Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-12 / 280. szám
e űj Dunántúli napló 1991. október 12., siómból avagy a Bánk bán első szereposztásban Nézem a színháznyitó díszelőadást hirdető falragaszt, a kettős szereposztást. Kilencszer olvasható a jelzés, hogy az énekes „mint vendég” vesz részt a produkcióban. A vendégek némelyike valamikor o pécsi opera tagja volt. öt évig kamaraszinpadon, stúdiószínpadon tengődött a pécsi operajátszás, s közben a társulat is megfogyatkozott, nemcsak a lehetőségei. Megérdemelték hát, hogy ők játszanak a színházavatón. Adja az ég, hogy a bemutató sikere a társulat megerősödésének kezdete legyein! Évadnyitó koncert Többféle újdonsággal is szolgált o Pécsi Szimfonikus Zenekar évadnyitó hangversenye október 8-án a POTE aulájában. E koncert a világszerte ismert japán cég, a Seiko mester-hang versenysorozatának nyitánya volt; a továbbiakban négy másik magyar város közönsége részesülhet a kultúra iránt elkötelezett vállalat nagystílű mecenatúrájának jótékony hatásából. De nem csak a rendezvény pénzügyi háttere, hanem maga a program is. új ismeretség lehetőségét kínálta az érdeklődőknek Ligeti György Hegedűversenyének megszólaltatása révén. A nyugaton élő-dolgozó, ott jól, itthon azonban kevéssé ismert zeneszerző pécsi megszólaltatását a közönségtájékoztató kiadványok némelyike magyarországi bemutatóként, mások ősbemutatóként tüntetik fel. E talány magyarázata információim szerint mindössze annyi, hogy a komponista korábban megirt és külföldön játszott művét ez alkalomra átdolgozta. Nyilván csak az átalakítások mélységének ismeretében lehetne eldönteni, hogy ősbemutatóról van-e szó, ez azonban telje sen közömbös a megszólaltatás eszmei értékének, a pécsiek hézagpótló jelentőségű tettének megítélésekor. Magáról a kompozícióról egyszeri auditív élmény alapján aligha lehet hiteles elemzéssel szolgálni, az mindenesetre hallható volt, hogy sokrétű zenei anyagát átgondolt megoldásokkal, koncentrált formákban felvonultató, frappáns hatású művel találkoztunk. A huszonegynéhány előadót a legnehezebb kamarazene igényszintjén foglalkozta tó versenymű a karmester Howard Williams biztos kezű pontos irányításával olyan ni vón szólalt meg, hogy reális képet alkothattunk annak minden lényeges jellemzőjéről. A hegedű-magánszólamot a vendégművész, Saschko Gavriloll könnyed eleganciával szólaltatta meg, érezhetően ottho nosan mozogva e zene búk tatói közt. A Ligeti-bemutatót két olyan nagyszerű alkotás keretezte, amelyeket — elnézést az abszurd fogalomért! - az „át- lag-koncertjáró" is legalább négy-öt különféle tolmácsolásban ismer, s ha tetszik, ha nem, ezeket óhatatlanul összeméri egymással, és valamely még újabb interpretációval Ilyen közegben persze, csak bátor és következetes olvasatnak van valódi értelme, ez az este viszont bennem éppen e téren hagyott némi hiányérzetet. Mozart „Nagy" g-moll szimfóniájában (K. 550) nagy pozitívum volt a romantizóló előadások sablonoson vonóscentrikus hangzásképétől való eltávolodás, a korstílusban oly nagy fontosságú fúvósrétegek kellő érvényesítése. Ugyanakkor a tempóválasztásokban inkább a „bevált hagyományok”, semmint a zenei anyagból fakadó konzekvenciák látszottak érvényesülni - gondolok itt főként a lassú és a finálé tempóira. Brahms I. szimfóniájában kiváló megoldások és fél - resiklott mozzanatok váltakozását észlelhettük - az összhatás, persze, így is lelkes fogadtatást váltott ki a közönségből. A zenekar játékában - kiváltképp a magasvonós- és kürtszólamban — olykor leplezetlenül érződtek az évadkezdés idegpályák, izmok és fülek számára bőséges feladatokat kínáló körülményei. Gönczy László Pécsi iparos Színkör: erdélyi meghívás Nem akármilyen megtiszteltetés érte a Pécsi Iparos Színkört, amely Magyarországról egyetlen meghívottként vehet részt a Sepsiszentgyörgyön 1992. január 7—12. között megrendezésre kerülő I. országos amatőr színjátszó fesztiválon, a Concordia-napokon A rendezvényen fellépő romániai magyar színjátszó csopor tokon kivül csak a Pécsi Iparos Szinkör és egy szlovákiai magyar, társulat vesz részt o fesztiválon, míg a zsűritagok Kanadából, az USA-ból és Magyarországról érkeznek. A Concordia-napok programján kívül a pécsiek több településen is fellépnek Kovászna megyében, az estek bevételeit a helybéli kultúrházak javára ajánlva fel. Ök maguk a 11 fős társulat Erdélybe utaztatásához várják a támogatók, mecénások hozzájárulását. B. N. Békés András mint vendégrendező, összességében nagyon színvonalas, igényes előadást hozott Pétre. Méltatlan lenne erről vállveregető dicséretet írni. E sorok a díszelőadás, tehát az első szereposztás keltette benyomás alapján íródtak. Remélem, lesz módom visszatérni a második szereposztás értékelésére. Megírtuk már, hogy az előadás hőse Gogolyák Tibor volt, aki a vesegörcsöt kapott Vág helyi Gábor helyett szünetben, egyetlen korrepeticióval beugrott II. Endre szerepébe. Nem próbálta, nem énekelte addig a szerepet. Hősökről himnuszt vagy semmit. De annyit hozzátennék: soha ne énekeljen rosszabbul Gogolyák, mint e beugrás idejénf A díszelőadást Hirsch Ben cze vezényelte, ügyesen fogta egységbe Erkel sokstílusú operáját. Mértékletesek, sokszor méltóságteljesek voltak a tempói, s mindig jókor erősítette föl a zenekar dinamikáját. Csak ritkán fordult elő, hogy a zenekar elnyomta az énekest. A produkció karigazgatója: Károly Róbert. t Bükkösdi László Bánk és Melinda — llosfalvy Róbert és Csavlek Etelka csalatkozás, az ármány erőteljesebb színpadi-színészi kidolgozása hitelesebbé tették a patetikus részeket is. A legnagyobb rendezői bravúr Bánk, Melinda és a kis Soma jelenetének beállítása volt. Amikor a vétkétől kétségbeesett asszony, és a megcsalt férj búcsúznak, s láthatóan a gyermek az, aki összekapcsolja őket, s aki a megbocsátást, a felelősségérzést indukálja Nem bízta a zene áradására a színpadi hatást a rendező, hanem egy nagyon feszes, megrázó erejű némajátékot állított be. (Hagyomány, hogy a gyerekszereplő nevét nem közlik. A kis Soma némaszerepét játszó pécsi kislány megérdemelné a nevesítést.) A következő rendezői bravúr, amikor a feleségétől, gyermekétől elbúcsúzott a zaklatott lelkű Bánk, „maga sem tudja, hogyan”, egyszercsak ott áll Gertrudis trónja előtt. Mindezt úgy érték el, hogy a búcsújelenet után Bánk mozdulatlan maradt, s a mozgó díszletek alakították át a teret trónteremmé, a trón guCsavlek Etelka magabiztos muzikalitása minden testhelyzetben, minden pozícióban bámulatosan érvényesül. Bál még a prozódiára is ügyel, az artikulációja elnagyolt. Ritkán értettem a szövegét. Elsősorban a második felvonás már említett nagyjelenetében, de másutt is, nagy drámai erőről, kiváló színészi képességekről győz meg. Csak bennem egy kevésbé magabiztos, esendőbb, líraibb hangszínű Melinda előképe él. (Tudom, az én bajom.) Az általam nagyon kedvelt Benei Kataiinró\ úgy vélem, hogy hangja talán nem elég testes Gertrudis szerepének elénekléséhez. így csak a hideg, gőgös királyné tudta visszaadni, a mulatozást kedvelő, vérbő, előkelő keritőt nem. Amit hangjával tenni lehet, azt kulturáltan tette, s nem volt hiteltelen, de Gertrudist összetettebbnek is láttuk - ha 11 ottu k már. Németh József énekelte magabiztosan, jó kiállással Peturt. Jó volt őt ismét ezen a színpadon látni. Megszoktuk már, hogy díjbirkózó alkatú bassz-baritonok éneklik Tiborc szerepét. Egri László szerencsés alkatú: akár az éhezést is elhihetjük, mert e nehéz szerepben helytállt, sikerrel debütált a pécsi színpadon. Derecskéi Zsolt Pécsett érett nagyjövőjű énekessé, a színAz utóbbi évtizedekben egyfajta dagályos pátosz jellemezte a Bánk bán számos színpadra állítását. Ettől jórészt mentes maradt az új- pécsi betanítás. Békés rendezésének legnagyobb erénye, hogy színházcentrikus beállításokra törekedett. így pl. a balett nem betétnek hatott, hanem szervesülni tudott a cselekménybe, s előtérbe került az egyéni tragédia. A csábítás, a hűségben való Bánk bán Tiborceal - llosfalvy Róbert és Egri László (Tér István felvételei) Melinda és Gertrudis kettőse - Csavlek Etelka és Benei Katalin rult Bánk elé. Diszletváltás, amely nem rontja, hanem erősíti a színházi hangulatot! Egyébként is kitűnő, funkcionális a díszlet — Székely László tervei alapján készült. Különösen tetszett, hogy fő stílusjegyként nem az unalomig használt boltíveket alkalmazta, hanem a geometrikus „lépcső-motívum" uralta a színpadképet. Wieber Mariann jelmezei klasszikusan elegánsak, kellemesek. Jól tükrözik az udvar etnikai és kulturális ke- veredettségét. Színvilágukban lélektanilag hitelesek. Hogy valaki hatvanötévesen ilyen szuggesztíven énekelje Bánk szerepét, az szinte csoda. Ehhez képest elenyészőnek gondolom, hogy lloslalvy Róbert néha koncentrációját illetően „pihen” kicsit. Ilyenkor lehetnek félhangos elcsúszásai a rosszmájúak örömére, de nagyívű szerepformálása ennek ellenére lenyűgöző, pádon otthon lévő művésszé. Kár, hogy ma már az ő neve után is ott az ,,m. v.”. Otto szerepében pontos és élvezetes, s ami ritkaság: időnként nagyon emberi volt. Örömmel nyugtázom, hogy Kuncz László hangja lassan hozzátestesedik a nagy basz- szus szerepekhez. Biberach alakítása nem tette próbára képességeit. Játékkedve, színészi erényei is adták, hogy az első felvonás — a kitűnő balett rryellett -, az övé és Derecskéié volt. A balettban Baráth Ildikó és Körmend y László bizonyította be, hogy nemcsak a „pécsi stílust" táncolják élvezetesen. Tóth Sán dór koreográfiája a klasszikus operai hagyományokat követve, jól. szolgálta a rendezői koncepciót. A helyén volt Erdélyi Tibor Sólom mestere és Löki Péter udvarmestere is Arató Károly Újra végig... Újra végig a halhatatlan parton: változatlan őrzi emlékezetében folyónk hevült suttogását, szerelmetes nyögését, összebújt kószálásaink lábnyomait a recés homokban, önkívületünk forgószelében, mint le-föl zuhanó két rabmadár égig érő, opálkék szabadságban egymásért keringve, a másik nevét énekelve akkor szakadatlan, húsz év keresés után a rátalálás pólusokig nyitó pillanatában, magunk is világgá tágult pillanatok, szikrák bennünk szikrák után, akár a kristályokban, közel és távol néma robbanással olthatatlan találkozásaink s most, itt, e januárban, a metsző fehérségben kettős árnyunk húzzuk magunk után cérnaszálon, törékenyen, halk üveghang fülünkben: ütköző napjaink csengenek, széjjelgurulnak s felém kilőtt nyilad megáll a levegőben a lölap beborít. Szín hoz avató díszelőadás
