Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-09 / 307. szám

1991. november 9., szombat aj Dunántúli napló T November elsején bezárt nyolc téglagyár 346 felmondólevél r Átalakulás előtt a Baranya—Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat Alsómocsolódon, Bótaszé- ken és Mohácson, a három még korszerűnek mondható téglagyárban jövőre ismét befütik a kemencéket, fa* lazóanyagot gyártanak. Nyolc hagyományos téglagyár azon­ban bezár. Az ott dolgozó 346 ember megkapta a fel­mondását november else­jén. A Baranya-Tolna Me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak ez volt az egyet­len lehetősége. Ellehetetlenült o piac - mondja Harag József igazga­tó. - Az 1992-es és az 1993- as évben még súlyosabb lesz a helyzet, mint amilyen az idei volt. Az országban kilenc téglaipari vállalat van, és még egy nagy kft., ami egy plusz téglagyárnak számít. Ezek összesen 1,8 milliárd tég­lát gyártanak, de évente 24- 26 ezer lakás épül, amihez 1 milliárd tégla elég. Az embe­reknek nincs annyi pénzük, hogy megvegyék az építő­anyagot. Áprilisban engedmé­nyes vásárt tartottunk, 20-25 százalékkal olcsóbban adtuk a téglát. Júniusban ingyen házhoz szállítottuk az ország bármelyik részére. Most már 35 százalékkal adjuk olcsób­ban, mégis sok az eladatlan tégla. Az elmúlt évben annyi volt a nyereségünk, mint az idén a veszteségünk. Az idén a legnagyobb téglagyártási sze zonban - júliusban - leálltak a gyáraink. Csökkentett bért kaptak a dolgozók, rövidített munkaidőben dolgoztak. Re­ménykedtünk abban, hogy megpezsdül egy kicsit a piac, történik valami. A vállalat át­alakítását is úgy képzeltük el, hogy a most bezárt tégla­gyárak is megmaradnak. Sok embernek ez az egyetlen le­hetősége, ahol dolgozni tud, hiszen ezek az üzemek kiste­lepüléseken vannak. De az élet másképp hozta. A Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Válla­lat Baranya megyében fel­mondott a villánykövesdi, a mázai, a szigetvári és a sásdi téglagyáraiban dolgozó mun­kásainak november elsejével. Ezzel egy időben felajánlotta a dolgozóknak a lehetőséget, hogy alakítsanak gazdasági társaságokat, ugyanis egy kft életre hívásához nincs szükség többmillió forintra. A vállalat bérletbe adná ki a gyárakat - jelképes összegért —, de a kft.-nek kellene a fenntartási knltséqeket megtermelni. Any- nyi téglát talán el tudnak adni, hogy megéljenek belő­le. A környező településeken mindig lesz, aki felújítja o házát, garázst, ólat épít, mel- lAkéoületet húz, amihez szük­sége van kisméretű téglára. Azonban így is csak az utcá­ra került emberek felének lesz munkája.- Az elmúlt évben a kol­lektív szerződésben már rög zítettük, hogy végkielégítést fizet a vállalat az elbocsá tott dolgozóknak — folytatja Harag József. — A vállalat azonban a jelenlegi anyagi helyzete miatt december 31-ig nem tudja a végkielégítése­ket kifizetni, de 1992 első ne­gyedévében mindenki meg­kapja a neki járó összeget Azokat, akinek 5 évük van vissza a nyugdíjig, korkedvez­ményesen nyugdíjazzuk. Az ügyüket mór elindítottuk a társadalombiztosítási igazga­tóságnál. 35 emberről van szó, akik között vannak olya­nok is, akik előnyugdíjra jo­gosultak. Volt olyan is, aki a nyugdíj helyett a végkielégí­tést és a munkanélküli-segélyt választotta, mert a pénzre volt szüksége. 1991-ben 100 millió téglát gyártottak o Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, ebből 26 millió még a raktárokban van. 1990-ben október végére csak 6 millió maradt. November el­ső hétfőjétől a vállalat min­den téglagyára leállt, az em­berek fagyszabadsógra men­tek. Erre az időre a személyi alapbérük 80 százalékát kap­ják, ami a létminimum körüli összeg. Kihalt a szigetvári tégla­gyár. Az udvaron néhány sze­mélygépkocsi árválkodik. A szabadtéri raktárakban tégla rakatok. Az irodában is csak hárman vannak. Sziládics Zol­tán üzemvezető bizakodva te­kint a jövő elé:- Ebben a gyárban 41 em­ber dolgozott. Minden fizikai munkásnak felmondtak. Az al­kalmazottok is csak addig maradnak, amíg az adminiszt­rációs ügyeket elintézik, utá­na az ő állásuk is megszűnik A vállalattól lehetőséget kap­tunk arra, hogy kft.-t alakít­sunk. A szervezés mór meg­kezdődött, de csak jövő év tavaszán indulhat el a vál­lalkozás. A számításaink sze­rint, ha sikerül a kft.-t életre hívni, 30 embernek ismét lesz munkája. 17 éve dolgozom ebben a gyárban, és mindig nyereséges volt. Ez volt az első sikertelenebb év. Már augusztusban bejelentették, hogy várhatóan bezár a gyár. Sokáig az emberek nem is igazán hitték el, csak amikor eljött az a pillanat, döbben­tek rá, hogy nincs tovább, munka nélkül maradtak. Ami­kor aláírtam o felmondáso­kat, mindenkinek megjelent előttem az arca. Végigpereg­tek o szemem előtt az együtt töltött évek. Többször is ösz- szeszorult a torkom, Villánykövesden is bezárt a téglagyár. Sok fiatal kapott itt munkát az elmúlt években. A környéken szinte az egyet­len munkalehetőség volt. So­kan az idősebbek közül itt sajátították el a téglakészí­tés minden fortélyát.- Már minden autónak örülünk — fogad az irodave­zető. - Bízunk benne, hogy tégláért jönnek. Nagyon las­san fogy a készletünk. Már csak egy-két ember dolgozik, akik vigyáznak a gyárra, A mi állásunk is csak addig biztos az üzemvezetővel, amíg van tégla, ha elfogyott, ne­künk is felmondanak.- 900 ezer téglát kell el­adnunk - mondja Kovács Zol­tán üzemvezető, aki szinte végszóra érkezik. - A számí­tásaink szerint jövő év április közepéig elfogy. Júniusban gyártottunk utoljára téglát, sok feldolgozott agyag megma­radt. Bízunk benne, hogy még egyszer kiégetjük azt is. Gon­dolkodunk azon, hogy kft.-t alakítunk, hiszen 33 ember került innen az utcára. Csak az a nagy kérdés, hogy lesz-e erre az embereknek pénze . . . Sz. K. Üres a szóritóplocc a villánykövesdi téglagyárban Fotó: Proksza László Privatizáció vagy műsorszünet? Az ország egészét rádió­műsorral jó minőségben be­sugározni képes és a köz­ponti tévéműsorok országos vételére nagyjából már min­denütt alkalmas berendezé­sekkel nálunk csak a Ma­gyar Műsorszóró Vállalat rendelkezik. Tarifái a közel­múltban már egyszer komoly probléma elé állították a Magyar Televízió vezetőit, a végül megkötött kompro­misszum azonban a gondo­kat egy időre elodázta. Most újra napirendre került a té­ma: válságba került — anya­gi okokból — a közszolgálati rádiózás és a televíziózás. A két intézmény vezetői nem képesek megfizetni a válla­lati pénzeszközökből a Ma­gyar Műsorszóró Vállalat ál­tal követelt díjat, az állami költségvetés pedig nem tud­ja a hiányzó summát szá­mukra előteremteni. A pénzügyi rendszer rossz A dolog érdekessége, hogy még a rádiós és televíziós vezetők sem a Műsorszóró Vállalat követeléseit tartják irreálisnak, hanem azt a fi­nanszírozási rendszert, amelyben a két nemzeti mé­dia a mai napig működni kénytelen. De ilyen cipőben jár a partner is: a jelenlegi díjtételek mellett a tévémű­sorok sugárzása egyértelmű­en veszteséges, a rádióadók működtetése pedig éppen csak nullszaldós — a műsor­szóró vállalat szempontjából nézve. Ezért készített Barta József, a Magyar Műsorszó­ró Vállalat vezérigazgatója nemrég olyan privatizációs tervet, amely hozzájárulhat­na ahhoz, hogy az akuttá vált probléma végre lekerül­hessen a napirendről. A vezérigazgató szerint o műsorszóró vállalat jelenleg közepesen jó technikai fel­szereltséggel rendelkezik. Az elmúlt évek során komoly beruházásokra került sor, azonban 1991-ben már csak 230 millió forint jutott fej­lesztésre az 1989-es 1 milli­árd forinttal ellentétben. Amennyiben ez így folytató­dik — márpedig az 1992-es tervek is csak 530 millió fo­rintot irányoznak elő — ak­kor az ezredfordulóra a mű­sorszóró vállalat technikai színvonala az 1985-ös szintre zuhanna. Ezzel szemben pe­dig nem állna semmi. Ha nem állnak rendelkezésre nagyságrendileg nagyobb összegek a fejlesztésekre, ak­kor a vállalat által működ­tetett eszközök folyamatosan tönkremennek. Amit megta­karítanának a fejlesztések el­halasztásából, annak jó ré­szét ki kellene fizetni amiatt, hogy az elavuló eszközök működtetése sokkal többe kerül. A rádióadóknál, amelyek­nek már most is 74 százalé­ka 14 évnél idősebb, az el- ovult eszközök például két­szer annyi élőmunkát igé­nyelnek, mint a korszerűek. Heg műhold- program is lehetne A vezérigazgató privatizá­ciós terve szerint a jelenleg közel 9 milliárd forint érté­kű vállalat 1992. január el­sejével átalakulna 100 szá­zalékos állami és önkor­mányzati tulajdonú részvény- tá rsasággó. Ezután zárt körű verseny- tárgyalásokon választanák ki azokat a feltehetőleg külföl­di partnereket, akik hajlan­dók lennének részesedés fe­lében befektetni a Magyar Műsorszóró Vállalatba. A többlépcsős alaptőkeemelés első része már 1992 harma­dik negyedévében megvaló­sulhatna. A befektetéssel létrejönnének azok a feltét­lenül szükséges fejlesztési források, amelyeket a költ­ségvetés nem tud biztosítani. A részvénytársasággá ala­kulás piaci feltételei adot­tak. Ma Magyarországon a Magyar Műsorszóró Vállalat rendelkezik olyan infrastruk­turális hálózattal, amely or­szágos és regionális televí­zió, illetve rádióműsorok su­gárzására alkalmas. Ezen­túl egyelőre megvan a be­rendezések működtetéséhez szükséges magasan képzett szakembergárdája is. Az már azonban, hogy ezeket az előnyöket meg tudja tar­tani, csakis egy komoly tő­kebevonással képzelhető el. Többek között a közeljövő­ben válik aktuálissá a dön­tés arról, hogy megépüljön-e egy műholdas feladó állo­más, amelyhez Eurotersat műholdhoz való csatlakozá­sunk biztosítható lenne. Bar­ta József szavai szerint ez is csak akkor válhat valóra, ha létrejön a részvénytársaság, hiszen egy műholdas adás rendszeresítése jelentős mo­bilizálható tőkét igényel. P. P. Közvetlen kapcsolat német munkaközvetítőkkel Nyelvtudás nélkül nincs munka Sokan keresnek segédmunkás állást Sok az érdeklődő az Eda Clean Bt. munkaközvetítő irodájában Fotó: Proksza László Pécsett néhány napja fal­ragaszok jelentek meg a busz­megállókban, villanyoszlopo­kon. A kézzel írott plakátókon németországi munkalehetősé­geket ajánlottak. Az Eda Clean Bt. állást ígért cukrász­nak, nyomdásznak, péknek, pincérnek, gyermekápolónak, esztergályosnak, marósnak, kö­szörűsnek, takarítónőnek, fel­szolgálónak, portásnak, autó­fényezőnek és még hosszan lehetne sorolni, hogy kinek. Kovács Béla, az Eda Clean Bt. vezetője igazán tudta, hogy mibe vágott bele, ami­kor megnyitotta az irodát, hi­szen mago is hosszú időt töl­tött külföldön. — Humánus okok miattkezd­tem bele a munkaközvetítésbe, -csak egy része a tevékenysé­güaikinek — mondja —, ugyanis elsősorban kereskedelemmel 'foglalkozunk. Nagyrészt kül­földi ajánlatok alapján hirde­tem meg az állásokat. 'Közvet­len kapcsolatban állok több osztrák és német munkaközve­títő irodával. Láttam, hogy gombamódra szaporodnak a külföldi munkákat 'ígérő iro­dák, von ahol negyven ország­ba 1000-féle munkát ajánla­nak. Én ebben nem hiszek. Az emberek a legtöbb helyen semmiféle biztosítékot sem kapnak, kimennek és csaló­dottan jönnek vissza. Beszélgetésünk közben egy­másnak adják a kilincset a külföldön munkát keresők. Töb­ben csak érdeklődnek, mások már a szükséges iratokat hoz­zák. — Német nyelvtudás nélkül senkinek sem ajánlom, hogy 'Németországba menjen dol­gozni — folytatja Kovács Béla. — Engem itt becsaphat, de kint a munkaadóval neki kell tárgyalnia. A betéti társaság a munka- vállalók adatait elküldi a mun­kaközvetítő irodába vagy a megadott címre. Amint meg­érkezik a válasz, arról értesítik az ügyfeleket. Ha nem jön lét­re az üzlet, a postaköltségek és a fordítási díj levonása utón fennmaradó összeget visszafizetik. — A német hatóság pecsét­jével ellátott munkavállalási engedélyt adunk át azoknak, akik egy-egy állást elnyernek, ezzel mehetnek a konzulátusra és válthatják ki a vízumot — mondja Kovács Béla. — Azok­nak, akiknek nincsenek kint rokonai, ismerősei, szállást is keresünk. Előre lefoglaljuk a részükre, ugyanis e nélkül nem kapnak munkavállalási enge­délyt sem a német hatóságok­tól. Az eddigi tapasztalataink szerint általában 100 jelentke- kezőből 10 nyeri el a megpá­lyázott állást. Nagyon fontos­nak tartom, hogy tisztessége­sen járjak el a megbízóinkkal szemben. Az ember könnyen elvesztheti a hitelét, és akkor minden üzlete tönkre mehet. Magam is több évet 'külföldön dolgoztam, ami nem könnyű dolog. Annak, aki vállalkozik erre, szembe kell néznie az­zal, hogy hónapokig kell dol­goznia azért, hogy elismerjék, ő is ért valamihez. Az Eda Clean Bt. elsősor­ban gyermekruhák adásvételé­vel foglalkozik. A terveik kö­zött szerepel egy műszaki 'bi­zományi életre hívása. Nosz- talgiakoncerteket rendeznek, amelyen fellépnek a város ré­gi rockzenekarai. A jövő év elején osztrák, olasz, német és magyar üzletemberek találko­zóját kívánják megszervezni, amelyen többek között arra kapnának választ a hazai szakemberek, hogyan lehet a csődöt elkerülni. Sz. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom