Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-21 / 228. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. augusztus 21., szerda Az információ hatalma A tudás a legfőbb termelőerő Az 1970-es, 1980-os évek­ben gigantikus méretű világ­gazdasági korszakváltás ment végbe a fejlett régiókban. Je­lentősége csak az ipari for­radalmához hasonlítható. Mos­tantól fogva nem az az or­szág tekinthető fejlettebbnek, él jobban, fejlődik gyorsab­ban, amelyik több acélt, sze­net, cementet, gépet, televí­ziót stb. termel, hanem ame­lyik egységnyi idő alatt több információt gyűjt össze, dol­goz löl és alkalmaz az élet minden területén. A tudás. a „szürkeállo­mány", a kreativitás lett a legfőbb termelőerő. Miközben hatalmas nehézipari dinoszau­ruszok küszködtek és küszköd­nek a válsággal, milliárdos forgalmat lebonyolító elektro­nikái emlősök működnek és prosperálnak valamilyen föld­szintes épületben, néhány iro- dányi teremben. A modern kor vará/sköve a csip, amely néhány négyzetcentiméter szi­líciumlapocska, vagyis nyers­anyaga a közönséges homok. Értékének néhány tized szá­zaléka a benne levő anyag, és több mint 99 százaléka a benne megtestesülő tudás. Értelmet vesztette az olyan közkedvelt fogalom, mint a „nyersanyagban gazdag or­szág". vagy az „ásványi kin­csek". Egyetlen kincs létezik ma. a szürkeállomány, a brain. Japán a nyersanyagainak 99 százalékát külföldről szerzi be, mégis aligha szorul bárki saj­nálatára emiatt. Beinvesztálni a tudásiparba Valamennyi sikerorszógra jellemző, hogy jelentős tökét invesztált be az elmúlt 20—30 évben a tudásiparba, vagyis az oktatásba és a kutatásba. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, stb. grandiózus oktatási prog­rammal kezdték, majd pedig az infrastruktúrát fejlesztették gőzerővel. Nagyon .jól tudták, hogy a töke becsalogatása számára ma már nem az ol­csó munkaerő a fő csáberő, hanem a fejlett infrastruktúra, és a szakmailag fejlett em­beri termelőerő. Ma Dél-Ko- reában és Japánban a 18-24 év közötti korosztály 45—47 százaléka lelsölokú oktatási intézményben tanul, miközben a magát szellemi nagyhata­lomnak tartó Magyarországon ez az arány a 10 százalékot sem éri el. Dél-Koreában a 14-18 év közötti korosztály 90 százalé­ka középiskolát végez, míg hazánkban a tankötelezett gyermekek egynegyede nem járja ki az általános iskolát, további egyötödének nem sza­badna bizonyítványt adni, mert nem tud rendesen írni, olvas­ni. számolni a nyolcadik osz­tályból kikerülve. A tudás elismerése 1985-ben az USA-ban egy kezdő diplomás átlagkeresete évi 35 ezer dollár volt. míg egy jól kereső szákmunkásé (tehát nem kezdőé) 18 ezer dollár, vagyis alig több, mint a fele. Magyarországon az orány éppen fordított. Az elavult gazdaságszerke­zet legsúlyosabb következmé­nye éppen ez. hogy leértékeli a tudást, a kreativitást, és ez­zel szemben felértékeli a nyers erőt. a verejtékcsepp termelő képességet. Ennek következ­tében az elmúlt évtizedekben hatalmas szellemi potenciál áramlott külföldre, és bizo­nyos, hogy ez az „agyeláram- lás” a jövőben még foko­zódni fog. Semmi jel sem mutat arra, hogy a kormányzat be kíván­na fektetni komoly tőkét a tudásiparba, hogy lépéseket KÍyúnna tenni a tudás elis­merése irányában. A magyar gazdaság tovább­ra is csillapíthatatlan keresle­tet támaszt a nyersanyag, az energia és a fizikai izomerő iránt, ellenben nem képes ki­használni még a meglévő szű­kös szellemi kapacitást sem. Miközben tragikusan kevés a felsőoktotási intézményekben tanulók száma, „túlképzésről" beszélhetünk. Diplomások ke­rülnek az utcára, élnek mun­kanélküli segélyből, vagy taxiznak, lángost sütnek, buti­kot működtetnek. Olyan ez, mintha Imperiált, a híres cso- deriovat faeke elé fognánk szántani. Értelmiségünk jelentős része szabad idejében nem tovább- képzi magát, nem művelődik, hanem a moslékos vödröt ci­pel, vagy maltert kever. Iszo­nyatos szellemi töke megy ve­szendőbe. s ez a pazarlás katasztrofállsobb, mintha gé­peinket hagynánk állni, vagy tönkre me-.ni Gazdag László Hllit mond a KERMI? Árucikkek és minőség Nem biztos, hogy ha külföldi, akkor jobb is - Közepes és gyenge cipők drágán - Tisztítószer helyett víz Az idei év első felében 10 620, a hazai gyártók által előállított, illetve importból származó terméket vizsgált meg a forgalomba hoza.ol előtt a Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet. Az árucik­kek 59 százaléka minden te­kintetben megfelelt a köve­telményeknek, 34 százalékát csak bizonyos feltételek tel­jesítése után értékesíthették - például az import élelmisze­reknél és iparcikkeknél hiány­zott a magyar nyelvű felirat, használati útmutató -, 7 szá­zalék pedig a forgalomba ho­zatalra alkalmatlannak bizo­nyult. A hazai kép változatos Az élelmiszeriparon belül a húsipai a már forgalomban lévő készítmények vákuumcso­magolt, szeletelt változatait kí­nálta. A KERMI több esetben kifogásolta a Debreceni Hús­ipari Vállalat betétes húské­szítményeinél, hogy a dúsító zöldségeket a húspép nem tartotta meg. A tejipar az egészségesebb táplálkozást biztosító, energiaszegény és vitaminozott termékekkel bőví­tette termékskáláját: vitamin­nal dúsított joghurtok és te­jek jelentek meg a piacon, de a Szegedi Paprikaleldol- gozó Vállalat által gyártott mikroelemekben gazdag tej­fehérje koncentrátumoknál a vitamintartalom nem érte el a megadott értéket. Az édes­ipar kínálata jelentősen bő­vült, többek között olyan új­donsággal, mint a többszörö­sen telítetlen eikoza-pentaén- savban gazdag, szójafehérjé­vel dúsított ostyákkal. (Ez a fontos zsírsav, csak a tengeri halök olajaiban található meg.) A tartósítóipar új gyárt­mányainak többségét a ször­pök, gyümölcslevek és üdítő­italok tették ki. A választék az olcsóbb, aromák felhasz­nálásával készült úgynevezett „ízű" szörpök irányába toló­dott el. Elsősorban azért, mert ezek gyártása szakmai, technológiai felkészültséget alig igényel, ezért a jelent­kező kisvállalkozások tömegé­vel állítják elő. A ruházati termékeket ké­szítők köre jelentősen bővült, az új cikkek többsége jó minőségű szőtt pamut és kö­tött-hurkolt kelme volt, de a vizsgált minták egy részénél túlzott méretváltozást, varrat­menti fonalcsúszást, nem ki­elégítő színtartóssógot tapasz­taltak — így például Váci Kö­töttárugyár termékeinél. A vegyes iparcikkek közül a Bonyhádi Zománcárugyár zománcozott edényei, az Alu­mínium gyá r szí I i konbevona tos sütőedényei, a Goldmetall tef- lonozott edényei általában megfelelőek voltak, néhány esetben azonban előfordult pontatlan lemezszabás, héza­gos illesztés. Az Alumínium- gyár balesetveszélyes, sorjás edényeinek forgalomba hoza­talát a KERMI megakadályoz­ta. A bútoripar területén is je­lentősen nőtt a vállalkozók száma, akik sok esetben nem rendelkeznek kellő szakérte­lemmel: ennek „köszönhetően" tömegesen jelennek meg a kereskedelemben minőségi bi­zonyítvány és haszná lati-ikeze- lési útmutató nélkül kisbúto­rok, de olyanok is, melyek minősége is kifogásolható. A vegyiparban a hazai fej­lesztés majdnem teljesen le­állt, a háztartásvegyiparban elsősorban a csomagolást tet­ték tetszetősebbé, de a tar­talom maradt. A kozmetikai ipar megjelent néhány újdon­sággal, de az arckrémek több­ségénél a gyártást megelőző vizsgálatoknál megállapították, hogy a bemutatott termékek nem állíthatók elő. Olcsó nyugati tömegáru A KERMI 6366 importból származó árucikket vett vizs­gálat alá. Mintegy 40-léle margarint minősítettek, ki­emelkedően jónak találva a német Nusram, a belga Arko, a svéd Eve és a holland Plantaarcdig termékeket. Ugyancsak a jók közé sorol­ták a német Schöller jégkré­meket és a Kanadából szár­mazó testépítésre alkalmas fe- hérjekoncentrátumot. Kiváló a Milupa, Hipp és Bledine cé­gek csecsemő- és gyermdk- ételei, a német Eismann gyorsfagyasztott tortakészit­mények, a különféle ízesítésű angol pizzák, valamint a dán és finn szárított kenyérfélesé­gek. Az import gyümölcsször­pök minősége a hazaiakéhoz hasonló, illetve gyengébb; cso­magolásuk, megjelenésük vi­szont jóval tetszetősebb. A húskonzervek külföldi kínála­tát változatlanul a közepes minőségű csehszlovák készít­mények jelentik; a halkonzer­vek választéka látványosan bő­vült remek svéd, norvég és egyiptomi gyártmányokkal. A befőttek közül a görög őszi­barack kiváló, a kínai, thai­földi, indiai ananászbefőtt és trópusi gyümölcskoktél jó, il­letve közepes minősítést ka­pott. Az importáruk növekvő szá­ma a ruházati termékeknél is tapasztalható. Jellemző volt a megfelelő minőség, de pél­dául a divatigényeket kielégí­tő, gyűrt hatású viszkóz mé­retáruk közül néhány nem ke­rülhetett forgalomba a túlzott méretváltozás vagy nem ki- eíégítő színtartósság miatt. Szembetűnően megnövekedett a csecsemő-, gyermekápolási és női egészségügyi termékek behozatala: a többség jól is­mert, megbízható márka, de például az egyiptomi vattá­nál, az osztrák Binex tam­ponnál megállapították, hogy rendeltetési céljára alkalmat­lan. A cipők általában köze­pes vagy gyengébb minősé­gűek voltak, ami megerősí­tette a korábbi tapasztalatot, miszerint a vállalkozók meg­vásárolják az olcsó, nyugati ellekvő készletet és a gyenge minőségű árút igen magas áron értékesítik a hazai pia­con. A háztartási gépek és hír­adástechnikai cikkek döm­pingszerűen kerülnek az or­szágba. A KERMI statisztikája szerint az év első felében 44- féle varrógépet, 80-féle vil­lamos hősugárzót, 47-féle szi- nes televíziót, 113-féle mag­netofont, 172-féle audió- és videokazettát, 24-féle főzőla­pot vizsgáltak. Tapasztalataik szerint a háztartási gépék zö­me jó, kis része kiváló minő­ségű volt - Philips automata mosógép, Toyota és Brother varrógépek —, míg a híradás- technikai cikkek közül egyre több olyan típust „teszteltek”, melyek ismeretlen, általában távol-keleti gyártóktól szár­maznak — Supra, Contec, Anithec típusok —; ezek mi­nősége alacsony szintű, de olcsóbbak, így könnyebben el­adhatóak. Érdekesség, hogy a KERMI által vizsgált mosó-, tisztitó- és mosogatószerek minősége — kevés kivételtől eltekintve — gyengébb volt a hazai ter­mékeknél. Kiemelkedően jó­nak találták az Unilever OMO univerzális mosószert, nagyon gyenge minőségűnek viszont az amerikai Arm and Hommer elnevezésű készítményt. A .mo­sogatószerek többsége lénye­gesen gyengébb zsír- és olaj­oldó képességű, mint a ha­zaiak, csomagolásuk viszont tetszetősebb, adagolási rend­szerük praktikusabb. A finom súrolószerek közül említésre érdemes a CIF emulzió, de például az olasz Neutral am- moniaca általános tisztító szer nem kerülhetett forgalomba, mert a tetszetős csomagolás — jószerivel csak vizet tartal­mazott. R. N. Polihisztorok Elfogytak. Nincsenek. Ne is keresd őket. Ök azok, akik értettek a trigonometriához, is­merték a csillagok járását, otthon voltak a misztikumok, okkult furcsaságok világában, tudtak latin igéket ragozni, nem jöttek zavarba, ha a für­dősó olvadási koefficienseiről esett szó, s akkor sem. ha a mindennapok reális gondjai között kellett biztonságosan hajózniok. Ök tudták, mitől dög Mr a hal a Balatonban, miért kék-algásodik el a Ve­lencei-tó, hogyan kell tisztes­séges haszonnal büszkélkedő üzletet kötni és vezetni, mit és mikor kell tenni embertár­saik érdekében, mitől kell óv- niok a társadalmat és miként kell hasznos tanácsokkal el­látni az útonlévőket, segíteni az útrokészülődöket. Sokat tudtak. Majdnem mindent. Ezért hívták őket polihisztoroknak. Azaz minden egykorú tudománybon jártas, sokoldalú, egyetemes tudó­soknak. Mára eltűntek. Vagy csak azt hisszük, hogy így van? Mert olyan akad ma is, oki ismeri a fürdősó kémiai para­métereit. olyan is. aki tisztá­ban van az oldás fizikai rej­telmeivel. s olyan is akad, okiról úgy hírlik tudja, mi a koefficiens. Miért, miért sem, igy hárman együtt mégsem mennek annyira, mint politu- dós elődjeik. Szépszerével találkozunk azonban olyanokkal, akik úgy tartják magukról, mindenhez értenek. Tudják, mennyi hús kell egy leszállított áru kam­pányhoz. Meg tudják magya­rázni, miért nincs mégsem elég. Naponként újabb érvek­kel igazítják ki hibásan prog­nosztizáló tévedéseiket. Sok­ujjú démonként mindegyikkel tudnak valakire, valamire mu­togatni, aki hibás, aki bűnös, aki vétett, csak önmaguk felé sohasem görbül ez a muto- gatóujj, jóllehet tán éppen ott, önmagukban kéne keres­niük a tettest. Valódi tudósok okos érvek­kel bizonyítják a gazdaság térdrerogyottságát, igazolják adatokkal, tényekkel az elkö­vetett, de leginkább az el nem követett tüsténkedés nyo­mán fakadó káros következ­ményeket, de a ma polihisz­tora ért hozzá, hogy átmagya­rázza, megideologizálja a fél­re nem érthető, éppen ezért nagyon hihető tények, követ­keztetések elfogultságát. Egy­helyben topogásunkat magya­rázzák. Pécsett. Szegeden, Győrben, Szerencsen. Szeren­csénk van! Válogathatunk, me­lyiket hisszük, fogadjuk el. Fegyvert szállítunk? Megma­gyarázzuk, mert értünk hozzá, hogy a világ ért félre ben­nünket, hogy nem is azt tet­tük, amit holnap elismerünk, amit már tegnap látturVk, s azt sem, amit holnapután ten­ni szándékozunk és ígértünk. Plakátokon hirdetjük igaz­ságainkat, mert a mindenna­pokon keresztül már nem tu­dunk szavahihetően üzenni. Azo'k az üzenetek bánatot, szomorúságot, kétkedést kelte­nek, emezek legfeljebb anak­ronisztikus ígéretekké válnak. Elsősorban persze azért, mert Te, meg én, meg majdnem mindannyian nem értjük meg az idők szavát és mert tud­juk, merjük úgy látni a dol­gokat, ahogy azok vannak. Bárhová nézel, bárhová nyúlsz, üres közegben vizs­latsz, kotorászol. Mintha nem is lenne konzisztenciája a tár­sadalomnak, mintha fittyet hányna minden a természet megmásíthatatlan alaptörvé­nyeinek. A dolgok - így ta­nították évszázadokon át ép­pen a polihisztorok - atomok­ból, piciny egységekből áll­nak. Ezék az egységek alkot­ják a nagyot, az egészet, a világ mindennap megcso­dálható dolgait. Ilyen törvény illik az ember-fokto világ ele­meire is. De ama világa nem ismeri (el) ezt az alaptör­vényt. Az atomok ugyan fel­találhatok, ezek vagyunk Te meg én. De összeállni egésszé, megbonthatatlan egységgé, nem vagyunk képesek. Nyúlok a kezed után, de nem talá­lom. Te is keresed az enyé­met, de másutt, mint, ahol keresned kéne. Tán éppen ott, ahol a polihisztorok sejtetik, mutatják. Pedig ott sincs. Le­het, attól félnek, hogy ha ma­gunkra hagynak bennünket, megtaláljuk egymást, s akkor üres fecsegéssé fajul tudós- kodó, mindenhez értő szóára­datuk. Talán attól is, hogy magunk jövünk rá jelenünk és jövőnk koordinátarendszerére, origójára. Így találunk rá arra a hazugsághalmazra, omslyen épp oly parancsszóra kell ül­nünk, mint akkor kellett, ami­kor meg sem mertünk nyik- kanni. Az apró szeletkékre szegdelt társadalom kicsiny egységei azonban gondolkod­nak. Látnak, éreznek, tervez­nek és hisznek. Abban, hogy az igaz poli­hisztorok ideje is eljön, ami­kor színigazságok terelőtáb­lái között felgyorsult iramban száguldhatunk a valóban ígé­retes jövő, a szellemet és igazságot és a boldogulást építő munkát méltóan ünnep­lő és magából szüntelenül ki­termelő világ felé. Addig azon­ban ne keresd őket. Elfogy­tok. Nincsenek. Tényleg nin­csenek? Bokrétás András

Next

/
Oldalképek
Tartalom