőipari Vállalat karcsúsításra kényszerült földvári kendergyárban is, ak­kor azonban mindenkinek fel­mondtak. Akit lehetett, korked­vezménnyel nyugdíjaztak, má­sok munkanélküli-segélyen él­nek. összesen hatvanöt ember maradt munka nélkül. A ken­dergyárat a vállalat szeretné eladni. Jelentkező sok volt, de vevő még most sincs. Annak érdekében, hogy a gyár ne legyen teljesen elhagyott, élet­telen objektum, egy kis kft.-t hívtak életre. Az így szerzett bevételekből kívánják fedezni a gyár költségeit. — A mázai telepet is be kel­lett zárnunk, mert itt teljes egészében szovjet exportra ké­szítettek ponyvaszövetet - folytatja Cziger Sándor. - Mázán és környékén nincs munkalehetőség, ezért az ott dolgozók a vállalattal közö­sen két kft.-t alapítottak. Az alaptőke 50 százalékát a dol­gozók adták össze a saját pénzükből. A vállalat piaci le­hetőségeinek beszűkülése miatt drasztikus karcsúsítást kellett végrehajtanunk, várhatóan mint­egy 310 embert kell elbocsá­tanunk. Eddig Dunaföldváron 65, Mázán 71 és Hirden 44 embernek mondtunk fel. Hir­den harminchármon mehettek volna korkedvezményesen nyug­díjba, de a Baranya Megyei Munkaügyi Tanács nemrég hozott döntése alapján nem kaptunk ehhez anyagi támo­gatást, ugyanis ezentúl csak a felszámolás alatt álló vállala­tok, üzemek jogosultak erre. Az elbocsátott dolgozók közül többnek már csak három, vagy ennél kevesebb éve van visz- sza a nyugdíjig, ezért ők elő­nyugdíjat kaphatnak. Sokan közülük 25-35 évet dolgoztak a vállalatnál. Sz. K. A régi gépek mellett nehéz az asszonyok dolga Katonatisztből fegyverja vító Kajos Gyula kertvárosi kis műhelyében Fotó: Proksza László A fegyverjavítás miiin den bi­zonnyal nem könnyű mestérség. A (rengeteg típus, a faimunlka. fémműinké, a vegyi anyagok használata többirányú szaktu­dást igényel. iKojos Gyufa, pé­csi, 'nyugdíjas 'katonatisztnek azonban ez a munka nem okoz különösebb nehézséget. Gyerekkora óta vadászik, így a vadászfegyverekkel elég ko­rán megismerkedett. 13 éves korában lőtte az első nyu'lat. Később a katonatiszti főislkdla f egyverzeti szakán ra kéta - technikusként aztán végleg el­sajátíthatta a 'fegyvereikkel való bánást. A rakétateehniikus bál idővel ifegyverj'avító lett és mi­vel ez ö mesterség tetszett legjobban, korengedményes nyugdíjazása utóin is ezt foly­tatta, most már vállalkozóként. A műhelyben vadászpuskák és a nagyszoba falán lógó 1848-as lovassági Ikuirtóly bi­zony nem nagyon hasonlítanak már egymásra. A fegyverjaví­tás is sokat változott azóta. Kajos 'Gyula leginkább tarto­zékok felszerelésével, tusa- j a vitással, műszaki vizsgáira való felkészítéssé!, belövésse'l, hatástalanítással, hadifegyve­rek vadászfegyverré alakításá­val foglalkozik. „Kliensei" va­dászok, akiket saijált progra­mok alapján számítógépen fairt nyilván. Bármennyire is érdekes mun­ka ez, az utánpótlás igencsak nehézkes. Kajos Gyula szerint tulajdonképpen csak száj­hagyomány útján terjed C fegyverjavítás, (bár Budapesten két helyen is folyik időnkén! valamiféle képzés. A jó fegy- verjiavító mindenesetre holtáig tanul, hiszen a típusok és a módszereik folyton változnak. A pécsieknek talán segítséget jelent a Ságvári Művelődési Házban minden páratlan hét péntekén tartat! nyitott va­dásziklub , ahol a fegyverek iránt érdeklődők is szerezhet­nek ismereteket. Pataki V. Beszélgetőpartnerünk: „Mr. Antiinfláció” A miniszterelnök tanácsadója az 1992-es inflációról (FEB). Az év első felében legalább ötszáz cikk jeleni meg a napilapokban az inf­láció várható alakulásáról. Nem egy tekintélyes szakér­tő 40-60 százalék közötti ár­emelkedést jósolt 1991-re, s ezek az előrejelzések bizony kétség beejtették annak ide­jén a közvéleményt. Or. Cin- kotai János kormányfőtaná­csos, a 'Miniszterelnöki Hi­vatal munkatársa, akkor azon kevesek közé tartozott, aki a várható infláció mér­tékét szolidabbnak, „mind­össze” 35—37 százalékosnak jósolta. Az év utolsó negye­dében járunk, ma már tud­juk, neki lett igaza.- Mire alapozza előrejel­zéseit a miniszterelnök ta­nácsadója? Hogyan számít­ják az infláció mértékét a parlamenti irodában?- Az infláció-számításban nincsenek véletlenék — állít­ja a szakértő. — Tények, adatok, ismeretében —, leg­alábbis amelyek az elsődle­ges költségtényezőkből adód­nak — viszonylagos pontos­sággal meg lehet mondani az infláció várható alakulá­sát. Azok a cikkek, amelyek az év elején olyan „borúlá­tóan” festették le a jövőt - hiába származtak komoly közgazdászok tollából - megalapozatlanok voltak és bizonyos értelemben csak a hisztériát táplálták, a gaz­daságra nehezedő inflációs várakozást fokozták.- Nem inflációt, inflációs várakozást említett...- Köztudott, hogy az inf­láció egy részét teszik csak ki az elsődleges költségté­nyezők változásai — az energiahordozók áremelke­dése, az adótételek változá­sa, és így tovább —, amelyek végül is az árakban jelent­keznek. De ma már ezeket a ténylegesen meglévő több­let költségeket sem hajlandó a piac minden esetben mél­tányolni. Az infláció másik eleme nagyon nehezen számszerűsíthető: ez az inf­lációs pszichózisból eredő nyomás, amikor a még be sem következett áremelke­déseket ki-ki a maga te­rületén már akkor megpró­bálja tovább hárítani, ami­kor az méa nem is jelent­kezett. Talán ez a legveszé­lyesebb eleme e gazdasági „kórnak”.- A kormányszóvivői tájé­koztatóknak ön gyakori' ven­dége lett, hónapról hónapra beszámol az infláció alaku­lásáról. Sokak szerint da­kotai János a kormány an­tiinflációs politikájának egyik „építő eleme".- Tudatosan vállaltam el ezt a szerepet, bár némi­képp túlzás, ahogyan a kérdést megfogalmazza. Sze­rintem a pánikkeltés óriási kárókat okoz, és ez ellen valakinek fel kell vennie a harcot. Én sem ennék, sem annak a pártnak nem vá­gyóik a tagja, mégsem ér­tem, miért csatlakozott le az ellenzék is a hisztériakeltés mellé? Ha az infláció eléri a háromszámjegyű mérté­ket, nincs az a kormány, amelyik megállíthatná a fo­lyamatot. Ha sikerül hónap­ról hónapra pontosan és hi­telesen tájékoztatni a közvé­leményt az infláció valós mértékéről, akkor elejét le­het venni a pániknak. Ha ezzel az antiinflációs politi­ka „eszköze" leszek — válla­lom.- A kormány jövőre 20- 25 százalékos inflációt prog­nosztizál. Nem túlzotton op­timista ez a jóslat? — A magam részéről megalapozottnak tartom a 25 százalékos mértéket —, a most bejelentett forint leér­tékeléssel együtt is. Meg­győződésem, hogy ha sike­rül betartani, akkor —, erről az oldalról —, a gazdasági kilábalás folyamata megin­dulhat. Jó volna, ha a mun­kaadók, a munkavállalók, és az érdekvédelmi szervezetek végre elhinnék, hogy a kor­mány szándékai komolyak, hogy az ígéretei nem lég­ből kapottak.- Még egy hónappal ez­előtt is azt bizonygatta a Nemzeti Bank elnöke és a pénzügyminiszter is, hogy a forintot nem kell leértékelni, semmi nem indokolna egy ilyen lépést. Ki bízik akkor a kormány igazmondásá­ban? — A valuta leértékelését soha, senki nem szokta elő­re kifecsegni. De ha job­ban megnézi a nyilotkozato- kat, bennük van: ha a kö­rülmények másként nem ala­kulnak. Nos, a körülmények változtak. A belföldi árak és az exportárak között nem csökkenhet az ösztönző kü­lönbség anélkül, hogy a kedvező gazdasági folyama­tok ne forduljanak a visszá- jukra. A több jó érdekében a kisebbik rosszat kellett vá­lasztani. Nem árufak el tit­kot, ha elmondom: a jövő évi inflációs számításokban ezzel a mostani lépéssel már kalkuláltunk . . . — Térjünk vissza a korábbi gondolathoz: a kormány irán­ti bizalomról beszélt. ..- Igen. Ha ez meg volna, akkor talán megköthetnénk végre egy sokoldalú társa­dalmi szerződést, amely ön­mérsékletre szoríthatná mind a kormányzatot, mind az áremelésben érdekelt ter­melőket, mind a béremelé­sért küzdő munkavállalókat. Ha ez évről évre létrejönne, akkor reális esélyünk volna arra, hogy három év múlva ilyenkor már csak 10 száza­lék körüli inflációról beszél­jünk. Somfai Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom