Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-14 / 252. szám

1991. szeptember 14., szombat uj Dunántúli napló 11 J79I. szeptember 2l-én született Széchenyi István gróf Széchenyi és Európa A 200 éve született Széchenyi már személyében is szinte predesztinálva volt ar­ra, hogy megtestesítse a kapcsolatokat Magyarország és Európa között. A „leg­nagyobb magyar”, de Bécsben született, a magyar nyelv művelésére alapítja meg a Tudományos Akadémiát, de naplóját mindhalálig - angol és francia idéze­tekkel tarkítva - németül írja és stílusán mindvégig érezhető a németül gondol­kozó, hosszú magyar mondatok távúszójának erőfeszítése, ahogyan Németh Lász­ló mondotta volt róla. Tagja az első felelős magyar minisztériumnak, de élete utolsó 12 évében lábát sem teszi, teheti magyar földre. Milyen tanácsokat adhat a ma emberének, az Európához felzárkózni igyekvő magyarnak Széchenyi István? Gróf Széchenyi István Első és legfontosabb a nyelvtudás és o közvetlen em­beri kapcsolatok teremtése. Mint ahogyan az alvó Gulli­vert a liliputiok hajszálai, úgy tudja korunk fő veszélyét, az idejétmúlta sovinizmust, nem­zetiségi ellentéteket gúzsbo kötni a személyes barátságok és kapcsolatok millió szála. Á békecsiszolás művészete Széchenyi korán megkez­dette ennek a feladatnak a megvalósítását. 22 évesen, o lipcsei csata előestéjén ismer­kedett meg a poroszok híres hadvezérével, Biücher marsai­tól, majd Napóleon hajdani tábornokával, az egykori ja­kobinusból lett svéd trónörö­kössel, Bernadottal, oki sansculotte érzelmeinek olya- ténképpen adott kifejezést, hogy magára tetováltatta: halál a királyokra! Ezt a lel­kesítő feliratot a jelenlegi svéd dinasztia megalapítója király korában is viselte. Katona voltára utalnak ké­sőbbi ismeretségi köréből Murát nápolyi király, a francia lovas­ság bálványa, Windischgraetz herceg, a szabadságharc bal­sikerű császári fővezére, de együtt ebédel — egyedüli ma­gyarként a történelemben — o Waterlooi győzővel, Welling- tonnal, a Vas-herceggel. Pom­pás alkalom nyílott számára ismeretségek teremtésére o bécsi kongresszuson. Sokan szeretik lekezelőleg emlegetni a táncolókongresz- szust. A valóságban azonban o feudális Európa tudott va­lamit, amit száz esztendő alatt elfelejtett: a békecsinálás mű­vészetét. A Bécsben létreho­zott rendszer, az európai kon­cert egy évszázadon át bizto­sította a kontinensen a nagy­hatalmak egyensúlyát. Pedig közel negyedszázadon át tar­tó háborúskodást kellett le­zárnia, amikoris o Grande Armée hódító csapatai sem bántak kesztyűs kézzel az el­foglalt területekkel. Madridot és Moszkvát felégették, Ró­mát, Bécset, Berlint módsze­res alapossággal kifosztották. A Laakoón-csoport és a bel- vederei Apollo éppenúgy Pá­rizsba került hadizsákmány- ként, mint a San Marco lo­vai Velencéből vagy Nagy frigyes Quadrigája a Branden­burgi kapu tetejéről. Francia- országot megszállták a győz­tes nagyhatalmak, hadisarc fizetésére kötelezték, de sen­kinek nem jutott eszébe, hogy megszállási zónákra tagolja, ahol minden hatalom a ma­ga politikai rendszerét hozta volna létre. Mennyire különbözött ettől a derűs, dinasztikus kabinet- politikától az 1919-es párizsi békekonferencia félszegsége, a rettenetes papirosáradat, a szakértőknek és tanácsadók­nak groteszk, helyenként ir­reálisan döntő, helyenként megalázóan szolgai szerepe, a nyílt diplomácia hangzatos, de teljesen gyakorliatlan jel­szavának hatása és a renge­teg hipokrita formula. Nem csoda, hogy — Bfbó Istvánt idézve — a versailles-i béke- szerződés a kezdete volt a legnagyobb félelemnek, mely volaha a világot gyötörte. Nos, Széchenyi a bécsi kongresszuson mint Schwarzen­berg herceg hadsegéde, majd a bajor király kamarásaként megismerte többek között az ancien régime utolérhetetlen diplomatáját, Talleyrand her­ceget, aki elárulta vallását, királyát, császárát, de hű ma­radt Franciaországhoz; a jövő emberét, a sápadt, borotvált- képű, spleenes angol külügy­minisztert, Castlereagh-ot, aki­nek feleségét két nagy ma­gyár juhászkutyával is meg­lepi, s a nagy koncert igazi karmesterét, Metternich herce­get. A liberális magyar törté­netírásban Metternich az el­nyomó bécsi politika legjel­lemzőbb képviselőjeként sze­repel, pedig tulajdoniképpen elsősorban külpolitikával fog­lalkozott, s mindig bizonyos atyai érzelmekkel viseltetett Széchenyi iránt, akiben mind­végig az életvidám, fiatal huszártisztet látta. Nyomban segítségére sietett, amikor az már a döblingi intézet leki- ismerettől üldözött lakója volt, s bölcs írásával igyekezett le­csillapítani ön'kínzó gondola­tainak viharát. A bécsi kongresszus után be­következő békeévek alatt ismé­telten bejárta Széchenyi Né­metországot, Franciaországot és Angliát, megfordult Közel- Keleten, Görög- és Törökor­szágban. A Carlton House-ban fogadta őt s vagy négy órán át borsos adomákkal szórakoztat­ta az angol régensherceg, ebé­delt Chateaubrianddal, Rheims- ben az utolsó Bourbon koroná­zásán Esterházy herceggel a Dunai-monarchiát képviselte. Hallgatta Paganini hegedűjá­tékát és látta vezényelni Bee­thovent. Személyi ismeretségek sorát szerzi megvesztegethető török basáktól kezdve angol gyári munkásokig, akiktől olaj­tól szurtosan a gépek működé­sét lesi el, s általa s rajta ke­resztül ismerte meg Magyaror­szágot Európa nem egy nagy­sága. Ehhez természetesen nyelvtudásra is szüksége volt, a német és francia mellett Tas­sából megtanult olaszul és Shakespeare-ből angolul. Ha Ausztria megingattatik Fontos tanítást nyújt ko­runknak. hogyan keli kezelni o hazánkkal határos orosz biro­dalmat. Széchenyinek és kor- társainak megrázó élménye volt az orosz rohamos iramú terjeszkedése. 1809-ben meg­szerzi Finnországot, 1812-ben Besszarábiát s 1814-ben hatal­ma csúcspontjára jut el Sándor cár kozákjainak párizsi bevo­nulásával. A cárt ekkor még valami bizonytalan és alakta­lan szláv boldogitani-vágyás éltette, reform-gondolatokat táplált, de ezek hamar elher­vadtak a megvalósítás kezdeti nehézségei között, így rövide­sen hátat fordított az ideális eszméknek, s egyedül a nagy katonai parádék tudták felvil­lanyozni. Az őt követő Miklós cár pedig legszívesebben az egész országát katonai tábor­ként kezelte volna. Széchenyi feljegyez egy korabeli anekdo­tát, amely szerint az angol a szegénységtől, a francia a ne­vetségessé válástól, a spanyol az ördögtől, az orosz pedig Miklós cártól fél. Az orosz ka­tonai hatalom rövidesen meg­jelent a Balkánon is és Driná- poly elfoglalásával bebizonyí­totta, hogy az Európa beteg emberének ekkor elnevezett Tö­rökország képtelen az orosz nyomás feltartóztatására. 1831- ben pedig a lengyel felkelés le­verése volt újabb babér az orosz hadi dicsőség koszorújá­ban. Ne gondoljuk azt, hogy ak­koriban, televízió és rádió hiá­nyában, a gyéren csordogáló újságok korában Magyarorszá­gon mindez ismeretlen maradt a politikai nemzet hangadói előtt. Úgyszólván minden jobb udvarházra jutott egy lengyel menekült, aki dohányt vágott, bort fejtett, vadászott és kár­tyázott a háziúrral, zenére vagy francia nyelvre oktatta a csa­lád fiataljait s közben hazája sorsát siratta. Slágerként éne­kelte akkor az egész ország, hogy „búsul a lengyel most ho­na állapotján". Nyugodtan mondhatjuk, hogy a tradicio­nális lengyel-magyar barátság ezekre az évekre vezethető vissza. Kölcsey a diétán emelte fel tompán hangzó komor sza­vát a lengyelek érdekében, Vö­rösmarty „észak rémes árnyai­ról" és a „bérért ölök csordá­járól" versezett, Wesselényi röp- iratot adott ki a pánszlávizmus veszélyeiről s az örök-optimista ifjú üstökös, Petőfi magabizto­san zengette lantján: M/ ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló lénnyel jár előttünk, Osztrolenka véres csillaga. Széchenyi, oki már a lipcsei csatában személyesen is meg­győződött az orosz gyalogság helytállásáról, sokkal reálisab­ban látott. „A muszkát oly igen közeli szomszédságban tudni nem igen kellemes tudat — ír­ja —, s a muszkával ujjat húzni nem egyenlő játék. Ö nagyot nem veszíthet, míg a vele vias­kodó vajmi könnyen vallhat ku­darcot". Amikor az az alapta­lan híresztelés járta a húszas években, hogy 145 000 orosz vonul át Magyarországon, ag­gódva jegyzi fel naplójába: „Nem trójai ló ez vajon?". Mi­niszter korában rémülten jegy­zi fel Kossuth nagyhangú orosz- ellenes fenyegetőzéseit s ma­gyarul szakad ki tollából a kiál­tás: „Jaj nékem, Istenem!" Széchenyi kifejtette, hogy nemzeti fennmaradásunkat csak az ausztriai birodalom szilárd fönnállása biztosítja. Ha Ausztria megingattatik, több­kevesebb, hosszobb-rövidebb átmeneti stádiumok után Oroszország zsákmányává len­nének a dunamenti tartomá­nyok. Kiemelte a különbséget, amely még az elnyomási rend­szer tekintetében is Ausztria és Oroszország között létezik. „Az nádpálca - ez vasvessző. Ausrtria alatt nemzetiségünk még a nyomásnak következté­ben is fejlődik, de a 60 mil­liós orosznak anyagi és szelle­mi nyomása alatt hirtelen vé­günk volna." A nádpálca a ko­rabeli tanítok eszköze volt, amellyel a rakoncátlan nebuló­kat fegyelmezték, de a bibliai eredetű vasvessző kifejezés a politikai és gazdasági elnyo­más eszközét jelképezte. Széchenyi egész életében igyekezett, hogy féltett magyar népét egy ilyen konfrontációtól megóvja, mondván: „üssük csak lágyvelejű és fenyítéket érdemlő gyermekként gyenge fazekunkat egyszerre minden fazék, sőt a szláv és német kő­edény ellen is és ne kételked­jünk, rövid idő alatt törött cse­rép lesz a magyar". Mélyen megszívlelendő ta­nács mindenkinek, aki külpoli­tikával foglalkozik. Páva István Trischler Ferenc szobrászművész érméje gráf Széchenyi Istvánról r Uj távlatokat ígérnek a szemészeti kutatások Prof. A. F. Deutman munka közben, a pécsi szemészeti kli- nikón Műhelytalálkozó Pécsett A szem ideghártyájával, a retinával foglalkozó első nem­zetközi megbeszélést, műhely- találkozót Pécsen tartották. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikája volt a ta­lálkozó fő rendezője. A. F. Deutman, a holland Nijmegen Egyetem szemészeti klinikájá­nak vezetője is eljött a ta­pasztalatcserére. Deutman professzor a lézer- technika jó ismerője, elismert szaktekintély, számos nemzet­közi szövetség vezető tagja, így többek között az Európai Szemészek Szövetségének. Kli­nikájuk élen jár a szemészek képzésében és továbbképzésé­ben. A találkozó egyik szüne­tében tudtam vele néhány szót váltani. — Örülök ennek a szimpó­ziumnak, amelyre a világ szá­mos országából eljöttek a sze­mészet jónevű orvosai. Én a pécsi szemészeti klinikát már ismertem, hiszen dr. Kovács Bálint, a klinika igazgatója hosszabb időt töltött a mi kli­nikánkon, tanulmányozta a legújabb lézerkezelési eljárá­sokat — mondta Deutman pro­fesszor, s hozzátette, tapasz­talatai szerint a pécsi klinika a gazdasági nehézségek elle­nére jó színvonalon működik, s ha továbbra is figyelemmel kísérik a szemészet alakulá­sát, továbbképezik orvosaikat, s a hallgatóknak korszerű ok­tatást nyújtanak, a jövőben is emelkedhet a színvonal. — Melyek a retina megbe­tegedésének lő kiváltó okai? — A cukorbetegség, az érel­meszesedés, a magas vérnyo­más. Talán furcsának találja, de ehhez néhány „népneve­lői" meqiegyzést szeretnék fűz­ni. A lakosság körében job­ban kellene ismertetni a reti­na látásvesztéshez vezető be­tegségének a megelőzési le­hetőségeit. A cukorbetegség­ben szenvedők legalább éven­te egyszer menjenek el szem­orvoshoz, aki figyelemmel tud­ja kísérni állapotukat, mert az időben elkezdett lézerkezelé­sek sokat segíthetnek, egyes esetekben meg is állíthatják a betegség további előrehala­dását. — Ha már az ismeretterjesz­tésről beszélünk, milyen fon­tos tudnivalót említene meg a szem betegségeinek megelő­zéséhez? — Nagyon nagy problémát jelent a glaukóma kialakulá­sa. A szemnyomás mérése egy­szerű művelet, s aki elhagyto a harmincötödik évét, időn­ként méresse meg, hiszen ezen múlik, hogyan alakul a ké­sőbbiekben a látása. Vannak figyelmeztető jelek is. Ilyen például, ha valaki időnként úgy érzi, függönyön keresztül látja a világot, vagy fekete pontok ugrálnak a szeme előtt. — Önök milyen típusú lézer­kezeléseket alkalmaznak a nij- megeni klinikán? — A lézerek különböző típu­sai különböző szembetegségek gyógyítására alkalmasak. Az Argon-lézert Magyarországon is jól ismerik, talán kevésbé a YAG-lézert, mellyel operálni lehet a szem felnyitása nélkül, s a vérzés megfékezésére is használható. Az Egyesült Álla­mokban most kezdik el kutatni annak az ultraviolafénynek o használati lehetőségeit, amely a szaruhártya felszínét kezeli, s ezáltal bizonyos esetekben kiküszöbölhetővé válik a kon­taktlencse és szemüveg hasz­nálata az arra egyébként rá­szorultaknál. Ez egy igen drá­ga lézer, mi még nem dol­gozunk vele, keveset is tudunk róla, mert az amerikai kollé­gák is a kutatás elején tarta­nak. Csakúgy, mint annak az óriási fejlődéssel kecsegtető kutatásnak, melynek célja a retina egyik rétegének beül­tetése szövettenyészetből. B. A. Gyógyászati segédeszköz mozgássérülteknek A mezőfalvai Pócs Elemér és a németországi Lob'bach- béli Manfred Sauer cég kö­zösen alakított ki mozgás- korlátozott emberek részére vizeletfelfogó készüléket, amelynek a forgalmazását a mezőfalvai kisüzem végzi. A segédeszközből már húsz eu­rópai országba szállítanak, szervezik a magyarországi te­rítést. Újdonság, hogy orvos is felírhatja receptre a „Sauer- Kondum-úrinál" nevű, egyszer használatos vizeletlevezető esz­közt, amiből a gyártó Fejér megyei, családi vállalkozás­ban működő üzemben is le­het rendelni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom