Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-31 / 208. szám
1991. július 31., sierda uj Dunántúli napló 9 Hz Uj DM politikai vitafóruma Kozma Ferenc tollából „A megemelt OTP-tartozások” címmel jelent meg egy írás az Új Dunántúli Napló 1991. július 9-i számában. A szerző többek között a pécsi közgyűlés azon döntését bírálja, amely szerint a város nem különített el pénzalapot a megemelt kamatozású OTP-törlesztések támogatására. A szociális és foglalkoztatási bizottság javaslatára a testület - véleményem szerint - nagyon helyesen - valóban igy döntött. Azonban az újságcikk olyannyira híján van az információknak, hogy azt a szerző helyett mindenképpen „pótolnom” kell. Miért is nem különített el pénzalapot az önkormányzat? O A szociális rászorultságot előidéző számos tényezőből nem emelhető ki a megemelt lakáskamatok megfizetésének többletterhe, mint egyetlen külön elbánás alá eső szempont. S nem azért nem tehető ez meg, mintha nem tudnánk, hogy milyen gondokat pkoz, okozott ez a teher számos családban, hanem azért, mert mélyen igazságtalan lett volna azokkal szemben, akik bár valóban indokolt lenne, de a szűkös segélyezési keretből mégsem juthatnak megfelelő támogatáshoz, ugyanakkor náluknál talán jobb, illetve lényegesen jobb helyzetben lévők csak azért kérhetnének, s kaphatnának segítséget - indíttatva az elkülönített támogatás lehetőségétől -, mert ez a lehetőség fennáll. Ezzel olyan helyzet teremtődne, mikor is egy szociális jellegű támogatás alanyi jogon való járandósággá válhatna. Természetesen a cikk írója mondhatja, hogy az elkülönítés mellett a kifizetés szempontjaként szerepelhetne a rászorultság. Ám a szociális segélyeket is rászorultság alapján lehet kérelmezni, de akkor mi célt szolgál az elkülönítés, mikor az elbírálás szempontjai ugyanazok. Ezért az egyetlen, amit a közgyűlés tehetett, hogy a szociális segélyek 1991. évi keretösszegét a költségvetésében — ha nem is jelentős összeggel, de - megemelje. (Hallva a kérdést, kitételként jegyzem meg: egy pillanatra sem gondolom azt, hogy a segélyezés jelenlegi módja helyes lenne, de o lehetőségeinket és a végre tisztázódott hatásköröket is számba vevő, új elvek kidolgozásáig ennek folyamatosan kell történnie.) 0 Más megközelítésben természetesen csupán tényleges elhatározás kérdése, hogy a jól körülhatárolt társadalmi csoportot valóban kívánja-e a kormány támogatni, a további lecsúszás megakadályozása érdekében. Amennyiben igen, úgy azt címzett támogatás formájában kell, hogy eljuttassa, illetve nevesítse az önkormányzatok felé kötelezővé téve o felhasználhatóság körét és az elszámolást. Ilyen elkülönített támogatásban az ön- kormányzatok minden híresztelés ellenére, nem részesültek. Az 1990. évi CIV. tv. a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről 1. § (1) bekezdés a) pont 4. tétel így szól: közvetlenül - felhasználási kötöttség nélkül - illeti meg a települési önkormányzatokat kommunális tevékenységhez (közvilágítás, temető- és útfenntartás, lakásgazdálkodás) egy állandó lakosra számítva 1400 Ft. Ez az a tétel, amely egy BM útmutató szöveg alapján (amely sem nem törvény, sem nem más jogszabály) tartalmaz 200 Ft/fő összeget a megemelt kamatterhek támogatására az önkormányzatok döntése alapján. De ez nem címzett támogatás, mint ahogy azt a kormánytisztviselők és a sajtó hirdették felelőtlenül a felelős önkormányzatok szabadon felhasználható, szűkös költségvetésének terhére, az önkormányzati döntésekre ily módon nyomást gyakorolva. A döntés meghozatalának e két lényeges szempontja csakúgy nem válhatott az írás részévé, hogy azt a cikk szerzője nem tartotta közlésre érdemesnek, avagy e szempontok nem érdekelték, holott döntések minden esetben valami miatt születnek. Az Írásnak ugyanígy nem képezik részét a következő számadatok: a 15 000 pécsi hitelszámla felét egyenlítették ki az adósok egyösszegű kifizetéssel. A fennmaradó kb. 7500 hitelszámlával kapcsolatban 300 (!) támogatási kérelem érkezett be, ebből 50 elbírálása volt kedvező. A pécsi önkormányzat júliustól 3 818 400 Ft kiegészítést kapott a lakásgazdálkodóssal kapcsolatos normatív állami hozzájárulás címén, szintén felhasználási kötöttség nélkül. Ezzel a közgyűlés a szociális segélyalapot növelte meg, számolva a segélyezési kérelmek számának növekedésével. Ez az elhanyagolható információ sem volt közlésre méltó a témával kapcsolatosan. Az alábbi érdektelen számítás valamilyen oknál fogva, szintén kimaradt az írásból, pedig szorosan az ügyhöz tartozik. A mór említett 200 Ft/fő esetleges elkülönítése 180 ezres lakosú Péccsel számolva, és ehhez hozzáadva az előbb jelölt 3 818 400 Ft-ot, nos, ez kb. 40 milliós alapot tenne ki, melyet ez esetben csak a megemelt kamatterhek enyhítésére lehetne felhasználni. Ezt ha szembeállítjuk a közgyűlési döntés következtében beadott, eddig 300 kérelemmel, és annak feltételezett, teljes körű pozitív elbírálásával, úgy ez összesen éves szinten 5 millió Ft alatti ösz- szeggel terheli az önkormányzat költségvetését. A különbség 35 millió Ft. Ami pedig az írás következtetéseit, logikáját illeti, az végképp érthetetlen. Vajon milyen elgondolásból találja összehasonlíthatónak a szerző Szigetvár és Pécs helyzetét a legprimitívebb elemzést is mellőzve? Vagy a cikk írója mire gondol azon értelmű kitételeivel, mikor a segélyezés és a rászorultság közti szoros kapcsolatot megkérdőjelezve, egyfajta „támogassunk- általában-valakiket" fölöttébb konkrét rendszert tartana életképesnek. Költségvetés, finanszírozás, jogszabályi háttér, igazságosság? Ennyi mindent figyelembe venni, badarság. A tájékozódás mellőzésével véleményt alkotni, s azt objektív igazságként „eladni", ez ám a hiteles tömegtájékoztatás. Körömi Attila, a szoc. és fogl. biz. elnöke * Illetlenségnek tartom azonnal kommentárt fűzni egy reflexióhoz, de ezúttal nem kerülhetem meg. Elnézést érte. Én írásomban az OTP-tartozások kompenzálásának módját - etikáját — próbáltam megkérdőjelezni. Az ügymenetet. S ma is úgy gondolom, hogy aki azért megy elrongyolódásában a Hivatalhoz, hogy megemelt OTP-tartozásai miatt ne kelljen ingyenkonyhán kopogtatnia, annak ezen a jogcímen kell támogatást adni, nem egyéb pántlikával, mondjuk ,,kiskorú segélyezése' címén . . . így azt sem értem, miért sértő Pécs város gyakorlatát o szigetváriakéval összehasonlítani. Talán mert Szigetvárott okosabban gondolkodtak már jó előre? Azért mellőztem a legprimitívebb elemzést is, mert egyetlen szóval is ki lehet fejezni, amit több városi önkormányzatnál is tudnak, s ez a szó, a humánum. Az ország szomorú helyzete: ma mindenütt tetemes pénzekkel segítik a rászorulók egyre duzzadó tömegét, s ez a pénz — úgy tűnik — csepp a tengerben? De, s ezzel talán ön is egyetért: nem mindegy, hogy a továbbélés forintjait miként tesszük a kolduskalapba. Kozma Ferenc Áz MSZMP állásfoglalása A szakszervezeti tagságé a döntő szó! A Munkáspárt (MSZMP) Baranya Megyei Koordinációs Bizottsága egyetértését fejezi ki a párt Központi Bizottságának júliusi tiltakozásával, mélységesen elítéli azt a par- amenti döntést, mely sürgősségi alapon, alkotmányt sértően és a nemzetközi joggya- Korlattal ellentétesen be kíván avatkozni a dolgozói érdekvé; delmi szervek belügyeibe, s vagyoni helyzetébe. Véleményünk szerint is o megfogalmazott önálló ország- gyűlési képviselői indítványok egyértelmű célja a szakszervezeti vagyon zárolása, mely lehetővé tenné a szakszervezeti vagyoni és pénzügyekbe történő állami beavatkozást. Egyetértünk azzal az állásfoglalás sál, hogy a szakszervezeti vagyon a dolgozóké, csakis és kizárólag a szakszervezeti tagoknak van joguk eldönteni a saját szakszervezeti vagyonuk sorsát. Tiltakozunk minden olyan döntés és arra irányuló törekvés ellen, amely a szak- szervezetek belső életébe való beavatkozást célozza meg, vagy akár a dolgozói érdekképviseleti tevékenység szét- züllesztésére irányul. Álláspontunk, hogy az öt parlamenti párt megegyezése nem fejezi ki a társadalom dolgozó rétegeinek érdekeit. A Munkáspárt (MSZMP) Megyei Koordinációs Bizottsága Nehéz úton A PARASZTSZÖVETSÉG Ba ranya Megyei Szervezete július 20-án gyűlést tartott. A falusi szervezetek jelenlevő képviselői megdöbbenésüket fejezték ki a pénteki (VII. 19.) Új Dunántúli Napló cik ke miatt, melyben o tsz-ve- zetők sajnálkozva nyilatkoztak, miszerint „a kárpótlási törvény végrehajtása során a szövetkezeti földeknek akár a fele is más tulajdonosok kezébe kerülhet". Ki is ez a más? - Nyilván azok, akiktől elvették. Erről persze nem esett szó. A jó szellemű, de néhol elkeseredett tárgyaláson a parasztszövetség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvény súlyos degresszió ja, valamint a licit a saját föld kárpótlásaként nem szerencsés. Gond az is, hogy a parasztok a földeket zöldleltár nélkül vesztették el, s most ezzel is számolni kell De súlyos teher a földek kiméretésével, dokumentálásával kapcsolatos költség is. A megjelentek kérték a jelenlevő szövetségi vezetőket, hogy- a végrehajtási utasítás jóváhagyásánál ezen az igazságtalan terheket próbálják mérsékelni, hisz kártérítés helyett csak kárpótlás lesz, s félő, hogy néhol az ilyen költségek meghaladhatják a kárpótlással szerzett előnyöket Végül hangsúlyosan került felszínre a törvény, végrehajtása során szükséges, mindkét fél részéről, tsz, állami gazdaság, valamint a kárpótoltak közötti emberi megértés, mert a falu jövőbeli békéje szempontjából igen fontos, hogy ezen törvény helyi, falusi elrendezése a leggyorsabban és diszkrimináció nélkül történjen meg. TEHAT e törvény tisztességes végrehajtása után a települések tulajdonbiztonsága rendeződik, s igy létrejöhet a kölcsönös előnyök szerinti szerveződés. Megemlítjük még, hogy a Parasztszövetség Apáca utcai helyiségében hétfő, szerda, péntek 9—13 óráig a kárpótlással kapcsolatban tanácsot adunk. Magyar Parasztszövetség Baranya Megyei Szervezete Kisgazdapárti vélemények „Igenis, mi nem ezt a lovat akartuk" A kárpótlási törvényről A Független Kisgazdapárt megyei és városi vezetése, tag sága nevében kijelenthetem mi nem ezt a lovat akartuk! A kisgazdapárt teljes körű reprivatizációt akart valameny- nyi tulojdonformára. Nem vitát akarunk provokálni az MDF megyei és országos vezetőivel, akik azt állítják: „Az elfogadott törvényt nyugodtan össze lehet vetni az 1989-es elképzeléseinkkel" (Új Dunántúli Napló 1991. július 20-i száma). Függetlenül attól, hogy az MDF és a kisgazdapárt koalíciós partnerek, a parlament által elfogadott és megalkotott törvény nem találkozik a volt és kisemmizett, meghurcolt, volt tulajdonosok érdekeivel, de az ország érdekeivel sem Hogy miért nem? Leegyszerűsítve két okból: — Magyarországon a magántulajdon részaránya 1945- 49-ig - a tulajdonok megkezdett állami elvételének időpontjáig - 90%-on felüli volt. Vagyis: a jelen kárpótlási tör vény a lakosság kb. 70%-á I érinti örökösödési alapon.- Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, ha a magántulajdon valamennyi formáját, o földet is visszaadják eredet tulajdonosaiknak, örökösöknek, leszármazottaknak, az nerr gerjeszt inflációt, sőt nem kerül az államnak egyetlen UJ lérjébe sem. MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK összetett a helyzet az egyéb volt polgári tulajdonjogokat illetően, mivel ezek egy része már nem található eredeti állapotukban. Azonban ezer kérdéskör is megoldható let! volna, mert a volt tulajdonosok, polgárok követelései kárpótlási jeggyel kielégíthetők lettek volna, de nem ezekke a degresszív kulcsokkal. A privatizáció azonnal megoldható lett volna a volt tulajdonosok birtokba történő visszahelyezésével, amire a külföldi tőke vár, vagyis a tulajdonviszonyok végső, megnyugtató rendezésére. A volt polgári tulajdonok, ha már lebontották, /agy eladták, kielégithetöek lennének az alábbiakból: állami lakások, vállalati és társadalmi szervezetek vagyonából, egyéb állami vagyonokból, tényleges forgalmi értékű kárpótlási jegyekkel. És nem szabad elfelejtkezni a volt pártállam vezetőinek összeharácsolt vagyonáról sem, mert ezek a vagyonok nundannyiunk igazságérzetét sértik. Az előző megoldásokat azért mertük javasolni, mert ezek a vagyonok valamennyi állampolgár — függetlenül attól', hogy milyen társadalmi réteg képviselője volt és most jelenleg hová tartozik - béréből, munkájából jött létre. KEVESEBB MEGRÁZKÓDTATÁSSAL Az előzőek alapján ki merjük jelenteni: a tulajdonviszo nyok kisgazdapárti elképzelések szerinti rendezése sokkal kisebb megrázkódtatást jelentett volna és jelentene, ha az a reprivatizáció keretében tör. ténik. A jelenlegi törvény megalkotásában érződik: a kisgazdapártra leadott 12%-os parlamenti szavazati részarány, vagy feltételezhető az is: a választásra jogosultak nem tudták, ki kit képvisel, kire és mire szavaz. A jelen kárpótlási törvény az állampolgárok sérelmére 1949. június 8-a utáni időszakban elkövetett sérelmekre vonatkozik, ami a lakosság — a jelenlegi polgárság kb. 60— 70%-át érinti az az örökösödési szabályok szerint, vagyis: a nyugdíjasokat, a középko- rúakat, a fiatalokat, függetlenül attól, hogy jónak tartjuk-e a törvényt vagy sem. A jelen törvény elsődleges szerepe az, hogy megpróbálja rendezni o tulajdonviszonyokat, ismét tulajdonossá téve o kárt szenvedetteket vagy azok leszárma- zottait. Akit ez a törvény nem érint alanyi jogon, azt vagy az 1939. május I.— 1949. június 8-a között az állam részéről az állampolgárok sérelmére elkövetett kárpótlási törvény lógja rendezni, ami várhatóan 1991 őszén kerül a parlament elé. Amennyiben egyik kárpótlási törvény sem rendezi az eb bői kimaradottak tulajdonviszonyait, más módon kell tulajdonossá tenni, vagyis résztvevőjévé kell tenni a privatizációnak. A kérdés az lehet, hogy miként. Vagyonjegy, munkásrészvény, egyéb vagyonjegy formájában, vagyis tulajdonossá kell tenni a kialakuló piac valamennyi részt- /evőjét — munkást, értelmiségit, vállalkozót, tehát valamennyi résztvevőt. A valóságos oiac kialakulása majd eldönti: ki marad vállalkozó, kiből lesz alkalmazott, a bérből, fizetésből élő, vagyis esélyegyenlőséget adva mindenkinek. VAGYONATMENTÉSEK Ki kell hangsúlyozni: valamennyiünket érintő és irritáló spontán privatizációt, a munkások és bérmunkások kizárását a privatizációból meg kell szüntetni, megakadályozni Hogy miért? - mert ebből a valamennyiünk által létrehozott vagyonból jelenleg a volt ál lampárt vezetői részesednek függetlenül attól, hogy az állami vagyon működtetésére alkalmasak-e vagy sem. A vagyon átmentésének elsődleges lehetősége: kft.-k, részvénytársaságok létrehozása minimális saját tőkeerővel, állami vagyonból, kizárva ebből a tömegeket, az. eddig is félreve- zetetteket. Ezért: meg kell és meg kellett volna akadályozni az elvtelen vagyonhoz jutást, a mások és munkások kisem- mizését a közösen, éhbérből létrehozott vagyon kisajátítását, kiárusítását, mert ebből a közös vagyonból kellene tulaj dánossá tenni azokat, akiket a megjelenő kárpótlási törvények egyike sem érint. Könczöl László, a Független Kisgazdapárt Pécs városi elnöke Jarcmdosag-e a támogatás?
