Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-03 / 211. szám

IO aj Dunántúli napló 1991. augusztus 3., szombat A baranyai szerb—magyar köztársaság Rendkívüli kiadás BARANYAI f MAGYAR ÚJSÁG SM.lM.lMgl Ftmakt itn 37. «rém. L na. f-C7 -T— Fara I. évfolyam. Pécs, Hétfő, 192L naguMtUu 15. 37 aám. Baranyai Szerb-Magyar köztársaság «•(alakult ai lniéx6bliotiság - Aa latAatelaattaAg atnAka Pafcrartaa Pa«4r — KArnlyl útban PMi fal* - A kAalAraaaá« m*«alakwtáaAt feaJalaatatMk a |«|Hf láv hatóaggnak éa aa antantmlaaaténak Dobrovics Petár ma délelőtt küldöttség élen Beogradba megy ■ajalantlk a kia- 4s nagyaatantnak a k(at«r»aaA* magalakulóaót — Jugaaatávtó tol a kóMóraaaóg •llam*iA.«t ké.lk A kóalársaaóg Jugaaalóv »Mllaw «M akarta kalyaanl magét - daaaat aa/adaa másaik Pattéitt*4i Hl. Fegyverbe! Baranya aaarb ét magyar lakéttéga utalóé «aagg vérig iMgvéél tiéHéélQét - r«gyvart kérnak a <obrov«|écaktéi - Ooaaat aarakaa aa áUaraiggaraana—fcaégaa Az intéző-bizottság proklamáciőja Az elmerült sziget Valamikor a Balaton is a szerbeké volt. Nem én mon­dom; neves szerb politikus- történész (?) tömeggyűlésen szajkózta el újabbkori fölfe­dezésének vágyálmát, hozzá­téve, azért nem merünk mi magyarók ásatásokat végezni, mert attól tartunk, hogy ősi szerb emlékeket hoz o fel­színre a régészlapát. Nem óhajtok e délvidéki ref­lexióval párhuzamot vonni, de valahogy mintha szándékos lenne az 'időzítés — tudom, hogy nem az —, mégis érde­kes eljátszani a gondolattal. A Pannónia Könyvek újszülöt­tét forgatom a kezemben, Pé­csett élő szerző, Szüts Emil munkáját. Régi hiányt pótol o „triononi-könyvpiacon", hi­szen legszűkebb pátriánk múltjába visz, a baranyai szerb megszállás történetét meséli el, az 1918 májusától az 1922 elejéig terjedő idő­szakot felölelve, amibe a megszálláson kívül nyilván be­lefér a Baranya-Saran/a Szerb -Magyar Köztársaságnak ké­részélete is. Szüts Emil, a JPTE történésze, munkája e kor leg­teljesebb feldolgozása, s e mellett kitűnő olvasmány is, pergő cselekményű korrajz „Nagy Szerbia” álmával spé- kelve. Ki nem dédelgetett ha­sonlókat szomszédainknál és idehaza akkoriban? - legföl­jebb más néven, mint Nagyro- mánia, Nagymagyarország Igaz, ez utóbbinak minimális esélyt sem adott a vesztett há­ború és antanték győzelmi tort ülő köre, no meg a világ- forradalmat kergető komüná- rok csapata. Köztudott: a demarkációs vonal kijelölése megvétóztot- hatatlan döntés volt. Magyaror­szág belpolitikai zűrzavarában tény. így aztán mit tehetett Mendtvlch Andor polgármester? A pécsi nagyállomáson fogadta 1918. november 14-én az an­tant-szerb megszállókat, s arra kérte Cvetic alezredest. a megszállók parancsnokát, hogy ne lépjék túl o jogos megszállással járó jogaikot. Cvetic kedves testvéreknek szó­lította o helybelieket, és bé­késen befészkelte magát kato­náival a városba és a megyé­be. Aztán a konvenció elle­nére önhatalmúlag felnyitot­ták a város közraktárát és el­vitték, amit lehetett. Akadnak pécsi tőkék, hál' Istennek, okik szép kort élnek meg, s Így én is ismerek nem egy szemtanút, aki sarkosan fogalmazva Így emlékezett a szerb megszál­lásra: „Bocskorba, szegényen érkeztek, még sajnáltuk is őket. Lakkcsizmóban, felcó- colva távoztak; vittek mindent, amit birtok...” Hát ez is egy megközelítés. így utólag: ez természetes. Történésznek nem illik föl­tenni a kérdést, hogy mi lett volna, ha . . .? E sorok írója megteheti. Ugyanis meghin­tette a vidéket a „szerb nem­zeti felszabadítás" jelszava, mi több, az Újvidéki Szerb Nem­zeti Bizottmány már november­ben határozatot hozott Bánót, Bácska és Baranya Magyar- országgal fennálló államjogi, politikai és gazdasági kapcso­latainak megszakításáról, egy­úttal kinyifatkoztatta e terüle­teknek a Szerb Királysághoz való csatlakozását. Rövidebb- hosszabb huzavona után o megszállás teljessé lett, Pécs polgármesterét menesztették - a demarkációs vonalig kísér­ve —, s Tolnából, Somogybái is kflkanyaritott jókora-Baro- nyában új 'közigazgatást. s végső megtelepedést szervez­tek. Minden helyi ellenállást letörve, egyeseket elfogva, ka­tonai erővel fellépve. (Lefko- vics Ernő, alias Lefi bácsi, ha köztünk lenne még, jókora történeteket kanyarithatna ki. hogy érkezett hozzá, a MÁV- hoz, az általános sztrájkfölhi- vás távirata, hogy tartóztatták le. s hogy szökött meg o Tisz ti Kaszinó udvarán, átlógva o kerítésen.) Nos, az „Elmerült sziget” minderről dokumentumhűség­gel szól. Mindaddig, mig el­nyerjük az antant 'kegyét, s nyilvánvalóvá válik, a szerbek­nek menniük kell, és aláírják o k ürítési jegyzőkönyvet. (Ez volt a biztosíték arra, hogy mo nem Komló és Hosszúhetény vagy Dobsza és Szigetvár kö­zött van a két ország közti határállomás és vám.) Ja, és még valami. Úgy 1921 augusz­tusában o felhevült „baloldal", tartva a bevonuló Horthytól, „kikiáltotta" a Baranyai Szerb -Magyar Köztársaságot, mely­nek ideiglenes intéző bizott­ságába beválasztották Doktor Sándort is. Ne is mondjam, feltehetően ennek a szerbek örültek legjobban. Nem soká­ig. Augusztus 19-én Rajic szerb 'kormánybiztos átadta a városháza kulcsait Gosztony. Gyulának, Pécs város magyai kormánybiztosának . . Kozma Ferenc Amikorra ox erdő kiugrik a vad szájából Ennek a napnak az volt a célja, hogy tévhiteket cá­foljon. Bebizonyítsa: a Me­cseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a fakitermeléssel nem fogyasztja az erdőterü­leteket, sőt a telepítéssel, felújítással növeli is azokat. Mindezt a sellyei erdészet igazgatója, Bodor László vállalta magára. Még két rövid megjegy­zés a bevezetőhöz: magam is annak elfogadására haj­lottam, hogy kíméletenül vágják a baranyai erdőket. A másik: a sellyei erdészet a mintegy 30x30 kilométeres területével tulajdonképpen kiesik az emberek figyelő szeme elöl. Eleddig a Drá- va-környék nem volt minde­nütt látogatható, s a kirán­dulók zöme is inkább a Mecseken figyelte az erdő­gazdaság munkáját. Bodor László. Talán 45 éves erdőmérnök. Sopronban végez­te a szakközépiskolát, majd az egyetemet is. Idézőjelben „igazgató", amennyiben nem az Íróasztal a munkahelye, sokkal inkább az erdő. Értve ezalatt: ideje java részét o cseperedő, vagy erejük teljé­ben lévő fák között tölti. Egy ízben megálltunk egy nyiladéknál, ott is egy fánál. A mérnök kiugrott o terepjá­róból, a napfény ellen ellenzőt formált a kezéből. Vadmegy- gyet keresett. Csodálkoztam: a gyűjteménybe kell. mondta, mert jönnek a gyakornokok, mindig pótolni kell a mór meglévőket. De van rügygyüj- teménye is, most áll neki o terület gyógynövényeinek fel­méréséhez, összegyűjtéséhez, majd következnek a rovarok. Van már szolgálati találmá­nya, szakcikkeket ír. régen ki­talált, de csak nagy ritkán alkalmazott erdőművelési mó­dokat honosít újból o gya­korlatba. ■ ■ Üzenet az unokáknak bírják a versenyt a többi no vénnyel, mekkora erejük van ezeknek a vézno kis fáknak, hogy nem hagyják magukat elnyomni.- Rövidesen tisztítani kezdik — magyarázza a mérnök -, hogy a csúcsukat kiszabadít sók. akkor azután elkezd nőni, s kiugrik ez az erdő a vad szájából. Az a bizonyos szolgálati ta­lálmány. Sehol a világon nem oldották még meg - amíg Bodor László el nem kezdte törni a fejét a fogós kérdé­sen -, hogy tüsköktől bucskás területen, ahol véghasználat során kivágták — az erdészek azt mondják: kitermelték - az erdőt, géppel lehessen magról telepíteni az újulatot. El is megyünk az egyik taghoz, ahol már magról nő o friss tölgyes. Itt az úgynevezett vá­gásterületi magvetőgép rakta o földbe a magokat, s a szak­emberek számáro is elképesztő lett az eredmény: o két évvel korábban csemetéről telepített erdőállományt utolérte a makkról kelt fák sora. Hek­táronként 30-40 000 került a földbe, ez itt, □ lábunk alatt — óvatosan lépkedek, megsze­rettem ezeket a kis ifjoncokat — alig pár hónapos vetés, és lám, hogy már micsoda szép leveleik vannak . . Lakácsa 20/A - ez ennek o területnek o neve, de mond ez valamit? Az már igen:- A jó erdészgazda úgy dolgozik; mint egy nagyapa: tudja, az aratás az unokák szép munkája lesz. És hozzáteszi Bodor László: természetes az összeütközés az erdőhöz tapadó napi érdekek és a művelőik, az erdészek 100—120 évet ölelő érdeke kö­zött. Am az sem megy, hogy bon, amit egyébként be is ke­rítenek, hogy a lehulló termést ne egyék fel a vadok.- A jövő o makktermö ül­tetvényeké! — szögezi le ha­tározotton Bodor László. A te­rület legszebb tölgyeinek ko­ronájából származó hajtásokat beoltották tölgyalonyokra, ezek kerülnek az ültetvényekbe. A csemeték ugyanis érzéke­nyek, rizikó az igy telepített erdő, mert az átültetés ön­magában hatalmas stresszt je­lent a gyenge kis növénynek. Mindenesetre szakmai berkek­ben sokan azt tartják, hogy makkról nem lehet erdőt fel­újítani, mert ahol sok a vad disznó, ott nincsen makk . . .- Lehet - mondja az erdő- mérnök —, csak meg kell vé­deni a tölgyek termését. A baj az, hogy bö makk­termés csak 7—8 évente van, ám csak 2-3 évig lehet tá­rolni. Az egyik erdőrészletben - ha jól emlékszem, ez volt a Röviden: Bodor László tudja o szakmáját, amit mond. azt el kell hinni. * Például azt: milyen jogon mondhatnánk egy kétéves gyermekről, hogy az nem em bér? Csak akkortól számit an­nak - heveskedik o mérnök —, ha már kiszolgálta a katona­időt? Mert a fák ekkortól - 15—20 éves, de van olyan fa­fajta, amelynek esetében még később — mondhatnak erdő nek. A nem szakemberek sze­mében! Holott — mutat egy irdatlanul sűrűn benőtt zöld felületet Bodor László - ez itt például egy gyönyörű, egész­séges tölgyes. Jómagam ebből réit sem lá­tok, bele kell gázolnunk a tömör ,,biomasszába", s az alig derékig érő dzsumbujban a mérnök simogató mozdula­tokkal mutatja a cseperedő tölgyeket. Tényleg szépek, csak ómul dozni tudok, hogy a csudába fogom a zöld kolopom, és csak sétálgatok az őserdők ben. Mert őserdő nálunk már nincs is. A sellyei erdészetben 8300 nektáron foglalkoznak erdővel, az üzemi vodpszterület pedig 18 000 hektár. Maradjunk oz előbbinél: 12 erdészkerületie osztották, számolnak továbbá a környék mintegy 30 közsé­ge szomszédságában lévő 30 erdőfolttal, mint amilyen a gürüi, a zsibóti. Alapvető fel­adat: a fatermesztés. Ez o le­vágott erdő helyén létesített felújítással kezdődik, ami le­het vagy természetes. vagy mesterséges, utóbbi vagy mag ról, vagy csemetével. Három saját csemetekertje van a sellyei erdészetnek, vagyis er­deikbe „idegen fa" alig kerül. A makk egy külön történet. Összegyűjtik a környező erdők makktermését, de csak az e célból kiválasztott állományok­Lakócsa 72/B — alacsony, hosszúkás, a földbe süllyesz­tett, fazsindelyes építmény öt­lött a szemembe. Jégkunyhó. Itt tárolják a makkot, de o csemetét is. * Ha elkezd cseperedni egy állomány, amig erdő nem lesz belőle, legkevesebb 4—5 alka­lommal bele kell nyúlni, ami vagy kézi vagy gépi ápolást jelent Ez hektáronként akár 8—10 000 forint költséget is je­lenthet. A sellyei erdészet ér­tékes: közel kétharmada ko­csányos tölgy, 12 százaléka Pannon-kőris, 11 százaléka gyertyán. A felújításban o gyertyános-tölgyes állomány „vezet", ezt pótolják a leg­gyorsabb ritmusban, mert ezek­ből az erdőkből kerül ki a „csúcsfa", a 100 éves tölgy. Persze, emberöltők múlvo. A sellyei erdészetben egy- egy évben 28—29 000 köbmé­ter választékká feldolgozott fát termelnek ki. Egyébként ezen o 8300 hektáron az élőfa­készlet 1 487 530 köbméter volt 1989-ben. A 12 évre szóló üzemterv szerint az erdészeti terület több mint felén hozzá kell nyúlni az erdőhöz: erről a 4451 hektárról 456 800 brut­tó köbméter fát kell kitermelni. Az ellenőrzést az erdőfel­ügyelet biztosítja, mégpedig - s ezt Bodor László fontosnak tartja - folyamatosan. Egysze­rűen kizárt a rablógazdálko­dás - tegyük hozzá: különö­sen mostanában, amikor az összefonódott érdekeket las- san-lassan, de érzékelhetöert már sikerül szétbogozni. Az ellenőrzést egyébként az éves tervek alapján végzi az erdő­felügyelet. Mégpedig szigo­rúan. Állunk egy fejlődő erdőrész­letben, ahol Bodor László el­magyarázza és megmutatja: itt már csak eqy befejező ápolásra van szükség, utána jön az ellenőrzés, a darab­szám, az újulat magassága és ápoltsáqa alapján veszik át az erdőt. Ha a kivánalmaknak nem felel meg, az erdészet az e munkáért még járó pénzt nem kapja meg. A Korcsina-csatorna vadre­gényes partján szalad a te­repjáró — fejünk felett feltű­nik egy fekete gólya -, az alsóerdői kerület felé me­gyünk. Itt kerül szóba o ter­mészetszerű erdőgazdálkodás, remélhetőleg a jövő gyakor­latának kulcskifejezése. Olyan telepített részt nézünk meg, ahol a fiatalos erdőt ápoló­ösvényekkel tárták fel, magya­rul: csíkokat vágtak bele. igy minden könnyen hozzáférhető, áttekinthető, fényjárta. De megnézünk egy másik művelé­si módot is, mégpedig a szerb megszállás ideje alatl Kiirtott erdők nyomában nőtt sarjerdőt. Itt alkalmazza Bodor László o már régen elfeledett, s most megint javasolt Hard- tia-féle módosított ernyös fel­újító vágást. Ez bonyolultan hangzik, a lényege egyszerű kétszer nyírtak bele az erdő­be, ettől ritka és szellös lett, oz újulat részben a hulló makkból, részben a már em­lített gép által vetettből nő Nyolc és fél hektárról van szó Itt is a „normális esetben” o gyermekeknek járó szeretettel beszél az erdőmérnök a fény felé igyekvő, kis fákról.- A makktermés az ilyen módon művelt erdőben jóval jobb lesz, és ugyanakkor ol­csóbb. Azután még elmegyünk egy valódi ültetvényre: két éve nő itt a tölgy — forma slavonica, mondja Bodor László —, karók o vékony törzsek mellett. 22 hektáron hullik majd itt a makk. — De hát ez nem erdő — csóválja a fejét kísérőm. Mészáros Attila Bodor László a kétéves tölgy csemetéket mutatja a Lakácsa- kör­nyéki erdőkben A megbontott erdőállomány aló nemesített makkot vetnek speciális géppel o sellyei erdészet dol­gozói Proksza László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom