Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-31 / 208. szám
8 üj Dunántúli napló 1991. július 31., szerda Történetek hírességekről Horst Toppért, akit a tévénézők milliói Derrick (őfelügyelőnek ismernek, ma a franciák kedvence. A „La Cinq" magán tévé- társaság az idén 74 epizódot vetít az általa felderített esetekről, jövőre pedig további 130-at ígér a nézőknek. Derrick, aki számukra a német Maigret, azért szimpatikus, mert az eszét használja és nem ránt állandóan fegyvert, mint a száguldozó amerikai krimihősök. A főfelügyelő a maga csöndes, szimpatikus viselkedésével népszerűbb, mint a gyűrött kabátú Colombo vagy a kopasz Kojak. * Az augusztus 2-i Vöröskeresztes bál nagy esemény Monaco életében. Rainer herceg szeretné, ha legidősebb gyermeke, a férjét gyászoló Caroline újból komolyan venné az udvarban rá háruló feladatokat. Számít rá, hogy a bálon vállalja az első udvarhölgy szerepét. Ha nem teszi, megvonja tőle a bőkezű támogatást, — fenyegetőzött az apa. Caroline hogyan dönt, még nem ismert. Mindenesetre húga, Stephanie már készül az első udvarhölgy szerepére és áradozik Rainer hercegről: „szivem az apámé" — nyilatkozta tőle szokatlan lelkesedéssel. * Az énekes sztár, Amanda Lear (44) újra visszatért régi férjéhez, a nálánál három évvel fiatalabb Philippe Malagnachoz. „Beláttam, hogy Alain az egyetlen férfi, .aki engem igazán szeretett" - vallotta be. Alain valóban sokat tett érte. Őrangyalként mindig akkor bukkant föl, amikor nagy baj történt: baleset után, betegség közepette, karrierválságban. A régi-új pár Saint Re- my-en-Provence-ba vonult vissza, ahol Amanda készül zenei visszatérésére is. * Hollywood hírek szerint legnagyobb nöcsábásza, az 55 éves Warren Beatty, apa lesz. Mint szóvivője közölte, a „kismama" Anette Bening, 33 éves színésznő, a férfi élettársa. Mindketten boldogok, bár esküvőről ennek ellenére sem szól a fáma. Anette Bening tavaly vált el, mert előző házassága gyermektelen maradt. Öt az idén egyébként a „The Grifters” című filmben nyújtott alakításáért Oscar-dijra jelölték. * Samantha Fox, akiről korábban Angliában rengeteg aktfotó készült, ké sőbb pedig nyolcmillió lemeze kelt el Amerikában, új terveket sző. A most 25 éves, sok mindent átélt Samantha arról álmodik, hogy felhagy eddigi életmódjával. Nem elég neki a szex, háziasszony és anya akar lenni. Azt szeretné, hogy 30 éves korában már több gyerek szaladgáljon körülötte. Most megfelelő férjet keres. Mindenki hivatkozik valamire Búcsú egy ösztöndíjtól Lapunkban már irtunk arról, hogy annak idején a Baranya Megyei Tanács művelődési osztálya szerződést kötött első éves főiskolai, egyetemi hallgatókkal, melynek értelmében a tanács anyagilag támogatja őket tanulmányaik idején, ennek fejében a hallgató vállalja, hogy a tanács által kijelölt faluban fog tanári munkát folytatni. A dolog roppant egyszerűen hangzik, s azt vélhetnénk, ezzel az „üzlettel" mindenki jól jár: a hallgató pénzhez jut abban a 3-4 évben, míg tanul, s az apró falvak sem maradnak oktató nélkül. Hogy mindebből nem sok valósult meg, annak elég sok oka van. Gyermekekről van szó... Az 1991. június 30-án Gödöllőn tartott szabadság napja ünnepségen ünnepélyes keretek között bejelentették a Tessedik Sámuel „Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek" Alapítványt. Az alábbiakban közöljük Roszik Gábor evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő akkor elmondott beszédét. Á falvak elnéptelenedőben Lehet azzal kezdeni — mert ez a legegyszerűbb —, hogy minden megbolydult ebben az országban, semmi sincs úgy, ahogy három-négy évvel ezelőtt. A megyei tanács megszűnt, az új önkormányzatokat jobbról-balról szorongatják égetőbbnél égetőbb kiadások, pénz semmi, a falvak elnéptelenedőben, összevont osztályokban folyik a tanítás, a demográfiai hullám elhagyta az alsó tagozatot, kevesebb tanárra van szükség. Egy szó mint száz, az önkormányzat nem tudja teljesíteni az immár végzett hallgatókkal szembeni szerződésbeli kötelességét, illetve, hogy legalább saját szemében ne tűnjön kidobott pénznek az évekig folyósított ösztöndíj, abba is beleegyezik, hogy a hallgatók oda menjenek tanítani, ahova akarnak, csak tanítsanak, mégse menjenek el butikba eladónak. Szerettem volna megtudni, hogy maguk a hallgatók hogyan élték meg ezt a végül is az ő bőrükre menő hercehurcát. Első két próbálkozó som nem járt sikerrel, kiválasztott riportalanyaim valamiért még nem akarták kijátszani utolsó kártyáikat. Találgathatnék, vajon miért: mégis reménykednek még valami lehetőségben; beigazolódna a tanácsi emberek félelme, és el akarják „bliccelni” a tanítást? Ezt nem tudhatom. „Az üres falut bejártam" Nagyobb szerencsém volt a szigetvári Vadkerti Judittal és Misnics Anitával, akik idén végeztek a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. — Még a gimnázium negyedik osztályában - kezdi a történetet a legelején Vadkerti Judit - szólt az igazgató, hogy lehet jelentkezni az ösztöndíjra. Megpályáztam, mert tudtam, hogy Szigetváron már akkor is be voltak töltve a tanítói állások, és gondoltam, így nem kell izgulnom, hol fogok majd dolgozni. Havonta kaptuk az ösztöndíjat, 700 forintról indult, de kétszer volt emelés, a végén már 1300- 1500 forintot kaptunk. Félévkor mindig kellett jelentkezni, bediktálni a tanulmányi átlagot. A gondok tavaly augusztusban kezdődtek, mikor behívattak valamennyiünket, és közölték, hogy valószínűleg nem tudnak állást biztosítani, neki is állhatunk keresni valamit, hogy legyen, mire végzünk. Új ösztöndíjasokat egyébként már nem is vettek fel. Igaz, az órájuk jutó pénzt szétosztották köztünk. De így is egy frászban telt el az utolsó év. Szigetvár környékén az ösz- szes létező falut bejártam, de nemcsak rám nem volt szükség, hanem állítólag már ott levő tanárokat is el kell küldeniük, mert nincs elég gyerek. Régen az iskolaigazgatók a tanácsnak mindig jelezték igényeiket, de mára már ez is megszűnt, ebben sem kaptunk segítséget. Végül is újsághirdetés alapján találtam magamnak helyet Királyegyházán, de ott is csak napközisként, pedig sokkal jobban szerettem volna valóban tanítani. Arra sincs ígéretünk a mostani önkormányzattól, hogyha később valahol üresedés lenne, azt felénk kiközvetítenék, hogy legalább, ha megkésve is, teljesítsék, amit vállaltak. Sokkal jobb helyzetben Misnics Anita sem volt, aki a következőket mondja: — Igazság szerint ennek az ösztöndíjnak a valódi értelme az állás lett volna, nem is annyira a pénz, mert ennyi pénzt az is kapott, aki simán csak jó átlagot produkált. így tekintve, azt mondhatom, hogy ebben a formában az ösztöndíj nem nyújtott semmit, csak izgalmakat okozott az utolsó évben. Például tudomásomra jutott, hogy Somogyviszlón, Szentdénesen is van tanítói hely, de az önkormányzati művelődési osztály erről nem szólt, nem segített. Mikor magam odamentem az iskolákba, elküldték azzal, hogy nagyobb gyakorlattal rendelkező kollégát keresnek. A csertői nevelőotthonban sikerült délutáni foglalkoztató munkát találnom, és még szerencsém, hogy szívesen csinálok effélét, különben nem tudom, mi lett volna. Mégis elszomorító! Eddig a két szomorkás hangú történet. Sajnos, nem adhatunk hálát, hogy a dolgok imigyen elrendeződtek. Ugyanis ezzel még korántsem teljes a kép. Hisz az ügyet valóban bonyolítják még olyan esetek, melyekben a végzett hallgatónak esze ágában sincs elfogadni a számára fölajánlott •helyet, igyekszik kibújni a kötelezettség alól. Sőt, harmadik szereplőnek beléphet az iskola is, mely egyszer már biztosra jelezte, hogy kész fogadni az ifjú tanárt, és mikor odakerült a sor, visszalépett. Természetesen mindenki hivatkozik valamire, és rendszerint jó okuk van, hogy miért tesznek így vagy úgy. Mindenki kényszerhelyzetben van, mindenkit szorít valahol a cipő. Mégis elszomorítónak tartom, hogy egy alapvetően okos kezdeményezés megint nem úgy fejeződött be, ahogy befejeződhetett volna. M. K. Ünneplő Gyülekezet, kedves Honfitársaim I ünnepi istentiszteletünkhöz csatlakozva ünnepi bejelentést szeretnék tenni. A mai naphoz kapcsolódva, annak jelentőségére alapozva létrehoztuk a Tessedik Sámuel „Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek" Alapítványt. Ezt az alapítványt a reménység, a jövőbe vetett hit, az egymás iránti bizalom, a gyermekek és az élet szeretete hozta tétre. A mai nap, midőn 465 éves többnyire keserves és szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teli múltra és időszakra teszünk pontot, eljött az ideje annak, hogy új korszak kezdődjék népünk életében. A valóságos szabadság napja a mai, ami bennünket új reménységgel, hittel tölt el. Az a legfőbb üzenete 1991. június 30-nak, hogy megvan az okunk arra, hogy higgyünk a jövőben. Hogy érdemes élni, érdemes gyermekeket világra hozni, őket felnevelni, velük csalódban élni! Tudom, hogy ma még nem könnyű, tudom, hogy sok a gond és nehéz az élet. De azt is tudom, hogy egy olyan folyamatnak a részesei vagyunk, mely egy esztendővel ezelőtt az első szabad választásokkal kezdődött, és jót ígér, és meghozza a gyümölcsét. Fordulóponthoz érkeztünk el ma: lezárjuk a múltat, nem hagyjuk, hogy a múlt keservei és szenvedései határozzák most már meg a magyar nép egész jövőjét. A mai nap csodálatos alkalom arra, hogy levessük a múlt nyomasztó terheit és kimondjuk: a magyar nép szerencsés, bizakodó, az Istentől megáldott nép! Véget kell vetnünk annak a félelmetes és szomorú tendenciának is, hogy nemzetünk évek óta fogy és évről évre kisebb lesz. Nem viselhetjük el tovább, hogy évente 45 ezer emberrel kevesebb él ebben az országban. A Tessedik Sámuel Alapítvány első és legfontosabb célkitűzése éfjpen az, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik erejükön felül is vállalnak gyermekeket. „Hogy a gyermekek megszülessenek és felnőjenek I" Kedves Honfitársaim! Amikor gyermekekről szólok, azt is el kell mondanom, hogy a gyermekeknek családban kell felnőniök. Sokan vannak ma ebben az országban, akik válásra gondolnak, mert nehez az életük, mert nem tudnak megbocsátani, újat kezdeni. Ma béküljenek ki egymással, adjanak még egy lehetőséget egymásnak és a gyermekeknek, hogy szülőkkel és családban éljenek. Mint hivő és Isten gondviselő szeretetét sokszor megtapasztaló ember, mondhatom, hogy elsősorban mindig lehet építeni a mindig utat mutató Jézus Krisztusra, aki által mindig van megoldás. De számíthatunk egymásra is, hiszen ma egyre több a segítő és bizakodó ember, reménykedő ember. Ilyen segítséget szeretne nyújtani a jövőben minél több embernek a Tessedik Sámuel Alapítvány. Kérem önöket, támogassák azt, az életért, az élet megbecsüléséért, a gyermekért! Amikor gyermekekről van szó, mindig eszembe jut, amit Jézus Krisztus mondott — s ezzel fejezem be —: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten Országa . . .!" * A kuratórium tagjai: Tőkés László református püspök, dr. Surján László népjóléti miniszter, Deme Zoltán evangélikus lelkész, ogy.-i képviselő, dr. Gémesi György orvos, polgármester, Six Edit szociális szolgálatvezető, Bényi László vállalkozó, Roszik Gábor ev. lelkész, ogy.-i képviselő, az alapítvány alapítója. Az alapítvány vagyonát a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. kezeli, számlaszáma: MKB Rt. 203-29794. A nyelvoktatásnak nem kell reklám, hanem ■ « Munka nélkül, nyelvtudás A pályázatok korát éljük. Pályázatok dagálya lepi el a Baranya Megyei Munkaügyi Központot is, ahol a JPTE Továbbképző Központjának munkanélküliek nyelvoktatására beadott pályázata csak egy a sok közül. Nem is lenne szerencsés külön írni róla, tájékoztattak, mert így, közzé téve — a reklám révén — jogtalan előnyt fog élvezni abban a pályázatok közt dúló versenyben, amely a munkaügyi központot természetesen pénzért ostromolja. A központ ugyanis konkrétan meghirdetett témákra és tanfolyamokra keresett vállalkozókat, ezekre kért pályázati ajánlatokat. Szeptember, október hónapban 19 féle átképző tanfolyamot indítanak, egy-egy tanfolyami forma megvalósítására, lebonyolítására átlagosan 4—8 pályázó is jelentkezik. Van hót választék és esély is arra, hogy a kft.-k, tanműhellyel rendelkező vállalatok, oktatási intézmények közül a legjobb feltételekkel rendelkezők nyerjenek támogatást. Legfőbb szempont természetesen a szakmailag garantált minőség és az olcsóság, a slágerek közé a középfokú marketing, a bankügyintézői, az idegenforgalmi panziós és a különböző, idegennyelvi képzések tartoznak. Hogy azért a kép elég kusza legyen, ami a szétosztandó pénzeket illeti, az Országos Képzési Tanács, a Munkaügyi Minisztérium Munkaerőpiaci Bizottsága és föltehetően más szervek, cégek is Írnak ki pályázatokat egymást átfedő témakörökben, s ugyanígy - a pályázók sem restek több ,,hirdetőnél" jelentkezni. Ami a szakmai képzéssel párosuló nyelvoktatást, de az egyéb képzési formákat is illeti, a pályázat tartalmától függ, hogy a pályázat kiírói mekkora költségeket vállalnak fel. Azok a munkanélküli pályakezdők, akik csak nyelvet tanulnak, általában csak 50 százalékos kedvezményt kapnak. De nem illeti nagyobb kedvezmény azokat a külföldi munkavállalásra várakozó ácskőműves fiatalokat sem, akik szeptembertől közel három hónapos, napi 5—6 órában megtartott német nyelvi tanfolyamon vehetnek részt, hogy alapfokú szaknyelvi fogalmakkal és a „konyhanyelvvel" megismerkedjenek. Alapfokú nyelvvizsgához kell eljutniuk azoknak az idegennyelvi gyors és gépíróknak, akiknek a képzése ugyancsak szeptembertől indul, s ahová 16—18 éves lányokat - többek közt közgazdasági szakközépiskolát végzetteket, azon belül igazgatásügyvitel szakosokat és általában érettségizetteket várnak. Persze, a pénznek, .és a várhatóan augusztustól rohamszerűen jelentkező igénynek találkoznia kellene. Az érettségizett munkanélküliek növekedő száma azt jelenti, hogy a szellemében és a jövőtudatát tekintve is a leg fogékonyabb korosztály képviselői kerülnek egyre nagyobb számesély kell nélkül ban az utcára ezekben az években. * A munkaügyi osztály természetesen számol; a hozzávetőleg 7500 baranyai munkanélküli a nyomon alig követhető „iskolán kívüli” fiatallal együtt minden valószinűség szerint a 10 ezer főt is jóval meghalad ta. Nyolcadikosok közül csak 70-en kértek segítséget az idén, a közel félszáz most érettségizett, „munka és iskola nélküli" fiatalból több mint háromszázan jelentkeztek a különböző tanfolyamokra, közülük hozzávetőleg százan tanulhatnak nyelveket, s akkor még nem soroltuk a szakmunkásokat vagy az álláskereső szakközépiskolásokat. A pénz ugyanis — bármilyen kedvezmény illesse is a munkanélkülieket — az idegennyelvi oktatás különböző formáinak is határokat szab. Különösen, ha a pályázati rendszer és a támogatások pénzügyi logikája körül sincs minden rendben. Bóka Róbert Bukás lesz? Három szuperprodukciót indított útjára ezen a nyáron a hollywoodi filmipar, ám ezúttal kevésbé bíznak az anyagi sikerben a producerek, mint a korábbi években. A jelek szerint a közönség nem méltányolja eléggé a mind vadabb látványosságokat és technikai ötleteket, hiába a nagy nevek, a nézők egyre inkább csak fanyalognak a kimódolt sztorikon. Mint a Der Spiegel beszámol róla, az idei szezon három nagyágyúja: a Terminátor 2., a Robin Hood és Hudson Howk című film, bár meglehetősen eltérő helyszíneken, korokban és történetbe ágyazva, de ugyanarról szól, amiről az elmúlt néhány év igazi sikerei: az emberiség megmentéséről, a jó és a rossz harcáról. Azaz ettől még nagyon sikeresek is lehetnének.
