Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-24 / 231. szám

B üj Dunántúli napló 1991. augusztus 24., szombat Polcolsz István Egér­szürke Tekintetében búvá félelem, mintha elnézést kérne, félszegen szorong, hogy élni mer — föl-fölriad kisgyerekként, ki újólag kikap, holott nincs semmi csíny a lajstromán - s akármit mondhat Biblia, Korán, zsebünkben ki-s kinyilik a bicsak: nem lázad egérszürke, monoton sorsa ellen, és mindent úgy fogad, ahogy van nem él a fogért fogat­szokással; el-elkönyvel pár pofont előlegként ­nyugtathatná a hit, de pirosbetüs ünneplapjai jöttén is hétköznapjain borong. (1985) Mihalik Zsolt­Kérdés Virágozzon a lelkiismeret, és ne hervadjon el sohal Már mindent boldogan beismerek. Az hallgat, aki ostoba. Száradjon el az az akasztáfa, és ne virágozzon soha! Ne keljek utolsó kakasszóra ... Az beszél, aki ostoba. Dőljön csak el végleg a magas ég, és lábra ne álljon soha! Hallgattam. Beszéltem. Már elég. Mit tehet, aki ostoba? Győri László A lélek beszéde Hebeg a test. Micsoda mondatok! Nem is a nyelv, az egész mü dadog. Motyogva, hadrin, selypegön beszél, restellenem kellene mindenért. Idétlenül képzi R-jeit. És rajta most már semmi sem segit. Hiába van a logopédia, a nyelv alá tolt hurkapálcika, a tudomány az nem szoroz, nem oszt. Kívánja hát ezért a Tajgetoszt?- Ez a versmérték ki van mérve: nem tökéletes, csak olyan, amilyen, de a szótagszám rendesen kimegy. A test nekifut s megáll csüggeteg: sohase bírja kihabogni azt az egy szót, azt a gyönyörű vigaszt. A Széchényiek Kiváló egyéni képességek A Széchényi család a 17. században emelkedett az ismeretlenségből az ország vezető főúri famíliái közé. Ez az ívelés az 1592-ben Szécsényben született Szé­chényi György esztergomi érsek nevéhez fűződik. Széchényi György 1632-ben lett kanonok. 1643-ban el­nyerte a Csanádi, majd né­hány éven belül a pécsi, a veszprémi és a győri püspök­séget. 1668-tól kalocsai, 1685­től pedig már esztergomi ér­sek, a magyar katolikus egy­ház feje. E karrier mögött ki­váló egyéni képességein ala­puló tudományos, politikai és gazdasági tevékenysége áll. Egy bíboros „a bőkezűség és adakozás csodájának" nevez­te. És méltán. Fontosabb ala­pításainak még felsorolása is hosszú: ő létesítette a győri, a budai, a kőszegi, az esz­tergomi, az egri és a pécsi jezsuita kollégiumot, o vasvá­ri Domonkos, az esztergomi ferences, a budai kapucinus, az egri szervita és még több szerzetes- és apócarend ko­lostorát. Nemesi ifjak részére nevelőintézetet építetett, Bu­dán popneveidét alapított. A török elleni háborúkban meg­sebesült katonák javára 337 ezer forintot bocsátott a király rendelkezésére. Helyreá Hittattá az 1683. évi hadjáratban le­égett nagyszombati papnevel­dét, s végrendeletében 180 ezer forintot hagyott a budai és esztergomi vár restaurálá­sára. Közben kinyomatta szent­beszédeit is. Eredményes egyházszervező és bőkezű mecénási tevékeny­sége mellett családjáról sem feledkezett meg. 1678-ban Lő­rinc nevű testvérének megsze­rezte a sárvári uradalmat, s ezzel megvetette a Széchényi- famílio vagyoni alapját. E bir­tokszerzésének eredményeként települt át a família Nógrád vármegyéből az ország nyuga­ti végére. A Széchényi-vagyont Lőrinc fia, György tovább gyarapi- totta. Katonaként a felszaba­dító háborúkban tüntette ki magát, közben érsek nagy­bátyja rátestálta felsővidéki, széplaki és más birtokait. Ezenkívül 1696-ban megszerez­te Egervár, Pölöske és Szent- györgy örökös várkapitányi cí­mét, majd 1697-ben a király­tól grófi rangot kapott. A családtagok közül kiemel­kedik még Lőrinc harmadik fia, Pál kalocsai érsek. Poli­tikusként fontos szerepet vál­lalt, amikor 1704-ben I. Lipót felkérte, hogy közvetítse a bé­kekötést II. Rákóczi Ferenccel. Az érsek, miután feltárta az uralkodó előtt a felkelés indí­tórugóit, kifejtette, hogy csak az okok megszüntetésével le­het elérni a kurucok fegyver- letételét, megkezdte a tárgya­lásokat a fejedelemmel, de mint ismeretes, eredményt nem ért el. összegezve: a két Széché­nyi főpap politikája a család számára járható útnak bizo­nyult. Ugyanezt, azaz a ma­gyar nemzeti törekvéseknek az uralkodó .iránti hűséggel pá­rosult, bár sokszor ellentmon­dásokban bővelkedő kompro­misszumos politikai irányveze­tését vitték a későbbi Széché­nyiek is, azoknak a katonák­nak és kormányhivatalnokok­nak a személyében, akik o 18-19. században éltek. Közü­lük a legkiemelkedőbb a Fer- tőszéptnkon 1754-ben született gróf Széchényi Ferenc, kora egyik legműveltebb, jeles fő­ura volt. Tudását nem csak olvasmányokkal, hanem külföl­di tanulmányutakkal is gyara­pította. Fiatal korában — töb­bek között - a báni tábla elnöke és a horvát bán he­lyetteseként működött. 1786- ban őt nevezte ki II. József a pécsi kerület királyi biztosává. Amikor azonban az uralkodó nyíltan rátért a németesítésre és a magyar rendi alkotmány megsemmisítésének útjára, le­mondott tisztségéről. Felvilágosultságára jellemző, hogy behatóan foglalkozott a kor divatos világnézetével, ál­lamelméletével. A feudalizmus felszámolására néhány konkrét javaslatot terjesztett elő az országgyűlési bizottságoknak. 1798-ban főispán és a Duna és Dráva szabályozásának ki­rályi biztosa lett. Modern gon­dolkodásmódjára vall az is, hogy a magyar jakobinusok legképzettebbje, Hajnóczy Jó­zsef volt a titkára. A század- forduló után fokozatosan visz- szavonult a közélettől, és in­kább a tudományoknak, s gyűjteményeinek élt. 1802-ben azután önzetlen, igazi hazafias tettre szánta el magát. Az év november 25- én kelt alapítólevelével a ma­gyar nemzetnek ajándékozta í 1 884 nyomtatványból, 15000 kötet könyvből és 1152 kéz­iratból álló gyűjteményét, s ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ezt később cenki könyvtárából még 6000 rézmetszettel és 9206 kötet könyvvel egészítette ki, de elő­zőleg — 1800-ban — kinyomat­ta könyvtárának katalógusát. Érdemeit a magyar Országgyűlés az 1807. XXIV. törvénycikkel ismerte el. 1820-ban, még a reformkor kezdete előtt halt meg, „a nemzet jövője felett kétség­beesve, reménytvesztetten”, ahogyan fia, István írta. dr. Csonkaréti Károly Nemzeti Múzeum. Épült 1837-47-ig. Klasszicista épület, tervezte Pollack Mihály. Hatvani Dániel A lépcső G yuricza úr a csupasz téglafalhoz támasztott létra felső fokán egyen­súlyozva akkor pillantott a bejárat felé, amikor épp meg­állt a fényes fekete csillogásé 1600-as Lado. A technikai vi­lágban való jártassága foly­tán egy pillanatig sem foglal­koztatta érzékelését, hogy negyven méterre már nem hallatszik' el egy finomabb autó duruzsolása, főleg akkor nem, ha akadály nélkül simul bele o nagy forgalmú főút­vonal szünet nélküli háttér­zajába. Tehát mégiscsak kijött, hogy megnézze épülő házukat — hasított belé a csöppet sem kellemetlen felismerés, s már látta is, hogy a szolgálat- kész sofőr fürgén megkerülve a kocsi elejét, a talpalatnyinál nem sokkal nagyobb füves tér­ségre segíti Edit asszonyt, a nagyfőnöknét, ki maga is fő­nökasszony — az idegenfor­galmi vállalat igazgatója —, a szolgálati gépkocsivezetői készség mindezen túl azért is helyénvalónak tetszik, mert a téglarakás és a sóderhalom között csak oly keskeny csa­pás maradt, hogy az utóbbi peremébe félkérékkel bel e ­kaparva könnyen lefulladha­tott volna az autó. Tapasztalt sofőr nem kockáztat, főleg nem, ha nyilvánvaló a ku­do re. Mindezt egy szempillantás alatt felmérte Gyuricza úr, s lépteit -gyorsítva igyekezett le­felé, hogy illő reverendával a ház és a bejárat közötti fél­úton fogadhassa — gyorsan elnyomva a fals gondolatot- nem a vendéget, hanem a ház asszonyát. Úgy bizony! S ahogy az utolsó létrafokról a magasba pillantott, a be­épített padlástér iveit abla­kainak sorára, minden ideg­szálán elégedettség bizsergett végig: tökéletes az eldolgo- zás, milliméternyit sem lóg ki sehol az anyag. Nen az első ilyen munkája az itteni, az igaz, de a különös gondos­ság, az odafigyelés meghozta az eredményt... Lehetetlen, hogy a nagyfőnökné asszony ezt ne méltányolja. Márpedig ez esetben komoly az esélye, hogy a bejárati diszkerítést a galombdúcos székelykapuval — de legalábbis annak ügyes és élethű imitációjával — szintén ő csinálhassa meg. Ö és négytagú kis munkacsapa­ta. A nagyfőnök hetente két­szer is ki-kiszalad, előtte már pedzette az ügyet, ám az ajánlatot szó nélkül eleresz­tette a füle mellett. Vagy legalábbis úgy tett... Hírlik azonban, hogy otthoni ügyek­ben a nagyfőnök hallgat az asszonyra. Most kell hát az alkalmat nem elszalasztani. Tegyük hozzá: a ritka alkal­mat, hiszen Edit asszony elő­ször és utoljára az alapozás­kor járt kint. Nagy adag mosoly közepette tökéletesre sikeredett a köl­csönös üdvözlés, a nagy- főnökasszonyi közvetlenség az elviselhetőség fokára mérsé­kelte a Gyuricza úr által ta­núsított túlzott tiszteletet; utóbbi a látogatót udvariasan maga elé engedte, s tessé­kelte be a malterszagú falak közé. A küszöbhöz érve azon­ban hirtelen megtorpant: — Ha javasolhatnám, előbb kívülről tessék körülnézni. Az asszony engedelmeske­dett, kissé eltávolodott az épülettől, hunyorogva mére­gette az arányokat, s tekinte­te lassan felkúszott a széna- pajta stílusú tetőablakok so­ráig. Gyuricza úr csak ezt várta, a pillák rebbenéséből teljes biztonsággal olvasta ki az elismerést, azt a fajta cso­dálatot, mely a laikust min­dig elfogja a kézügyességet és gyakorlatot igénylő szak­munka eredménye láttán. A hatás nyilvánvaló, ezek után már akár szerénykedni is lehet. Ha van mire . . . Munkacsapatából most csak ketten voltak kint, szerencsére a két rátermettebb, a Lajcsi és a Micu, a padlásszobák deszkabélelésével foglalatos­kodtak elmerülten, észlelvén azonban a látogató érkezését, fejüket a tetőablakon kidugva nagy kezitcsókolommal kö­szöntötték az asszonyt. Kettesben végigjárták a földszinti helyiségeket, s végül megállapodtak a harminc négyzetméternyi hallban. Gyu­ricza úr, beleélve magát o látogató szerepébe, körbe- jártatta tekintetét, mely végül a félbevágott mennyezeten állapodott meg. A hirtelen felismeréstől egy­szeriben kiverte a verejték. S még arra sem maradt ideje, hogy legalább a maga szá­mára megfogalmazza a vá­laszt, kiváltképp pedig a ja­vaslatot a kényszerű helyzet áthidalására, mert az asszony már meg is szólalt, hangjá­ban a csalódottság árnyalat­nyi ridegségével: — Kár, hogy még nincs kész a lépcső ... Az emeleten, sőt a padlástérben is szerettem volna szétnézni. Gyuricza úr legszívesebben nyüszíteni szeretett volna, mint a sarokba szorított állat. Ehelyett azonban kapkodva, ki-kihagyó lélegzettel ennyit mondott: — Tetszik tudni, egyedi ter­vezésről van szó ... A vasalás nem készült még el. ami sta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom