Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-30 / 207. szám

1991. július 30., kedd új Dunántúli napló 7 Küzdelem az infláció ellen (8.) Következetes gazdaság­politikát! Híd a kereslet és a kínálat között Publicitás Média Képviselet Egységes, publikus arculatot adnak a vállalatoknak Reklám idehaza és a nagyvilágban - forintért Az infláció ellen a piac- gazdaságokban fellép a kor­mányzat. Célszerű, mitöbb, szükséges azonban a piaci viszonyokat kialakitani szán­dékozó országokban is az infláció elleni kormányzati fellépés. (Jóllehet, a kor­mányzatnak nem mindig fű­ződik pillanatnyi érdeke az infláció megfékezéséhez, mert az infláció növeli a költség- vetési bevételeket, és ez enyhiti a kormányzat pilla­natnyi gondjait.) Felelősen gondolkodó és a jövőre te­kintő kormányok azonban fellépnek az infláció ellen. Ha késéssel is, de a Kupa­program kormányprogram rangjára történő emelésé­vel, az infláció elleni kor­mányzati küzdelem nálunk is megkezdődött. Az inflációs folyamat olyan piaci feszültségeket tükröz, amikor a kereslet gyorsabban nő, mint a kínálat. Két lehe­tőség van e feszültség enyhí­tésére. Vagy korlátozni kell a kereslet növekedését, vagy meggyorsítani a kínálat növe­kedését. A kettő együttes al­kalmazásával is csökkenthető a piaci feszültség. így beszél­hetünk keresletkorlátozó és/vagy kínálatélénkítő antiinflációs gazdaságpolitikáról. A Kupa­programban mindkét elem szerepel. Kereslet­korlátozás A keresletkorlátozás szem­pontjából rövid távon döntő, hogy az állami költségvetés kiadási összege ez évben ne haladja meg az elfogadott mértéket. Ez esetben a for­galomba kerülő pénzmennyi­ség, s ezáltal az összkereslet a tervezett keretek között ma­rad. így az infláció sem lesz nagyobb a tervezettnél. Hosszabb távon a forgalom­ba kerülő pénzmennyiségnek (az összesített hitelállomány­nak) a gazdasági teljesítmény függvényében történő megha­tározása úgy biztosítható au­tomatikusan, ha az MNB a hatalmi szervektől független jegybankká válik. Ez a Kupa­program egyik sarkalatos ele­me. Ha az Országgyűlés ezt törvény formájában elfogadja, ez automatikus garanciát je­lent a költségvetési deficit tet­szőleges alakítása ellen. Ez a kormányt szigorú, takarékos gazdálkodásra kényszeríti. így a kormánynak nagyon gondo­san kell szelektálnia a sok-sok jogos igény között. Mindegyi­ket nem tudja kielégíteni, s ez nyilván társadalmi-politikai feszültségeket gerjeszt. Ezt azonban vállalni kell! A keresletkorlátozás szem­pontjából fontos, hogy meg­takarításra ösztönző betéti ka­matlábak legyenek, hogy le­gyen pozitív reálkamat. Fontos továbbá, hogy szigo­rodjék az adórendszer, főként abban az értelemben, hogy a „láthatatlan jövedelmeket" is lássa meg az adóhatóság. Sajátos és fájó kérdés a kereslet szempontjából nézve a bérek és nyugdijak kérdése. Az nyilvánvaló, hogy a bérek és nyugdíjak reálértéke álta­lános emelése csak az egész gazdaság hatékonyságának javulása esetén lehetséges akkor is csak szerényebb mér­tékben — adósságtörlesztési kötelezettségük miatt. A külö­nösen lemaradt bérek és nyugdíjak emelésére azonban ehet forrást találni, sőt kell is Bérharc Ha a munkavállalók és ér­dekképviseleti szerveik mégis kemény, esetleg sikeres harcot indítanának a bérek és nyug­díjak inflációval arányos vagy még gyorsabb növeléséért, ez felpörgetné a bér—árspirált. Ez azt jelenti, hogy a bérek emel­kedése, növelve a keresletet, áremelkedést vált ki. Ez az ár­emelkedés újabb bérharc útján további béremelkedéshez vezet, majd az árak újból emelked­nek, és ez Így megy tovább egyre gyorsuló ütemben. Ma, sajnos, megosztott a munkavállalói érdekképviselet. (Nem az a baj, hogy tagolt, ha­nem az, hogy szinte szétsza­kadt.) Ebből következően in­kább az a veszély fenyeget, hogy a különböző munkaválla­lói csoportok között egyfajta bérverseny alakul ki. Ez oly mó­don történhet, hogy az erős ér­dekérvényesítési készséggel ren­delkező munkavállalók, illetve érdekképviseleti szerveik jelen­tős béremelést- tudnak kiharcol­ni, amikor majd a béreket libe­ralizálják (várhatóan 1992 ja­nuárjától). A gyengébb érdek­érvényesítési képességgel ren­delkező munkavállalók elérhet­nek kisebb mérvű béremelést, ínv a jelenleginél jobban diffe­renciálódnak a bérek, de ösz- szesséqükben nőnek. Az árak emelkedése azonban még gyorsabb lesz, vagyis a bérek versenye az árak győzelmével végződne, tehát gyorsulna az infláció. E tekintetben igen nagy felelősséa terheli a mun­kavállalók érdekképviseleti szer­veit. Megegyezésre kell (kelle­ne) jutniuk egymással, nemcsak a vagyonmeaosztás kérdésében, hanem a bérharc lényeges kér­déseiben is. Vagyis, hogy mely munkavállaló körök bérét kell elsősorban növelni, mely körök­ben nem kívánatos pillanatnyi- laa a bérek emelése. El kell (kellene) iutni a bérkövetelé­sekben az önmérsékletig. Kínálat­élénkítés A kínálatélénkítés talán még problematikusabb, mint a ke­resletkorlátozás. Pedig hosz- szabb távon a kinálatélénkités eredményezhet kielégítő meg­oldást. A problémák sokaságá­ból csak néhányat említek. Több termékből ,,túltermelés" van. Piac hiányában ezek ter­melését csökkenteni kell — ez veszteséggel és a munkanélkü­liség növekedésével jár. Ezzel egyidejűleg kell (kellene) nö­velni a piacképes termékek ter­melését, mégpedig versenyké­pes hatékonysággal. Radikális és gyors szerkezetváltás szüksé ges és ezzel egyidejűleg kell fejleszteni a technikát, techno­lógiát, a gazdálkodói képessé­geket. Ez a külföldi működötö­ké jelentős bevonása nélkül nem meqy. Ezt pedig csak ak­kor remélhetiük, ha tisztázzuk a tulajdonviszonyokat, ha a pri­vatizálandó állami vagyont mi­előbb privatizáljuk, ha a még mindig nehézkes, bürokratikus vállalkozás indítási ügyintézést leegyszerűsítjük. Ezek mellett kiemelten fontos, hoay hosszú távra szóló, stabil adórendszert alakítsunk ki. A csak hosszú tá­von megtérülő beruházásokat — különösen, ha feilett technika és technológia alkalmazásával történik — több irányból is kí­vánatos kedvezményezni. A kül­földi működőtöké betölthet egy­fajta katalizátor szerepet. Emellett azonban saiát sejtje­inket is aktivizálni kell. Ebből a szempontból nézve különösen az induló vállalkozások erőtel­jesebb támogatása megoldan­dó, megerősödésük idejéig. Feszültségek A fentiekben vázolt feladatok megvalósítása során szükség­képpen (sajnos elkerülhetetle­nül) jelentős társadalmi-politi­kai feszültségek keletkeznek. Alapvető kérdés, hogy mek­kora feszültséget bír el a társa­dalom? Ezt előzetesen nem tud­hatjuk. De az bizonyos (más or­szágok tapasztalata alapján mondható), hogy a megoldan­dó leiadatok világos, egyértel­mű meghatározása és a lei­adatok megoldására követke­zetesen törekvő gazdaságpoli­tika esetén sokkal többet, mint anélkül. A problémák, feladatok meg­ismertetéséhez kívántam hozzá­járulni, remélvén, hogy ezek alaposabb megismerése hozzá­járul a társadalom tűrőképes­ségének növekedéséhez. A tű­rőképesség a problémák egé­szére most kívánatos, de a tü­relem nem feltétlenül. Legyünk türelmetlenek, ha a kormány nem mutat kellő következetes­séget a fenti feladatok eredmé­nyes megoldása érdekében, il­letve, ha a munkavállalók ér­dekképviseleti szervei nem egy­mással megegyezve a munka- vállalók valóságos érdekeinek érvényesítéséért küzdenek, ha­nem egymás ellenében tevé­kenykednek. Tóth Lajos főiskolai docens (PMMF) Egy hónapja nyílott meg Pécsett, az Uniber székházá­ban, a Sallai utcában a Pub­licitás Média Képviselet, s Dél-Dunántúlon máris majd négyezer vállalatnak és vál­lalkozónak ők a kapocs, mely közvetlen összeköttetést jelent a hazai lapokhoz, tv-hez, rá­dióhoz, sőt a külföldi sajtók­hoz is. Míg Nemes Erzsébet irodaigazgató az általuk meg­jelentetett, szemet vonzó ki­adványokat mutatja, magamr ban megállapítom: a képvise­let fekete-fehér Ikea bútorai, a szolidságban is mutatós be­rendezés, tehát maga a kör­nyezet is egységes és sikert szavatol. Mint ahogy a Publi­citás garantálja partnereinek a vonzó arculat kialakítását. Ha vállalkozó lennék, és szeretném a cégemet mielőbb bevezetni az üzleti életbe, avagy a már sikeres vállalko­zásomnak szeretnék minden szempontból egységes arcula­tot adni (a levélpapír betűtí­pusától és színeitől egészen a munkaruháig), profi média céghez fordulnék. Például a Publicitáshoz. Hadd végezzék ők azt, amihez magam nem­igen értek, ők viszont profik. Mert mit is mondott sikerük titkaként Nemes Erzsébet? „Ha a vállalatnak közlendője van a környezete vagy a nagyvi­lág számára, forduljon hoz­zánk, mi tervezzük, közvetítjük a hirdetését, természetesen fel­ár nélkül." Mi az, hogy profi média cég? Immár évszázada beve­zetett és elfogadott a svájci Publicitás a nagyvilágban. A jövő üzleti megtáltosodásában bízva Kelet-Európábán első­ként Magyarországon, Buda­pesten vetette meg a lábát. Ezt követte egy hónapja a pé­csi irodanyitás. Hogy mit vál­lalnak? Elsőként, hogy a cé­gek helyett profi módon szer­vezik és intézik a hirdetése­ket, és a reklámkampányokat a különféle hazai és küifölői lapokban, rádióadókon és té­vécsatornákon. -Ráadásul, még a külföldre is forintért, és lé­nyegesen olcsóbban, mint ha maga a cég keresné meg hir­detésével bármelyik, általa ki­szemelt médiát. A közvetíté­sért a Publicitás nem kér kü­lön pénzt, szolgáltatásukat a hirdetést közlő média hono­rálja. — A hirdetések megszövege­zése, tipografizálása és közöl- tetése mellett mi a partnerünk publikus arculatának kialakí­tására is vállalkozunk — mondja Nemes Erzsébet. — Ez a publikus arculat mit jelent? — Tömören annyit, hogy az adott cég mindenütt ugyan­olyan képpel jelenjen meg, hogy az olvasóban, rádióhall­gatóban és a tévénézőben idehaza és bárhol külföldön az adott bemutatkozással min­dig egyazon cég mutatkozhas- sék be, illetőleg „kattanjon" be. Forgatom az Euromoney ki­adványt, a befektetőknek szóló szaklapot, melyet 27 000 üzlet­ember kap a címére szerte a világban. Ebbe bekerülni - ha forintért sem olcsó - már biztos siker. A Publicitás által foglalkoztatott fotósok, grafi­kusok, reklámszakemberek és cikkírók tálcán szállítják part­nerüknek a különféle „arcvo­násokat", s azokat közösen ki- alakítva-elfogadva foglalják a paraméterek végső formáját könyvbe. Ez a cég valamennyi megjelenési formáját rögzíti, a levélpapírtól a munkaruhá­ig­Megyénkben már majd más­fél ezer partnerük van. Kapocs­feladatot, hídszerepet vállal­tak! össze kívánják hozni a termelő és szolgáltató cége­ket a hirdetést közreadó mé­diával (rádió, tévé, lapok), hogy együtt vehessék az üzleti siker reményében pergőtűz alá a lehetséges fogyasztót. Hogy hogyan tegyék mind­ezt profi módon? Azt az utób­bi négy évben tanulták' ki, még Interpress-stábként. Javá­ban szervezik a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát egységes arculattervét, a Baranya-Tolna Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat értékesítési kampá­nyát, a Fordán Kft. bevezető reklámját, a DÉDÁSZ arculat­tervét. Már sikerrel alakították ki a Mohácsi Farostlemezgyár arculatát, elkészítették a vál­lalat ismertető katalógusát (bécsi nyomdában). A Tritex reklámfilmjét is a Publicitás készíttette el. S el ne feled­jem: előkészítés alatt áll az ausztráliai kiadvány megjelen­tetése, mely hazánkat és a magyar cégeket a minőség ol­daláról mutatja be. Murányi László Látói­vá jók Amikor valaki a megélt hat­van évének kereken a felét büntetés-végrehajtó intézetek­ben tölti, még akkor is tanul valamit odabenn, ha a nevét csak göcsörtös vonalkákból álló kereszttel írja alá. V. Gy. mohácsi lakost például mos­tanában rendszeresen zaklat­ják a bogarak. Nem hétpety- tyes katicák, ganajtúrók, han­gyák, lótetük, esetleg az ízelt lábúak csoportjába tartozók, csak úgy egyszerűen a bo­garak. A ló, az más. Ezt tudja V. Gy. is. Ezért hát óvakodott arra hivatkozni, hogy az ugyan­csak mohácsi lakos lova őt követte, inkább feleségével együttesen bevallották a tör­ténteket: a város határában álló tanya udvarán szabadon kószáló, igen rossz bőrben lé­vő kanca szívesen fogadta az éppen arra vetődő feleség ke­zéből a frissen szedett lucer­nát. Látva a jóízű falatozását, mindig újabb marékkai sze­dett, etette, közben egyre tá­volabb kerültek az állat gaz­dájától és portájából. Nem kényszerítette senki azt a sze­gény párát, csak a kínálgatás útján összebarátkoztak, és azon kapta magát a nő, hogy hazaértek. A Középmezőből a Vágóhíd utcába! V. Gy. azon nyomban fele­lősségre is vonta az asszonyt. Micsoda dolog az, beállítani egy lóval! De ha már így esett, cselekedni kell. Hala­déktalanul Pécsváradra gyalo­goltak, hogy a férfi testvéré­nél helyezzék el a lovat, amíg el nem adják. Nem valami furfangos ok késztette őket a félnapos gyalogtúrára, hanem az az egyszerű tény, hogy a testvérnél van istálló, a ta­nácsi bérlakásban meg nincs . . . Háromhetes vendégeskedés után aztán megjött a vevő is a lóra. A remélt 60 000 forint helyett 30 000-ért a bezedeki nyugdíjas lókereskedőhöz ke­rült. A mohácsi nyomozók ná­la találtak rá. Hogy visszakerül-e eredeti gazdájához a 11 éves állat, azt majd a bíróság dönti el. Pénz különben egy fillér sincs a vételárból, sok kell a kony­hára, kettejük napi ebédje minimum 500 forint. A vád­emelési javaslat készül, csak előtte elmeszakértői vizsgála­tot kell kérni a lovat elcsaló nőről és az orgazdává előlé­pett férjről egyaránt. Na, erre jók a bogarak! Amúgy V. Gy. 30 évnyi bűn­lajstroma három írógéppapir- hossznyi, a feleségéé ennek fele. Gyilkossági kísérletektől kezdve, a garázda cselekmé­nyek számos válfaján túl sok mindenért ültek, de lopásért még soha. Ennyi idős korban, úgy látszik, kisebbel meg mór nem érdemes kezdeni. B. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom