Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-30 / 297. szám

1991. október 30., sierda uj Dunántúli napló Az Uj DIU politikai vitafóruma Nyílt levél dr. Ernyes Mihály Baranya megyei rendőrkapitánynak és a lap olvasóinak! Mérhetetlenül felháborító Tisztelt Főkapitány Ür! A rádió híradásából értesültünk, hogy közel egyidőben az 1956-os forradalom hivatalos rend­őrségi ünnepségével, október 22-én délután a rendőrség Légszeszgyár utcai épületében több aktív és nyugállományú rendőrtiszt nem hivata­los koszorúzást tartott. A megemlékezés érdekes módon a hajdani óvás, most rendőremlékműnek nevezett szobor­nál történt. Tisztázatlan előttünk, hogy a Magyar Köztár­saságra felesküdött rendőrtisztek miért annál a karhataImista emlékműnél koszorúztak, amelynél 30 éven keresztül szabadságharcunk vérbefojtói- nak tetteit méltatták. Nem tudjuk elfogadni azt a rádióban elhangzott cinikus védekezést, hogy a (köztársaság kikiáltásának második évforduló­ját ünnepelték, mert az ezzel közel egy időben zajló központi ünnepség is alkalmas lett volna erre. Mérhetetlenül felháborítónak tartjuk, hogy ak­kor, ők és ott ünnepeltek, ünnepelhettek. Kérdezzük Főkapitány Urat, hogy pontosan kik és kinek az engedélyével tarthattak külön meg­emlékezést? Köztudott, hogy november 4. az 1956-os események minden ádozata országos gyásznapja. Mi történt tehát 1991. október 22-én a rend­őrség udvarán? Pécs, 1991. október 25. a Magyar Demokrata Fórum pécsi szervezete és Baranya megyei választmánya Törvénytelenség? Víz nélkül a Szaharában? Az Oktatásüggyel kapcsolatban az Új DN hasábjain szep­tember 25-én Király B. Izabella országgyűlési (MDF) képviselő tollából megjelent írás erős ellenérzéseiket keltett bennem és jó néhány kollégámban is .A cikkben valós problémák mellett pedagógiai és történelmi dilettantizmus olyan zavaros kotyva- léka tárul az olvasó elé, ami mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Dr. Varga István pécsi ön- kormányzati pénzügyi osztály- vezető az Új Dunántúli Napló október 18-i számában tör­vénytelennek nevezi a Műve­lődési és Közoktatási Minisz­térium, valamint a Pécsi Kis- színház eljárását a színház cél- támogatási pályázatával kap­csolatban. Kérdéseim a következők: Ha csupán az önkormányzat nyújthatott be pályázatot — ami egyébként nem egészen Így igaz —, miért mulasztotta el megtenni? Miért a miniszté­rium tisztviselőjének kellett a határidő lejárta előtt egy hét­tel Pécsre telefonálnia: nincs szükségük költségvetési támo­gatásra? Miért nem hívta fel a polgármester — akinek idő­ben elküldték a pályázati fel­hívást — a színház vezetőinek Bencsik István szobrászmű­vész alkotásának pécsi felállí­tása körüli huzavonát indoko­latlannak 4S alaptalannak tart­juk. — Az új szobrokat a Lenin- szobrok helyére - célú nem­zetközi szimpozion programja egy évvel ezelőtt került a nyil­vánosság elé. Ez alatt a váro­soknak, önkormányzatoknak módjuk volt élni a lehetőség­gel vagy visszauatsítani azt. Városunkban Bencsik István művészi munkássága, alkotói formanyelve köriemért, hiszen nemrég volt a művész kiállítá­sa a Széchenyi téren. A szob­rot az erre hivatott zsűri át­vette, szakmai kifogás nem me­rült fel. A szobor helyéül szol­gáló tér egy zöld növényzet figyelmét a pénzszerzési lehe­tőségre? (Nem kis összegről van szó: egymillió forint a Kis- színház évi költségvetésének egyötöde.) Ha dr. Varga István törvény­telennek tartja a céltámogatás ilyen úton való megszerzését, miért nem küldte vissza a pénzt? Nem ez lett volna a „törvényes” megoldás? Más célra felhasználni nem volt törvénytelen? Etikusnak tartja-e a pénzügyi osztályvezető, hogy mintegy kegyet gyakorolva, „gyorsse­gélyként” csöpögteti le a Kis- színházhoz azt az állami támo­gatást, amelyet a társulat nem fenntartási gondjainak enyhíté­sére, hanem pluszként vállalt feladat, nevezetesen angol és szerb-horvát nyelvű előadás létrehozására kapott? Csók­áitól határolt intim park, mely­nek kapcsolata a bírósággal (volt MSZMP-székházzal) csak közvetett, a szobor elhelyezé­sére környezetesztétikai szem­pontból ideális. A kifogásolását nem tudjuk másnak tekinteni, mint olyan pszichés görcsnek, amely a múlt rendszer azon tulajdonságából eredeztethető, amely minden szobor jelentőségét politikai szempontból túldimenzionálta. A jelenlegi álprobléma és vita iflkübb egy pszichológiai vizs­gálat tárgya lehetne, mert ki­mutathatóak benne a Lenin- szobortól való fétisszreű féle­lem elemei. Ha el tudnánk vo­natkoztatni a „hely szellemé­től”, kiderülne, hogy a problé­ma nem is létezik. kentheti-e ez a céltámogatás az önkormányzat fenntartói fe­lelősségét? Politikus dolognak tartja-e az osztályvezető ezt a huzavonát a jelenlegi 'kényes nemzetiségi helyzetben? A „gyorssegély" nem azt je­lenti-e, hogy jövőre a színház költségvetéséből az egymillió forintot levonják? Hogyan fog erről a „gyorssegélyről" elszá­molni a pénzügyi osztály a cél­támogatás felhasználását fel­ügyelő Állami Számvevőszék­nek? Valóban a két intézmény kö­vette el a legnagyobb „tör­vénytelenséget" ebben az ügy­ben? Havasi János szóvivő Művelődési és Közoktatási Minisztérium Nem szeretnék hivatkozni a Sixtusi kápolna mennyezetfres­kóira vagy a Kölni dóm mellett álló szoborkarikatúrára, amely a részeg kölni polgárokat áb­rázolja. Csupán egy képet mel­lékelünk tanulságul, megje­gyezve: Szomorúnak találjuk, hogy Pécsett, az európai kul­túra kétezer éves városában, egy szabad országban -nág mindig didűkiiKus iskolás tanul­ságokra van szükségünk. Henry Moore absztrakt szob­ra évtizedek óta áll a londoni Parlament épületének tőszom­szédságában. az MDF pécsi művészcsoportja nevében: Panyik István Kapkodás Való igaz, hogy az új mű­velődési kormányzat eddig rosszul vizsgázott mind a köz­vélemény, mind a pedagógu­sok előtt, azon'ban a cikkel ellentétben egyetlen józan em­ber, egyetlen felelős politikai púit se hitte, hogy az „okta­tásügy sikerágazat lesz a rendszerváltozás miatt” De elvárható lett volna, hogy a kormányzat gyorsab­bon lép, határozottabb lesz. az iskolák finanszírozása, nem­zeti alaptanterv, az új tan­könyvek vagy a bérezésben a maradékelv eltörlése ügyében — elvégre az MDF stratégiai ágazatnak mondta a válasz­tás során az iskolaügyet. Az a határozatlanság, kap- kodás, ami a minisztériumban folyik, engem egy galamb­dúcra emlékeztet, ahonnan hol az egyik, hol a másik galamb repül ki, .miközben mindegyik távozó ott hagyja a névjegyét. Közmegegyezést kíván az oktatásügyben Király B. Iza­bella, ami teljesen jogos, ám­de a megjegyzéshez koncep­ció kell, ezt pedig a minisz­térium eddig nem tette le az asztalra. Miről egyezkedjen a társadalom ezek után? Telje­sen egyetértek azzal, amit úgy fogalmaz meg, hogy élni kell a tantestületeknek a lehető­ségekkel, mert a pedagógu­sok szabadsága ma sokkai nagyobb, mint korábban. Ezt senki sem keveselíi, az ellen­zék sem. A kérdés inkább az, hogy mit kezd a nagyobb szabadsággal a pedagógusok széles rétege? Mit lehet pénz, anyagi eszközök nélkül kez­deni a szabadsággal? Olyan ez, mintha a Szahara közepé­ben víz nélkül elengednek egy rabot. Mihez kezd majd ez­után? Ajánlatai Ajánlatai arról, hogy mit te­gyenek a pedagógus^ ^ na­gyobb szabadságukkal, ko­molytalanok — kivéve az igaz­gató alkalmasságának meg­állapítási jogát. Miért tartom elfogadhatatlannak javasla­tait? Alapítsanak iskolát — java­solja a szerző. — Miből? Köz­tudomású a tőkehiány nálunk, talán csak nem a saját zse­bükből a pedagógusok adnák össze? „Csökkentsék a tan­anyagot, óraszámokat" — a fennálló rendeletek nem te­szik lehetővé gyakorlatilag ezt, ikOFömben sem célszerű, mert amíg nincs egységes alapkö­vetelmény-rendszer, csak árta­nánk a továbbtanulni szándé­kozó diákjainknak. „Ne Írassanak röpdolgoza- tokat fegyelmi eszközként, in­kább feleltessenek" - e ja­vaslat sértő a pedagógusokra nézve. Köztudomású, hogy nagy létszámú osztályokban (38-40 fő) kényszerből szok­tak íratni a tanárok, hogy elegendő osztályzatot tudja­nak adni, mert rendszeres fe- leltetéssel félévenként egy je­gyet lehetne csak produkálni nagyon sok tárgyból. Az a ja­vaslata, miszerint a fegyelmi .helyzetet a koedukáció meg­szüntetésével lehetne javítani, nevetséges és anakronisztiku­sán XIX. századi. Ehhez ada­lékul annyit, hogy Bécsben a dominikánusok g iirnn á zi unná ­ban néhány éve vezették be a koedukált osztályokat, pe­dig ez a rend 'nem a laza pedagógiájáról nevezetes. Súlyos kérdések Súlyos kérdések alcímmel felsorolja a cikk a legfőbb problémákat, melyek megol­dása nélkül új közoktatási tör­vényt, egységes alaptantervet kialalktíani lehetetlen és köz- megegyezést sürget ennek ki­alakítására, de azt kifelejti, hogy ennek egyik döntő aka­dálya az iskolák finanszírozá­si nehézségei, ami leiköti az önkormányzatok és az iskolák minden energiáját. A fejkvóta (a tanulók után járó támoga­tás) jelenleg sem tudja el­tartani az iskolarendszert, kü­lönösen úgy, hogy ezt ki sem lehetett osztani iskolánként, mert a kormányzat „elfeled­kezett" az óvodák finanszíro­zásáról, így a meglévő jxükös fejkvótákból kellett lecsípni az óvodák fenntartására szánt összegeket. A jövő évi 5%-as dologi és 13%-os személyi béremelés tervezete a 36%-os inflációt messze alulmúlja, így a pusz­ta létfenntartás is kérdésessé válik. Könnyen előfordulhat, mire a közoktatási törvény megszületik, már nincs kinek odaadni, nincs iskolarendszer, már csak romok maradnak, akkor azután sokat érünk a nagy pedagógiai szabadság­gal, legfeljebb koszorút tehet az új törvény az iskolák sírjá­ra. Adja Isten, hogy ne így legyen! Történelem A cikk néhány történelem­tanítási példát is említ, amire mint gyakorló történelemtanár reflektálni kell, mert azt a tévhitet erősíti, hogy ma az egész történelmünket át kell írni. Az utóbbi két évben valóban sokan megkérdezték tőlem, ho­gyan lehet ma történelmet ta­nítani? Ugye, nagyon nehéz az egész történelmet átérté­kelve tanítani? — Mire én azt szoktam válaszolni, hogy szá­momra ez nem jelent problé­mát, mert volt és van törté­nelemszemléletem, a tény­anyagismereteket pedig meg lehetett szerezni annak, aki lépést tartott az utóbbi 20 év szakirodaimával. Sokan el­feledkeznek arról, hogy a posztkádári éra alatt a ma­gyar történettudomány sok dolgot tisztázott és régen el­távolodott az ötvenes évek dogmaikus szemléletétől. Csak a tanáron múlt, hogy olva­sott-e magyar vagy külföldi szakirodalmat (szamizd.atot is), újságot is lapozgatott, rádió­kat is hallgatott, és beépítette ezeket az óráiba, szemléletet alakított ki a társadalmi-tör­ténelmi folyamatokról. A ta­nárnak csak azt kellett tudni az utolsó két évtizedben, hogy politikailag mikor, melyik is­mert tényt lehet előhozni az óráin, anélkül, hogy az állá­sába kerülne. Fehér foltok persze vannak a tötrénelemben, de ezdknem olyan súlyosak, hogy akadá­lya lenne új tankönyvek ki­adásának. Az új tankönyvek megjelenésének inkább bü­rokratikus és pénzügyi aka­dályai vannak. Pl. tankönyvet írni tiszta ráfizetés manapság, „ingyen” erre senki nem vál­lalkozik. Az ideális az lenne, ha több történelemtankönyvből lehetne választani a tanárok­nak, melyben a tényanyag nagyjából megegyezne, csak a szemlélete, módszertana lenne más. Mondjuk eav ?? r'.'CÍÍva Db, meg egy liberá­lisabb szemlélet élne egymás mellett a tanításban. Végül, szeretném megje­gyezni, hogy cikkemet nem ideológiai vagy pártpolitikai célok vezették, hanem a tisz­tázás szándéka, amelyik min­den ravaros vagy félreérthető nézet cáfolatával szeretné mai magyar valóságunk élethűbb képét szolgálni. Matavovszky Ivón ta ná r Pszichés görcs Pillantás a hídról Sport és közművelődés GONDOLATAINK keltezése, melyek a jelzett témát járják körül, arról a hidrái erednek, mely a rendszerváltós, de mondhatjuk úgy is, hogy a változások jegyében a múltból a jövőbe ível át. Figyelemmel kísérve váro­sunk társadalmi, politikai vál­tozásait, különös tekintettel a sport és közművelődés jelen­legi helyzetére, az MDF ■Komlói Szervezete, mint a vá­ros egyik felelős politikai té­nyezője, a következőkre hívja fel a figyelmet. Egyetértve azzal, hogy a sport alapvető és jogos társa­dalmi igényeket elégít ki, hogy egy egészséges társa­dalom kialakulásához el­engedhetetlenül szükséges, de kétségeink vannak afelől, Ihogy o jelenlegi szervezeti, illetve strukturális, fiananciális forma maradéktalanul képes kielégíteni a célokat. Az elmúlt időszakban Komló város sportéleténeik anyagi forrását a Mecseki Szénbá­nyák Vállalat biztosította nagyrészt, de ismerve a szénbányák jelenlegi helyzetét, teljesen nyilvánvaló, hogy a jövőt más alternatíva biztosít­ja. Mi lehet az? Természetesen elsősorban a város költségvetéséből sport­célokra fordítandó összeg, má­sodsorban szponzorok anyagi támogatása. ÚGY GONDOLJUK, hogy a város költségvetéséből minde­nekelőtt az ifjúsági és diák­sportot, illetve a lakossági szabadidőközpontot kell tá­mogatni, az egészséges élet­mód, egészséges ifjúság jel­szavával. Az úgynevezett mi nő­ségi vagy versenysportot pe­dig a felajánlkozó vagy fel­kutatott szponzorok segítségé­vel kell működtetni. A város­iban létrehozott sportlétesítmé­nyek, értékek elismerése elle­nére — különös tekintettel a kézilabda-, atlétika-, kosár­labda- stb. szakosztályok tel­jesítményére — megállapíthat­juk, hogy a helyzet tarthatat­lan. Javasoljuk a város képviselő- testületének a komlói sport­élet teljes fokú átvilágítását. Tisztázatlanok jelenleg a mű­ködési és szervezeti feltételek. Vizsgálatra szorul a Városi Sportcsarnok szakmai műkö­dése, kihasználtsága, az intéz­ményben működő kft. jogi vi­szonya, továbbá az úgyneve­zett TESI-klub szerződéses mű- ■ködetése. Vizsgálat tárgyátké­pezi a KBSK Sport Klub to­vábbi sorsa, a város által biz­tosított nagymértékű anyagi támogatás kérdése, a város­ban található sportlétesítmé­nyek ésszerű integrálása, vá­rosi felügyelete. Nem értünk egyet a jelenlegi működési felépítménnyel és az önkor­mányzat által biztosított mil­liók ellenőrizhetetlen felhasz­nálásával. Komló város közművelődé­sével kapcsolatban megálla­pításaink a következők: a je­lenlegi (Városi Művelődési Központ) központosított, me­galomániás konstrukció telje­sen túlhaladott. A művelődés, a szellem világában is érvé­nyesült az ipari kombinát jel­leg, az uniformizáltság, a kul­túrának az indirekt ellenőrzési igénye. Javasoljuk a közműve­lődési intézmények szakmai és gazdasági teljes önállóságát, mely által tágabb lehetőség nyílik a szellemi értékek ki- bo ntakozta tás á ra. Javasoljuk a Városi Könyv­tár, a Helytörténeti Múzeum, a Színház- és Hangverseny­terem, az Ifjúsági Centrum, valamint az egyéb kulturális feladatokat ellátó intézmények önálló működésének szavato­lását. így a fent nevezett intéz­mények költségigénye és fel­használása mindenki számára áttekinthetővé és ellenőrizhe­tővé válik. Az említett intéz­mények gazdasági feladatait az óvodai és iskolai gondnok­ságokhoz hasonlóan az úgy­nevezett közművelődési gond­nokság látná el. E KÉT FONTOS probléma sürgősen megoldandó feladat, mert az 1992. évi költségvetés tárgyalása rövidesen napi­rendre kerül. A város lakos­ságának közérzete híd a jövő­be, melynek e két pillérét gondozni kell. A Magyar Demokrata Fórum Komlói Szervezete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom