Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-09 / 307. szám

üj Dunántúli napló 1991. november 9., siómból Az ez évi erdészeti világ­kongresszus jelszava volt: „Az erdő a jövő öröksége!” A szó- rongásokat is tartalmazó man- dat legújabban a Heves Me­gyei Környezetvédők Szövetsé­gének felhívása alatt olvasha­tó, azzal a röpke kommentár­ral, hogy „a nemzeti közvéle­mény tegye a maglóévá" a jel­mondatot. Heves megyében is van miért aggódni, elég csak a Mátrára, a Bükkre gondolni. Az már külön figyelmet ér­demel, hogy miért pont ebben az észak-magyarországi me­gyében született a felhívás. So­kak véleménye szerint egyebek között azért, mert az Országos Erdészeti Egyesülés elnöke he­vesi. Mások szerint azért, mert az utóbbi évtizedekben a két hegység erdeiben olyan mérté­kű rablógazdálkodás falv* hoqy a mátraiak kitermelték már saját jövőjüket is. Min­denesetre a felhívás több, nem csak a szakemberek számára izgalmas pontot tartalmaz, amelyek az ország más ré­szeiben ma is az erdőgazdál­kodás alapvető problémái kö­zé sorolandók. A felhívásban olvashatóakról dr. Paop Tiva­dartól, az Erdőrendezési Szol­gálat dél-dunántúli igazgató­jától kértünk választ.- A Heves megyeiek azt ki- ránják. hogy az erdőket ve­gyék ki a privatizáció hatálya alól, más szóval: törvényben tiltassék meg az erdők privati- rációia. — Ez egyszerűen nem oldha­tó meg. Az a véleményem, hogy a most erdőgazdaságok kezelésében Jevő erdőket meg kell hagyni állami tulajdon­ban. Természetesen más a helyzet a tsz-erdőkkel: ezeket a régi tulajdonosoknak kell visszaadni. Nem túl nagy érté­kű erdőkről van szó, ezze együtt ezek megfelelő szintű szakmai kezelése sem mind egy. Hogy ennek mi lesz a: útja — például nyugati minta Az erdő a jövő öröksége!** ra a tulajdonosok szövetségbe tömörülnek vagy sem —, még nem tehet tudni. Az állami gazdaságok kezelésében is vannak olyan erdők, amelyekei valószínűleg privatizálnak. Min­denesetre a magyar erdőgaz­dálkodásnak egyáltalában nem árt majd, hogy több tulajdo­nos lesz: kontrollt jelenthetnek az állami erdőgazdaságoknak, amelyek ma is^ közismerten nyereség érdekeltségűek. 'Ezzel együtt azért vélem úgy, hogy ez utóbbiak kezében maradja­nak az .állami erdők, mert ezek többcélú rendeltetésűek. Eavébként a magyar erdők 65 százaléka van most az erdő­gazdaságok kezelésében. — A felhívás 50 évre szóló, hosszú távú tervet követel az erdők rekonstrukciójára. — Ezt meg lehet csinálni, szükség is van ró. Meg kell azonban azt is nézni, hogy az elmúlt évtizedekben milyen ál­lapotból hova jutottak a ma­gyar erdők, s ebből milyen ten­dencia állapítható meg. Rövi­den: nem elég csak a jövőre figyelni, meg kell nézni a múl­tat is, mert különben ezt a szükséges hosszú távú tervet torz alapra építik. Nem lehel a mai gyenge állapotú erdő­ket kiindulási pontnak venni. — Követelik a környezetvé­dők azt is, hogy törvény mond­ja ki a nyersla exportjának ti­lalmát. Ha elfogadom azt a véleményt, hogy a mátraiak már kitermelték a saját jövő­jüket is - azaz olyannyira túl­hajszolt volt a lakitermelés, hogy az itteni feldolgozóipar­nak nyersanyaga sem maradi -, akkor meglehet, szűk érde­kek diktálták ezt a követelést. — Hogy mit csináltak a mát­rai gazdaság erdeiben, azzal Bútorelemgyártás a MEFAG szigetvári bútorüzemében Fotó: Proksia László én most nem foglalkozom. Tény azonban, hogy a nyersfa- export betiltása nem járható út. Az utóbbi 40 évben ugyan­is nem oldották meg nálunk a hazai faanyag feldolgozását. Nincs ipari háttér. Márpedig az erdőkben a kitermelést — számos, szakmailag támadha­tatlan ok miatt — folytatni kell, s marad ebből eredően az ed­digi gyakorlat: a nyersanyagot gyarmati országként külföldre exportáljuk. Vagyis a kérdés így helyes: vagy feldolgozó­ipar vagy export. Az egyikre szükség van.- Kényes területnek tűnik ma a vadászat, a vadgazdál­kodás szabályozása. A felhívás azt javasolja, hogy az erdőtör­vény foglalja magába ennek törvényi rendezését is, mégpe­dig anélkül, hogy külön vadá­szati törvény készülne. — Az én felfogásom szerint A hosszúhetényi faüzemben rönkvágást végeznek. A háttérben épül az új gatterüzem. Fotó: Kóródi Gábor vadgazdálkodást csak az er­dőkben lehet folytatni, ott kell ezt csinálni, vagyis az erdőtör­vénynek kell a vadászatot, a vadgazdálkodást szabályoznia. Ez elegendő is lenne — de jól tudom, hogv számos olyan . iátéksz-ibálv" hat, amelyek valószínűsítik, hogy az ország- nvűlés efe kerül egy külön va­dászati törvény javaslata, s ott minden Kizonn'-al el is fogad­lak majd. Ezzé1 én szakmailag nem értek egyet.- Végül beszéljünk az erdé­szeti ágazat egészéről: a fel­hívás szerint ez kerüljön a Kör­nyezetvédelmi és Területfejlesz­tési Minisztériumhoz, az ott működő Országos Erdészeti Hivatal irányítása alatt. — Az Országos Erdészeti Egyesülés álláspontja, hogy ezt a hivatalt létre kell hozni, mégpedig egy nem termelési célú minisztérium keretében. A Saját véleményem: a KTM már így is akkora és olyan sze rteága zó fel a datren d szerrel kell meg birkózzon, hogy ebben az erdőgazdálkodás eltűnne. De a KTM amúgy sem az er­dőgazdálkodásba kíván — ér­zésem szerint — beleszólni, ha­nem a tervezésbe és felügye­letbe. Szívem szerint egy ön­álló Erdészeti, Vízügyi és Kör­nyezetvédelmi Minisztériumot látnék megoldásnak, amely a gazdálkodást is vállalná. Csak­hogy nem szerencsés az sem, ha a gazdálkodás és az ellen­őrzés egy kézben van. Talán egy vagyonfelügyeleti kollégi­um létrehozása feloldaná ért az ellentmondást, amelv kollé­gium közvetlenül a kormány alá rendelve működhetne. M. A. A feladatok rövidebb és hosszabb távra szólnak. Az el­következő hónapokban átala­kítják a gyógyszerellátási rend­szert, azt követően pedig a hatósági munkán, az ellenőr­zésen lesz a hangsúly, össze­foglalóan e tevékenység irá­nyítása és szervezése a fel­adata dr. Várszegi László me­gyei tiszti főgyógyszerésznek, aki pályázat eredményeként szeptember 6-tól tölti be ezt a pozíciót. Egyben az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat Baranya Megyei In­tézetének vezető helyettese. — A tisztiorvosi szolgálat szándékaink szerint egyet kell jelentsen a nemzeti egészség- ügyi szolgálattal, s ebbe szer­vesen beletartozik a gyógy­szerellátás — mondja dr. Várszegi László. - A struktúra is ezt akarja kifejezni azzal, hogy a Népjóléti Minisztérium irányításával tevékenykedő Or­szágos Tisztifőorvosi Hivatal egyik helyettese az országos tiszti főgyógyszerész. Szerve­zetileg ehhez illeszkedik a megyei szolgálat. A változás első lépéseként a közeljövőben átalakul a me­gyében a gyógyszerellátási rendszer, ami a tervek szerint elsősorban a patikák önálló­ságát jelenti, ök köthetnek majd szerződést a nagykeres­kedelemmel, a társadalombiz­tosítással, és ez alapján dol­goznak. Ugyanakkor szeretnék elkerülni, hogy a gyógyszer- tárak „üzletté" váljanak. A megyei tiszti főgyógyszerész egy 1876-os törvényt idéz, amely már akkor kimondta, hogy a patikák közegészség- ügyi intézmények, nem ttfrtoz- nak az üzletek sorába. — A magán-, illetve azzá váló gyógyszertárak számának növekedésétől jó irányú vál­tozás várható - mondja dr. Várszegi László. — Ennek gyö­kereit az érdekeltségben lát­juk. A gyógyszerészeknek és a nagykereskedőknek is fon­tosabb lesz a beszerzés, a jó szellemű együttdolgozás, azért, hogy lehetőleg minden olyan készítményt beszerezzenek, amelyek a jelenlegi viszo­nyaink között elérhetők. A gyógyszertárak ellátó, illetve szakmai tevékenységét rend­szeresen ellenőrizzük, egy pé­csi patika kivételével. A kert­városi öttorony magángyógy­szertárat minden tekintetben az országos tiszti főgyógysze­rész ellenőrizteti, mivel ezt csaknem két év óta a felesé­gem vezeti. Dr. Várszegi László az Or­szágos Gyógyszerészeti Inté­zet főosztályvezető főgyógy­szerészeként pályázta meg a megyei tiszti főgyógyszerészi állást. Három évig járt Pécs­ről Budapestre, de rengeteg szál köti Baranyához. Szász­váron született, s az egyetem után különböző településeken és beosztásokban a megyé­ben dolgozott. Közben dokto­rált, gyógyszerismertető, gyógy­szerügyi szervezési és gyógy- szerhatástani szakgyógyszerészi képesítést szerzett. Nyolc évig volt a Magyar Gyógyszeré­szeti Társaságának megyei tit­kára. Jelenleg a társaság szer­vezési szakosztálya országos vezetőségének tagja és a Magyar Gyógyszerész Kamara országos vezetőségében a fel­ügyelő bizottság elnöke. T. É. Dr. Várszegi László megyei tiszti főgyógyszerész Kell-e oz erdőket privatizálni? Dr. Várszegi László Fotó: Proksza László Átalakul a gyógyszer­ellátási rendszer a Dráva-kempingben elkeseredetten folyik a harc 80 faház sorsa kérdéses A Siótour motelt szeretne - az üdülők meg a házaikat Csokonyavisontán, A cspkonyavisontai Dráva- kempingben 80 faház áll egy­mástól alig néhány méterre. Tulajdonosaik idős, 'beteg em­berek, akik közül többen nem­csak a nyarat és a hétvégéket töltik bennük, hanem ez az állandó lakhelyük. A házak nagy részét már 'lelakatolták. — A fiaimnál van egy szo­bám, de én itt szeretek lenni - mondja Horváth lános. — Most vettem meg a 21. számú faházat, de már 20 éve ide­járok, mert ez a víz gyógyított meg. Ez az egyetlen lehető­ségem, hogy ne kelljen más nyakán élnem. 'Fűtésem is van, hogy télen se fázzak. Ezt aka r­ják most ledózerolni, elvenni tőlem?! Az idős férfi hangja elcsuk- Ifk. Szemében megcsillan egy könnycsepp. Schranz Istvánná már tizévé itt lakik. Ha el kell ibontamia a faházát, még nem tudja, mi lesz vele, hova megy. — A hatvanas években ba­ráti alaipon osztották a telke­ket — mondja Schranz István­ná. — Akikor még o községhez tartozott és a tsz területe volt. A hetvenes években átvette a SIÓTOUR. A szerződést úgy kötötték meg akkor, hogy amennyiben szükségük lesz a területre, el kell innen men­nünk. öt évvel ezelőtt kap­tunk egy értesítést, hogy 1992 végéig le kell 'bontanunk a há­zainkat vagy ha nem, akkor ők teszik meg. Az idén meg már se vizünk, se WC-mk és még a kapukat is bezárják. — A Dráva-kempingben álló faházak tulajdonosainak a. fele pécsi és baranyai — mondja dr. Szűcs János, aki a Somogy Megyei Közgyűlés szeptemberi ülésén a tulajdonosok érde­keit képviselte. — A SIÓTOUR a kemping üresen álló részén és a faházak helyén motelt akar építeni. A faházak át­helyezése súlyos tízezrekbe'ke­rülne, amire nincs pénzünk. Szükségünk van a nehéz mun­kával megszerzett üdülőinkre, melyek értéke a berendezés­sel együtt T50 000 forint. Arról meg szó sem esett, hogy hova menjünk. A helyi önkormány­zat mellettünk áll, a falu is szeretné visszakapni ezt a te­rületet. A kemping mellett van üres telek, ott is megépülhet­ne a motel, nem kellene a há­zakat lebontani. Szeptemberi ülésén a So­mogy Megyei Közgyűlés meg­vitatta a SIÓTOUR átalakítá­sának, privatizációjának lehe­tőségét. — A csokonyavisontai Drá- va-kemping nagyon rossz álla­potban van, ha nyereségessé kívánjuk tenni, fejlesztenünk kell — mondja Magyarosi György, a SIÓTOUR kereske­delmi igazgatóhelyettese. — A régi 'W'C-t a fürdő vendégei és a KÖJÁL kérésére bontot­tuk el, és helyette konténeres WC-t állítottunk fel. Télre a kemping bezár, vízteleníteni kell, hogy ne fagyjanak el a csövek. Annak idején 22 év­vel ezelőtt a csokonyavisontai tsz-től megvásároltuk a terü­letet. A ifaházak tulajdonosai azzal a feltétellel maradhattak, hogy ideiglenes 'jelleggel épít­keznek. Az őslakók közül mái alig vannak, és a mai napig is adják-veszi'k ezeket a fa­házakat. Minden új tulajdonos aláírja azt a szerződést, amely­nek értelmében amikor szükség van a területre, lebontják a házat. Már kétszer adtunk ha­ladékot. A SIÓTOUR átalakul részvénytársasággá. Érzelmi és szociális alapon egy fejlesztési programot nem lehet végre­hajtani. Emberileg megértem őket, hiszen legnagyobb részük megfáradt bányász, idős, be­teg ember. A SIÓTOUR a Somogy Me­gyei Tanács intézménye volt, az átalakulás során a megyei önkormányzat tulajdonába ment át. A helyi önkormány­zatok is 'benyújtották igényei­ket. A megyei önkormányzat nem zárkózott el az elől, hogy tulajdonosi hányadot 'kapja­nak. — A SIÓTOUR jogszerűen járt el — mondja dr. Kiss Gyu­la Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés Hivatalának munka­társa. — Időt is adott, hiszen már öt évvel ezelőtt felmondta a szerződéseket. A csokonyavisontai polgár- mester, Horváth Sándor sérel­mezi, hogy csak a fürdőt kapta meg az önkormányzat, de a kempinget, ami 'bevételt is je­lentene, nem.- A SIÓTOUR privatizációja tarthatatlan helyzetet teremtett — mondja Horváth Sándor. — Naponta találkozunk a kem­pingben lévő faházak tulaj­donosainak gondjaival. Szeret­nénk elérni, hogy a további bérleti tehetőséget megkapják, kötelességünknek tartjuk, hogy felkaroljuk az érdekeiket. A 80 fa házban csaknem 500 ember üdül, pihen nyaranta és hétvégeken. A SIÓTOUR a jog szerint járt el, és ha bíró­ság elé kerülne az ügy, a fa- háztulajdonosak nagy valósrí- nűséggel elvesztenék a pert. Az eljárás szabályos ... Le­het, hogy hamarosan a Drá­va-kempingben felépül az új motel. 'Nagy tesz a forgalom, de a 80 faház tulajdonosa élete utolsó éveit megkesere­detten éli majd. Sz. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom