Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-13 / 190. szám
IO oj Dunántúli napló 1991. július 13., szombat Titokzatos kárpótlás Végre túljutott a hosszadalmas procedúrán a kárpótlási törvény — ismert az alkotmánybíróság visszadobta, a parlament újraszavazta, aztán sorban állt a megjelenésre váró törvények között —, csütörtökön megjelent a hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben. Ettől kezdve ketyeg az óra, mert egy hónap múlva lép hatályba a törvény, és attól számítva kilencven napon belül kell benyújtani az igényeket. Sokaknak hosszú és fáradtságos, hivatalokat járó nyári napok következnek. Az embereket most már igazán gyakorlati dolgok érdeklik a sok-sok nyilatkozat, elvi álláspont ismertetése helyett az, hogy hol adnak tanácsot, választ kérdéseikre, hol intézhetik az ügyüket, vagyis mikortól, hol és miként dolgozik a hozzájuk legközelebbi — megyei - kárpótlási hivatal. Az újságíró is választ keres ezekre a kérdésekre, és megdöbbentő módon, mintha hadititkokról érdeklődne, mert merev, elzárkózó, furcsán közönyös visszautasítás a válasz, aminek semmi értelme . . . A törvényről hozott első parlamenti döntés óta szinte forró drót volt köztünk és a baranyai hivatal megbízott vezetője között - sajnos nem kifizetődő a korrektség a tömegkommunikációban -, de tiszteletben tartottuk kérését, nem megyünk a dolgok elébe, hiszen kétséges volt a törvény jövője. Aztán próbálkoztunk újra többször, belátva a pontos információk hiányosságát, a félretájékoztatás veszélyét. Két hete, amikor a köz- társasági elnök aláírta a törvényt — eztán már semmi akadálya annak, hogy kihirdessék -, a megbízott hivatalvezető belátta, szólni kellene, hiszen fél Baranya nap, mint nap elzarándokol a pécsi Rét utca. 4-be, a hivatal leendő helyiségeibe, és egyre többen és egyre türelmetlenebbül kérnek tájékoztatást. Igén ám, de a megbízott hivatalvezetőt a pécsi Köztársasági Megbízotti Hivatalban leállították, korai még . .. A Kárpótlási Hivatal budapesti központjában jószándékú munkatárs vállalja, hogy közvetít a főnököknél, de ugyanaz, mint helyben, tárgyal, nem ér rá, nem tudni mikor lehet hívni, vissza meg nem hív. Érthetetlen ez a titkolózás. Ráadásul nem következetesen titkolóznak, mert akkor honnan van a még nem is létező hivatalnak egyre növekvőbb ügyfélforgalma? És kinek jó, hogy az emberek pontatlan, vagy álhírekre kelnek útra és csalódottan távoznak? Pedig igen nagy segítségre van' szüksége a hivatalokban éppen azoknak, akiket ez a törvény támogatni, kárpótolni szándékozik. Kár, hogy ilyen furcsán indul ez az egyébként jószándékú ügy. .. Gáldonyi Magdolna RlOizsák egy németországi üftrcül . ............................. n i ................ ,,ééé.,■ i é>.éé é.éééééé i h é .............................. ...............................................IIU.I.I.III ............. ■■■■■■ ........ A Stihl-gyár mindennapjai Hárommillió liter bor és a füstszűrők Meglepő bejelentést tptt egy óvatlan pillanatban a megyei közgyűlés delegációjának tagjaként a németországi Rems-Murr járásban tartózkodó küldöttség egyik tagja, Térjék Tibor, az MDF megyei elnöke. Egy a pártok és állami vezetők tiszteletére tartott megbeszélésen minden átmenet nélkül bejelentette: lopni jött Németországba. A tágra kerekedő szemeket is megnyugtatandó hozzáfűzte: szeretné azt a magatartásformát, azt a fegyelmezettséget, amely a német embereket jellemzi, valahogy átlopni Magyarországra. Mások viszont nem feltétlenül lopni érkeztek. Nyilván persze őket is lebilincselte Baden- Württemberg tartomány hihetetlen gazdagsága és úgy gondolták, hogy konkrét gazdasági jellegű kapcsolatok megteremtésével is szorosabbra kívánják fűzni Baranya és Rems-Murr kapcsolatát. Ezúttal a megyei közgyűlés vállalkozókból, banki szakemberekből, kistelepülési polgár- mesterekből és tisztségviselőkből álló delegációjának négy napos németországi prográm- járól szeretnénk néhány morzsát felidézni. A rems-völqyi pincegazdaság egyik vezetőie. egy hangulatos borkóstoló után: „Hárommillió liter bort tárolunk itt. Van jó- néhánv 7-8 ezer literes fahordónk is, de a hosszabb távon itt maradó borokat rozsdamentes acélból készült tégelyekben tartiuk. Ezek közül a legna- gvobbakba, 120 ezer liternyi nedű fér. A palackozást pedig 17 fokon végezzük és az elszállításig biztosítjuk ugyanezt a hőmérsékletet. Saináliuk, hoav a tavalvelőtti 10 millió litérnvi bor helvett a rossz termés miatt a múlt évben csak hárommillió liternyit qvárthatunk Baden-Württemberg tartományban.” * Morzsákat villantottunk fel a Baranya megyei közgyűlés delegációiénak németországi útiéról. Úqy tűnik, a májusban kötött partnerkapcsolat a két területi egység között további konkrét lehetőségeket kínál. Ezekről folyamatosan beszámolunk, hiszen a kenyér morzsákra szedhető szét, és bármily picik ezek a darabok, nélkülük nem lehet kenyér. Bozsik László zeumban láthatunk ma is mű; ködő, a század tizes éveiben gyártott autókat, ezzel viszik esküvőjükre a tűzoltóság éppen nősülő tagjait. A jelenlegi munka egyszerűbb. Minden elektronizált, az önkéntes tűzoltók derekán a személyhívó: bárhol tartózkodik, azonnal mozgósítható. A tűzoltóságnak ifiúsági szervezete is van, ha valaki időben bekapcsolódik, felelősséateljes munkája miatt néhánv évi, továbbképzéssel színesített szolgálat után mentesülhet a katonai szolgálattól. Milliós borpince Á Stihl-gyár jén ugyanis, hogy a motoros fűrészeket, fűnyírókat, földfúrógépeket és más közhasznú terméket előállító, Magyarországon is népszerű világhíres üzemben összesen csupán ötezer alkalmazott van. Hogy a csodába történhet ez meg, vetődött fel a kérdés a felduzzasztott létszámhoz szokott érdeklődőnek. Elindultunk a körsétára Waiblingenben. Ebben a Mohács nagyságú, bogárhátú városban található ugyanis a Stihl cég egyik legnagyobb üzeme. Itt gyártják — természetesen saját fejlesztésű gépekkel - a műanyag berendezéseket és a fémtartozékokat is a világszerte ismert termékekhez. összesen alig több mint ötezer alkalmazottja van a STIHL műveknek a világ több mint tíz országában. Kényelmesen, ám folyamatosan dolgozó embereket láttunk a csarnokokban és megtudtuk a titkot. Számítógépes programokkal irányított gépek működnek valamennyi alkatrész előállításánál, hiszen ahogy itt mondták, ember már nem képes ilyen precizitásra. A dolgot nyilván csak árnyalja egyrészt az, hogy a gépeket is emberek Több szál éves épületek a rems-murri járás Murrhardt városkájában A legnagyobb ellentmondás csupán a gyárlátogatás végén oldódott fel. Hallhattuk az eleA több mint háromezer tanulót oktató modern szakmunkásképző intézet egyik tanműhelye Waiblingenben. A világhírű Stihl cég a két háború között rövid ideig trakto- lokat is gyártott. Dr. Szűcs József, a megyei közgyűlés elnöke kipróbálta a helyi múzeumban található mintapéldányt. programozták, másrészt pedig, hogy a heti 37-38 órában két- három műszakban dolgozó munkások ebédidőben békésen söröztek és kártyáztak az egyik pihenő helyiségben. A német- országi konzervativizmuskép egyik alapmondata: — add át fiadnak, amit létrehoztál, és fejlessze ő tovább - feltétlenül megvalósult a Stihl cég esetében is, hiszen a húszas években alapított céget a négy gyermek közül az egyik vezeti, és másik kettő is ott dolgozik. Szemét Igen a szemét az egyik fő probléma Németországban is. Valamennyi járási vezetésnek — a kórházi és iskolai ellátás mellett — fő feladata a szemét szállításának és feldolgozásának megszervezése is. A műanyagok elterjedése környezet- szennyező tényező, a csomagolástechnika fejlődése pedig nem tudja nélkülözni a műanyagok felhasználását. Jellemző például, hogy környezetkímélés címén (hamutartó híján), úgy dobják el többen cigarettájukat, hogy a füstszűrőt leveszik róla, mert úgy vélik, az műanyagként nem környezetbarát. Drága autókból kiszálló elegáns hölgyek és urak viszik saját szemetüket a gyűjtőtelepre. Mégpedig szétválogatva, papírra, üvegekre és másra, mert így semmit sem kell fizetniük. Más esetekben vállalkozók gyűjtik a városok, falvak szemetét, precízen, de komoly pénzekért. Tűzoltómúzeum Minden tűzoltó, még a főnök is önkéntesként segít több német településhez hasonlóan ebben a Komló nagyságú kisvárosban, a Rems-Murr járásbeli Winnendenben. A magángyűjtésből összejött tűzoltómúfi megátkozott Bogameri A gyűlölet erejével Talán vannak még, akik emlékeznek arra a gyerekfilmre, amejyben Bagaméri, a fagyialtos reményvesztve és boldogtalanul rótta a köröket a téren kocsijával, és mivel nem kellett az áru senkinek, csak azt tudta ismételgetni rekedten: „Meg vagyok átkozva! Meg vagyok átkozva!” Az egész nem is jutott volna eszembe, ha nem hallok nemrég a rádió Hatodik érzék című műsorában egy különös történetet. Egy középkorú nő mesélte el életét, s különösen azt a viszonyt, amely családtagjaihoz fűzi. Esküdött rá, hogy minden baja, betegsége a feléje sugárzó gyűlölettől származik, magyarán szólva megátkozták őt, és ettől nem tud szabadulni. Kétkedve hallgattam a hölgyet, mert élénken emlékszem még rá, hogy a- közelmúltban valaki azzal keresett meg, legyek kedves fényképezőgéppel megjelenni nála, hogy ketten együtt fülön csípjük a háza körül garázdálkodó gonosz kísérteteket. Mivel nem vagyok képzett szellemirtó, csak a rendőrséghez küldhettem, vélvén, hogy a szellemtestek teljesen szellemtelen valódi testek lehetnek csupán. Azóta nem jelentkezett. Az „átok-ügy" azonban nem zárult ilyen egyszerűen. Űjabb történet jutott a fülembe arról a beteg kislányról, aki nem gyógyult a kórházban, míg végtére is édesanyja utánanyomozott a dolognak, s úgy találta, a kilábalást a kislány egy haragtartó barátnője akadályozza. A sértődött kortársnő csak annyit mondott a betegnek: „Bár sose gyógyulnál meg I” És majdnem így is lön, de a mama még időben megkérlelte a rosszakarót. Talán sokaknak nevetséges mindez, de azt azért ne felejtsük el, hogy mióta világ a világ, az emberek mindig védekeztek valamiképpen az átok, a rontás ellen. Nem lehet ez ok nélkül. A pszichológus, akit erről kérdezek, válaszol is, csak azt kéri, a nevét ne írjam le. Átoktól tart talán? — Szó sincs róla. Néhány kollégám és orvos ismerősöm is csak azért nem . nyilatkozik névvel, mert tart a - többiek megjegyzéseitől. Inkább csak szűkebb, ha úgy tetszik, kis szakmai körben cserélünk élményt. Az én tapasztalatom az, hogy a gyűlölet erejével súlyos károkat okoznak az emberek, nemcsak másoknak, hanem maguknak is. A rosszakarat „visszaszáll” az emberre, van olyan elképzelés is, hogy a gyűlölet, a rosszindulat voltaképpen egyfajta negatív, káros energiarezgés, és ezért hat a kibocsátójára is. Azt pedig tudjuk, hogy bizonyos hullámokkal, „sugarakkal” is elérhetünk gyógyító vagy ártó hatásokat a szervezetben. Az is megfigyelhető, hogy a gyűlölködő emberek betegesebbek is, egyes vélemények szerint azért, mert a negatív érzések kihatnak a kedélyállapotra, az immunrendszerre, az pedig az ellenállóképességre . . . A téma örök, itt most vége sincs, de azért érdemes egyelőre megfogadni a félig tréfás tanácsot: „Ne légy rossz, ha nem akarsz rosszul lenni...!” Ki-ki eldöntheti, összeférhetetlen szomszédjának, a hűtlen kedvesnek,- a megközelíthetetlen rokonnak hívja-e fel a figyelmét a fontiekre . . . Hodnik I.
