Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-27 / 234. szám
1991. augusztus 27., kedd uj Dunántúli ílapiö 7 JA I®AHj|3Cl StflCBCpyOI’OI'SZQyOlt Szabad és európai II. János Pál pápa lelkipásztori missziós útja hazánkban véget ért. Több mint egymillió ember közvetlenül a pápa előtt állhatott és hallgatta tanítását. Több millió a televízióban nézte az eseményeket. Hisszük, hogy a pápa jókívánsága, amelynek a Ferihegyi repülőtéren megérkezése alkalmával kifejezést adott, hogy látogatásával segítse a magyar nemzetet a boldogabb jövőbe vezető út megnyitásában, valóság lett. Szent Péter utóda együtt akart lenni velünk, örömünkben, bánatunkban és indító kívánt lenni az új korszak A háború könnyes szemei... küszöbén. A pápai beszédek tartalma általában ez volt: Európának meg kell újulnia és ezen belül az embertestvériségnek kell új hangsúlyt kapnia. Az új jövő csak radikális lelki, erkölcsi megtéréssel valósítható meg. A pápa Pécsett a nemzetiségek testvéri együttélésének kulturális jelentőségét méltatta, és biztatta az itt együtt élő magyarokat, németeket, horváto- kat, hogy a szentistváni gondolat értelmében a magyar történelem nemzetiségi színezetét tovább építsék. Máriapócson egybefoglalta, hogy hány nemzetiség talál otthont a móriapócsi kegyhelyen a Szűzanya oltalma alatt és itt csaknem minden környékbeli nemzetiség nyelvén szólította meg a híveket. Tapintatosan és finoman érintette a pápa a keresztény család jelentőségét és társadalommentő erejét. Szombathelyen az újjáalakuló egyház belső feladatairól szólt, a szegények és betegek megbecsüléséről és szereteté- ről. Tervbe volt véve Batthyány- Strattman hercegnek, a szegények orvosának boldoggá avatása, ezért utalt a pápa a szentirást idézve arra, hogy szegények mindig lesznek közöttünk és idézte az első századok keresztény íróit is, akik szerint a szegények az egyház kincsei. A pápa ökumenikus elkötelezettségének tudatában meglátogatta a protestáns egyházak élén a debreceni nagytemplomot, mint a magyar protestantizmus legkifejezőbb szimbólumát és itt a keresztény értékek közös megőrzéséről és nemzetalakító erejéről beszélt. A budapesti országos zsidóközösség előtt arról szólt, hogy a keresztény vallás a zsidó népnek adott isteni kinyilatkoztatásban gyökerezik és ezért is kell többet tenni az európai vallásosság gyökereinek újra- való élesztőséért. Mint eddigi lelkipásztori látogatásai alkalmával nagy vendégünk most is órákat szentelt a tudományos világnak, a diplomáciai testületnek, a betegeknek és örökké emlékezetes marad a népstadionban a magyar ifjúsággal való találkozása. Leírhatatlan lelkesedésbe tudta emelni a magyar fiatalságot, amikor arról beszélt, hogy irtsuk ki szívünkből az önzést, kerüljük el az önmegvalósítás útvesztőit. A fiatalok akkor boldogok, ha egymásra találnak, de ennek a találkozósnők o lényege, hogy egymásnak is adjanak valamit: meg kell valósítani az egymásért való életet. Látszott a Szentatyán, hogy mór fáradt, de a sötét éjszakában az ég felé törő fiatal magyar szívek éneke, szavalata felvidította és amikor o távozásra sor került, megtörtént az, ami eddig sehol sem: néhány száz leány a kapuig táncot járt a papamobil körül. A pápalátogatásnak egyik maradandó emléke lett ez a kép. A pápa szózatainak egybefoglaló tartalmában benne rejlik: az emberiségnek új megfogalmazására van szüksége, hogy tovább juthasson. Eme új megalapozás alapja az az etikai döntés, hogy a középpontban az emberi személy áll és ennek szabadságára és erkölcsi akaratára épüljön a társadalom. A harmadik évezred elején erre a modellre van szükségünk: annyit érünk, amennyit a maradandó erkölcsi értékekre építünk és ameny- nyit másoknak juttatunk ebből. A pápa csaknem mindenütt kihangsúlyozta, hogy miután megszabadultunk a külső elnyomástól, az anyanyelvűség fojtogató karjaitól, meg kell szabadulnunk önzéstől, egyesek és csoportok külön utakon való járásától. Az igazi békének alapja és az erkölcsiség első alaptétele az legyen: saját érdekeinkkel egy sorba tudjuk mások érdekeit helyezni; ez lesz az igazi belső békének feltétele, és ennek alapja az egymásért élés, a szolidaritás. Hasson át bennünket o teljes lelki, emberi és kulturális megújulás vágya. Cserháti József püspök köszönti II. János Pál pápát pécsi látogatásakor A pápa beszédei egyre mélyebbre mentek. Az egyház csak akkor állhat a világ szolgálatában, ha mondanivalóját Jézus Krisztus tanításából meríti. Ezen a vonalon a pápa ismételten is említette a II. vatikáni zsinatot, amely az emberi közösségnek új útját kívánta kijelölni. Ebben a szolgálatban valósítható meg az új ember, amelynek jellemzője, hogy szabad és európai akar lenni; az új lelki célirányosság a másság tisztelete és újból való értékelése. Más szóval Európa akkor lesz újból a kiemelkedő kontinens, ha felfedezzük egymást, mint testvéreket. Ebben áll a közös Európa nyitottsága, befogadókészsége; ez a nagy szerepváltás Európa jövőjének tekintetében. A Szentatya ezzel a gondolatával érintette a szentistváni építés- alapjait, az idegenek, b jövevények megbecsülését és elfogadását. Szükség van az degenség fogalmának leépítésére, sőt törlésére, szorgalmazni kell minden jövevénynek a nemzet testébe való beépítését. Első királyunk nagy nemzet- építő gondolatát a magyar szentek is hordozták és tovább építették, mint Szent Margit es Szent Erzsébet, akik életükkel valósították meg a gondolatot: az élet akkor érdemes és megszabadító, ha az a másokért való élet is. A pápa utazásának lényegét búcsúzása alkalmával maga is egybefoglalta: hogy az Ür Jézus szavait ismételjem, „azért- jöttem, hogy életetek legyen és több életetek legyen". Két dolog szükséges ahhoz, hogy boldogok lehessünk itt <a földön: Isten leié kiegyensúlyozott és felebarátaink leié nyitott, hasznos életet éljünk. Az életet nem csupán magunk miatt kaptuk és magunkért, hanem azért, hogy másoknak is juttassunk belőle. Erre épül a másik gondolat: mindig tudjunk másoknak is juttatni sóját magunkból. E két elven alapszik saját boldogságunk. Befejezésül álljanak itt a mai keresztények és jóakaratú emberek önvallomásának igéi: mindannyian „a Wojtyla-cso- da" szemlélői lehettünk. A pápa rendkívüli, karizmatikus egyéniség. Amit hazánkban fáradságot nem ismerve energiájából befektetett: 16' beszédet mondott hat helyen. Még jobban szűkítve tekintetünket azt látjuk, hogy a pápa tanításában az egyház mai lényegének és feladatainak foglalatát akarta átadni. Ezek a jövő perspektívái: új értékrendbe kell beállnunk, amelynek középpontjai a független, szabad emberi személy és megvalósítandó leiadata az egymásnak és egymásért élő emberi közps- ség. A pápa beszédeiből egybe tudjuk állítani a holnap emberének és a jövő társadalmának megtisztított képét. Itt az új kulturális kezdés lehetősége a harmadik évezred elején. Cserháti József püspök Lassan, de igen biztosan gyűrűzött a tragédia Horvátország területén. Kezdődött egy-két kisebb faluval, majd átterjedt nagyobb településekre is. Nagy felháborodással és megrendüléssel vették tudomásul az emberek, hogy elhunyt egy fiatal horvát gárdista, a hazájáért. Ö vplt az első áldozata a vérontásnak, sajnos, azóta nagyon sokan meghaltak. Két hónapja, mikor a maihoz képest jóval békésebb volt a helyzet, egy képtelen ötlet nyomán indultam el Eszékre, az igazságot kutatva. Abban az időben még elsősorban a politikai háborúskodások időszakát élte déli szomszédunk, azóta sajnos már a fegyvereké a főszerep. Az első utazás alkalmával Eszéken nyugalom honolt, akkor még csak formálódóban volt a sajtóközpont, a vöröskereszt és más szervezetek. Ahogy sűrűsöd tek az események, úgy gyűltek az újságírók, tv-sek orvosok. Egyre több lett a menekült Eszéken is. Sok hetes tevékenységem alatt a legmegrázóbb élményt a dáljai, almási és erdődi menekültek értekezése jelentette. Rádöbbentem: televízióban látni és élőben érzékelni az eseményeket teljesen más. Akkor ott a kikötőben nagyon sok gárdistának, orvosnak és újságírónak lett könnyes a szeme. Később, amikor sikerült eljutnom a blokád alá vett falvakba Kórógyra és Szentlászlóra többször is -, első látogatásomkor viszonylagos békével, később harci nyugtalansággal szembesültem. Egy tragikus cikken az olvasó szeme talán hamar átszalad, viszont írójában az átéltek egy életre megmaradnak. Sohasem fogom elfelejteni azt az imádkozó idős nénikét, akit úgy emeltek be a hajóba a meneküléskor és kitelepülése után néhány Órával meghalt. Örökké bennem fognak élni annak a kislánynak a gyönyörű bánatos szemei, aki édesapja temetésén nerr zokogva búcsúztatta a halottat, hanem csendesen, megrázó megindultsággal Ha látták volna ezt a szempárt azok, akik a szerető apát és férjet, véres kegyetlenséggel meggyilkolták, ho hallották volna a gyászos csend zenéjét, biztosan elgondolkoztak volna azon. mit és miért tettek. A számtalan porrá rombolt ház, a meghalt, nem egy esetben megcsonkított áldozatok látványa biztosan meggyőzte volna azokat az újságírókat is, akik sok száz kilométer távolságából o televíziót nézve számoltak be a „szórványos lövöldözése.k"- ről. Sokan nem hitték, (talán el sem akarták hinni), hogy Horvátország vérzik. És ez a vér, az áldozatok értelmetlen halála súlyos, nyomasztó bizonysága a háborúnak és a felesleges elmúlásnak. És akiket megölnek nem nagypolitikusok, hanem szerencsétlen, egyszerű emberek. Talán még az ő haláluknál is keservesebb szenvedésre vannak kárhoztatva mindazok, akik életben maradtak. Kegyetlen érzés egy családnak elhagyni egy élet munkája alatt., felépített házát, hogy száműzetésbe, kilátástalanul tengesse életét. Ez a háború közel sem tisztességes. Sajnos a vérontás velejárója az emberek halála. Viszont az felfoghatatlan, hogy ezeket az áldozatokat valami különösen kegyetlen, állati ösztönnel gyilkosaik megcsonkítják a legelvetemültebb módon. A világ tapasztalhatta, hogy a bünö* politika halálos ellenségekké teheti a jóbará: tokát, tegnap még együtt ünneplő cimborákat. Ott már nagy a bai, ahol nem mindegy, hogy ki, milyen nyelven beszél. Egy azonban biztos: az egyszerű, békés embereket, senki és semmi nem tudja egymás ellen lázítani. És o békés nyugalmukkal, testvéri szeretetükkel ők harcolnak a legbátrabbon, legyenek akár horvátok, szerbek, vagy magyarok, egy a fontos, legyenek igazi emberek! Mindörökké... Vujity Tvrtko Alsáni Bálint, a pécsi bíbornok Az évszázadok során városunknak egyetlen olyan főpapja volt, aki bár a pécsi püspökséget haláláig megtartotta, mégis elnyerte a bíbornoki — biborosi — kalapot: Alsáni Bálint. Családjo ősi fészke a Baranya megyei Mágocs helység volt, ahol a nemzetségnek Szent Péter tiszteletére emelt monostora állott. Az Alsáni család minden bizonnyal az akkor még' meglévő Alsón váráról kapta a nevét. Alsáni Jánosnak Mono nejétől született legidősebb gyermekének, Bálintnak sem születési évét, sem ifjúkori tanulmányait nem ismerjük. Sejtjük, hogy papi pályaválasztására — miként ezt Janus Pannonius esetében is látjuk - befolyással lehetett rokona. János veszprémi püspök. Abból, hogy Nagy Lajos király gyakran bízto meg diplomáciai munkával, orra következtetünk, hogy egyetemi tanulmányait Bolognában végezhette. Neve okleveleinkben 1348-ban tűnik fel. 1374-ben pedig már királyi alkancellár. Még ugyanebben az évben, 1374. július 21-én pécsi püspökké neveztetett ki. Ezzel megkezdődött közéleti szerep lése is: a királyi utasítások szellemében diplomáciai küldetéseket teljesített, de ugyanakkor gondosan ügyelt főpásztori kötelességeire is. A XIV. század egyik legjelentősebb eseménye: a pápaság hetvenéves avignoni tartózkodás után visszatért Róma falai közé, s ezzel újra visszaszerezte eredeti világegyetemes jellegét. XI Gergely pápa azonban nem sokáig élvezhette az örök városba költözés örömét; halála után örökéért megindult a küzdelem a francia befolyású, avignoni VII. Kelemen és a római érdekeket képviselő VI. Orbán pápa között, aki jól látta, hogy a bibornoki testület tagjainak növelésére van szükség uralma erősítése végett. Ezért 1378. szeptember 18-án 28 bíbornokot nevezett ki, köztük Demeter esztergomi érseket, és hat év múlva, 1384 decemberében, a második bibornoki kinevezések alkalmával emelte VI. Orbán bíbornoki méltóságra Alsáni Bálint pécsi püspököt. E kinevezéssel tulajdonképpen Alsáni Bálint pécsi püspöki címe megszűnt volna, de a pápa megengedte, hogy Alsáni a pécsi püspökséget, mint annak kormfányzója, mo gának haláláig megtarthasso — fölmentve őt o Rómábo való költözés kötelezettsége alól. Mivel ebben az időben o római kúria és Magyarország közötti érintkezés meglehetősen sűrű volt, Alsáni bíboros nevével az egyházi élet különböző területein - főleg birtokjogi ügyekben - gyakran találkozunk o különböző okiratokon. Ezek közül kiemelkedik az 1367-ben alapított pé esi egyetemre vonatkozó az az intézkedés, amely szerint a pápa megengedi, hogy a pécsi püspök a pécsi Szent János és Szent Péter egyházak pré- postságát az egyetemen az egyházi és polgári jog egy- egy tanárának adományozhassa, ho mindjárt azok más ja- vadalniak birtokában is vonnak. Még egy korabeli jelentős esemény történt Alsáni püspöksége idején. Az izig-vérig magyar alapítású pálos rend kérésére Nagy Lajos király megígérte a márianosztroi kolostor szerzeteseinek, hogy védőszentjük, Remete Szent Pál csontjait megszerzi számukra. Nagy segítségére volt ebben Alsáni Bálint, aki a velencei köztársaságnál kijárta, hogy a szent ereklyék kiadassanak. Remete Szent Pál tetemét ünnepélyes körülmények között a pálosok Buda felett lévő szentlőrinci kolostorában helyezték el 1381. november 14-én. A szent csontjai a mohácsi vészig maradtak itt, majd Tren- csénbe kerültek, ahol tűzvész áldozatává váltak. A nagy egyházfejedelem 34 éven át kormányozta egyházmegyéjét, három uralkodót szolgált a hit iránti hűséggel, odaadó szeretettel. Tudós férfiú volt, aki számos tudományos fokozatot szerezve, gondoskodott o Nagy Lajos által alapított, Vilmos püspök által fenntartott pécsi egyetemről. Pécs bíbornoka 1408. november 19-én halt meg, holttetemét a Székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Dr. Tóth István
