Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-03 / 211. szám
0 uj Dunántúlt napló 1991. augusztus 3., szombat WRozart-csiv Ausztriában Korabeli rajz Mozartról Az egykori csodagyerek, a zeneszerző-zseni halálának bi- centenáriumára emlékezik Bécs, Salzburg, Ausztria. Világszerte fényes koncertsorozatokat terveztek Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulójára. Az osztrákok remekül értenek az ünnepségek, programok — és a propaganda — szervezéséhez. A Mozart-év erre kitűnő lehetőséget kínál, óriási vonzerőt jelentenek a Mozart nevével fémjelzett események, s az idegenforgalmat is növelik. Bár Mozartot Bécs nem tudja kisajátítani, a zene metropolisa joggal tart igényt a legjelentősebb műsorok méltó megrendezésére. A csodagyerek éveken át utazott az apja, az anyja, a nővére kíséretében, hogy eleget tegyen a meghívásoknak; páratlan tehetségének híre gyorsabban járt a postakocsinál. Kastélyok, paloták főurai, nemesi házak gazdái, zenei társaságok versengtek érte. A császári udvarban is adott koncertet a Mozart család, a kisfiú virtuóz zongorajátéka, 5 éves korában szerzett első menüettje elragadtatta Mária Teréziát. A zene óriási élete leghosz- szabb szakaszát, 10 esztendőt, Bécsben töltött. A Figaró-ház az egyetlen meglevő lakás abból a 18-ból, melyben Mozart Bécsben lakott. A Domgasse 5. - itt komponálta a Figaró házasságát — ma emlékház. A két operaház, a Staatsoper és a Volksoper, a hangversenytermek műsorukra tűzték a nagy zeneszerző legjelentősebb alkotásait. Sir Georg Solti, Zubin Mehta, Jehudi Menuhin, Claudio Abado világhírű karmesterek állnak a Bécsi Filharmonikusok és más neves zenekarok élére. A világ legkitűnőbb szólistái, köztük Anne- Sophie Mutter, Gideon Kremer tolmácsolják Mozart muzsikáját. A zenerajongók számára meglepetésekkel is szolgálnak, alig ismert operák (mint például Thamos, Egyiptom királya) bemutatásával. Nagy várakozás előzi meg Lucio Sillarnak, a 16 éves Mozart szerzeményének a színrevitelét. A bécsi palotákban, a Városháza boltíves udvarában rendezett koncertek egy-egy témához kapcsolódnak: „Mozart és a nők", „Mozart contra Salieri”, „A Mo- zart-ház barátai és ellenségei". Az Augarten-i porcelán manufaktúra palotájában - hol egykor Mozart, Beethoven, Schubert lépett fel — kamarakoncerteket rendeznek és porcelánfestő bemutatókat tartanak. Parádés szereposztásban játsszák operáit: a Varázsfuvolát, a Don Jüant, a Szöktetés a szerájbólt, a Figaró házasságát, a Cosi fan tutte-t, a Titust, az Idomeneót. A schönbrunni kastély színházában, nyáron hetente kétszer mutatják be a Va- rózsfuvolát. A Józsefvárosi Színházban Peter Schaffer híres Amadeusát viszik színre. Maurice Bejárt, a koreográfust is megihlette Mozart zenéje, új alkotásának, a „Mozart á Vien- ne"-nek az ősbemutatóját Bécsben tartják. Sz. É. Pákolifz Ist-van Tallózó A július telt asszonyként lihegve terpeszkedik a tarlón. Sül a rét. Ma szegényember fájával tüzelnek, ki földre rázza izzadt üstökét. Én nem vetettem, így csak morzsa jut, igéből élni: soványka falat. Kalászt szedek - Biblia-béli Ruth - és nyomkodom kidőlt derekamat. Hajam zizeg a forró nyári szélben, tercelve zümmög hét sovány kalász, amit sikerrel tallóztam serényen: sors-szimbólum, gyarló vigasztalás. Bizony, ki nem vet, annak ennyi jut. Azon. rágódom, mitévő legyek. Lefotózom diszkréten a falut, míg hajladozva hullt kalászt szedek. Habár vetettem régi bölcs igéket: tudást, reményt, igazságot, hitet, (mások vetése már kaszára érett) verejtékemért vékonyan fizet, ki kormányozza búra termett sorsom: rosszcsont-helótát éhbéren kitart - - igaz, hogy tavaly hosszabb volt az orrom: havi fixemért kaptam félszivart. Ha élne messze Egyptomba' bátyám s a fáraónak volna jobbkeze: a jövendőmet rózsaszínbe' látnám, paskolna bár a nyár hö-vesszeje, mennék gyalog I - Gyalog igyekszem Így is, hitvány kepém bekötve-készen áll; bicegve lépek, poszka sánta bíbic, mert szúr a tarló. Szúr. Nem inspirál. Já humusz ez a táj a dudva-gaznak s ki elveti a panaszos igét, elébe nézhet viharos tavasznak: arathat böszült elkeseredést. Ne nézzetek, barátaim, mogorván: kalászt szedek, nem lopni jöttem én! Soványka volt szegénylegényes portyám: telik belőle egy karaj kenyér. Madocsa, 1946 Kerék Imre Pompeji a legigazabb ölelés a legtisztább ezé az ifjú páré a karok combok egymásbafonódó szép mozdulata múlhatatlanul kimerevitve az Idő lemezén ez a tűz és hamu eleven iszonyatában fogant halálos gyönyör beteljesülhet-e velünk is? Arcok a múltból... A budai várhegy oldalán, csendes utca ódon épületében él, szinte remetei magányban c most épp 85 esztendős Hajnal Ernő. Mi régi pécsiek még jól tudjuk, milyen jelentős szerepet játszott évtizedekkel ezelőtt Pécs . kulturális életében. Polgári iskolai tanárként kezdte a 30-as években abban az iskolában, ahol Agócsy László volt a zenetanár és Gedeon Mátyás az igazgató. Csakhamar kitűnt versmondá- sávol, Rózsahegyi Kálmán iskolájában csiszolt színészi talentumával. Először Kocsis László pécsi papköltő szerzői estjén lépett fel. A siker nyomán egyre többfelé hívták vendégszerepelni. Fodor Oszkár színigazgató is felfigyelt a tehetségére: rábízta a Sasfiók Rostand klasszikus veretű drámájának címszerepét. Az 1933. január 26-i premieren őt ünnepelte a közönség, a kritikus szerint „ . . . lélek, szív, lendület, élet, szavak izzása, mesteri játék: s mindez egy dilettáns (ma talán inkább műkedvelőt írnánk) színésztől, aki most lépett először a világot jelentő deszkákra . . ." M árcius 4-én pedig így irt a Dunántúl kritikusa: „A csodálatosan sokszínű, markáns és Hajnal Ernő egyéni művészet, amelyet Hajnal Ernő reprezentál Pécsett, az érdeklődők százait vonzotta a Pannónia dísztermébe, ahol a kitűnő művész szavaló- estet tartott. Ábrányi, Madách, Gyóni, Rostand, Ady, Endrődy, Petőfi legszebb költeményeit interpretálta szuggesztív erővel, lendületesen, színesen, mindenkit magával ragadó- an." Megtudjuk, hogy az est sikeréhez nagyban hozzájárult Sass Dezső, a rendkívül tehetséges, fiatal zongoraművész, valamint a Király-díjos Pécsi Dalárda Agócsy László vezényletével. Ugyancsak 1933- ban, a nagyhéten mutatták be a színházban Gőbel Károly pécsi újságíró „Az Ö útja" című misztériumát, melyben „Jézust a kiváló szavalóművész, Hajnal Ernő személyesítette meg, mély átérzéssel". Az akkor még létező bölcsészkaron a beszéd technikájáról és művészetéről tartott előadásokat, megszervezte az egyetemen, majd a középiskolások számára is a kirobbanó sikerű magyar kiejtési versenyeket.. 1936 októberében új arcáról is megismerhette őt a pécsi közönség. Mint drámaíró mu tatkozott be Maurus c. 3. fel - vonásos történelmi színjátékával, hogy hozzájáruljon a Szent Mór püspök tiszteletére rendezett nyolcnapos ünnepségek fényéhez. Márfi Attila nemrég megjelent levéltári forrásgyűjteménye is bioznyítja: Esztergái Lajos polgármester őt bízta meg a műkedvelő előadások ellenőrzésével, és tanulmányútra küldte a fővárosba, hogy színházakat, fiímműtermeket keressen fel. Hajnal Ernő - mint előadó- művész és rendező — a későbbi évtizedekben is gyakran lépett a pécsi nyilvánosság elé. Az általa életre hívott Ifjúsági Színház emlékezetes sikerű bemutatója volt a Pál utcai fiúk. Majd a Bajor Gizi színjátszóegyüttes megalapítójaként 1957 novemberében megrendezte Niccodemi: Tacskó c. vígjátékát, Giulio szerepét s eljátszva. Később Irodalmi Színpadként folytatták sikerekben gazdag szerepléseiket, mint az ország első nem hivatásos irodalmi színpada. A bemutatkozás az Arany Jónos- esten történt, ezt követte a Puskin- és Ady-est, ez utóbbiról az Élet és Irodalomban Fodor József írt nagy elismeréssel. Színészi tehetségének egyik csúcspontját jelentette Strozzi kétszemélyes színművében, 0 Játék és valóságban A színész szerepének felforrósodott drámaiságú eljátszása (partnere: Horváth Erzsébet) és rendezése. Az Irodalmi Színpad legkiemelkedőbb pro-- dukciója Sophokles Antigonéjának színrevitele volt 1958 novemberében, több alkalommal az Ifjúsági Színházban (ma Leőwey Klára Gimnázium díszterme). Bensőségesen ösz- szeforrt tanítványok csapata valósította ezt meg. Néhány név közülük: Horváth Erzsébet, Herendi Erzsébet, Bérezés Lívia, Lizitzky Gizella, Lakatos Marika, Baranyai Aurél, Öhl- müller Miklós, Sugár Győző, Tasnádi Ottó, Varga János, Kovács Imre. Színházi körökben az Antigoné s'kerét nem kívánatos konkurenciának minősítették. A gimnáziumi igazgatóvá kinevezett Hajnal Ernőnek egyre kevesebb kedve és ideje maradt élete nagy szenvedélyének tovább folytatására. Keserű szájízzel a fővárosba költözött, ahol még évekig alkalma nyílt mind a pedagógusi, mind irodalmi színpadi tevékenységének folytatására. A pécsi évek gazdag dokumentumgyűjteményét tűzbe dobta . . Dr. Nádor Tamás Az Antigoné előadásán Hajnal Ernő Teirésziósz szerepeben, előtte Haimon - Sugár Győző Könyvrecenziö: Talán már nem olyan szokatlan ízlelgetni a titulusokat, for* málvo-keresve a sorrendet: író, műfordító, köztársasági elnök. Főleg itt, Keleten nem, ahol oly sok minden megtörténik, hogy az ember már semmin sem csodálkozik. No, és a szomszédban is - Hővel. A sorrend momentán így illett Göncz Árpád esetében, hiszen új, a napokban megjelent kötetéről van szó, a ,,Hazaérke- zés"-röI, melyben ismert és kevésbé ismert novelláinak csokrából ad válogatást a kiadó, a ..Sarusok" kisregény kíséretében. (A kiadó a Pátria Nyomda, amely nem kontárként, de szokatlan módon, megpróbál a Hazaérkezés mai könyvkiadás dzsungelében és szemétdombján értéket is tenni az asztalra. Megkalapol- ni valón.) A kötet fele a kisregény, fele a novellafüzér. Jól összeillenek. Göncz Árpádot nem igen kell bemutatni, mégis, aki nem tudja: a magyar értelmiség sorában azok közé tartozott vagy negyven évig, akiket kevésbé futtatott a hatalom. Se 56 előtt, se után. A Bibó-pör másodrendű vádlottjaként oz egykori „kisgazda" (!) hat évet ült - ..szaklorditókénl" —, rendszerint jeles társaságban, s némi jogi, majd agrár-stúdiumok mellett dónként segédmunkásig vere- kedte föl magát. Közben szépprózát ültetett magyarra; drámát, regényt, novellát irt íróasztalának. Érdekes vállalkozás lenne e taszító múlttal, évek keserveivel szembesíteni írásait - talán egyszer egy műítész megteszi -, s esetleg rákérdezni: honnan meríti a többnyire keserű sorok közül kicsendülő optimizmusát? A kisregény a messzi múltból, a XV. századból a jelenre utal. Szól az ,,Évszázadok minden eretnekének, aki életét . . ., élete minden igazságát áldoztq hité/ir{". (Bevezető sorai akár az And- rássy út 60-ba visznek.) A novellákkal eljátszogatva, mondjuk címeik összeolvasásával kikerekedik jó néhány generáció sorsa itt a Kárpát-medencében; „A gyerek"; „Front"; „Az örökség"; „Mérleg"; „Magány”; „Hatalom"; „öregek"; „1944" ; „Találkozás" . . . A kötet cimadó novellája (?) talán o legszebb pársoros az elmúlt évek termésében, s nem véletlenül áll közel a szerzőhöz. Emlékszem, itt Pécsett, a Művészetek Házában - ahova íróként hívták és időközben köztársasági elnökké választva már elnökként érkezett — épp ezt olvasta föl, egy, a dolgok természetéből adódó rendhagyó író-olvasó találkozón. Tizenkét bekezdés, néhány rövid mondat csupán. Emlékkönyvbe való. A „Hazaérkezés" nyomorúságos-boldogsága; hat év után megnyílik a börtönkapu, s az első vasárnapi kirándulás hármasban, feleségével és kisfiával. A fiú most ismerkedik apjával; hisz az idegenként toppant oz életébe. Behunyja o szemét, s kéri apját, hogy vezesse . . . („Az ég kék volt, a !omb zöld, s a zöld lonib lékein vastag pászmákban csurgóit az útra - kőre, hullott ágra, kátyúra - a naplény . . .") Aztán a fiú vezeti őt. Tehát kisregény és novellák; o könyv így egész és kerek. Szerencsés válogatás. Olvasatuk nyomán önkéntelenül is megfogalmazódik aZ emberben: Göncz Árpád nem véletlenül lett alapító tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Kozma Ferenc Thinsz Géza Ha megkísért az elmúlás Ha megkísért az elmúlás, mint a szerelem, elnyúlnék melletted, akárha meztelen. De ez csupán vágyálom. Mert olyan jól tudom, elintézem én a halálom magánúton.
