Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-27 / 234. szám
s üj Dunántúli napló 1991. augusztus 27., keiid Új cigány folyóirat, az Amaro Orom „Szégyen lenne magunknak is nem történelminek lenni” A közelmúltban látott napvilágot az „Amaro Drom" (Utunk) című cigány folyóirat első két száma. A magyarországi roma kisebbség lapja kéthetente jelenik meg a Roma Parlament kiadásában. Felelős szerkesztője Osztojkán Béla, szerkesztői Choli Daró- czi József, Diósi Ágnes, Kovács József, Lovas Zoltán és Szőke Judit. Az igényes küllemű, szines nyomású, áttekinthető, 31 oldalas folyóirat 28,50 Ft-ba kerül. Az első két szám alapján a szerkesztők háromszor tíz oldalban, három rovatot alakítottak ki. Az első, a magyarországi cigányság általános helyzetével foglalkozó, riportokkal színesített, politizáló rész. A második egység a cigány művészettel és a cigány hagyományokkal foglalkozik. A közölt versek, kötetismertetések, novellák, esszék, művészekről szóló riportok a cigányság élő és tehetséges alkotóit és munkáikat mutatja be. A harmadik rovat konkrét problémákat vet fel, egyéni sorsokat láttat, tanácsokat ad, rendezvényekre, eseményekre hívja fel a figyelmet. Mindkét számban olvashatunk a határainkon túl élő cigányságról is. A felelős szerkesztő „Történelmi lopindító" című írásában mély iróniával, sokszor keserű szavakkal ostorozza a honi cigányság 1985 óta alakult, átalakult, módosult, változott vagy éppen megszűnt érdekvédelmi szervezeteit. Majd Így folytatja; „...Tisztelt Olvasó! Tisztelt cigány és nem cigány olvasó! Oly korban él ön itt e földön, ahol akad ország, amelynek színterében napjainkra több, mint ötven érdekképviseleti szerv versenyez egymással azért, hogy óvja, védje, istápolja a szakadék szélére taszított legnagyobb honi etnikai kisebbrendelkeznek tömegbázissal, mert nem a cigányság valódi arcát vagy érdekeit próbálják oemutatni, hogy olyan társadalmi összefogásra van szükség, amely példaértékű lehet. Két teljes oldalon jelent séget, a magyarországi romokat . . . Nekünk pedig addig is, kik írni, gondozni fogjuk az AMARO OROM oldalait, több hittel, nagyobb elszántsággal, még több gondoskodással kell végeznünk munkánkat, mint általában, mert nem feledhetjük, történelmi pillanataikban fogant szervezeteink mellett szégyen lenne magunknak is nem történelminek lenni . . .” A folyóirat közli a Magyar Köztársaság miniszterelnökének állásfoglalását a nemzeti és etnikai kisebbségek problémáinak az európai normák és elvek szerinti megoldásáról. Érdekes az az interjú, amit dr. Furmann Imre, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke adott a lap egyik szerkesztőjének. Tanulsága, hogy a cigánysággal szemben megnyilvánuló, évszázadok ajatt Fel - halmozódott negatív megítéléseken kell változtatni, hogy saját életét tartalommal kitölteni magának a cigányságnak kell, hogy szervezeteik nem meg az a petíció, amit a Roma Parlament intézett a magyar országgyűléshez és a magyar kormányhoz, követelve nagyobb érdekérvényesítési le- netöséget, egyéni és kollektív kártalanítást, erkölcsi-anyagi jóvátételt, rehabilitációt, helyzetük jogi,, gazdasági, kulturális, oktatási, foglalkoztatási 'endezését, társadalmi presztízsüket kifejező, gyarapító intézmények felállítását, foglalkoztatási alapítvány létrehozását, a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének elfogadását. Mai helyzetüket így sommázzák: „Új rendszer — régi áldozat." A petíciót értékelő négy parlamenti párt (MDF, SZDSZ FKgP, MSZP) képviselői a követelések lényegével egyetértettek, de néhány megfogalmazást, Így nyilván az előbb idézettet is, elutasítottak. A művészeti részben többek között Rigó József és Nagy Gusztáv verseivel, György Horváth László novellájával ismerkedhet meg az olvasó. A tanácsadó rovatban munkajogi kérdésekkel, a munkanélküliséggel foglalkoznak elsősorban. A második számban két jól sikerült életkép is készült. A Pest megyei Kakucs községben élő és a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei Nagydobos település cigányai ugyan más- más történetet mesélnek el, de tanulságuk közös: Európa felé hosszan kell még menetelni. Orsós Jakab „Múltunk és szokásaink" című írása pedig maga a történelmi kuriózum. A folyóirat bemutatását, sok sikert és „hosszú életet” kívánva, nem is lehetne másképp befejezni, mint a Roma Parlament minden magyar állampolgárhoz szóló felhívását papírra vetjük: „Felszólítunk benneteket, cigányok-magyar cigányok, oláh cigányok, beások, városiak és putri telepen lakók, értelmiségiek és analfabéták, cigány anyanyelvűek és csak magyarul beszélők, és felszólítunk benneteket, nem cigányok: értsük meg egymást a másságban. Becsüljük az Embert, akinek az életét, a jövőjét jelenti a megértés, a megbecsülés és e kettőből fakadó jog." Dr. ifj. Erdödi Gyula Csodatevő boszorkányok Az első hazai nemzetközi boszorkánytalálkozóra érkezett hazánkba dr. Vivianne Crowley, az Angol Boszorkány Szövetség titkára. A jelenleg ezer tagot számláló közösség három éve alakult. Vivianne egyébként pszichológus. Milyen kapcsolat lehetséges a pszichológia és a boszorkányság között? - kérdeztem tőle.- A boszorkányság csodatevést, mágiát jelent, és valamifajta átváltozást, átlényegü- lést, amelyben az embereknek sikerül megteremteni a tökéletes egyensúlyt és harmóniát.- A pszichológia szintén a személyiség egészséges harmóniájának megvalósítására törekszik. Mi a különbség?- Mások az eszközei. A pszichológia materialista jellegű, a boszorkányságnál másról van szó, hiszen egyesíti az univerzum energiáit. Mozgósítja a bennünk szunnyadó ősi erőt. Viszont nem hisznek a boszorkányok sem a fekete, sem a fehér mágiában. Az ő mágiájuk a zöld, amely tökéletes összhangban van a látható és a láthatatlan természettel.- Ki a boszorkány?- Aki csodálatos képességekkel bír és kapcsolatot tud teremteni a pogány istenekkel, képes érzékelni a láthatatlan természetfelettit.- Ha valaki a szövetség tagja kíván lenni, akkor megvizsgálják, hogy rendelkezik-e csodatévö képességgel?- Nem. Bárkiből lehet boszorkány, ha akarja. Beavatási szertartással lehet bekerülni, amely valójában több órás ceremóniát jelent. Ezen a módon fogadja be a közösség az új tagot, akit a későbbiekben megtanítanak arra, hogyan fejlesztheti ki magában a különleges képességeket.- Hány ország hasonló szervezeteivel állnak kapcsolatban? — Európában a német, a svéd, a spanyol, a holland, a norvég, a finn, az olasz és a francia szervezetekkel tartunk kapcsolatot. Sőt a Japánban működő Pogány Szövetséggel is van kontaktusunk. Ezek a szervezetek évente egyszer kongresszuson találkoznak. Tavaly Németországban tanácskoztak, az idén Angliában ülnek össze, jövőre pedig Norvégiában értekeznek.- Vannak-e viták a különböző szervezetek között? — A szervezetek rendkívül szabadok, mindenki azt csinálhat, amit akar, nincsenek korlátok. Olyasmin vitatkoznak a résztvevők például, hogy a beavatási szertartás üres, rituálé-e vagy pedig ennél tartalmasabb. A mi szervezetünk úgy véli, hogy a bevatás nem üres forma, hanem képes nyitottá tenni az embert a természetfeletti világ érzékelésére. — Mi ennek a vallásnak a lényege?- A boszorkányság az egyedüli vallás, amellyel vissza lehet térni az ősi pogány istennőhöz, aki a kereszténység előtt létezett. Minden országban másként nevezik, de leginkább a Nagy Istennő vagy a Nagy Anya néven említik. Ö jelenti a teremtő erőt és az életet. A szervezet tagjai a tréningek során sok hasznos gyakorlati ismeretre tesznek szert, amíg végül boszorkánnyá válnak. Nem csak a belső harmónia megteremtésére és megőrzésére törekszenek, hanem a természetet is óvják. A pogányság természetvé dő vallás. Mindez jelzi, hogy korunk boszorkányai visszatérnek a Föld-misztériumokhoz. Csík Ibolya HT Press Egy utcaelnevezés „rejtelmei” Miért Mária utca, miért nem Déryné? A közelmúlt utcanév változásai kapcsán azon pécsi polgá- -oknál, akik az utóbbi évtizedekben költöztek a városba, /agy nem ismerik a történeti előzményeket, s a Szentírást, kérdés volt az a tény, hogy a Déryné utca miért kapta visz- sza régi nevét, miért lett ismét Mária utca. A rövid életű Molotov utca elnevezés után azért kapta ez az utca a Déryné nevet, mert ebben az utcában, az ún. Oertzen-házban működött a város színháza, a mai épület 1895-ös avatása előtt, és az akkori fölfogás szerint itt lépett volna fel Déryné is, egyetlen pécsi vendégszereplése alkalmából. Ez akkor jó választásnak látszott, csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy a helytörténészek azóta már kiderítették: sohasem szerepelt itt Széppataky Róza, hanem a most is Elefántos háznak hívott épületben! (Dérynéről fogják elnevezni a színház melletti lépcsősort.) A Szentírásból tudjuk, hogy Jézus apja József volt, anyja Mária, az ő anyja pedig Anna. Ha pedig ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy Jézus rokona és legkedvesebb tanítványa János volt, akire bizta a kereszten anyját, Má- ■ riát —, akkor már összeáll a kép. Nem véletlenül van tehát együtt a József és a Mária, az Anna és a János utcanév. Számos olyan hely van Európában, ahol ezek az utcanevek így együtt, „egy bokorban" szerepelnek. Dr. Vargha Dezső A magyar bürokrácia labirintusai Én még csak egy kis csecsemő vagyok, de máris nem értem a felnőtteket. Tessék elolvasni, mit művelnek velem, így biztos egyet tetszik érteni véleményemmel. Megszülettem 1991. július 14-én szüleim, nagyszüíeim, testvérkém örömére, csak kissé váratlanul, egy hónappal előbb, mint illett volna. S a baj itt kezdődött. Születésem helye ugyanis Németország lett, hiszen apukám ott dolgozik. Szüleim eredetileg haza szándékoztak jönni, hiszen azt akarták, hogy Magyarországon jöjjek a világra. Miután idő előtt megjöttem, azonnal nem tudtak hazaindulni. Először egészségügyi okokból, aztán anyaikönyveztetni kellett engem. Szerencsére a német bácsi barátságosan és gyorsan intézett mindent, csak be kellett szerezni szüleim házassági anyakönyvi kivonatának német ifordítását. Ez faxon hamar megtörtént, („óh, micsoda szabálytalanság" mondta később egy magyar hivatalos néni). így 24 órán belül kész volt a német anyakönyvi kivonatom. Haza azonban így sem lehetett jönni, hiszen akármilyen kis gyermek vagyok, útlevélre is szükség van. A müncheni magyar konzulátusra apukámnak el kellett utazni, hol a hivatalos bácsi ismét csak gyors volt, egy nap alatt kiállította a hazatérős okmányt. Most már csak az utazás volt vissza, amiből semmit nem vettem észre, mert átaludtam az egészet. Most mit mondjak, tetszik nekem ez az ország, csak érthetetlen bürokraták irányítgatják. Tessék csak figyelni : Apukám itthon elment az illetékes hivatalba a német anyakönyvi kivonattal és a magyar hazatérési okmánnyal. Ez még július 28- án történt. De anyakönyvezni nem lehetett, mert gusztus 5-én jöhet-e a fordításért. Nem, nem — mond ták, csak 12-én, hiszen a fordítók nyári szabadságukat töltik. Persze 12-én, . . . 16-án volt meg a fordítás, csak 21-én lehetett átvenni, persze 1200 Ft-ért (hogy miért kellett fizetni a gyorsakivonatot. Hogy családi pótlékot kapjon, be kell mutatni az anyakönyvi kivonatot, mert azt is csak Pesten, az V. kerületben csinálják. Pécs ugyanis alkalmatlan egy ilyen feladat elvégzésére. Kérdésem: hát ez a procedúra meddig fog tartani? bepiszkítom elég sokszor a liberókat, és főleg alszom. 2. A hivatalos bácsik, nénik. Miért hoznak olyan rendeleteket, melyek a józan emberi ész ellen valók? 3. Az egyes hivatalos magyar bácsik és nénik miért nem tudták olyan gyorsan és udvariasan elvégezni a rájuk bízott feladatokat, mint a német bácsik, vagy a münchenj magyar konzul bácsi? Én csecsemő vagyok... ahhoz, hogy „Name:..., Geburtsort: . . ., Geburtsdatum:.!., Name der Eltern:...” ezt lefordítsák, nagy német nyelvtudás kell. Pécseit így senki nem tud, azt Pestre kell küldeni, hol igen okos és hiteles fordítók a hihetetlen nehéz munkát elvégzik. Mint mondták, 600,— Ft-ért két hét alatt, de dupla pénzért 6 nap alatt. Apukám megkérdezte, hogy akkor ausági felárat, azt én nem tudom, az illetékes néni ironikusan azt ajánlotta, hogy vissza lehet perelni a fordítóirodától). Közben apukámnak vissza kellett utazni, hiszen Németországban dolgozni illik (pontosan, szépen stb.). Most anyukám járja a kálváriát, ahhoz hogy szülési szabadsága ne szűnjön meg, mondták neki más hivatalos bácsik, be kell mutatni az anyakönyvi Na, és ha szeretnék kiutazni apukámhoz, hogyan, milyen okmányok bemutatásával, és még meddig kell várnia egy kisgyermeknek, hogy útlevelet kapjon. Ezért nem értem én a felnőtteket. Van néhány kér„ désem, illetve megállapításom : 1. Én elvégeztem a rám kiszabott feladatokat: léleg- zem, szopok, ha kell sírok, 4. Miért hisznek egy pesti papírnak jobban, mint egy Németországiban született, hivatalos papírokkal bőven rendelkező, ténylegesen létező pécsi kisgyermeknek? 5. Már Szent István királyunk megmondta, hogy az egynyelvű ország gyenge; de hát ennyire?? (Mindezt lejegyezte egy nagypapa, akinek lennének további kérdései is a bürokráciáról és véleménye a bürokraták „forgalomból" történő kisöpréséről.)
