Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-04 / 242. szám

IO aj Dunántúlt napló 1991. szeptember 4., szerda Napirenden 25 kül­kereskedelmi vállalat privatizációja Nem vég­kiárusítás! Űj szakaszba érkezett 25 külkereskedelmi válla­lat privatizációja. Arról a szakosított vállalatcso­portról van szó, amely az elmúlt évben az import 51, az export 37 százalé­kát bonyolította le. Mint dr. Sándor Zsolttól, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma privatizálási osztályának vezetőjétől megtudtuk: az Állami Vagyonügynökség és a minisztérium szakem­bereiből álló tárcaközi bi­zottság azt a célt tűzte ki, hogy mielőbb készüljenek korrekt vagyonértékelések, amelyek révén a külkeres­kedelem e jelentős terü­letén is megkezdődhet a külföldi tőke bevonása. — Semmiféle végkiáru­sításról nincs természete­sen szó — mondja az osz­tályvezető. — „Csupán" ár­iról, hogy ebben az ága­zatban a vagyonértékelés különösen nagy szakértel­met és körültekintést kö­vetel. Hiszen — külkeres­kedelmi vállalatokról lé­vén szó — itt nem első­sorban gépeket és ingat­lanokat kell számszerűsí­teni, hanem azt a nemzet­közi kapcsolatrendszert és felhalmozott szakmai ta­pasztalatot, amely például döntő szerepet játszott az elmúlt 1—2 év külgazdasá­gi sikereiben. — E vállalatok privatizá­lásának elsődleges célja hazánk exportképességé­nek további erősítése. Roppant fontos eleme a koncepciónak, hogy e 25 cég kellő mennyiségű forgótőkéhez jusson, ami­vel ösztönözni, finanszí­rozni tudja az exportképes termelés fejlesztését. A külgazdasági szakem­berek régi törekvése, hogy a szakosított külkereske­delmi vállalatokat a vál­tozásokra érzékenyen és gyorsan reagáló, a világ­piacon otthonosan mozgó kereskedőházakká alakít­sák át. Néhány gyakorlati példa már igazolta, hogy jó az elgondolás, de szé­lesebb körű realizálását a tőkehiány meggátolta. A kiegyensúlyozott és reális vagyonértékelések elkészítésével minden bi­zonnyal lehetővé válik, hogy 1992-ben a magyar gazdasági életbe végre gyorsuló ütemben vonul­jon be a kereskedelmi tő­ke, s így még'mkább be­kapcsolódhassunk a világ­piac vérkeringésébe. Bíró Gerd Ügyünk iránti elkötelezettség már fél siker Hz énekesből cigőnifuezetö Orsós György énekes, a Ba­ranya Megyei Cigány Ifjúsági Szövetség elnöke, kiváló be­szédkészséggel, vitakultúrával és jó kontaktusteremtő ké­pességgel rendelkező ember. Mondandójának előadása so­rán árad belőle a lelkesedés. Talán nem túlzás a megálla­pítás, hogy pillanatok alatt egy közösség központjává ké­pes válni. Bár szakmája gép­lakatos, mégis a dal és a gitár formálta, majd lett egy kis cigány érdekvédelmi szer­vezet vezetője. A 32 éves fiatalember Va­sason töltötte gyermekkorát. Édesanyja takarítónőként dol­gozott, édesapja rokkant- nyugdíjas, korábban a Me­cseki Szénbányáknál volt vá­jár. Szülei munkaidő-beosztá­sa miatt lényegében nagy­anyja nevelte. — A hófehér batyu, a tisz­ta ruha és a becsület jelle­mezte őt - mondja. — A lel­ket tartotta a családban és tanított arra, hogy ha az életben valamit elkezdek, azt rendesen és tisztességesen csináljam végig. Az általános iskolát Vasa­son kezdte meg, egy olyan osztályban, ahol a tanulók egynegyede cigány volt. Je­lentős részük a közelben fek­vő Búzaberki-dűlőben lévő ci­gánytelepről került ide. Jól beszélt beás cigány nyelven és csak néhány kifejezést is­mert magyarul. Ma nagy sze­retettel szól osztályfőnökéről és tanítójáról, Gál Vilmosné- ról, aki az első osztály siker­telen befejezése után meg­mentette őt a gyógypedagó­giai osztálytól. A t következő tanév végén már szépen beszélt, olvasott és írt magyarul. Később ked­vence a biológia és a föld­rajz lett, gondjai a matema­tikával támadtak. Véleménye szerint a számok világa sok cigány tanulónak okoz prob­lémát, viszont a természet, a növények és az állatok közel állnak hozzájuk. Orsós György hamar be­illeszkedett a közösségbe. Ne­gyedik osztályos korától az általános iskola befejezéséig minden nyáron iskolai tábor­ban vett részt. Hetedikes, ami­kor először kapott kezébe gitárt, s ettől kezdve kedvte­lésből zenélni tanult. A nyolcadik osztály elvég­zése után a pécsi 500-as Ipa­ri Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol géplakatosnak ta­nult. Közben az iskola, Pécsi Géza által vezetett kórusában szólamvezetőként énekelt. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a bánya dolgozója lett, mint föld alat­ti csillés, majd közel hat év elteltével a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalathoz került vasbetonszerelőnek. Az évek során elvégezte a Dolgozók Gimnáziumát és sikeres érett­ségi vizsgát tett. A dal pedig meghatározta életét. Egy hangszerkészítőnél hallotta meg gitározni Csiz­madia Sándor énekes. Azon­nal meghívta az Ifjúsági Ház dalosklubjába. Ettől kezdve Csizmadia tanította, majd fel­lépései során maga mellé vette. Baranyában szinte min­denhol felléptek, sokat járták az országot is, sőt többször zenéltek Európa különböző helyein. Elsősorban a latin nyelvterületről származó, külö­nösen a spanyol és portugál dalok álltak közel hozzájuk. Orsós György ma ritkán lép fel. „Kiöregedtem már" - mondja mosolyogva. Szalon- zenekarokban és lakodalmak­ban pedig nem akar játszani.- Váltanom kellett. Újra meg kellett találnom önmaga­mat. Úgy érzem, sok tapasz­talatot szereztem a közösségi munkában, amit jól tudnék hasznosítani. Cigány vagyok, fiatalosan élek, szeretem a felnövekvő generációt. Ezért is léptem a baranyai Függet­len Cigány Szövetségbe, ami­kor megalapította a Baranya Megyei Független Cigány If­júsági Szövetséget, amelynek most elnöke vagyok. Az ifjúságra irányuló kö­zösségi munkának nagy fon­tossága van. Nemcsak azért, mert a generációk egymástól veszik át a stafétabotot, nem­csak azért, mert amilyenné neveljük a ma ifjúságát, olyan lesz a jövő felnőtt generáció­ja is. Hanem azért is, mert Baranya megyében a cigány­ság fele 20 év alatti korosz­tály. Az iskolai munka nagy­részüknél csak a tanköteles kor tudja lefedni. Régi prob­léma, hogy a 14-18 éves kor­osztály kikerülve az iskola­padból munka nélkül „kalló­dik". A feladat tehát kettős. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani minden szempontból a középiskolába kerülő cigány tanulók tanulmányi és iskolán kívüli tevékenységére. Ugyan­akkor segíteni kell az általá­nos iskolát befejezők elhelyez­kedését, beilleszkedését. Ezen a területen jó ötletekkel, kez­deményezésekkel, munkával a cigány érdekvédelmi szerveze­tek is sokat tehetnek. Orsós György szerint ehhez jobban együtt kell működniük egymással és a hivatalokkal. Nagy reményeket fűz a ki­sebbségi önkormányzatok megalakításához, működésé­hez és vallja, hogy az ügy iránti elkötelezettség már fél siker. Dr. ifj. Erdődi Gyula Állati Jelzők Tollsepril Már a barlanglakok kőbe karcolt képei között gyakran találjuk az állatvilág egy-egy képviselőjét. A középkor ké­pein is felfedezhetők mai ked­venceink: a kutyák és a macs­kák. Ismerek olyan asszonyt, aki nyugdíjának jórészét ál­dozza a macskák etetésére. A kutyahűségről számos kutya­történet szól. Ennek ellenére már többször is megdöbbenve hallottam a tévériporter közle­ményét: elhagyott kutyákat osztanak ki a város különböző helyein azok számára, akikben él az állatszeretet, és gondos­kodni tudnak az ebek ellátásá­ról. Talán ez a más országokban is elterjedt kutyaszeretet az oka annak, hogy nyelvünkben sokféle változatban találkozunk a kutya vagy eb szóval. A kutya szó eredetére több­féle felfogás alakult ki. Ősi török, iráni vagy szláv eredez- tetése téves. Valószínűleg hangutánzó eredetű állathivo- gató szónak főnevesülése foly­tán keletkezett. A kölyökkutyát ma is sokfelé cucci - cucci- nak vagy kuci —, kucinak hív­ják. Régente sokféle jelentés­ben használták: kerékkötő sa­ru, a parasztok lábikrájára te­kert lábszárvédő, összehajtoga­tott bankjegy a kártyajáték­ban, csille, suttyó legény, csiz­mahúzó, cudar, alávaló stb. A' kutyával egyjelentésű eb szavunk ősi örökség az -ugor korból. Régi okleveleinkben is gyakran szerepel: kutya, hit­vány ember értelemben. Bár a kutya és az eb azonos fogal­maik, mégsem mindig helyette­síthetők egymással. Kánikula idején nem mondhatjuk: „Tyü! De ebmeleg van!" — inkább kutyamelegről beszélünk. Ezzel szemben ebzárlatról, ölebről, ebcsontokról, ebadóról írnak az újságok. Mindkét szavunkkal találko­zunk a XVI. századi csúfolók- ban, gúnyversekben. Petőfi Pákh Albertet veszett ebnek nevezi, A természet vadvirágá­ban pedig ekként támadja kri­tikusait: „Mit haraptok enge- met, hitvány ebek!" Arany Tol­dijában Györyg így beszél Miklósról: „Ogy, anyám! Ke­csegtesd öl beli ebedet!” Háziállataink közül közel áll hozzánk a tehén is. Nemcsak Indiában tisztelik, Franciaor­szágban is az előkelő modorú, szép nőkre mondják: „tehén módra szép (vachment belle)”. Homérosznak az ökör szeme Közjogi tűnődések Hatáskörmegosztás A hatáskör, a döntési jogkör maga a hatalom. A demokrati­kus közhatalomra a döntési jogkörök egyensúlyos elkülöní­tése a jellemző. Egyetlen köz­hatalmat gyakorló szerv sem lehet túlsúlyos az államszerve­zetben, nem monopolizálhatja ezáltal a hatalmat. Nagy igaz­ságot mondott ki két évszáza­da az ember és a polgár jo­gainak 1789-es francia dekla­rációja: „Az olyan társadalom­nak, amelyben a jogokat nem biztosították intézményesen és amelyben a hatalmi ágakat nem választották szét, nincs al­kotmánya.” A hatáskörelosztás különö­sen három dimenzióban rend­kívül fontos, s érdemel na­gyobb figyelmet átmeneti al­kotmányjogunkban. Az első, amely sokat elárul az adott or­szág alkotmányáról, kormány- formájáról a kormányzati rend­szer szereplői (a parlament, az államfő, a kormány) közötti hatáskörelosztás. A második a „jogvédő háló" intézményeinek (alkotmánybíróság, igazság­szolgáltatási szervek, szám­vevőszék) hatásköri illeszkedé­se. Végül a harmadik viszony­lat az önkormányzati rendszer, az úgynevezett negyedik hatal­mi ág, valamint a kormány és a centrális szervek közötti ha­táskörelosztás. A mai magyar közjogban mindhárom viszony­latban átmeneti helyzet van, állandósultak a közjogi-hatás­köri viták. Mi mondható el a hatáskö­röket nagyvonalúan megállapí­tó önkormányzati törvény elfo­gadásának első évfordulóján az önkormányzatok és a kor­mány közötti hatáskörmegosz­tásról? Az önkormányzati tör­vény a negyedik hatalmi ágat biztosító elvekből indult ki, amikor rögzítette: a helyi köz- üqyekre, vagy másképpen fo­galmazva a lakosságot közvet­lenül érintő ügyekre nézve tel­jes körű, „totális" az önkor­mányzat hatásköre. Törvény ki­vételesen utalhat helyi köz­ügyét más szervezet feladat- és hatáskörébe. Úgy tűnik, a később alkotott önkormányzati jogforrások ­mindenekelőtt a helyi önkor­mányzatok és szerveik, a köz- társasági megbízottak, vala­mint egyes centrális aláren­deltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény — elég tágan ér­telmezik az önkormányzati tör­vény keretjellegű rendelkezé­seit. A hatásköri törvény széles körű felhatalmazást ad a kor­mánynak a hatáskörtelepítésre, igaz, ez nem az önkormányza­ti, hanem az államigazgatási hatáskörökre, hatósági jogkö­rökre vonatkozik. Számos ügy­ben, hatáskörben azonban meglehetősen nehéz a válasz­tás: azok vajon melyik típusba sorolhatók? A kormány kezé­ben lévő hatáskörtelepités, a hatásköri centralizáció a köz- társasági megbízottak (megyei hivatalaik), illetve a centrális alárendeltségű szervek irányá­ban is szélesre nyitott. Merre irányul majd fő tendenciáit te­kintve a hatáskörelosztás? A hatásköri törvény másik szembeötlő jellemzője, hogy éppen a kötelező önkormány­zati feladatkörökkel átfedett, fontos önkormányzati hatáskö­rökben, például a művelődési és közoktatási, a népióléti iqazgatás területén „élteti" az ágazati irányítás erősebb kon­cepcióját. E felfogás az ügyek magasabb szintű, vaqy centrá­lis szervék útján történő inté­zéséhez vezethet el. Az állam- hatalmi célokkal füqqőséai vi­szonyba hozott tömegkultúrát, a szellemi élet monooolizálá- sát a hatalommegosztásról el­mélkedő Bibó István a hata­lomkoncentráció eavik „legvé­szesebb formájának" tartotta. Sok múlik a hatásköri tör­vényt a következő hat hónap­ban végrehajtó kormányrende­letek, tórcarendeletek szemlé­letén. A hatáskörtelepítések véqén remélhetöleq nem a ki­vétel lesz a főszabály, s ezál­tal nem éled újra az az elkép­zelés, miszerint az önkormány­zatok az eqyséqes államhata­lom (véarehajtó hatalom) ré­szei, helyi végrehajtói. Kukorelli István Tovább terjeszkedik a Henkel Tovább terjeszkedik a né­met Henkel cég Magyar- országon. A düsseldorfi szék­helyű konszern eddigi vállal­kozásai sikert hoztak, a ma­gyar fogyasztók megszerették és megszokták a márkát - mondotta az MTI munkatár­annyira tetszett, hogy Pallas Athéné istennőnek állandó jel­zőjévé tette az „ökörszeműt” az Odüsszeiában. Nálunk per­sze az ökörnek, akárcsak a te­hénnek, rosszalló értelme is van: „Micsoda tehén lett eb­ből a szép leányból!" Indiában nemcsak a tehenet tisztelik, hanem az elefántot is. Indiából jött A. P. barátom szerint, ha valamelyik hölgy nagyon előkelőén, méltóságtel­jesen lépdel, azt mondják rá: úgy megy, mint egy elefánt. Érdekes megemlítenünk, hogy szókincsünk is ismeri a meg­személyesített elefánt fogalmát. Elefántnak nevezzük azt az embert, aki rendszerint szerel­mes pór társaságában a fölös­leges harmadik, aki csak az illendőség, a látszat kedvéért van együtt a szerelmesekkel. Sajnos, nem mindig sikerül le­rázni. Tóth István dr. I sónak Georg Höbenstreit, a Henkel Hungária Kft. ügyve­zető igazgatója. A Henke' Hungária, a német cég leg­utóbbi magyarországi vállal­kozása 100 százalékos osztrák leányvállalatként az idén kezdte meg tevékenységét Bu­dapesten. Az új cég speciális fel­használói réteget célzott meg: a nagy tisztítószer-felhasz­nálókat, kórházakat, állat­egészségügyi intézményeket, ruhatisztító vállalatokat lát el különféle árukkal. Az új Hen­kel ezenkívül szolgáltatásokat is nyújt partnereinék, így pél­dául a hazánkban tevékeny­kedő többi Henkel cég - a Henkel Taurus és a Henkel Metakémia — külkereskedelmi tevékenységét is ellátja. Az ügyvezető igazgató kö­zölte: az eltelt fél év piaci tapasztalatai kedvezőek, a je­lek szerint a Henkel-termékek egyre ismertebbek Magyar- országon. Legfrissebb piaci felmérésük szeiint a bútor­ápolási cikkek forgalmát 19, az üvegtisztítókét 17, az egyéb tisztítószerekét 25 szá­zalékkal növelhetik. Rövide­sen megkezdik az öblítők, vízlágyítók, cipőkrémek árusí­tását is, mégpedig új forma- tervezésű, jobb vegyi össze­tételű változatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom