Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-26 / 293. szám

IO üj Dunántúli napló 1991. október 26., szombat alpok üdria lUlacicizin ■ 9 Píron, a szlovén tengerpart gyöngyszeme. Nem sokat tudunk a Portorozs közelében fekvő városka keletkezéséről. Ez az ódon kisváros a szlovén tengerpart egy keskeny földnyelvén épült fel, mely a Pirani- és Sztrunjani-öblöket választja el egymástól. A történészek szerint létrejötte a rómaiak előtti időkre tehető, de a rómaiak idejében már egészen biztosan jelentős város volt. Piran most - október végén - még mindig a nyár melegével kényezteti vendégeit. A patinás óváros izgalmas sétákra csábit, a kikötő pedig évről évre ebben az időszakban várja a vitorlás­hajók szerelmeseit. A pirani ősz az újkori kalózoké. Egyre sokszínűbb és egyre konkrétabb az Alpok-Adria Munkaközösség „határok feletti" tevékenysége. A gazdaság, a környezetvédelem és a kultúra szinte minden aktuális kérdé­sével foglalkoznak a közösséghez tartozó országok, tartományok és megyék szakembereit összefogó bizottságok. A régiák szerepe egyre határozóbb a megújult Európában. A munkaközösség televíziós szerkesztőbizottsága által összeállított Alpok-Adria Ma­gazin októberi számának sajtóváltozatát ezúttal is Békés Sándor szerkesztette. A riportok szerzői: Branko Lentic (HTV), Ciancarlo Deganutti (RAI Trieszt), TV Lugano, Mimosa Burzio (RAI Milánó), Edith Hagg (ORF Linz), Giuseppe Casagrande (RAI Velence), Ernst Hatheyei (ORF Klagenfurt), Amalija Jelen-Miksa (TV Slovenia). Mennyi tudásra, mennyi em­beri tehetségre volt szükség, hogy felépüljön a sibeniki Szt. Jakob-katedrális, Horvátország legnagyobb reneszánsz műem­léke'! Több mint egy évszázadon át készült. Építését az akkori idők legnagyobb építészei irá­nyították, köztük Juraj Dalma- tinac és Nikola Firentinac. Amit az emberi szellem év­századokon át felépített, azt most a sötét indulatok percek alatt porig rombolják. Horvátország kétszázezer la­kója kényszerült otthona elha­gyására, egyre több a halott és a sebesült. És egyre több a lerombolt műemlék is. Több mint 150 templom esett eddig a harcok áldozatául. A sibeniki romok sorsában az eszéki Péter Pál székesegy­ház is osztozik. Ezt a neogó­tikus szépséget a múlt század vége felé építették, és egy év­századon át Eszék szimbólu­ma volt. Az ezeréves várost a jugo­szláv hadsereg könyörtelenül bombázta. Hasonló a sorsa sok más, műemlékekben gazdag horvát városnak is. Szinte nincs tele­pülés, ami a háború során ne kapott volna fájdalmas sebe­ket. Közéjük tartozik Dubrov­nik is. Ez a város nem csak a horvát kultúra gyöngyszeme: Dubrovnik az európai kulturá­lis örökség része. Ezt a sza­badságszerető várost eddig még egyetlen megszálló sem rombolta le. Csak a földrengé­sek okoztak benne károkat, de lakói rögtön újjá is építették gyönyörű városukat. A templomok, paloták és pa­zar nyaralók most megsebzet­ten, romokban állnak. A lát­vány önmagáért beszél. Ami itt történik, az a kulturális örökség szándékos rombolása. „Cum invocarem." Jacopo Linussiót, aki éppen 300 évvel ezelőtt született, úgy jellemezték a korabeli króni­kások, mint a XVIII. századi textilipar óriását. Friuli északi részén, amelyet Carnianak hív­nak, található Tolmezzo. Eb­ben a városban, Udinetől 50 kilométerre volt az a műhely, amelyet a korabeli Európa legjelentősebb vászonkészítő manufaktúrájának tartottak. .Tolmezzo városa, Carnia köz­pontja magától értetődően meg akart emlékezni egyik legte­hetségesebb szülöttjéről, Jaco­po Linussióról, ezért egy sor kiállítást és rendezvényt kez­deményezett, melyek megvaló­sításában részt vett az egész város. A központi, jubileumi kiállí­tás a „Mesterség és vállalko­zás a XVIII. századi Carnia- ban" címet viselte, és méltó emléket állított ennek a sok­oldalú vállalkozónak, aki mél­tó előfutára volt a mai Be- nettonoknak és Stefaneleknek Nagy érdeme, hogy egy olyan szegény vidéket, mint amilyen Carnia is volt, egy időre fel tudott virágoztatni. Gilberto Ganzer professzor: - A Jacopo Linussio által el­indított vállalkozás nem csak a XVIII. századi carniai, friuli-i és vénét ipara számára volt fontos. Ez a cég összekötő­kapocs volt Carrtia és a térség akkori fővárosa, Velence között. Jacopo Linussio Paularóban született, szegény családban. Tehetsége korán megmutatko­zott, olyannyira, hogy lehető­séget kapott arra, hogy Villa­cóban elmélyíthesse német tu­dását. Ausztriában talált arra is módot, hogy gyakorlatra te­gyen szert a textilipar terüle­tén. 15 éves korában tért visz- sza, és miután letöltötte az inaséveit, 1717-ben megalapí­totta az első üzemét. Karrierje meredeken íveli fölfelé. A történészek tanúsá­ga szerint a tomezzói műhely pár év leforgása alatt Európa leg­nagyobb szövőgyárává nőtte ki magát, és nem csak méretei­ben, hanem termékei minősé­gét tekintve is. A gyárban 700 szövőszék mű­ködött, és az alkalmazottak (hi­vatalnokok, kifutófiúk, munkások és szakmunkások) száma megha­ladta a kétezret. Meglepően magas volt a bedolgozók lét­száma is: 30 ezer szövőnőt alkalmaztak Friuli minden ré­széről. Termékeiket az egész világon vásárolták, Ázsiától Amerikáig. Linussio kora kiemelkedő személyisége volt, valódi elő­futára a modern menedzser­nek Márkajelzést vezetett be jövőbelótóan felismerve annak jelentőségét és fontosságát. Belső használatra pénzt vere­tett, külföldön stratégiai meg­figyelőket - ma úgy monda­nánk: ipari kémeket - alkal­mazott. A tolmezzói kiállítás-sorozah amely hét különböző helyszí­nen tekinthető meg. számos értékes dokumentumot, tárgyat és olyan - a textiliparral kap­csolatos munkaeszközt mutat be —, amelyet Linussio ter­vezett. Különösen sokan csodálják meg az emberi energiával mű­ködtetett cérnázógépet, amely talán az egyetlen ilyen még ma is működő gép o világon Svájc oloszok lakta részé­ben, különösen Tiqino kanton ban értékes bortermelő vidé­kek találhatók. A második vi­lágháború utáni években ho nosították meg itt hosszas kí­sérletezés után a merlotot. Az­óta ezen a mediterrán klímá- jú területen kiváló minőségű márkás és védett merlotot ter­melnek. Pinceszövetkezetek és ma­gán-borgazdaságok gyűjtik be a szőlőt a termelőktől, akik nagyrészt nem hivatásszerűen foglalkoznak szőlészettel. Kis­iparosok, hivatalnokok, szabad­foglalkozásúak ők, akik szőlős­kertjüket gondosan, de nem a nagy anyagi haszon reményé­ben művelik. Mint minden bortermelő vi déken, Ticino kantonban is hagyomány a szüret megün­neplése. Luganóban, a kanton köz­pontjában már 59 éve meg­rendezik a szüreti napokat Gyakorlatilag azóta, amióto ezt a vidéket kezdték felfe­dezni a turisták, akiknek a kö­rében a rendezvénynek mindig nagy sikere volt. De a szüreti mulatságon mindig sok külföldi népművé szeti csoport is részt vett. Ezek az együttesek régeb­ben szinte kizárólag a kör nyékről, elsősorban Olaszor szágból érkeztek. Mostanában egyre több együttes látogat ide Európa más részeiről is Ez már igazi nemzetközi fesz tivál I Természetesen azért az „olasz -svájc" hagyományokban ga2 dag folklórjáé a meghatározó szerep. Ez a folklór szorosan kap csolódik az ott élő emberek hagyományos, mindennapi te­vékenységéhez, a szőlő, a ga­bona, a kukorico termelésé­hez, a gesztenyeszürethez és az alpesi pásztorkodáshoz. A mulatság hamarosan fel­vonulássá alakul, amelyen részt vesznek a helyi hagyomány- őrző csoportok, a fanfárok, a fúvószenekarok és a feldíszí­tett szüreti kocsik. Ezek a fel­díszített kocsik mindig egy-egy témát jelenítenek meg, amely vagy a szürethez, vagy más helyi tevékenységhez, hagyo­mányhoz kapcsolódik. A szüreti mulatságon min­dig nagyszámú nézősereg vesz részt. Luganót már három nap pal a felvonulás előtt előzőn fik a turisták. A nézők nagy része a leg­utóbbi időkig német-Svójcból, vagy Németországból jött, mos­tanában azonban egyre több olasz turista is érkezik. Első­sorban milánóiak és comóiak, akik arra vágynak, hogy a nagyvárostól távol töltsenek el néhány órát. Amíg a turisták a téren mu­latoznak, a helybéliek a szüret befejező munkálatait végzik. Majd utána, távol a tér za­jától, a jellegzetes „borbar­langokban" bensőséges környe­zetben pihenik ki a munka fá­radalmait. • Két férfi, három kutya és egy külvárosi park. De ebben az esetben nem egy átlagos sétáról van szó! A társaság egy különös csomagot visz ma­gával. Ez egy kis mintadarab­gyűjtemény, amely a parkok­ban eldobált legfontosabb sze­métféleségeket tartalmazza. Környezetvédő kutyáknak ke­resztelték el ezt a három ku­tyát az emberek, „akiket" el­sőként Olaszországban arra idomítottak be, hogy megta­lálják a szemetet és az eldo­bott műanyagokat. Az ötlet az ATA nevű milánói társaságé Ez a társaság sporttal és kör­nyezetvédelemmel foglalkozik. Angelo Faletta, az alapító, két évvel ezelőtt kezdte a mun kát Bimbaval, a legidősebb ku­tyával, „aki" hamarosan a tár­saság kedvence lett. A társasághoz számos kez­deményezés fűződik. Például kampányt indítottak a mű­anyag újrafelhasználásáért. A kiképzés egyszerű, alig több azoknál a klasszikus já­tékoknál, melyeket az emberek a szabadban szoktak a kutyák­kal játszani. Egy másik talált kutyát, Pappyt arra tanították be, hogy módszeresen gyűjtse ösz- sze a szemetet, és vigye a megfelelő helyre. Pappynak van egy másik specialitása is: jelzi kísérőjének, ha eldobott orvosi fecskendőt talál. Ezeket a kábítószeresek hagyják szer­teszét, és elsősorban kisgyere­kek számáro jelentenek nagy veszélyt. lacques Bertaland idomár: - Ezt a kutyát másfél éves ko­rában vettem magamhoz. Na­gyon leromlott állapotban volt. Két-három hónap ráfordítással elértem, hogy megtalálja a műanyagot, és megtanítottam fellelni a fecskendőket. Amikor ilyeneket talál, természetesen nem nyúl hozzájuk, hanem ugat, azaz jelez nekem. És akkor én odamegyek, és min­dent összeszedek. De az ötlet, hogy kutyákat „utcaseprőként” alkalmazza­nak, nem nyerte el az állat­védők tetszését. Hagyjuk bé­kén a kutyákat — mondják —, és inkább ne szemeteljünk. A kísérlet elindítói ezzel a megközelítéssel azonban nem értenek egyet: — Ne felejtsük el, hogy ezek a kutyák korábban elhagyott kutyák voltak, kutyamenhelye- ken éltek, kétszer kétméteres ketrecekben. Ha választhatná­nak, hoay - kétméteres ketre­cekben akarnak-e élni, vagy a mezőn futkosni és tárgyakat keresgélni, én azt gondolom, hogy mindenképpen a máso­dik megoldást választanák - mondják. Mindenesetre egyelőre csak egyedi kísérletről van szó, bár már jelentkezett egy szponzor is. A távlati terv az, hogy egy egész egységet hozzanak létre ilyen kutyákból, és hogy rend­szeresen alkalmazzák majd őket Milánó parkjaiban. • A Schirin-eset, a HIV-pozi tív kislány története Felső Ausztriában, a Duna melletti Achachban 3 évvel ezelőtt ke­rült nyilvánosságra. A kicsit AIDS-megfigyelés miatt nem vették fel az óvó dóba annak idején. A hulló mok napjainkra szerencsére el­csitultak. A kislány ma 6 éves Egy kislánynak óvodába kell mennie. Ebben nincs semmi rendkívüli, Schirin azonban HIV-pozitív volt, és ezért o többi óvodás gyerek szülei til­takoztak a felvétele ellen. Fél­tek, hogy az ő kicsinyeik is megfertőződnek. A polgármester sem akart egyedül döntést hozni, ezért szavazást kezdeményezett. A megrémült szülők azonban le­szavazták, és nemet mondtak Schirin óvodai felvételére. A közvetítési kísérletek is siker­telenek maradtak. A tartomá­nyi politikusok azt javasolták, hogy rendeljenek nevelőt o gyermek mellé, de már ez az ötlet is túl későn jött. Mert időközben a kislány gyámja, a nagymama lemondott az óvodai felvétellel kapcsolatos igényükről. Schirin kirekeszteti maradt. Ezzel a megrendítő gyermek sorssal a médiák is foglalkoz­tak És a kisközség véleménye - a drámai helyzet láttán és az információk hatására — szép lassan megváltozott. A félelem helyet adott a segíteni akarásnak. Schirin ma már iskolába jár. A tiltakozások elmaradtak. A kislány végre barátokra lelt, és először érezhette a közös­ség tagjának magát, kirekesz­tettség helyett. Or. Wilhelm Tulzer, a linzi gyermekklinika főorvosa: - Fé­lő, hogy a jövőben még több pozitív gyermeket láthatunk majd, miután a fertőzöttek kö­zött egyre több az asszony, akik éppen abban az életkor­ban vannak, amikor még szül­hetnek . . . A felderítéseken kívül eddig még nincs komoly lehetőség a betegség legyőzésére. A fel­derítést követően azonban min­den eszközzel meg kell aka­dályozni, hogy a kiszűrteket kirekessze magából a társa­dalom. Schirin esete nem is­métlődhet meg. • Mario csak nemrég jött rá arra, hogy pozitív. A televízió­ban látott egy rövid reklámot, amely arra buzdította a veszé­lyeztetett személyeket, hogy el­lenőriztessék, tartalmaz-e a szervezetük ellenanyagokat az AIDS-vírus ellen? Mario is alá­vetette magát ennek a teszt- vizsgálatnak. Története semmi­vel sem különbözik azoknak a venetói fiatalembereknek a tör­ténetétől, akik szintén meg­kapták a vírust. Ö is kábítószer-élvező, és ő is a fertőzött fecskendők útján kapta meg a betegséget. Veneto tartományban ma már 624 AIDS-esetet tartanak számon. Ez 60-nal több, mint amit a júniusi felmérések mu­tattak. 423-an még élnek kö­zülük. Az adatokat a tarto­mányi közegészségügyi hivatal közölte, ahol rendszeresen fel­dolgozzák a tartomány terüle­tén működő központokból ér­kező jelzéseket. A 624 esetből 430 esetben kábítószer-fogyasz­tókról van szó. A betegség gyors ütemű ter­jedése természetesen rendkívül aggasztja az illetékeseket. 1985-től kezdve egyre több in­tézkedést igyekeznek hozni a folyamat megállítására. Ezek közül a legjelentősebb az új felügyeleti rendszer. Ennek a rendszernek a ke­retében dolgozik a veronai C-csoport is, amelyet pár egészségügyi dolgozó hozott létre, önkéntesek közreműkö­désével. Olaszországban első­ként a C-csoport vezetett be egy olyan rendszert, amelynek lényege, hogy a vizsgált sze­mélyek megőrizhetik névtelen- séaüket. „Halló, C-csoport? Igen! AIDS-szűrést szeretne csinál­tatni? ön kábítószer-fogyasz­tó? Rendben van, adok önnek egy kódszómot, maradjon a vonalban. Maradjon egy pil lanatig a vonalban." A kezdeményezés bevezetése óta eltelt két évben több mint 13 ezer venetói lakos ment el a tartomány területén műkö­dő valamelyik AIDS-szűrőinté- zetbe, azaz rendelőbe, kórház­ba, kábítószer-ellenes központ­ba Közülük 2444-en - ami 18%-nak felel meg! — bizo­nyultak sieropozitívnak. Ez őzt jelenti, hogy még nem AIDS esek, de hordozzák azt a ví­rust, ami az AIDS-hez vezet hét. Közülük a legtöbben ká bítószeresek, épp úgy, mint Mario, aki a Venetóban al­kalmazott AIDS-megelőzési rendszer segítségével jött rá a betegségére. És ettől a szer vezettől kapja meg a szüksé­ges útbaigazítást és informá­ciót is, hogy megtanuljon együtt élni a vírussal, és hogy o történtek ellenére is remél hessen. Csend honol a karintiai ta vaknál. Megérkezett az ősz. A moz­galmas nyári szezon után o természet újra a régi. így a Wörthi-tó is. A mozgalmas nyári hónapok után most vég­re nyugodt a víz. A tó azonban beteg, súlyos sebek gyötrik. Különösen gyors ütemben pusztulnak a nádasok. Dr. Wolfgang Honsig-Erlen burg környezetvédő: - Az utóbbi évtizedekben a karin tiai tavak nádasai drámai mó­don visszahúzódtak, helyenként 20—30 méternyi csökkenést is rögzítettek a mérések. Ennek okai rendkívül sokrétűek. Az idegenforgalom kihatásai egy­értelműen bizonyíthatóak. Nőtt a víz vegyianyag-tartalma. De Káros következményei vannak a mozgalmas víziéletnek is. A nádasok pusztulásához te hát az összes motorcsónak, evezős és a szörfös is hozzá járul. Sőt: a vízimadarak is részesei! Például a szárcsák, melyek szívesen felszedik a fiatal nádhajtósokat. És ne fe­ledjük az egyre nagyobb terü­leteket érintő partkiépítése két se! A nádasok megmentéséért Ka rintiában privát alapokon létre­hozott újratelepítési program megvalósításába kezdtek idén to vasszal — a bajor Teger-tó min­tájára. Egy mocsárból nádbá­lákat ástak ki, majd a szö­vetségi hadsereg utászai, egy búvár segítségével szétterítet­ték és bedolgozták egy 2000 négyzetméteres tóparcellába. Ezen >o területen évekkel ez­előtt egy széles, a tóba nyúló nádas húzódott. Ügy remél­ték, hogy ősztől már láthatóak lesznek az első eredmények És valóban: a part szélén nö­vekszik is a nád. Beljebb, a nyílt vizen azonban körül kér i - tési problémák adódtak. Dir. mag. Heinz Kohl, a nád telepítési program kezdemé nyezője: — Az idén olyan vi­haraink voltak a Wörher-ta- von, amelyek sok éve nem je­lentkeztek. Kimosták a nádbá Iákat a rögzítésekből, ezért többször vissza kellett helyez­nünk őket. Ezenkívül, úgy gon dolom, azért nem jártunk tel jes sikerrel, mert túl rövidek /oltok a nádtövek. Dr. Wolfgang Honsig-Erlen burg: — Jövőre dugvónybeül- tetéses módszerrel akarunk megpróbálkozni, levágott nád tövekkel szeretnénk szaporító ni a nádast — ahogy ezt ko rábban a Teger-tavon már sí kerrel megtették. Semmi eset re sem adjuk fel: a Wörher tavon is sikerülnie kell! A kezdeti nehézségek, és o: eddia kiadott 200 000 schilling költséa ellenére a természet védőkkel egyetértésben vallják hogy az ember és a természe közötti összhang eléréséért c megkezdett úton fáradságot é: áldozatokat nem kímélve, el tökélten tovább kell haladni Békés Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom