Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-14 / 252. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. szeptember 14., szombat A pécsi képviselők bölcs döntése volt Rend betették Pánikot keltett az újságíró. A nyár elején világgá kiáltotta, hogy a pécsi, Ágoston téri iskolát veszélyben látja, mert a csapadékelvezetés megoldatlansága miatt az épület alapfolát mossa o lezúduló viz — ebből ráadásul volt bőven a nyáron —, miközben oz iskolaudvaron is szabadon átfolyik. Érdekes, hogy ebből a kiáltásból, ki milyen következtetéseket von le: a pécsi önkormányzat képviselője személyesen, majd a képviselő-testület plénumán is felelősségre vonta, mintegy pellengérre állította az újságírót a „rémhírkeltésért". A nyomozás először mindössze arra összpontosított: ki, kinek, milyen információt adott, és miért nem tudtak róla azok, akiknek illene tájékozódni, és nem sajtón keresztül. Valóban, miért nem? A legszomorúbb persze az lett volna, ha itt befejeződik a nyomozás, de igen bölcsen döntött a képviselő és a testület egyaránt: a szakma megerősítő véleménye nyomán megszavazták a pénzt az iskola és környékének csapadékelvezetésére. Az ötmillió forintból o tanévkezdésre az Aknomélyi- tő Vállalat Déli üzemvezetőségének szakemberei rendbe tették az iskola épülete alatt és a közvetlen környékén a csapodékelvezetést. A munkának ez a része 1 480 000 forintba került. (Nem okarunk pánikot kelteni, de mondják, hogy néhány helyen az iskola pince- boltozatából kézzel szedték ki a kiálló, átázott tégladarabokat.) Mindenesetre szeptemberben teljes biztonságban kezdődhetett a tanév, és ez - nem lehet elégszer hangsúlyozni — bölcs, megfontolt és közös döntés eredménye volt (!). A közlekedőknek is nagyon jó hír, hogy a héten az aknamélyítők o Vak Bottyán út felől megkezdték az Ágoston tér csopadékvíz- elvezetésének rendezését, és várhatóan december közepére végeznek ezzel a rég várt munkával. G. M. Itt a megoldás? Munkára magyar! Kaptok már önök levelet Németországból vagy Ausztriából, melyben munkát kínálnak? Még nem? Akkor csak legyenek türelemmel, mert előbb-utóbb megtalálják postaládájukban a nagy lehetőséget, a rengeteg pénzt kínáló ajánlatot. S még csak elutazni sem kell Magyarországról . . . A fejlett kap i tol izmus néni kevésbé fejlett állampolgárai közül egyre többen fedezik fel a kevésbé fejlett országunk lakóinak jobb élet iránti vágyát. S természetesen azt is, hogy átalakulóban lévő gazdaságunk munkanélküliek tömegét termeli, akiknek egzisztenciája finoman szólva is ingataggá válik. Nosza, itt a megoldás! Ugye, a magyarok szorgalmas nép hírében állnak, tudnak dolgozni, pláne, hogy ha értelme is van. Segítsünk rajtuk, meg persze magunkon is — gondolja a Nyugoti Vállalkozó Igaz, Ny. V. korábban nem utazott az üzleti világban, tehette volna, mert a sza bad vállalkozás honában lehetősége lett volna, de nem tette, ki tudja miért nem, de most elérkezettnek látta o pillanatot. Talán azért, mert elhitte azokat az állításokat, mely szerint Magyar- ország most a század vége felé olyan, mint Amerika a századelőn — igaz, olaj nélkül vagy olyan, mint az ázsiai kis tigrisek országai, ahol húsz évvel ezelőtt még hatvan dollárral indultak mára milliárdos forgalmat lebonyolító cégek . . . Tehát Ny. V. a szabad vállalkozások legújabb hazájában elindítja vállalkozását, de mivel korábban any- nyi kapcsolata volt a „biznisszel", mint versenyagárnak a Formo—1 -gyet, igencsak amatőr módon: stencilezett, jobb esetben fényimásolt leveleket küldenek szanaszét az országban, melyben közük, hogy minden befektetés és kockázat nélkül dolgozhatnak a Tisztelt Urak és Hölgyek, s természetesen rendes jövedelemre lehet szert tenni . . . Szóval, a leveleket elküldik, akik megkapják, írhatnak a megadott címre, ők válaszolnak, találkozót ajánlanak fel — ez csoportosan történik. s ekkor kiderül, ügynöki munkáról von szó: súrolószert, szappant, lábast kellene eladni . . . Munkára magyar, mondja Ny. V„ te is jól jársz. Igaz, ha keresni akarsz, akkor nyakadba veheted a lábat, mert Magyarországon most nagyon nehéz eladni bármit. Nem, nem azért, mert nincs igény az olyan mosóporra, mely a rozsdafoltot is kiszedi az ingből — a vörösborról nem is beszélve —, hanem, mert nincs ró pénz. De ho ügyes vagy, akkor jól keresel, Ny. V. még jobban! Ja, kérem, ez a kapitalizmus, a kizsákmányolás ki tudja, melyik foka. Élelmeseké a világ . . . Munkára, magyar, ha élni, ha jobban akarsz élni, akkor itt a nagy lehetőség. Bíznak benned, mert meg vannak arról győződve, hogy szorgalmasak, megbízhatók és o munkában Céltudatosak vagytok. S ha az anyagi siker elmarod, ne csüggedj, volt egy próbálkozásod, tanultál. Legközelebb már te írsz levelet másoknak, s ajánlasz fel munkát hálózatod kiépítéséhez. Talán valamelyik szomszédos országban . . . R. N. Engem ért oz a megtiszteltetés. hogy Pécs város napjo - szeptember 1. alkalmából o közgyűlés előtt erről megemlékezzem. Rám testáltatott ez a feladat nemcsak korom miatt, hanem azért is, mert egyik előterjesztője voltam annak o javaslatnak, hogy ez a nap, az első magyar egyetem alapító oklevele kiállításának napja legyen a város ünnepnapja. Az európai kultúrkörben Ezer évvel ezelőtt lépett a magyar nemzet oz európai kultúrkörbe. lett európaivá. Ebben a folyamatban Pécsnek kiemelkedő szerepe volt. Az Arpádok-korabeli keresztény magyar műveltség két dunántúli helyhez fűződik: Pannonhalmához és Pécshez. Ha a mi Pécs városunknak nincs is olyan korai, és főleg nincs annyi történelmi és műMündig az örök igazságot! Dr. Rajcxy Péter ünnepi beszéde Pécs város közgyűlése előtt Pécs városában - amely a többi magyar városoknál jelesebb, és a tudományok terjesztésére különösen alkalmas és megfelelő hely „per sedem apostolicam", az apostoli Szentszék hozzájárulásával alapít egyetemet, hogy ott — tehát itt, Pécsett „fides ipsa di- latetur, erudiantur simplices, judicii crescat ratio et intel- lectus hominum augeatur", vagyis a hit terjedjen, az egyszerűek tanuljanak .... az emberek esze és értelme fejlődjék". Ezek az elismerő, városunkat dicsérő szavak mindenkor mélhogy az erkölcsi rendet mind az egyén, mind a közösség elismerje. annak parancsait sértetlenül megőrizze. A közösség szervezete, az állam jól megalapozott rendje a becsületesség normájára, mint mozdulatlan és változhatatlan sziklára kell, hogy támaszkodjék, amelyet a szent Tetragrom- matosz magában a dolgok természetében akart nyilvánvalóvá tenni, és azt az emberek leikébe kitörölhetetlen betűkkel bevéste. Első elvül meg kell állapítani, hogy az államok kölcsönös viszonyát az igazságnak A pécsi JPTE aulájában lévő freskó az első pécsi egyetem alapítását ábrázolja Fotó: Läufer László velődési emléke, mint a Du nántúl szent hegyérv. Szent Márton tiszteletére épült bencés monostornak, nincs is olyan „puer scolasticus"-unk, mint Maurus, az első ismert magyar tanuló diák, a későbbi és az első magyar szárma zású püspök, adatszerűén kimutatható, hogy Pannonhalmával közel egyidős káptalani iskola már működött itt, és sugározta azt a kultúrát, amely a magyarságot európaivá tette. És ha tudjuk, hogy ez a Mourus 1064 és 1070 között itt, Pécsett irta Zoarardról és Benedekről az első magyar szépirodalmi művet, büszkén mondhatjuk, hogy o magyar irodalomnak bölcsője is itt, Pécsett ringott. Nem véletlen tehát, hogy Maurusnak - Szent Mórnak - a pécsi püspöki székben a 19. utóda, a kiváló tudományos ságú és minden áldozatra kész Vilmos püspök sugalmazta Nagy Lajos királyunknak azt a nagyszerű és áldott gondolatot, hogy a római Szentszék hozzájárulásával Pécsett egyetemet alapítson. A kérész tény hitvollás igazságainak szellemében álló, nagy eszmékért mindig és mindenre kész. a tudományt nagyra becsülő, és éppen ezért a történelem ben ,,Nagy"-nak nevezett La jós királyunk önmagához, o magyarsághoz és a kereszténységhez méltó formában fordult a nagytudományú bencés szerzetesből és egyetemi tanárból pápává lett V. Or bánhoz, aki a kérést készség gél magáévá tette, és jóvá hagyta az egyetem alapító oklevelét. Ebben az 1367. szeptember 1-jén kelt latin nyelvű oklevélben olvashatjuk, hogy király „in civitate Quinqueecclesiensi", vagyis to büszkesége Pécs városának. Különösen a mai időkben kell ezt o félezer éves tisztességet nagyon becsülnünk, amikor kulturális és müveltséqi vonalon is - amelyben negyven éven keresztül akadályozva voltunk — újra az európai színvonalhoz akarunk tartozni, és teljesíteni akarjuk azt a magasztos, tudományos, keresztény és nemzeti feladatot, amelyet mór V. Orbán pápa megjelölt. Az egyetemek egyik előkelő hivatása, hogy a professzorok — nem ritkán hallgatóikkal együtt — a saját tudományszakjuk területét egyéni kutatással, új tudományos eredmények feltárásával gazdagítsák, és második, hogy a mindenkori tudományok legmagasabb és legújabb biztos rendszerét, eredményeit közöljék a hallgatósággal. A közjó előmozdítására De visszatérve o pápai bullához, oz engedélyt adó oka rata szerint a pécsi egyetem „non solum ad ipsorum regni et civitatis, séd etiam regio- num circumjacentium incola- rum", nem csak Magyarország és Pécs városa, hanem o szomszédos területeknek is javára, előrehaladására kell, hogy szolgáljon. Pécs város egyetemének feladata, hogy „perpetius temporibus, örök időkig fennmaradjon, és szolgálja a közjót a városnak, az országnak és a szomszédos területeknek is". A közjó előmozdítására kell felhasználni minden hatalomnak, az önkormányzatnak és az államnak a tekintélyét. A közjó parancsának pedig azt kell tartani. kell szabályoznia. Az igazság pedig azt rögzíti, hogy minden állam egymás közt egyforma a természet méltóságánál fogva. Mindegyik jogához tartozik, hogy létezzék, hogy fejlőd jék, hogy az ehhez szükséges kellékekkel rendelkezzék, és jogosan megköveteli, hogy jó véleménnyel legyenek róla, és megkapja a neki kijáró tiszteletet. Természetüknél fogva Az emberek és azok közössége, az állam is gyakran különböznek egymástól nem csak bőrszínben, nyelvben, vallásban, tudásban, hanem tehetségben, a külső javak gazdagságában, civilizációban és gazdasági fejlődésben is. Csak e kiválóságok miatt nem szabad mások felett jogtalanul uralkodniok, sőt ennek ösztönzőnek kellene lenni, hogy nagyobb munkát végezzenek a népek közös előrehaladása érdekében. Valójában az emberek, nemzetek természetüknél fogva, nem lehetnek másoknál' kiválóbbak, mert mindenki egyforma természetes méltósággal rendelkezik. Ebből következik, hogy sem a polgárok, sem a közösségek egymás közt nem különbözhetnek, ha méltóságukat a természettől eredően szemléljük. Az egyes államok ugyanis oly testhez hasonlító . nak, melynek tagjoi emberek. Ebből következik, hogy az államok kölcsönös kapcsolatai az igazságosság szabályai szerint kezelendők, és esetleges problémák eszerint intézendők. Ez kötelességgé teszi, hogy a kölcsönös jogokat elismerjék. valamint a kölcsönös kötelezettségeknek eleget tegyenek. Amiként ugyanis az emberek egyéni ügyleteikben nem juthatnak előnyhöz úgy. hogy másoknak kárt okozzanak, azonos módon az államok sem tehetik meg bűn nélkül, hogy úgy növeljék saját hatalmukat, hogy ezzel más nemzeteknek, népcsoportoknak, más fajtájú, más vallósú, más anyanyelvű embercsoportokat icazságta- lanság érjen, vagy másokat jogtalanul elnyomjanak. No- gyon találó Szent Ágoston kijelentése: ha elhagyjuk az igazságosságot, mi mások az állomok, mint nagy rablószövetkezetek, szervezett rabló bandák. Természetesen megtörténhet, amint meg is történik gyakran, hogy egyes államok érdekei szembekerülnek egymással. Az ebből keletkezett nézeteltéréseket azonban soha sem szabad fegyverek erejével elintézni, hanem emberhez méltóan, a dolgok komoly és igazságon alapuló mérlegelésével kell megoldani. Akik igazságra tanítanak Bocsánatot kérek, hogy o gondolataim a város ünnepén az egyetem alapításával, illetve az egyetem működésével kapcsolatban így elszaladtak. De az ünnepek alapjául szolgáló egyetemnek az ígazsá gosságot kell ma is hirdetnie, ha negyven évvel ezelőtt el is tüntették az aulából a feliratot: Semper verum aeternum — Mindig az örök igazságot. Ha mi hűek akarunk maradni évezredes kultúránkhoz, újra ehhez az elvhez kellene visszatérnünk. És ha az igazság érvényesülne a társadalomban, nem csak nálunk, hanem minden népnél és nemzetnél, nem lenne vérengzés, gyilkosságok, menekülés, kegyetlenség, éhezés, betegség, hanem béke, béke. De a békét csak a jóakaraté emberek birtokolják, és ehhez az igazság vezet. Amikor a város, a Civitos most első, maga választotta ezeréves kultúrájára épülő ünnepét üli, nem véletlenül olyanokat tüntet ki, akik életükben és életükkel, munkásságukkal, helytállásukkal ezt az igazságot szolgálták, tanították. Méltó és igazságos, hogy ünnepi sorozatunkat ezzel kezdjük, mert „akik igazságra tanítottak sokakat, tündököljenek örökkön örökké, mint a csillagok" - olvasom Dániel próféta könyvében. És ez az örök igazság az, amely a zsol- táros szerint építi a várost es őrzi a házat, mert nélküle hiába vigyáznak az őrizők. Ahogy az apostoli Szentszék 1367. szeptember 1-jén kelt bullájában rögzítette, Pécsnek és egyetemének nem csak Pécsre, hanem széles körben, az akkori határokon túlra is kellett, hogy a szellem, a kultúra sugarait önzetlenül sugározza, érthető, hogy a város is mindig figyelemmel kísérte a hatókörében történteket. így most is, amikor itt ünnepiünk, aggódva figyelünk a környékünkön zajló eseményekre, az ott folyó küzdelmekre, harcokra. Adná az Isten, hogy az igazságnak a szelleme, amelyet egyetemünk és ezeréves püspöki székhelyű városunk hirdetett, és remélhetőleg újra hirdet, meghozná ezt o békét, amely nélkül nincs emberhez méltó étet.
