Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-25 / 263. szám
a aj Dunántúli napló 1991. szeptember 25., szerda Hullám were Tankönyvkavalkád Ami van, de nincs Munkaeszköz nélkül eredményesen? Hogy könyvtár lehessen a könyvtár Szellemi támogatónk „Hogy mi az, ami egyre drágább, de legalább nincs? A tankönyv. S hogy melyik munkahely az, ahol munkaeszköz nélkül eredményes munkát kell végezni? Nem a Tankönyvkiadó! Az iskola." így kezdődik az a levél, melynek írója azt panaszolja fel, hogy bár már hetek teltek el az új tanév kezdete óta, az ígéretek ellenére sincs meg számos tankönyv. A komlói levélíró tapasztalatai szerint akkor még hat könyve—munkafüzeté hiányzott az elsősöknek, nem is szólva a minisztérium által engedélyezett módszerhez szükséges, meghirdetett, de végül mégsem finanszírozott speciális munkalápról. A nyomozói feladat -, már tudniillik arról, végtére hol is vannak a hiányzó tankönyvek —, ezek után magától adódott, de nem gondoltam, hogy az ügy olyan szövevényes lesz, mint amilyenné később vált. . . Az iskolában- Az egyik dolog az, hogy a helyzetről a tankönyvellátó boltok nem tehetnek -, kezdi a beszélgetést a pécsi, Mátyás király úti iskola igazgatóhelyettese, Halmi István, aki szakértő a kérdésben, tekintve, hogy az ő feladata idén is a tankönyvek beszerzése, a velük kapcsolatos munka. — A Tankönyvkiadó és a nyomda az oka a késésnek, bár senki nem tudja, hogy melyik-melyik pontosan, úgy hallom én is, hogy egymásra hárítják a felelősséget. Beszélgetésünkkor nyolc tankönyv, munkafüzet hiányzott, elsőtől nyolcadikig. Október közepére ígérték a nyolcadikos történelem és állampolgári ismeretek könyvet. A hiányzó tankönyveket ki-ki a maga módján próbálja pótolni, van, ahol fénymásolnak (hatalmas összegekért, amit vagy az iskola, vagy a szülő fizet meg), Halmi Istvánék egyes esetekben megpróbálnak régebbi, a mostanitól csak alig eltérő könyvet beszerezni, s addig használni, amíg az új, javított, átdolgozott kiadású megérkezik. A boltban A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat pécsi, Kossuth Lajos utcai boltjában bolondokháza van. Sulyok Andrásáé, az ürlet vezetője könyvhalmokon egyensúlyoz, amig beszél velem. Valóban nincs sok lehetőségük, a könyveket a központból, Budapestről kapják, a késést, a hiányt a kiadó a nyomdára, a nyomda a kiadóra hárítja. A határidők feledésbe merülnek, sok könyv hiányzik, az. emlegetett speciális munkafüzetek közül ugyan itt van a Tolnai-módszerben használatosnak a második része, amivel azonban mit sem lehet kezdeni az első nélkül. Az új elsős matematika könyvből a hírek szerint a vidék nem is kapott. Mit lehet tenni? Hát reménykedni, mert szeptember 30-a a határidő. Igaz, már szeptember 15-e is az volt. Most arról már ne is ejtsünk szót, hogy miért nem állhatott be az az eszményi állapot, melyben minden iskolás az első napon hazavihette az összes könyvét, mint még mondjuk az én boldogult iskoláskoromban. A kiadó A kiadónál az előadó nem adhat felvilágosítást. Erre csak az igazgató jogosult. Az igazgató külföldön tartózkodik. Rendben van. Az igazgató-helyettessel beszélek. Dürr Béla megdöbbentő hírrel szolgál : — Minden tankönyvet kiadtunk - mondja -, a terjesztők viszik az iskolákba. A nyolcadikos, teljesen új történelemkönyv már augusztus 25-én megvolt. Nincs hiány, elkészültek a könyvek. — Ne tartson akadékoskodó- nak, de akkor mégis hogyan lehet, hogy az iskolák panaszkodnak? — Hiányt okozhat, hogy vagy ötezer iskola van az országban, és csak kétszáz olyan bolt, amelyik a tankönyvellátásban vesz részt. Nem vagyok közgazdász, csak egy egyszerű vásárló. A nehezen születő privatizáció viszont engem is érdekel, de még ha nem érdekelne is, érintene mindennapjaimban. Várom a privatizációt, mert talán elérjük egyszer, hogy a nyugati kereskedő, kereskedelmi, vendéglátóipari szokások nálunk is meghonosodnak, kialakul a piacgazdálkodás és a vevőt a pénze lefizetése mellett megilletik a jogai is. Ugyanakkor bizonyos privatizációs hírek aggasztanak, mert nem látom biztosítva, hogy bevált és szükséges üzlettípusok megmaradnak. Mindez azért jutott az eszembe, mert olvastam a hirdetést az AKV üzletei egy részének élőprivatizációjáról. Pécsen a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat képviselteti magát több bolttal, s ezért budapesti központjukban lene y István igazgatót kértem meg arra, mondja el, ők hogyan készülnék a p ríva tizáci óra. Én ugyanis, lehet, hogy tévesen, de azt gondolom, nem mindegyik könyvesbolt marad majd meg a privatizáció után annak, ami volt, hiszen a könyvkereskedelemnél számos más jövedelmezőbb profil is ismert, illetve nem mindegy, hogy egy könyvesboltban milyen arányban találhatók meg az igazi értéket felvonultató szépirodalmi és szakkönyvek, az erősrak, szex és igénytelen akoiákönyvek mellett.- A hatályos rendelkezések értelmében minden boltunkat előprivatizációra kellene bocsátanunk - tájékoztat Jeney István. — Viszont a boltok, és mi is, úgy gondoljuk, legalább ne az összes üzletünket érintse a nyílt lioittárgyalás. Készítettünk egy tervezetet, amelyet benyújtottunk a Vagyonügynökségnek. Azt szeretnénk, ha a boltjaink közül harminckilenc kft.-vé alakulhatna, s majd kifizetnék a rájuk eső hányadot. A Művelt Gondolja meg, micsoda meny- nyiség ez, hiszen az országban minden harmadik könyv tankönyv, évente harmincmillió könyvet kell kinyomtatnunk annál a húsz nagy és több kisebb nyomdánál, melyekkel szerződésben állunk. Félreértésre ad lehetőséget, hogy például többfajta ábécés könyv is van, és ha valamelyik tanító most akar változtatni a tavaszi megrendelésen, akkor később jut hozzá az új könyvhöz. — Ha már itt tartunk, mi a helyzet azzal a matematikakönyvvel, melyet állítólag csak budapesti iskolák kapnak?- Azt tudom erről, hogy a megrendelhetők között volt. Ha elmulasztották kérni, most nehéz pótolni. Az egész témakörhöz hozzátéve: türelmet szeretnék kérni. A terjesztő Száll a labda. Akit elér, és akit én is elérek, Visnyovszki- né, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tankönyvosztáNép maracfeka viszont valamilyen társasági formában nagykereskedelmi egységként tartana fenn megyénként egy-egy boltot, illetve a budaörsi raktárházunkat.- A pécsi üzleteikről milyen elképzelések szerepelnek a tervezetben? — A Széchenyi téri Móricz Zsigmond Könyvesbolt nem kerülne nyílt lioittárgya fásra. Az Idegennyelvű és Zeneműbolt kft.-vé vagy részvénytársasággá alakulna. Felmerült az is, hogy a Jókai utca-Szalai András utca sarkán levő boltot valamilyen formában az AKV működtetné, míg a közgazdasági-jogi könyvesboltot a kiadó tartaná fenn az egyetemek közelsége miatt. A többi, így a Magyar írók Könyvesboltja a Kossuth utcában, árverésre kerülne. Mindezeket azonban félve mondom, mert a tervezetünket még nem fogadták él, s a többiről is leginkább csak hallomásból értesültem. lyán. Elkeseredett, mert tudja, hogy a legtöbben őket hibáztatják, mondván, nem teszi a terjesztő a dolgát. így van-e, kérdem.- Háromféle tankönyv hiányzik, az összes többi megjelent, és szállítás alatt van. A baj az, hogy sokszor kevesebb könyvet kapunk, mint ameny- nyire szükség van és amennyire a rendelésünk szólt, most például 126 000 negyedikes olvasókönyv helyett csak 36 834 példány jött, pedig a nyomda már július 30-án, megkezdte a szállítást. Most áll a meglévő könyv is, mert nincs meg a többi, félig üresek a konténerek. Senki nem tudja az igazságot, de igazából mi sem, most éppen a kiadót hívom, hogy megtudjam, hol késnek a könyvek. Utána meg azt várhatom majd, mit mondanak a nyomdák a körtelefon után, de ha ki is derül, hol akadt el a szállítmány, még mindig nem biztos, hogy megérkezik . . . Első beszélgetőtársam nevezte ördögi körnek az egész folyamatot. Lehetne hosszan moralizálni az egészen, de minek. A rendszer túlélte önmagát, nehézkes és lassú. Nem derülhet ki, ki hibás, és ki nem, ki és miért felelős. A tankönyvkiadás átalakulóban van, de az átálláshoz legalább két tanév szükséges. Türelmet kérni tehát indokolt. A szépséghiba csak az, hogy a várakozási díjat ezúttal is a szülők fizetik. Mednyánszkyné Kövesi Gabriella, a pécsi Idegennyelvű és Zeneműbolt vezetője. Miként látja a Művelt Nép tervezetét és helyzetüket?- Mi amellett vagyunk, hogy alakulhassunk kft.-vé. A bolt megvételéhez természetesen hitelt vennénk föl, mert a könyvesboltokban dolgozók nem a magas fizetésükről ismerték. Aki az anyagiakat nézte, már más pályát választott, elsősoriban az maradt meg a boltokban, aki szereti a könyvszakmát. A tervezetet jónak tartom, bízom benne, hogy elfogadják. lEllenkező esetben előfordulhat, hogy egy-egy városrész, település könyvesbolt nélkül marad. Az önkormányzatok előírhatják ugyan, hogy a megvásárolt bolt tartsa meg a profilját néhány évig, de amennyiben az üzlet veszteségesnek bizonyulna, ettől el kell állni. Nem folytatom a gondolatmenetét, de mi örülnénk, ha a szakma továbbvitele biztosítva lenne. Barlahidai A. Hogy az emberiség kultúrtörténetében mit jelent a könyvtár, nem kell magyarázni. Mindaz, ami emberi elmékben évezredek során megszületett, a könyvtárakban gyűlt össze, hogy hozzáférhessenek az érdeklődök, az alexandriai nagy- könyvtártól kezdve az első magyar nyilvános könyvtárig, a pécsi Klimó-könyvtá- rig. A könyvtárak lényege valamiféle alázat, szolgálat- befogadni és kiszolgáltatni mindazokat a javakat, melyek könyvformában megjelennek. A könyvtárak tevékenysége éppen ezért sohase voltszám- szerint, pénzalakban mérhető, hiszen amiért léteznek, csak áttételesen jövedelmezik. Ugyanokkor a másik oldalon maga a könyvtár „falja” a pénzt, hisz egy mai modern könyvtár fenntartásának csak a töredékét teszi ki az effektive könyvvásárlásra fordított pénzösszeg. És pont ez az összeg fogy, soványodik évről évre, mert a „másodlagos" költségek — a katalóguscéduláktól a villanyszámláig — rohamosan nőnek. Mégis: egy könyvtárnak könyvtárnak kell maradnia, mert csak így töltheti be hivatását, azaz folyamatosan fejleszteni kell könyv- állományát és lépést kell tartania az új helyzetek formálta olvasói igényekkel is. De vajon sikerül-e? A pécsi Városi Könyvtárban Újváriné Fűz y Ágnes igazgatótól és Győrti Csabáné munkatárstól érdeklődöm, hogyan tudja a könyvtár megtalálni a helyét a megváltozott anyagi és — talán — szellemi struktúrában ? Első kérdésem mindjárt a legfontosabbat érinti: kik, illetve milyen kritériumok a döntők a könyvállomány gyarapításánál? Rengeteg az új 'kiadó és a laikus számára immár követhetetlen tempóban jelennek meg az újabb és újabb kiadványok . . .- Szerencsére elég jó és folyamatos a tájékoztatás az újdonságokról — mondja Győr- fi Csabáné —, az Űj Könyvek c. kiadványt, a Könyvértékesí- tő Vállalat tájékoztatóját és a kiadók ajánlatait mindig megkapjuk, így tudomásunk van az újdonságokról. Rengeteg minden jelenik meg, és a gyarapítóbizottságnak bizony az utóbbi időiben meny- nyiségben vissza is kellett fognia magát. A beszerzés másik módja lehet, hogy eljárunk antikváriumok által meghirdetett aukciókra, ahol hiányzó köteteinket tudjuk pótolni, illetve beszerezhetünk egy-egy ritkaságot, bár ilyesmire manapság nem nagyon futja. Ezeken az aukdókon a könyvtáraknak elvileg elővásárlási joguk von, de mivel licitálni mindenképp kell, előfordul, hogy lecsúszunk olyan fontos könyvek — mondjuk egy lexikonsorozat egyik vagy másik kötete - pótlásáról, melyek megvoltak valaha, de lábuk keit az időik során . . .- Szóval, bőven van ajánlat — veszi át a szót az igazgatónő —, és éppen ezért, egy olyan könyvtárnak, mint a mienk, két megfontolás között kell egyensúlyoznunk. Nevezetesen, hogy egy bizonyos szintnél nem szabad alább adnunk, még akkor se, ha a közönség e szint alá menne: másfelől a könyvtárnak igenis feladata utána menni az olvasó igényének. Azonban mikor ezt mondom, olyasmire gondolok, hogy pl. a kertvárosi fiókkönyvtárunkba az átlagnál több hobbikertész, barkácsolás és kézimunkakönyvet veszünk, mert a környéken olyan emberek élnek, akik főleg ezt keresik, ezért jönnek be hozzánk. De említhetném, hogy miután a vállalkozások korát éljük, rendkívül megnőtt az igény, hogy a könyvtárban is meglegyen az új jogszabályok gyűjteménye és az itthoni- és külföldi munkalehetőségről szóló kiadványok. — S ha már a vállalkozásról van szó — folytatja Győrfi Csabáné —, szóljunk róla, hogy a könyvtár is vállalkozik. Beindítottuk a „Sikerkönyvtár" akciónkat, itt heti 10 forintért egy hétre megkaphatok a legújabb bestsellerek, útikönyvek, kézikönyvek, 30 forintért pedig a folyóiratok, mint a Burda és más egyéb. Itt a beszerzés a legpróraibb módon történik, lefutunk az utcára és ponyváról megvesszük az épp aktuális dolgokat, mert ha a szokásos módon rendelnénk meg, az belekerülne 5-6 hétbe. A „Sikerkönyvtár" önmagát tartja el, a befolyt pénzből vesszük a további könyveket, ha mégis marad valami, azt átutaljuk a Városi Könyvtárért Alapítványra. A továbbiakban ismét Újvári né igazgatónő beszél, ezúttal már inkább a vágyakról, gondokról: — Persze az Aalapítvány sem végleges megoldás, hisz' azon a szomorú helyzeten túl, hogy már az igazán szép albumokra sincs elég pénzünk, szeretnénk kiépíteni egy számitógépes információs rendszert, ami nagyon drága, fejleszteni kellene a könyvkötőműhelyünket, hogy olyan „apróságot" már ne is mondjak, mint hogy a Vánkonyi Könyvtárban ki kel, lene cserélni a magnókat és fej ha liga tó kát. A gyárvárosi és a Kossuth Lajos utcavégi fiókunkat bezártuk, a könyveket odaajándékoztuk Görcsönynek, Bissének, Marócsának. (Az interjú után beszéltem Marócsa polgármesterével, aki elmondta, hogy a könyvek dobozokban az ő lakásán vannak fölhalmozva a tavasz óta; a 300 kötetes könyvtár csak akikor nyithat majd meg, ha végleges helyet kap a még épülő iskol óban.) Mindenesetre a régi mondást átigazítva elmondhatjuk, „Legere necesse est”, azaz olvasni kell. Nem szabad hagyni, hogy ha már pénztárcánk cserbenhagy bennün. két egy-egy jó könyv megvásárlásakor (azaz nem-megvásárlásakor), a könyvtáriban is elveszítsük szellemi támogatónkat! M. K. Hodnik Ildikó Itt volt o Magyar írók /Könyvesboltja. Felújítás után privotiiálják. Fotó: Proksia L. Privatizációra várva A könyvesboltok jövőjéről
