Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-28 / 266. szám

G aj Dunántúlt napló 1991. szeptember 28., szombat Kibővített feladatkör Lesz szobra Mátyás királynak! Dr. Morava Endre Fotó: Proksza László ÁzÁNTISZ Dr. Morava Endre, Baranya megye tiszti főorvosa Szeptember elsejével kapta kézhez kinevezését és szeptem­ber 6-án iktatták be hivatalá­ba dr. Morava Endrét, Baranya megye tiszti főorvosát. Az idő­sebb korosztály emlékezik rá, hogy a háború előtt Magyar- országon már működött tiszti- orvosi hálózat. Dr. Morava Endrét kértem, ismertesse, ennek a most szer­vezés alatt álló szolgálatnak a felépítését, szerepét. — A háború előtti tisztiorvosi hálózatnak működését, szerve­zettségét tekintve nemzetközi tekintélye volt. A mostani tisz­tiorvosi hálózat kialakításánál felhasználták a réginek az alapelveit, ám mégis egészen más, annál sokkal bővebb fel­adatkört kell ellátnia. A par­lament által elfogadott törvény alapján a tisztiorvosi hálózat feladatai közé tartozik a köz- egészségügy, járványügy, az egészségvédelem és az egész­ségügyi ellátás felügyelete. A közegészségügyi, járvány­ügyi feladatkör csaknem meg­egyezik a volt KÖJÁL felada­taival. A másik, az egészség- védelem tulajdonképpen eddig is szerepelt a KÖJÁL-feladatok között, de a valóságban anya­gi eszközök híján nem sokat tehetett. Most előírt feladat, hogy irányítsa a népbetegsé­gek megelőzésére irányuló munkát, összefogja az eddig egymástól függetlenül párhuza­mosan futó, különböző egész­ségvédelmi programokat. A gyógyító ellátás felügyele­te eddig a megyei egészség- ügyi osztályok hatáskörébe tar­tozott. Most megváltozott a felügyelet jellege. A tisztiorvo­si szolgálat felügyeli a jogsza­bályok érvényesülését az egész­ségügyben, az egyre szaporo­dó egészségügyi vagy az egész­ségügyhöz valami módon kap­csolódó vállalkozásokat véle­ményezi, engedélyezi, sőt ellen­őrizni köteles az alapellátás átszervezésének mikéntjét is, mégpedig abból a szempont­ból, hogy egyetlen állampolgár se maradjon ki az orvosi el­látásból. — A KÖJÁL-nak hoi a helye ebben a rendszerben? — Az új nevünk ÁNTISZ, vagyis Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat, amelynek mi a Baranya megyei intézete vagyunk. A KÖJÁL ebbe bele­olvadt, az ÁNTISZ lett a jog­utódja, kibővített feladatokkal. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a legdön­tőbb változást az jelenti, hogy az ÁNTISZ kizárólag az Orszá­gos Tisztifőorvosi Hivatalhoz tartozik, senki más nem adhat számunkra utasítást. Ezt azért emelem ki, mert a régi felépí­tésben visszásságra adott okot az a tény, hogy a KÖJÁL a megyei tanácshoz tartozott, a működéséhez a pénzt onnan kapja, ugyanakkor a KÖJÁL- nak kellett a tanácsi intézmé­nyeket is felügyelni, s alka­lomadtán bírságolni.- A megyei tiszti főorvosi hi­vatalnak milyen a szervezeti felépítése? — Azzal, hogy kinevezték a megyei tiszti főorvost és tiszti főgyógyszerészt, még korántsem állt fel a hivatal. Ezután kerül sor a helyettesek, a városi tisz­ti főorvosok, a megyei vezető védőnő és megyei vezető fő­ápolónő kinevezésére. A me­gyei intézet belső átszervezé­sét is még végre kell hajtani Tehát még legalább 1—2 hóna­pot várni kell a teljes felállás­ra. Az új feladatokat, a tekin­télyes mennyiségű munkát fo­lyamatosan addig is végezni kell. A megnövekedett feladat­tal a felelősségünk is nőtt. Ezentúl, ha kell, döntésünket bíróság előtt is meg kell véde­nünk. Én bízom benne, hogy a tisztiorvosi hálózat hatékonyan fogja szolgálni a szó valódi ér­telmében vett népegészség­ügyet. S. Zs.- Kossuth-címertől Kossuth-címerig? A régészet és az erős fickók- Már csak három földszintes ház Jó ideje figyelem már, de úgy tűnik, senlldoek nem jut eszébe tenni az anakronizmus ellen. A MÁV Igazgatóság előtti vasutas centenáriumi emlékműre gondolok. 1946- ban országraszálóan ünnepel­te a romokban volt vasút új­jáépítésének a lázában éle Magyarország a honi vasút születésének a 100. évforduló­ját. Kérem az évszámra fi­gyelni: 1946. S az emlékmű címere? „Természetesen” <t Kádár-címer. Holott 1946 nya­rán, az ünnepségeik idején, a fiatal Magyar Köztársaság hi­vatalos címere a Kossuth-cí­mer volt. Gondolom, ezzel a címerrel ékesítették anno az új emlékművet. S bár nem láttam, de feltétélezem (ké- rem, igazítsanak ki, ha té­vednék), hogy 1949 után a Rákosi-címerrel váltották fel a Kossuth-címert, 1957 után pe­dig a Kádár-címerrel a Ráko­si-címert. Ideje lenne újra vál­tani. Nem, most nem a jelenleg érvényben lévő koro­nás címert ajánlom, mert ez ugyanaz lenne, mint az előző két címerváltás. Az emlékmű­állítás idején hivataliban volt Kossuth-címert ajánlom. Úgy vélem, ez lenne a tisztessé­ges. És csőik így lenne tisz­tességes! No és ezzel együtt még mást is lehetne csinálni. Jelesül a pár méterrel arrébb lévő első világiháborús vas­utas emlékművet a második világháború vasutas áldoza­tainak az emlékművévé is tenni. * A közelmúltban szó volt e rovatban — egy olvasói tele­fon bejelentés nyomán — a Szent István téri Régészet c. szoborról, Vigh Tamás alkotá­sáról. Az történt ugyanis, hogy ismeretlen erős fiókák azzal próbálgatták kivagyiságukat, hogy kimozdították a helyéről az emlékmű bronzfiguráját. Akkor — épp a pápalátoga­tásra készültünk — 'helyére tet­ték a szobrot. Most ismét nincs a helyén. Sőt, a talap­zat egyik félköri vés elemét is félrelökték ama erős fiókák, s kibillen tették a helyéről a bronzfigurát is. Ha most ismét a helyére tesznek mindent az illetékesek, az — úgy látszik - sémim it nem old meg. Kon­zultálni kellene tehát a mű­vésszel, hogyan lehetne a szöbor minden elemét úgy rögzíteni, hogy a jövőben ku­darcot valljon minden kivagyi­ság i próba. Egyébként el nem tudom képzelni, hogyan lehel a város szívében egy ilyen nem csekély erőfeszítéssel já­ró rombolást észrevétlenül el­végezni. Lassan „elfogynak" a földszintes házak a pécsi Jókai utcából Fotó: Proksza László Vigh Tamás pécsi. Szent István téri szobrának talapzatát vala­kik elmozdították Fotó: Proksza László A közelmúltban azon mor­golódtam (olvasói biztatásra), hogy megájult szép színhá­zunkat nem igazán díszítik a homlokzatra aggatott pajzs­forma reklámtáblák (melyekről akkor nem tettem szóvá, hogy még a srínház nevét is elfer­dítette a táblák festője, imigyen: Nemzeti Pécsi Szín­ház). Morgaíódásomat nem követte osztatlan elismerés. Megértem, hiszen már a régi rómaiák is mondták, hogy „de gustibus non est dispután- tűm", vagyis hogy az ízlések­ről ne vitatkozzunk. így igazi De azért hadd kérdezzem mec az ellenvélekedőktől: mit szól­nának, ha az Operán vagy a Vígszínházon pillantanának meg hasonló hirdetményeket? Néhány éve nagy vihart ka­vart Pécsett a Mátyás király szoborterv a választott, ám o közvélemény által el nem fo­gadott program miatt. Akkor lekerült a napirendről a szo­borállítás gondolata. Most mégis azt adhatom hírül, hogy lesz szobra Pécsett az igaz­ságos királynak. A Mátyás ki­rály és a Zrínyi utcáikat ösz- székötő székházét építtet Bachman Zoltán Ybl-díjas épí­tész terve szerint a Magyar Hitelbank Rt., amely ezúttal mecénás! szerepre is vállal­kozott. Megbízást adott Rét­falvi Sándor Munkáosy-díjOs szobrászművésznek egy Má­tyás király-szobor elkészítésé­re. Annak idején a Pécsről elszármazott művész is részt vett egy szép szoborcsoporttal a pályázaton. Most egy más kompozícióval jelentkezik: a bronzszobor ülőfigura lesz, s az épület Mátyás király utcai főhomlokzatára kerül, ünne­pélyes avatására a közeli he­tekben kerül sor. És itt is vagyunk a Jókai, a Teréz, a Citrom utcánál. Mindháromnak a radikális át­alakulását szemlélhetjük. A Jókai utcában pl. már csók három földszintes ház von, s aggodalommal tölthet el ezek jövője: nagyon kilógnak már a sorból, bizonyosra vehető, hogy hamarosan ezek is el­tűnnék, emeletes házaknak adván át a helyüket. így „végre” egynemű lehet a Jó­kai utca. A Citrom utcában immár hánapök óta áll a szállodaépítés. Emlékezhetünk: az önkormányzat engedély nélküli túlépítkezés miatt visz- szabontásról határozott. Mos1 talán a nagy kivárás _folyík? Az építtetők részéről azért, hogy hátha meggondolja ma­gát az önkormányzat, ez utóbbi részéről pedig azért, hátha mégis elfogadják a határozatát. Az évszázadókig földszintes, megejtően kanyar­gós Teréz utcában is megje­lentek az új emeletes házák. És most már ért az utcát is félthetjük, hiszen hó már 02 utca eleje és a vége is eme­letes, miért ne lehetne az a közepe is. „Közönséges" egy­emeletes ház helyén — a Jó­kai téren — olyan átépítés készülődik, ami két tetőtéri emeletet szül. A Líceum utca legcsúfabb emeletes házához ágaskodik egy ugyancsak volt földszintes ház helyén épülő emeletes, tetőteres . . . Igen, régi belvárosunk a szemünk láttára tűnik el vagy alakul át. De ha így van, át keile/ie értékelni azt a régi elhatáro­zást, amivel védett műemléki területté nyilvánították az ősi Pécset. Tudom: nem lehet műemléki Skanzenként fenn­tartani egy ekkora területet, de hogy az átépítés egyúttal a karakter likvidál ásóval jár­jon, az már aligha fogadha­tó el. Hársfai István Hordozható lézerkészülék a szemészeti klinikán A különbség szinte meg­hökkentő annak, aki először látja. A POTE Pécsi Szem­klinikáján 1987 óta használ­ják az Argon-lézert a diabéte- szesek szembetegségeinek ke­zelésére. Maga a fénykibocsá­tó forrás és műszer a méretei miatt helyhez kötött, hiszen íróasztal-nagyságú maga az alapkészülék. Épp ezért meg­hökkentő, hogy mellette egy angol célg által gyártott lé­zerkészülék, amellyel hasonló kezelést lehet végezni, csupán akkora, hogy egy kisebb bő­röndbe belefér. Ezt a félveze­tő dióda lézert, amely infra­vörös tartományba tartozó fényhullámokat bocsát ki, egyelőre csak kipróbálásra hagyták itt egy-két hónapig a pécsi klinikán. Talán a szomszéd megyék is segíthetnek Az előzmény: a pécsi klini­ka professzorának, dr. Kovács Bálintnak jó kapcsolata ala­kult ki a londoni Szent Ta­más kórház szemészprofesszo­rával. Itt alkalmazták először ezt a fajta lézert, amit közö­sen fejlesztettek ki a gyártó­val. A cél az volt, hogy a dialbéteszes betegek szem- betegségeinek kezelésére olyan lézerkészüléket fejlesz- szenek ki, amely kisméretű, könnyen hordozható, hogy így azok a területek se maradja­nak ellátatlanök, ahol nincs a közelben lézerrel felszerelt szemészeti szakrendelés. Nos, a készüléket az angol pro­fesszor elhozta Pécsre bemu­tatni az augusztus végén itt megrendezett szemészikongresz- szusra, és beszámolt az eddi­gi kezelési eredményekről is. felajánlotta, hogy kipróbálás­ra 1—2 hónapra itt hagyja a pécsi klinikán. A pécsi szemklinika ellátási területe Baranya megyén kí­vül Tolna és Somogy megye, tehát körülbelül egymillió lakos. A három megyében csaknem 40 ezer a diabéte­sze« betegek száma. A kor­szerűbb belgyógyászati keze­léseknek, gyógyszereknek kö­szönhetően egyre többen él­nek meg magas kort. A be­tegségnek viszont, sajnos, az idő haladtával elöbb-utóbb biztos velejárója a szem kü­lönböző elváltozásai, végső stádiumban a vakság, amit ma már a lézerrel eredménye sen lehet kezelni. A kezelés viszont csak akkor hatásos, ha rendszeresen, meghatáro­zott időben történik. Lézer vi­szont csak itt, a szemklinikán található. Ismeretes, hogy e régiónak az utazási feltételei nem a legideálisabbak, arról nem is beszélve, hogy az ilyen kezelésre szorulok jelen­tős része idős, nehezen moz­gó ember. Ez a hordozható készülék megoldaná a prob­lémát. A klinika orvosai vállal­nák, hogy Baranya megye más városaiban, illetve a szomszédos megyékben, ahol van szemé­szeti szakrendelés, ellátnák ezeket a betegeket ezzel a hordozható lézerkészülékkel. A baj csak az, hogy nincs pén­zük megvásárolni. Az ára ugyanis körülbelül 2,5—3 mil­lió forint, és ennyi pénze nincs most az egyetemnek. E sorok írójában felvetődik egy gondolat. Mi lenne, ha a három megye összefogna azért, hogy ennek a régiónak a betegei se nélkülözzék ezt a látásuk megtartását bizto­sító kezelést. Talán lennénék baranyai, tolnai, somogyi vál­lalatok is, amelyek szívesen ajánlanának fel erre a célra bizonyos összeget. Sarok Zsuzsa i

Next

/
Oldalképek
Tartalom