Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-08 / 276. szám

1991. október 8., kedd űj Dunántúli napló e Szociális ügyek a napirenden mennyi teendővel jár a jugo­szláviai menekültekkel való foglalkozás. Mindeközben ne­künk tevékenykednünk kell a „folyó ügyekben" is, hisz Sze- pesvóri Zsolt lemondását kö­vetően nem állhatott meg az élet.- Nyolcadikén, kedden 17 órakor képviselőtestületi ülés színhelye lesz a polgármesteri hivatal tanácsterme. Milyen témák kerülnek napirendre?- Az önkormányzati vállal­kozások felülvizsgálata, a meg­kezdett beruházások folytatá­sának kérdése (így például a tornacsarnok), a volt tanácsi alapítású vállalatok átalakítá­sa, valamint szociális ügyek kerülnek megtárgyalásra. Ez utóbbi bizonyára sokakat ér­dekel, nyílt ülésünkre tehát várjuk a város polgárait. Szó lesz az ápolási díjról, o rend­szeres nevelési segélyről, va­lamint a szociális támogatá­sokról. Mint Pávics Jánostól meg­tudtuk, a képviselőtestület dönt a kórház gazdasági igazgatói pályázatairól és a művelődési központ igazgatójának újravá lasztásáról, kinevezéséről is. Emellett a képviselőtestületi ülésre ellátogatok tájékoztatót hallgathatnak meg a lakossá­gi adózás lehetséges módo­zatairól. Továbbra is nyílt marad az a kérdés, hogy ki lesz Siklós váios polgármestere. Értesülé­seink szerint ezt a témát no­vember 1-jéig tűzi napirendre a képviselő-testület. B. N. A késedelmes siklósi kárfelmérések kapcsán Egy panasz, két «válasz Több mint egy hónapja, hogy a mór ismert okok miatt lemondott dr. Szepesvári Zsolt, Siklós város polgármestere. Azóta Pávics János a polgár- mester, o művelődési központ igazgatója, valamint Bakó Pál alpolgármester, a helyi ipar­testület elnöke látja el a vá­ros első emberének teendőit, mig dr. Szepesvári Zsolt kép­viselőként tevékenykedik to­vább ió néhány ügy „tovább­vitelében". — Mennyire nehéz az átme­neti időszak? - kérdeztük Pá­vics Jánost, a lemondott pol­gármester általános helyet­tesét.- Roppant leterheltek va­gyunk Bakó Pállal, ugyanis főállásunk mellett kényszerü­lünk ellátni a megnövekedett feladatokat. Az itt élők bizo­nyára érzik, sokszor saját bő­rükön is tapasztalják, hogy Hírek a menekültekről- Nem csak a menekülttá­borokban, hanem a családok­nál is egyre emelkedik Sikló­son és környékén a menekül­tek száma. Siklóson már több mint ezren találtak ideiglenes otthonra rokonaiknál, ismerő­seiknél, de ez idáig ismeret­len befogadóknál is.- A siklósi önkormányzat három hete hirdette meg a jugoszláviai menekült gyerme­kek iskolarendszerű foglalkoz­tatósát a Hajdú Imre Úti Ál­talános Iskolában. A gyereke­ket rövidített horvát tanterv szerint oktatják délutánonként a szintén menekült tanáraik. A meghirdetés hetében még csak 60-an, mára viszont már 160-an tanulhatnak ily módon a délutáni iskolában.- „Menekült csecsemők". Egyre gyakrabban hallani hor­vát szót a siklósi kórházban. Ennek egyik oka, hogy eddig mór 13 Jugoszláviából mene­kült kismama szülte meg gyer­mekét az intézményben.- Téli cipő kellene. Folya­matosan működik a siklósi és o máriagyűdi lelkészi hivata­lok segélyszolgálata, miközben a siklósi vöröskeresztes szer­vezethez is rendszeresen ér­keznek az adományok. A fel­ajánlók a környékbeli vállala­tok, kft.-k, de sokat segítenek a magánszemélyek is. Mivel a menekültek zöme nyár végén, ősz elején érkezett, most leg­inkább téli ruhákra és téli lábbelire lenne szükségük. „Hogy minél több emberrel köthessenek szerződést, a biz­tosítók ügynökök tucatjait al­kalmazzák. Azok aztán Ígér­nek minden szépet, csak ak­kor lesz gond, ha a kárese­mény bekövetkezik. Ilyenkor ugyanis már nincs annyi al­kalmazottjuk, a kuncsaft vár­hatja, amíg mondjuk, kiszáll­nak a lakására, és felmérik a károkat" - foglatta össze a minap keserű tapasztalatait Zádori Attila siklósi lakos.- A nyári viharok idején be­ázott a lakásunk, és egy hó­napig kellett várnunk a kár­szakértőre. Mocskos lében állt a padlószőnyeg, leázott, ló­gott a tapéta, de igazán hely­re sem mertük állítani a kárt a biztosító emberének kijöve­tele előtt. El kellene végre dönteni, hogy mi vagyunk a biztositóért, vagy ők vannak értünk? . . . Zádori Attila az Állami Biz­tositó Siklósi Fiókjával kötött biztosítási szerződést. Panasz­tétele idején azt fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a kárát végül is tisztességesen megfizették, csupán a késle­kedésük okozta gondokat nem szeretné még egyszer átélni. — Kétségtelen, hogy késtünk, de ez nem jellemző — mon­dotta kérdésünkre Szklenár Istvánné fiókvezető. — Normá­lis esetben négy-öt nappal a kár bekövetkezése után meg­jelenünk a leázott lakások­ban, de most annyi helyre kellett menniük a szakembe­reknek, hogy egyszerűen nem qvőzték. A kárszakértők egyéb­ként nem tartoznak a fiókok hatáskörébe. Hogy részletes tájékoztatást adjon számunkra, a Szklenár- néval történt beszélgetésünk utón Horváth István, az Álla­mi Biztosító Rt. Baranya Me­gyei Kárrendezési Irodájának iqazgatója telefonált szerkesz­tőségünkbe. Azzal kezdte, hogy mindenekelőtt elnézést kell kérniük ügyfelüktől. A konk­rét esethez azonban ő is hoz­záfűzte, hogy Siklós térségé­ben o júliusi rendkívüli viha­rok miatt 700 helyre kellett kivonulniuk kárfelmérésre, és ezért képtelenek voltak tarta­ni a határidőket. — Bár Baranya más részei­ben is komoly viharkárok vol­tak ebben az időben, kár­szakértőink zömét átirányítot­tuk a déli határvidékre. Visz- szavhivtuk a szabadságon lé­vő munkatársainkat is, hogy megbirkózhassunk a feladat­tal. Ennek ellenére rangsorol­nunk kellett a káreseménye­ket, és ahol csak leázás volt, azokat a lakásokat későbbre hagytuk. Oda kellett sietnünk, ahol a tetőszerkezetek is ká­rosodtak. — Más megyéből nem tud­tak volna segítséget kérni? — Somogyhoz, Zalához vagy a tolnai kollégákhoz fordul­hattunk volna, ám ők ebben az időben ugyanilyen nehéz­ségekkel küszködtek. Azt pe­dig nem tehetjük meg, hogy annyi kárfelmérőt alkalmaz­zunk, amennyire rendkívüli kö­rülmények között szükség len­ne. Az ügyfeleinket kérem, hogy nyugodtan forduljanak személyesen hozzám, ha pa­naszuk van, talán többet tu­dok segíteni, mint adott eset­ben a sajtó. Balog N. Vannak, akik saját személygépkocsijukkal, traktorukkal érkeznek, mig mások összefogtak, és teherautóval menekülnek Jugoszláviából hazánkba. A riadt arcú, megkeseredett emberek sokszor csak egy táskányi holmit tudnak összepakolni, és gyermeküket karjukra véve, indulnak el az ismeretlen felé. Képünk a drávaszabolcsi átkelőnél készült. A Viroviticából érkezettek J. F. Balvany osztrák újságíróval beszélgetnek. Fotó: B. N. Megszépült, kibővült iskola Ho a közelben dúló hábo­rútól eltekintünk, a drávasza­bolcsi gyermekeknek minden okuk megvan a vidám játsza­dozásra. Iskolájuk ugyanis nem csak megszépült, hanem jelentősen ki is bővült az utób­bi egy évben. Az új szárnyban többek között hat új tanterem és egy tágas könyvtár áll a gyermekek rendelkezésére. Az építkezés eredményeképpen megszüntethették a délutáni tanítást, és javult a nyelvi képzés lehetősége is. A szü­lők jelentős értékű társadalmi munkával járultak hozzá a fel­tételek javításához, mint ahogy az a 120 ember is, akik vál­lalták, hogy alapítvány kere­tében öt éven keresztül évi ezer forintot fizetnek a további színvonalemelés érdekében. Az alapítványról a 72/79-218-as telefonszámon lehet érdek­lődni. Fotó: B. N. Alig-alig van remény... Lakásgondok Siklóson A lakáshoz jutás nehézségei­ről kaptunk két siklósi olva­sónktól is levelet az elmúlt na­pokban. Egyikük — Rittinger Istvánné, Felszabadulás út 22. szám alatti lakos — végső két­ségbeesésében már az öngyil­kosságra is gondolt, mert mint írta: albérletéből ki akarják tenni a lakás örökösei és hiá­ba fordult az önkormányzat­hoz szükséglakásért. A pana­szok kapcsán dr. Máté János­tól, a siklósi Polgármesteri Hi­vatal ügyfélszolgálati irodájá­nak vezetőjétől kértünk (és kaptunk) tájékoztatást:- Siklóson a lakáshoz jutás lehetőségei nagyon rosszak. Ennek oka, hogy bérlakások 1983 óta nem épültek, OTP- öröklakások is utoljára 1985- ben készültek, miközben a la­kásigénylők száma folyamato­san növekedett. Az elmondot­takból következik, hogy csak a leadott, vagy egyéb ok miatt megürült bérlakásokkal rendelkezhetünk. Ezek száma évente 8—10. Egyértelmű, hogy a legproblematikusabb esete­ket tudjuk csak megoldani. Természetesen minden lakás­igénylő a saját ügyét szeretné rendben látni, ilyen körülmé­nyek között viszont szinte sem­mi lehetőségünk sincs segíté­sükre. A keretünkből ez idáig kező fiatal házasok támoga­tására az önkormányzat az idei évre 1 800 000 Ft-ot bizto­sított. Az eddig beérkezett és elbírált kérelmek közül 17-et teljesítettünk. Általában 50 000 és 150 000 Ft közötti összegeket állapítottunk meg. A keretünkből ez idáig 1 525 000 Ft-ot használtunk fel. A fennmaradó pénz az év hát­ralévő hónapjaiban minden bizonnyal elegendő lesz. Voltak olyan kérelmezők is, akiket el kellett utasítanunk, mert nem feleltek meg az önkormányzati rendeletünkben írt feltételeknek. (Például már korábban rendelkeztek lakás­sal, csak eladták, vagy túl­haladták a 35. életévüket, il­letve olyan jelentős résztulaj­donnal rendelkeztek valamely házban vagy lakásban, hogy saját maguk is meg tudták volna oldani lakáshelyzetüket.) ügyfeleink közül sokan hiá­nyolják a korábbi években megszokott hitelformát, mely­nek keretében 13 évi lejárat­ra nyújtottunk kamatmentes kölcsönt. Sajnos ez q lehető­ségünk megszűnt. Ily módon segíteni nem tudunk. A Rittinger ügyet ismerem, ők bérlők egy magántulaj­donban lévő házban. A tulaj­donos szeretné eladni, de a vevő csak üresen hajlandó megvásárolni. Rittingeréknek tehát felmondtak, akik ezt nem hajlandók tudomásul ven­ni. Az ügy már a Bíróság előtt van, ahol a tények, körülmé­nyek teljes ismeretében hoz­nak majd ítéletet. Az önkor­mányzat a család elhelyezé­sét nem tudia megoldani, annál is inkább, mert az el­múlt években szabályszerű építési engedély birtokában la­kásbővítésre 60 000 Ft kamat­mentes hitelt állapítottunk meg a részükre. Ez a bővítendő la­kás egyébként Siklóson, a Kassai u. 25. szám alatt van, és Rittingerné élettársának nagyszülője a tulajdonosa. Lejegyezte: B. N. Szeptember első hetétől Harkány­ban is kialakították a déli szom­szédunkból menekült családok gyer­mekei számára az óvodát és az is­kolát, a helyi önkormányzat, für­dővállalat, óvoda, iskola és műve­lődési ház összefogásával. Négy héttel később már 80 iskolást, I— IV. osztályos tanulót oktat öt, szin­tén menekült pedagógus. A tan­órák 9-kor kezdődnek és anya­nyelven folynak a szabaddá tett helyiségekben. Speciális a helyze­tük azoknak a magyar anyanyelvű gyermekeknek, akik a helyi általá­nos iskolában tanulhatnak. Az óvodások lényegesen keveseb­ben vannak, létszámuk folyton vál­tozik. A Harkányi Művelődési Ház klubhelyiségében három óvónő fog­lalkozik a kicsikkel. Egyikük tud magyarul, először vele beszélge­tünk, miközben a többiek a videón egy rajzfilmet néznek. — Ma csak 13 gyereket hoztak a foglalkozásra, de valamelyik nap huszonnégyen is összejöttek - mondja. — Nem lehet tudni, miért maradnak el, talán féltik őket a szülők. Reggel kilenctől délig fog­lalkozunk a gyerekekkel, rajzolni, énekelni, játszani, sétálni szoktak. — önök honnan érkeztek? — Baranyából. Éppen a tenger­parton tartózkodtunk a családdal a Vöröskereszt jóvoltából, és kerülő- útón érkeztünk Magyarországra. Főképpen a gyerekeink miatt jöt­tünk át, hogy ők ne hallják a lö­völdözést, ne ismerjék meg a há­Menekült gyermekek között borút. Egyébként én otthon is óvónő voltam már nyolc éve, akár csak az egyik társam. Harmadikunk, a legfiatalabb ,,óvónő” most lett vol­na utolsó éves gimnazista. — Milyen terveik vannak? Nyu­gatra szeretnének menni? Vagy itt maradnak? — Nem — válaszolja, de nem tudja folytatni. Kezébe temeti ar­cát, elsírja magát . . . — Vládka vagyok — mutatkozik be egy hároméves, értelmes arcú kislány, aki Eszéken már elkezdte a kiscsoportot. — Hagytál otthon barátot, Vlád­ka? — Sokat. De nem tudom a ne­vüket. A hatéves Ivan szeme szokatlanul karikás. Szűkszavúan, magyarul vá- laszolgat, hogy van egy testvére, hogy itt az óvodában játszani szok­tak, és, hogy nagyon szeretne ha­zamenni, hisz’ otthon maradtak a nagymamáék is. Többet nem lehet kihúzni belőle. Iva négyesztendős, szép, barna kislány. Mikor megkérdezzük, tud- ja-e, milyen országban van, Eszék egyik külvárosát említi. — Mit szoktál csinálni az óvoda után, ha hazamész? — Az nem a mi házunk - iga­zít ki. » Mire befejezzük a beszélgetést, a rajzfilmnek vége lesz. A csoport levonul a szabadba játszani. Jó- kedvűek. Pedig valószínűleg nem­csak a kis Iva szereti jobban a szoba biztonságát. Az ég azonban egyelőre csöndes. Szabó Anikó Mikor lesz Siklósnak polgármestere?

Next

/
Oldalképek
Tartalom