Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-25 / 263. szám

1991. szeptember 25., szerda uj Dunántúli napló A biztosítóknak nem lehet belőle nyereségük Felelősség­biztosítás Hamarosan igen kelen­dő áru lesz az autóriasz­tó. Nem a rohamosan te­rebélyesedő bűnözés in­dokolja majd a beszerzé­sét, hanem a felelősség­biztosítás új rendszerének egyfk eleme, melyről autós­berkekben még igen ke­vesen tudnak. Az 1993. január elsejé­vel bevezetésre kerülő, de visszomenőleg 1991. július lejétől érvényes bonus- malus rendszer - akik hu­zamosabb ideig nem okoz­nak kárt, díjkedvezményt kapnak (bonus), míg a sorozatosan kárt okozóik pótdíjat kötelesek fizetni (malus) — nem veszi majd figyelembe akár mértékét, csak gyakoriságát. Tehát teljesen mindegy, hogy a baleset következtében egy 2 millió Ft értékű Merce­des fél oldala törik össze vagy egy 20 éves Traban­tot karcolnak meg. így a kis anyagi kárt okozó koccanásoknál a vétkes fokozottan érdekelt az an­golos távozásban — díj- kedvezménye megőrzése végett. Mivel dőreség len­ne az ilyen esetekre egy autós etikai kódex kiala­kulására számítani, ezért marad az említett mód­szer, felkelteni a közeiben tartózkodó gyalogosok ér­deklődését, bízni a kíván­csiságukban. Ugyancsak nem közis­mert használt gépikocsik eladásakor, vásárlásakor a felelősségbiztosítás me­nete. Mindegy, hogy a hónap mely napján Ikerül új tulajdonoshoz az autó, az eladó csak a követke­ző hónaptól mentesül a felelősségbiztosítás-fize­tési kötelezettség alól. Ugyanakkor a vásárló csak akkor kapja meg az autó- kereskedőtől a forgalmi engedélyt, ha úgynevezett fedezetigazolással — 500 Ft-ba kerül, majd később beszámítják a biztosítási díjba — rendelkezik. Ezt előzetesen be kell szerez­ni a kiválasztott biztosító­tól, majd 15 napon belül rendezni kell a kötvény­kötést. A magáneladások legnagyobb veszélye ab­ban áll, hogy amíg a ,hi­vatalos átírás nem törté­nik meg, addig a régi tu­lajdonosé a felelősség. Igen elgondolkodtató az a tény is, hogy a felelőss- ségbiztosítások befizetésé­ből a károk rendezése utón nem keletkezhet anyagi haszna a biztosító társaságoknak. Ha nyere­ség képződik akkor azt, a következő évben díjvissza­térítés formájában vissza­juttatják a befizetőknek. A társaságok pedig a kö­vetkező évben — már a szétosztandó nyereség is­meretében — csökkentik az alapdíjat. fgy érdemes lesz évente válogatni a biztosító társaságok kö­zött, hogy melyikük nyújtja a legkedvezőbb feltétele­ket. S ha már a díjakról van szó. Az 1991-es negyedik negyedévi befieztés határ­ideje október 1. Eddig kell beérkezzen az összeg a választott biztosító tár­saság számlájára. Továb­bi egy hónap türelmi idő vön ezután, de ezalatt o rendőri ellenőrzés már ró­hat ki büntetést a mu­lasztás miatt. Mészáros Endre Haga után Szeptember végén... Legújabbkori magyar nép­szokás a sírás. Mindenki pa­naszkodik - (más helyett is!) — és a másikra mutogat: el­maradt a rendszerváltás! Tan­évkezdéskor az új művelődési kormányzat „leosztályozása", tehetetlenséggel, alkalmat­lansággal való vádolása vc*n napirenden: a második tanév kezdődött a választá­sok óta, és még nincs új köz­oktatási törvény, a tankönyvek­nek alig egyharmada új, a ré­gi nomenklatúrához tartozó al­kalmatlan iskolaigazgatók a helyükön vannak. Én, aki pedagógus családból származom és közel negyed- századot töltöttem a pályán, mint gyakorló pedagógus, ma az MDF országgyűlési képvise­lőjeként az iskola helyzetét a következőképpen látom. Súlyos kérdések Sem az új közoktatási tör­vény, sem a nemzeti alaptan­terv (így az időtálló tanköny­vek!), sem az új vizsgaköve­telmény) rend nem születhet meg addig, amíg a szakma, az érdekvédelmi szervezetek és a pártok nem tudnak a követke­ző kérdésekre konszenzusos vá­laszt adni: — mit tekintsünk alapvető esztétikai-morális értéknek? — mit tekintsünk alapvető és szükséges ismeretanyagnak? — meddig terjedjen a peda­gógus szabadsága, ki és mi­lyen területen, milyen mélysé­gig korlátozhatja azt? — ki legyen a kinevezője o rendszerváltás kulcsfigurájának, az iskolaigazgatónak, amikor más és más a tulajdonos (ma­gánszemély, egyház, önkor­mányzat, állam . . . stb.), de az állam adja a pénzt? — ki, milyen rendszeren és intézményeken keresztül gyako­rolja az autonóm iskola szak­mai felügyeletét? — hogyan ágyazódjon be az iskola igazgatósa a közigaz­gatás általános rendszerébe? (A szabad, autonóm, demok­ratikus és sokszínű iskolával mindenki egyetért. A 6+6 vagy a 4+8, a tandíj és ösztöndíj, a finanszírozás . . . kérdése se kérdés, mert nem itt van a lé­nyeg. A lényeg a fenti kérdé­sekben van!) Nincs közmegegyezés Ha összevetjük a válaszokat, amiket a különböző pártok és érdekvédelmi szervezetek ad­nak ezekre a kérdésekre, lát­ható, hogy még nincs közmeg­egyezés. Sőt! Iszonyú iszapbir­kózás folyik például az első kérdés körül: az 1991. évi költ­ségvetés vitájában Csengey Dénes (MDF) az értékes iroda­lom támogatására pénzt kért. Magyar Bálint (SZDSZ) fölpat­tant: és ki mondja meg, hogy mi az értékes? Ti? Azután nem régen egy „szakértő" újságíró a következőt írta: „Jönnek az új politikai elitnek tetsző ak­tuális igazságok! A kommunis­ta veteránok helyett az ötven­hatos mártírok!" (Lehet-e egyáltalán új törté­nelem tankönyvet írni akkor, amikor még nincsenek tisztázva a magyar történelem fehér folt­jai? Emlékezzünk csak Kéri Kálmán felszólalására az új parlamentben! A második ma­gyar hadseregről és igazságos háborúról beszélt - mekkora felzúdulás és sajtókampány in­dult ellene! Ki és mit írna ma egy tankönyvben a csendőr­ségről, Horthyról — vagy 56-ról, amikor nyílt vita folyik arról, hogy kié 56! A reformkommu­nistáké vagy a népé? És ki tud­ná most, ma, felelősséggel és teljes bizonyossággal megmon­dani, hogy milyen szakmákban induljon szakemberképzés, ami­kor most kezdődik oz ipar át­alakulása.) A példákat vég nélkül lehet­ne sorolni, a lényeg az, hogy közmegegyezés csak hosszú és szívós küzdelemben születhet meg! (Ez okkor is igaz, ha az oktatási törvény csak feles tör­vény és a koalíciónak 58 szá­zaléka van!) Természetesen az iskolának addig is működni kell! És tud is működni! Az új parlament ehhez többszörös fejpénzt - általános iskolás ko­rúak esetében nyolcszorost! - adott! A pedagógusok szabad­sága pedig ma sokkal na­gyobb, mint korábbon bármi­kor egyáltalán elképzelhető lett volna. Ezt a szabadságot, jel­lemzően van, aki ellenzék, ke- veselli, van, aki koalíció, so­kallja ! Megvan a szabadság Az a vád, mely úgy fogal­maz, hogy az oktatásügy „si­kerágazat” lehetett volna, de az oktatási kormányzat elmu­lasztotta a „közérzetjavító" in­tézkedéseket, szinte dogmává merevedett hamis, félrevezető állítás! Az érvényben levő 1985-ös oktatási törvény és néhány új törvény, mindenféle rendelet és törvény nélkül biztosítja a sza­badságot ahhoz, hogy az iskola maga megoldja a diákok, szü­lők és tanárok közérzetjavítá­sát, és sok-sok szakmai problé­mát! Mire ad lehetőséget a nagy szabadság? Nem kell se új rendelet, se új törvény ahhoz, hogy az isko­lákban eldobják a használha­tatlan munkafüzeteket! Hogy o fegyelmező eszközként alkal­mazott mindennapos röpdolgo­zatírós helyett rendszeresen fe­leltessenek! Bárki (magánsze­mélyek, egyház . . . stb.) alapít­hat iskolát, pedagógusműhe­lyek alakulhatnak és kezdhet­nek pedagógiai kísérleteket. (Tananyagcsökkentés, új tan­tárgyfelosztás, nulladik óra megszüntetése. Lehet, csak akarni kell!) Ha katasztrofális a fegyelmi helyzet, nincsen akadálya annak, hogy akár kí­sérletképpen megszüntessék a koedukációt (fiú, lány vegyes osztály!) vagy a kabinet rend­szert ! Lehet osztályt bontani, hogy azok, akik akarnak, jobban és gyorsabban haladhassanak! Ha a tantestület valóban rendszer- és szemléletváltást akar, élhet az egyetértés (vé­tó) jogával, és döntően befo­lyásolhatja az igazgatóválasz­tást! Ha még nem is iskolaszék (döntési jogokkal), de minden más joggal felruházza a szülő­ket az 1985-ös oktatási tör­vény, csak komolyan kellene venni és élni a lehetőségekkel! A szabadság, a nagy-nagy szabadság ugyanakkor lehető­séget ad a pedagógusnak a lógósra, a szabotálásra és a kétségbeejtően színvonalas munkára. Élni a lehetőséggel! Az oktatásnak egyetlen terü­lete a szakoktatás, amely az összeomlás határán van és azonnali tűzoltást igényel. A köz- és felsőoktatásnak ki kell bírni az új oktatási törvények megszületéséig. Mivel teljes és minden részletre kiterjedő rend­szerváltó, a magyar jövő szem­pontjából sorsdöntő törvények­ről van szó, alapos előkészítés és közmegegyezés nélkül nem lehet megalkotni ezeket. Addig is, amíg ezek a törvé­nyek megszületnek, a pedagó­gusoknak meg kell érteni: nincs más út, mint előre! Nem lesz visszarendeződés! Az elő­rehaladást persze lehet lassíta­ni színvonaladon munkával és szabotálással, de a magyar pedagógusok többsége egé­szen bizonyos, hogy az átme­neti helyzetben a rászakodt szabadsággal élni fog és nem visszaélni! Király B. Izabella Bár az Európai Közösség csütörtök este működésbe hoz- to a Nyugat-európai Unió gé­pezetét, ez a brüsszeli megfi­gyelők szemében nem változ­tat azon, hogy a Közösség te­hetetlennek bizonyult o hor­vátországi harcok súlyosbodá­sának megakadályozásában. A közösségi békeerő gon­dolatát, amelyet még csütör­tökön is együtt sürgetett Fran­ciaország és Németország, s Itália is támogatta, a britek és mások ellenállása nyomán a Tizenkettek nem tették ma­gukévá. Ilyen támogatás híján a Nyugat-európai Unió csak opciókat tanulmányozhat hét­főtől, amelyekkel kapcsolat­ban ismét a Közösségnek kell állást foglalnia. A csütörtöki tanácskozás azonban kevés kétséget hagy aziránt, hogy nagyarányú, és a béke meg­őrzésére, a felek szétválasz­tására alkalmas erő kiküldé­séről nem születhet megegye­zés a Közösség keretén belül, legfeljebb a megfigyelők bizo­nyos védelméről, létszámuk esetleges növeléséről lehet szó. Amennyiben azonban a harcok folytatódnak, az új időpont nélkül elnapolt Jugo- szlávia-békekonferencia to­vábbi munkája is lehetetlenné válhat, és ha a már a hely­színen tartózkodó megfigyelők továbbra sem kaphatnak tény­leges szerepet, végső soron az ő missziójuk is értelmetlenné válhat. A belga védelmi mi­niszter utalt is arra a lehe­tőségre, hogy ez esetben akár visszahívásukra is sor kerülhet. A Közösség számára eddi­gi erőfeszítéseinek sikertelen­Egyre gyakrabban lobban­nak fel nyugtalan országunk­ban a gyűlölet apró fekete fü­zei. Felettük a forrósodó harag hatására remeg a levegő. S remeg a megfélemlített, ki­szolgáltatott ember lába is, ha azt csak a társadalom pe­remén vetheti meg. Az egyik fülledt nyári dél­után a fővárosból Pécsig stop­poltam, s a hosszú órák alatt volt alkalmam a szélvédőkön át szembenézni polgártársaim közönyével, önzésével, bizal­matlanságával, félelmével. Szekszárdtól Bonyhádig egy határozott családapa vitt el, s minden ellenkezésem és cá­folatom ellenére, irániaknak tekintette és ezért agresszor- nak bélyegezte a szelídségben utolérhetetlen Krisna tudatú hívőket. Elvakultan szidta a cigányokat is. Utolsó ellenér­vem, hogy az azonos művelt­ségű (iskolázottságú) magyar társadalmi rétegben is ugyan­akkora arányú a bűnözés, el sem jutott tudatáig. Pedig tény. A nyár végén eljutottam a székelyszabari ifjúsági talál­kozóra. A zenekarok között fellépett a mohácsi Vírus sége komoly kudarc egy olyan pillanatban, amikor a három hónap múlva esedékes maast- richti csúcsértekezlet egyik té­mája éppen a politikai unió meghirdetése lenne, ami közös kül- és védelmi politikát téte­lez fel. A csütörtöki tanácskozás után valósabbá vált a jugo­szláv válság megoldásában külön utakat hirdető tagálla­mok külön fellépésének lehe­tősége —, például az öböl­válság modellje alapján, ami­kor az ENSZ égisze alatt azok az országok vettek részt a koalícióban, amelyek erre hajlandóak voltak. Hasonló­képpen francia, olasz és né­met békefenntartó akcióra pél­dául a Biztonsági Tanács égi­sze alatt kerülhetne sor, ha a BT-ben megegyezés alakulna ki erről, de ezt a britek tá­vollétében már nem lehetne európai közösségi fellépésnek nevezni. Míg a terepen az ilyen lépések kevéssé valószí- nűek, ismét felmerülhet esetleg Horvátország és Szlovénia függetlenségének egyoldalú elismerése Németország ré­széről, amely ezt már hetek óta sürgeti -, más tagállamok viszont vonakodnak e lépés­től .. . A Nyugat-európai Unió ta­nulmánya a héten várható, azt követően viszont a kö­zösségi országoknak minden­képpen állást kell foglalniok — abban a reményben, hogy a jugoszláv tűzszünet füstöl­gő romjaiból legalább a kö­zösségi egység látszatát ki le­het menteni. Baracs Dénes együttes is. A második szerze­ményükben a bakancsok fel­húzására bíztatták a sörözge- tő, unottan ücsörgő falusi fia­talokat, mondván, hoqy hama­rosan eljön a fajellenes idő, s akkor araboknak, négerek­nek . . . Aztán egy kisközségben ve­zetett utam, Tengeribe, ahol az önkormányzati testület o falu összes cigány lakóját (négy felnőtt egy gyerek) ki akarja lakoltatni egy tíz négy­zetméteres, önkormányzati tu­lajdonú nyári konyhából. Ha ez sikerülne nekik, a falu cigánymentes lenne . . . Természetesen, nem kívá­nom a tengeri cigányokat sem csupán ártatlan áldozatként feltüntetni. Csak abban va­gyok biztos, hogy nem jutha­tunk el egyetlen magyarorszá­gi kisebbséggel szemben sem olyan szélsőséges és igazság­talan ellenszenvig, indulatig, amelynek nyomán földönfutóvá válásuk (tételük) felmerülhet. Körülöttünk, itt Kelet-Euró- pában már nem csak elszórt fekete tüzek lobbannak fel - pusztító görögtüzek is világíta­nak. Bozsó Béla Még görögtűz előtt Nyugaton szigorúan tiltják Azbeszttel Európába? Magyarországon egyetlen cég gyárt azbesztmentes súrlódóanyagokat - minden támogatás nélkül Azibeszt. Az egykoron cso­dának kikiáltott anyag nép­szerűsége ugyancsak megkopott az elmúlt évtizedben. Ennék oka roppant kézenfekvő: súr­lódás köziben porként kerül a levegőbe, mely az emberi szer­vezetben tüdőrákot okoz. Az azbeszttel szembeni ellenérzé­sek odóig mentek, hogy a fej­lett országokban mindennemű azbesztből készült termék gyár­tását és forgalmazását meg­tiltották, Németországban pél­dául az ebből készült tető- szigeteléseket bontjók . . . Nálunk pedig egyelőre min­denhol, így a járműközleke­désben is használják ezt a káros anyagot fékeknél, ten­ge I yka p cs ol ákná I, töm í tés ek n él. Sőt! Lévén, hogy az Európai Közösség országaiból, az USA- bál, Japánból és még na­gyon sok állam bál radikálisan kiszorították az azbesztet, élel­mes hazai kereskedők olcsó pénzen importálják az ebből készült termékeket. — Nálunk a járműközleke­déssel kapcsolatos környezet- védelem megáll a kipufogó­gázoknál — állítja Róna Ta­más, a Róna Kft. ügyvezető igazgatója —, pedig az az­beszt legalább annyira szeny- nyezi a levegőt, mint például az ólom. Magyarországon ez a cég foglalkozik egyedül olyan ter­mékek, így többek között fék­betétek, kuplungtárcsák, tömí­tések gyártásával, melyek az- bentzmentesek. Ezek a korsze­rű súrlódáanyagok a legszi­gorúbb környezetvédelmi elő­írásoknak is megfelelnek, s bár érdekes módon az álfám semmivel nem preferálja a gyártást, az értékesítést, a cég ennék ellenére évente 60 mil­lió forintos forgalmat csinál. — Sokszor tényleg az az ér­zése az embernek, nálunk csak beszélünk a környezetünk védelméről, de vajmi keveset teszünk — mondja az ügyve­zető igazgató. — Kértük, hogy legalább az általános forgalmi adót ne kelljen a vevőiknek megfizetni, ezzel olcsóbbak lennének az azbesztmentes be­tétek, tárcsák, de nem sike­rült eredményt elérnünk. Vagy a másik: pályáztunk az QMiFB támogatására, melyben a vas­úti fékbetétgyártás honosítását céloztuk meg — nem kaptuk meg. Saját erőből végül is megvettünk egy licencet, folyik a gyártás, termékeinket a MAV-nak, a Ganznak, a BKV- nak készítjük. Jelenleg nincs gond az az- besztes súrlódóanyagok eladá­sával — sajnos. De ha az Európai Gazdasági Közösség­hez hazánk társult tagként csatlakozik, akkor az európai nomrák Magyarországra is vo­natkoznak. Erre viszont az ipa­runk nincs felfcsézülve, hisz csak a Róna Kft. foglalkozik azbesztmentes anyagok előállí­tásával. Nem kellene egy kicsit előre gondolkodni, hogy ne drága pénzen legyünk kénytelenek ilyen termékeket importálnunk? Arról nem is beszélve, hogy talán az egész­ségünk sem utolsó szem­pont . . . R. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom