Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-15 / 283. szám

V* 1991. október 15., kedd üj Dunántúli napló 7 Korpa tálján a puccs után I. Kettőzött sorompó Esetemben is igaz, hogy öreg fát nehéz gyökerestől ki­tépni; gyakran látogatok tehát szülőföldemre. Ezért adódha­tott úgy, hogy Ungvárról augusztus 19-én 'indultam visz- sza Záhony irányába. Amikor a közúti határátkelőhelyre ér­tem, tanácstalan, zavarodott emberek sokaságát találtam ott.- Nem tudom, átjutunk-e. Most mondták a katonák, hogy Gorbacsovot elmozdították, vagyis magától lemondott. Nem sejti senki, mi az igaz­ság. De állítólag a határőrség semmilyen parancsot nem ka­pott - mondta egy fiatalem­ber, aki már egy órája várt, hogy - felnyíljon előtte a vám­hivatal előtti sorompó. Hat óra volt. Még mintegy fél órát várakoztunk, s akkora zöldsapkás kiskatona intett a kocsisor felé. A vámtisztek és a határőrök faarccal, de mint­ha a szokásosnál is szúrósabb tekintettel fürkésztek volna bennünket. Vagy csak én érez­tem így? Nem lehetetlen. Tény, hogy átengedtek a magyar ol­dalra, ahol azonnal arról kezd­tek faggatni, milyen a hangu­lat odaát. Pécsi ismerőseim is ezt kérdezgették megérkezé­sem után. Már akkor megkoc­káztattam, hogy ez nem volt igazi, offenzív puccs. Elpuhult pártvezérek kétségbeesett ak­ciója csupán, amely nélkülözi a keménységet, a határozott­ságot. Ha ugyanis erőszakos lett volna, akkor a határok azonnali lezárásával, a még mindig olajozottan működő vasfüggöny leeresztésével kez­dik. Legfeljebb öt napot jósol­tam a puccsisták hatalmának. Tévedtem: már a második na­pon kiütközött tétovaságuk, ami bukásukat eredményezte. Szeptember végén utaztam ismét Kárpátaljára. A szovjet határszakaszon az ismerős kép fogadott. Az átkelésre várako­zó gépkocsik sora megint több kilométeres, a salamoni gazda­ság mezőin - az enyhe ősznek köszönhetően - szerteszét ru­hástól napoznak az emberek. Az áruval megrakott, s emiatt visszafordított utasok olcsón - de csak forintért — kinálgatják a cigarettát, vodkát, szivaty- tyút. . ., mindent, amit Orosz­ország és Ukrajna boltjaiban lámpással sem találhatunk. Honnan tudják beszerezni? Megfejthetetlen titok. Ami a határon új, az egy frissiben felállított sorompó. Kezelője egy közlekedési rend­őr. Ismerős, ezért fesztelenül mondja el, hogy újabban a rendőrség jogot nyert amolyan előzetes vámvizsgálatra Amennyiben valakinél túl sok cuccot találnak, már ők visz- szafordítják. Kettős szűrőm es­nek tehát át a kiutazni vágyók Pénzt senki nem vált, hiszen a dollár ára hivatalosan is meg­haladja a 30 rubelt, feketén pedig 43 rubelbe kerül egy USA-dollár. így tehát pénzt csak egy módon lehet Magyar- országon szerezni: olcsón el­adni mindent. Ungváron első dolgom, hogy bekapcsoljam a televíziót. A területi tanács ülését közvetíti. Miiközben a szónokok vagdal- kozásait sugározza, fel-felvil­la nt egy-egy képet a volt Lenin térről (most a népek tere). így tudom meg, hogy mind a te­rületi, mind a városi tanács­háza előtt éhezők vertek sát­rat, követelik a vezetés lemon­dását. Voloscsuknak, a területi tanács elnökének (volt területi első párttitkárnak) a távozását sürgetik. És a helyetteséét. Ér­tetlenkedem: mi ennek az oka, hiszen két évvel ezelőtt ugyan­okét lelkesen helyezték maguk fölé a tüntetők. Aztán a felszó­lalásokból kiderül, hogy a te­rület vezetői a puccs idején a juntát támogatták, megkísé­relték bevetni a tüntetők ellen a Kárpátalján is jelenlévő OMONOSOKAT, a különlege­sen kiképzett alakulatokat. Haj­szál híján nem került sor sú­lyos összecsapásra. Az egyik éhező (maga is képviselő) fok­ról fokra bizonyítja, hogy igen­is a terület két első embere adott parancsot a rendőrök be­vetésére. A hosszan tartó vita ered­ményeként a két vezető beje­lenti lemondását. Ezt azonban a tanács nem logadja el. Pén­tek lévén az ülésszakot keddig elnapolják. A területi lapok szombati számában Voloscsuk nyilatkozatot tesz közzé. Mo- sakszik, 37 éves tevékenységé­re hivatkozik, felsorolja, mi mindent tett Kárpátalja felvi­rágoztatásáért. Nyilatkozata csak olaj a tűzre. Üjabb fia­talok csatlakoznak az éhség- sztrájkot folytatókhoz, az ung­vári városi tanács bizalmatlan­sági indítványt kezdeményez, s ezt területszerte egyre többen támogatják. Az ungvári „fehér ház" előtt megjelennek az egy­házak képviselői, tüntetést szerveznek az ukránok és a ruszinok, a terület határán rendőrség állja útját a Lvovból Kárpátaljára autóbuszok gar­madával elindult ukránoknak, akik a helyi ruszinságot nem ismerik el önálló nemzetiség­nek, s elvbarátaikkal együtt ar­ra törekszenek, hogy megaka­dályozzák Kárpátalja autonó­miájának kikiáltását. A pra­voszláv és a görögkatoliuks hí­vek közötti tettlegességet a mi­lícia csak nagy erőkkel tudja megakadályozni.- Mi lesz itt kedden? — só­hajt fel egyik ismerősöm. Kedden. Vagyis azon a na­pon, amikor a területi tanács ülésszaka folytatja munkáját. Balogh Balázs A Panoráma fonógyáraké Beszélgetés a frontról jött Szaniszlóval Munkájától felesége könnyei sem téríthetik el... Ezt megúszta... Szaniszló Ferenc és a szétlőtt Ford a dráva Kérdőjelek Harmadik kihívás? Két nagy kihívás után — fel­épülés a világháború mérhe­tetlen rombolásaiból, majd a fegyverkezési versennyel össze­kötött hidegháborúból - itt a nyakunkon' a harmadik: „új rend egész Európa számára" a harmadik évezred küszöbén, így elmélkedik Hans-Dietrich Genscher, a kontinens rang­idős diplomáciai főnöke, aki 1947 óta tölti be Bonnban a külügyminiszteri tisztet. Mit kell tennie ebben a hely­zetben a Nyugatnak? „Segíte­nie kell Közép- és Kelet-Euró- pa államainak és a Szovjet­uniónak súlyos gazdasági prob­lémáinak megoldásában." Pél­dául. Egyengetnie kell az új demokráciák — beleértve a bal­ti államok - útját az Európai Közösség teljesjogú tagságá­hoz." Ugyancsak például. Mit tehet Európa? Elvárhatja önmagától, hogy megteremti — mindenekelőtt a „helsinki” ke­retekben - egész Európa biz* tonságának „kooperatív szer­kezetét", amely „különböző konföderációs és szövetségi struktúrákban" együtt jelentke­zik. Már éljük ehhez a példát­lanul súlyos vajúdások idejét. S mi a mi teendőnk? „Ért­hető Közép-, Kelet- és Dél- Európa népeinek akarata nem­zeti identitásuk és méltóságuk kifejezésére. De európai kere­teket kell teremteniök azoknak, akik meg akarják akadályozni, hogy ebbőr az 1914-et meg­előző időkbe való visszazuha- nás következzék.” Európa egyik legkulturáltabb és legtapasz­taltabb államférfija figyelmez­tet bennünket erre a veszélyre, az egész kontinens érdekeit féltve. Vagyis: talán számunk­ra a legnehezebb ez a bizo­nyos harmadik kihívás. Kocsis Tamás Ferenczy - Europress- Van valamilyen különleges érzéked ahhoz, hogy mindig ott legyél, ahol a legforróbb a helyzet? — kérdeztem a mi­nap Szaniszló Ferencet, a drá- vaszabolcsi határátkelőnél, melyen keresztül éppen egyik „haditudósítói" útjáról tért ha­za stábjával.- Nincs ennek semmi titka - mondta a Panoráma fene­gyereke, csupán arról van szó, hogy általában oda indulunk dolgozni, ahol történnek a dol­gok.- Ügy vélem egyre népsze­rűbb vagy vakmerő riportjaid­nak köszönhetően. Tapasztalod ennek valamiléle jelét?- Igen. Már Horvátország­ban is szinte mindenhol isme­rős gárdistába botiok. Ami szomorú: esetenként a temeté­sükön, vagy az arról készült tv-felvételen látom őket újra.- Mennyire ráz ez meg?- Mint minden más embert. Csakhogy nekem ez a mun­kám, s ezért nem mutathatok különösebb érzelmeket.- Kik vannak most a stáb­ban?- Rajtam kívül Rózsa László operatőr és Hegyi Zsolt gyár­tásvezető. Elég gyorsan válto­zik a csapat, az operatőrök rövid idő alatt „kikopnak" mel­lőlem. Ezzel persze nem aka­rom bántani őket, hisz az ope­ratőrnek különösen veszélyes munka ez. Cipeli a kamerát a vállán és forgatás közben nem nagyon tud figyelni másra. Ar­ról nem is beszélve, hogy a kamerát akár vállon hordozha­tó gránátvetőnek is nézhetik a fronton. Jugoszláviában már két operatőr halt eddig meg.- Van családod?- Igen. A feleségem levéltá­ros és van két gyermekünk is. Andris 8, Adrien pedig 5 éves. Gyakran megkérdezik tőlem az emberek, hogy mit szól az út­jaimhoz a feleségem. Nekik is csak azt válaszolom., hogy elég önfejű vagyok, és engem na­szabolcsi átkelőhelyen gyón nehéz meggyőzni, lebe­szélni, ha valamit a fejembe veszek. Egyszerűen ez a mun­kám. Bár nem kötelező kijár­nom, elhiheti mindenki, hogy nem élvezetből, nem passzió­ból csinálom. Végül is a fele­ségem megért engem, s ha mégis sírna, vagy tartóztatna, előbb-utóbb rájön, hogy velem éppolyan reménytelen a harc, mint amilyen nekem lenne adott esetben egy MÍG 29-es- sel szemben.- Ha jól sejtem, a veszély vállalását nem Jugoszláviában kezdted . . .- Nem. Szívesen emlékszem a csernobili dokumentumfilm­jeinkre, jártam már Karabah- ban, aztán a romániai forra­dalom idején (karácsony éj­szakáján) Temesváron, de meg kell, hogy mondjam, számomra úgy, ahogy van, ez a jugoszláv történés a legmegdöbbentőbb, a legnyomasztóbb.- Félni szoktál? — Talán nem veszik nagyké­pűségnek, ha azt mondom, hogy a közvetlen veszélyhely­zetben nem szoktam félni. Ezekben a pillanatokban ér­zem úgy igazán, hogy tudom, mit kell cselekedni. A közélet­ben például sokkal könnyeb­ben zavarba hozható vagyok. A félelmem ilyenkor csupán annyi, hogy mi lesz a csalá­dommal. A feleségemmel, szü­leimmel és gyermekeimmel. Bár be kell vallanom: amikor Donji Miholjacon zuhantak fe­lénk a vadászgépek és érez­tük, hogy mi vagyunk a cél­pont, egy pillanatra földbe­gyökerezett a lábunk. Balog Nándor Konrád György a frankfurti könyvvásár leg-jei között A múlt kedden megnyílt idei frankfurti nemzetközi könyvvá­sár legtekintélyesebb alkotói közé sorolja Konrád Györgyöt a Die Welt. A német napilap —, amely címoldalának induló anyagaként ad hírt Konrád új könyvének bemutatásáról - a szerző fényképével illusztrált nagy terjedelmű recenziót kö­zöl a németül „Melinda und Dragoman" címmel most meg­jelent regényről. A könyvet - amely annak idején szamizdat- ként terjedt Magyarországon - „Kerti mulatságok" cím alatt jelentette meg a Magvető. A német újság elsősorban Konrád „minden sorának szel­lemességét” dicséri, ami „ele­gendő arra, hogy egymaga be­töltsön egy 4 méteres könyves­polcot”. A Die Welt derűlátó politikai következtetésre is jut a regény és Konrád György személye kapcsán. Ha egykori ellenzékiek „szerelmes regé­nyeket írnak, a mindenható ál­lam által évtizedeken át pórá­zon tartott, publikációs tilalom által sújtott írók visszatérnek tényleges munkájukhoz, akkor nem is állnak olyan rosszul a közügyek. Ez a visszatérés a normális körülményekhez két­ségkívül érvényes Magyaror­szágra, annak fővárosára, ami a regény színtere és magára a szerzőre, Konrád Györgyre, a Nemzetközi Pen elnökére és a német könyvkereskedők 1991-es békedijának nyerte­sére”. Ferenc zy-Europress Teljesített Az elmúlt héten New York­ban, az ENSZ székhelyén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyer­mekalapjának (UNICEF) fő­igazgatója „Megtartottuk az ígéretet" című műsor kere­tében tanúsítványt adott át Perez de Cuellar főtitkárnak arról, hogy milyen eredményt értek el a gyermek védőoltá­sok egyetemes programjának teljesítésében. Mint a tanúsítványból kitű­nik, 1990-ben a program el­jutott az egy évnél fiatalabb gyermekek 80 százalékához — főleg a harmadik világ or­szágaiban — és ezzel több mint hárommillió gyermek mentesült a könnyen végze­tessé váló betegségek alól. James Grant, az UNICEF fő­igazgatója a védőoltások programját egyetemesebbnek minősítette, mint amilyen a posta és hangsúlyozta, hogy ígéret békeidőkben ez volt eddig a legátfogóbb együttműködés. Az egyetemes program ke­retében beadott védőoltás hat betegséggel szemben im­munizál - kanyaró, szamár­köhögés, tetanusz, gyermek­bénulás, tuberkolosis és dif- téria, amelyek együttesen ed­dig évente mintegy 10 millió gyermek halálát vagy meg- nyomorítósát okozták. A további célkitűzések közt szerepelnek: a gyermekbénu­lás teljes felszámolása 2000-ig, az újszülötttek teta­nusz-megbetegedésének fel­számolása 1995-re, s végül kanyarós megbetegedések számának 90 százalékkal, a kanyaró által okozott halál­esetek számának pedig 95 százalékkal történő csökken­tése ugyancsak 1995-ig. (UPI amerikai hirügynök- ség/UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága.) Őstörténeti falu maradványai Izraelben Az izraeli rádió jelentése szerint a Galileai-tenger (mai nevén Tibériós-tó) vizének je­lentős apadása következtében egy 19 ezer éves halászfolu maradványaira bukkantak. A régészek által feltárt, több száz négyzetméteren fekvő te­lepülésen vályogból és téglá­ból épült lakóházak maradvá­nyait, valamint sírokat és főző­helyeket találtak. Az izraeli régészek akkor kezdtek el érdeklődni a terület iránt, amikor egy évvel ezelőtt egy 19 ezer éves emberi csont­vázra bukkantak nagy mennyi­ségű halcsont közelében. Foly­tatták a térségbeli ásatásokat, amelyek végül is eredményre vezettek: a Galileai-tenger partján rábukkantak a falu maradványaira. Danny Nadel, az ásatásokat végző régészek egyike elmon­dotta az izraeli rádiónak: a le­let azt bizonyítja, hogy a tör­ténelem előtti időkben a Ga­lileai-tenger vízszintje a jelen­leginél sokkal alacsonyabb volt. Az idei vízhiányt az esőzé­sek elmaradása okozta Izrael­ben. (A Reuter brit hirszolgálati iroda alapján) Sérülés a Bioszférában- A Bioszféra-kísérletben részt vevő nyolc bionauta egyi­ke baleset következtében el­veszítette egyik ujjahegyét és lehetséges, hogy ki kell őt hoz­ni a hermetikusan elzárt kísér­leti objektumról - közölte a hét végén a programirányító köz­pont munkatársa. A 28 éves angol Jane Poyn- ter (Surrey-grófság) szerdán sérült meg, amikor egy rizs­hántológépet működtetett. A levágott ujjat a Bioszféra or­vosa visszavarrta ugyan, de mivel a csont is sérülést szen­vedett, lehetséges, hogy szak­orvos által elvégzendő műtétre lesz szükség a Bioszférán kí­vül. A döntést napokon belül meghozzák. A nyolcfőnyi csoportot szep­tember 26-án zárták be lég­mentesen az 1,2 hektár nagy­ságú Bioszféra kísérleti terepre azzal a céllal, hogy két évig maradnak ott és ezalatt egy­általában nem érintkezhetnek a külvilággal. A program irá­nyítóinak véleménye szerint nem jelentené a vállalkozás kudarcát, ha Poynter kisasz- szonyt átmeneti időre ki kelle­ne engedniök az önként vál­lalt elzártságból. Jane bal kezének középső ujján sérült meg. (Az AP amerikai hírügynök­ség alapján.) Lenin családjának nyughelye Szentpéterváron, a Volkovo te­metőben. A város polgármeste­re azt javasolta, hogy Lenin végakaratát végrehajtva, ide temessék a szovjet állam meg­alapítóját. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom