Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-13 / 190. szám

1991. július 13., szombat uj Duncmtaii napló / 7 Törvény a volt egyházi ingatlanokról A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezé­séről szóló törvény hatálya azokra az egyháztól, vallásfe­lekezettől, vallási közösségtől, egyéb egyházi szervezettől 1948. január elseje után kár­talanítás nélkül állami tulaj­donba került beépített ingat­lanra terjed ki, amelyek az államosításkor a hitéleti, az oktatási, nevelési, egészség- ügyi, szociális, gyermek- és if­júságvédelmi, valamint kulturá­lis célokat szolgáltak, illetve elengedhetetlenek voltak a szerzetesrendek, diakónus- és diakonissza-közösségek műkö­déséhez, feltéve, hoqv az in­gatlan e törvény hatályba lé­pésekor állami tulajdonban, vagy a helyi önkormányzat tu- laidonában van. Nem kap visz- sza az egyház termőföldeket, gazdasági létesítményeket, és olyan vagyontárgyakat, ame- Ivek a jövedelemszerzést szol­gálták. Az ingatlan az egyház igény­lése alaDján kerül a volt bir­tokos tulajdonába és haszná­latába, az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben. Figye­lembe kell itt venni, hogy mely feltételek nélkülözhetetlenek az állami, a Helyi önkormányzati feladatok ellátásához. Arra is tekintettel kell lenni, hogy az állami, illetőlea az önkormány­zati költségvetésből mekkora fedezet iut az ingatlanátadás­ra. Az önkormányzat és az egyház megegyezhet abban, hogy az eqyház az igényelt in­gatlan helyett mást kap. A kormány és az érdekelt egyházak képviselőiből egyhá­zanként egyeztető bizottság alakul, amelynek feladata — az eqyház igénylése alapján — az átadni tervezett ingatlanok jegyzékének összeállítása. A jegyzéknek tartalmaznia kell, hoqy az egyház mely ingatla­nokat kívánja három éven be­lül átvenni. A törvény értelmé­ben ez alatt a három év alatt nyilatkozhat méq arról is, hogy melyik ingatlant melyik évben kívánia átvenni. Az átvételre az előteriesztés évétől számított tiz év áll rendelkezésére. A kormány indítványozza az Országqyűlésnek, hogv az in­gatlanátadás oénzüavi fedeze­tét az éves állami költségvetés­ből biztosítsa. Ha az Ország- gyűlés ezt elutasítja, a kor­mány - az egyház meghallga­tása után - az átadás határ- ideiét módosíthatja. Módosító indítványként ke­rült a törvénybe, hoqy a kisa­játítási eljárás szabályai szerint kell eljárni a már önkormány­zati tulajdonba került ingatla­nok esetében, és a kisajátítási eljárás értelmében kártalanítás fizetendő. Ä Pénzügykutató Rt tanulmánya €»* Rntaltkormóny első éttérül ■■ ■" ■ ■ ^ ■■■■■'- — - •' '• • ---- ............: v A z osztályzat: közepes " ■ .■ ....................— 4 — Az Antall-kormány első éve egyszerre mutatott kimagasló eredményeket és mély válságba torkolló folyamatokat, elsza­lasztott lehetőségeket. A kormányzatnak adható osztályzat azért közepes, mert nem követett el súlyos hibákat, de elmulaszotta azt a lélektanilag és társadalmilag mutatkozó alkalmat, hogy hiteles, reális, éppen ezért magabiztos prog­rammal, világos, egyértelmű intézkedésekkel önerősitő folya­matokat indítson be. A veszély ma ugyan kisebb, de to­vábbra is fennáll, hogy a feltételekkel számot vetni nem tudó, intrikákkal, pozícióharcokkal bajlódó kormányzati irányvonal formálódik ki. Ismét kimaradt egy, a kiil- és bel­politikai körülmények kedvező együttállása miatt kivételes lehetőségeket kínáló esztendő - derül ki a Pénzügykutató Részvénytársaság „Jelentések az alagútból" című, a héten közzétett tanulmányából, amelyet a független kutatóintézet munkatársai sajtótájékoztatón Viszonylag jó örökséggel Petschnig Mária Zita, a ta­nulmány szerkesztője a sajtó- tájékoztatón hangsúlyozta: bár a kormány számos eredményt ért el egyéves tevékenysége során, várható, hogy a mainál is súlyosabb nehézségekkel nézhet szembe a jövőben. így folytatódik az állami szektor­ban tapasztalható recesszió és munkanélküliség is növekedhet. A gazdaság minden gondja nem írható a számlájára, hi­szen 40 év súlyos örökségével kell megküzdeni, de a prob­lémák növeléséhez ez a kor­mány is hozzájárult az elmúlt év során. Kifejtette, hogy a történelem paradoxonaként a Németh- kormány valójában elkészítette és elfogadtatta az akkori par­lamenttel a politikai rendszer- váltás alapvető törvényeit, mintegy előkészítve a talajt az Antall-kormány munkájához. Sőt mi több — a jelentés meg­állapítása szerint — az Antall.- kormány a korábbi kormányok gazdaságpolitikai vonalvezeté­sének eredményeit „takarította be", az új kabinet gazdasági törvénykezése a Németh- kormány szakértőinek előkészítő munkáján alapult. A Németh- kormány működőképes gazda­ságot hagyott hátra. A Pénzügykutató Rt. munka­társai szerint az Antall-kormány a viszonylag jó örökséggel nem jól sáfárkodott, a róhagyomá- nyozott tartalékokat majdnem felélte, megtorpant a gazdasá­gi rendszerváltás, a privatizáció üteme elmaradt a várttól, az államháztartási reformot még nem dolgozták ki. A gazdasági rendszerváltást nagyban hátráltatta, hogy a kormányzat részéről mindenki tisztában volt ugyan a gazda­ság gondjaival, a kormány meghatározó része azonban ismertettek. előbbrevalónak tartotta az új rendszer (régi — új) ideológiai alapjainak lefektetését. A ka­binet az első 100 napra felvál­lalt programjából egyetlen egyet, a központi költségvetés „rendezését" teljesítette a köz­vetlenül és közvetetten is inf­lációt erősítő pótköltségvetés elkészítésével - állapítja meg a Pénzügykutató Rt. tanulmá­nya. Hónapokig tartó viták A gazdasági rendszerváltás egyik alappillérét a tulajdoni szerkezetnek a privatizáció út­ján történő átalakulása jelen­tette volna, amely azonban a kormánykoalíció tisztázatlan elképzeléseinek és hozzájuk kapcsolódó intézkedéseinek ál­dozatává vált. Miközben a Kádár-korszak utolsó kormá­nyai a társadalmi tulajdon le­bontásában és az arra vonat­kozó elgondolások kidolgozásá­ban jelentős lépéseket tettek, addig az Antall-kormánv ja­vaslatai és intézkedései vagy a korábbi keretekbe illeszked­tek, vagy igen ellentmondáso­sak voltak. A tulaidonosi át­alakulás möaött nincs társadal­mi konszenzus, a koncepciókat nem vitatták meg a társadalom széles, köreiben. Két jelentős központi priva­tizációs programot hirdetett meg első évében a kormány­zat: az első privatizációs prog­ramot és az úgynevezett elő­privatizációs programot. Mind­kettő esetében az azóta eltelt időszak kevés eredményt ho­zott. Az első privatizációs prog­ram 20 vállalatot ölelt fel, összesen 33 milliárd forintos vagyonnal. Az idei év első ne­gyedévéig — az Állami Szám­vevőszék jelentése szerint - a tanácsadó cégek kiválasztása történt meg, de sem velük, sem az érintett vállalatokkal nem kötöttek szerződést. Az előprivatizáció lebonyolítására hozott törvény végrehajtása pedig még kevesebb ered­ménnyel járt, az eladásra szánt több ezer kereskedelmi egységnek csupán töredékét sikerült értékesíteni. Késleltető tényező a pénzügyi források hiánya is. A privatizáció elő­készítésére szolgáló finanszíro­zási konstrukciók (E-alap, E-hitel, Privatizációs hitel, Start-hitel) életbe lépését hó­napokig tartó viták akadályoz­ták és akadályozzák ma is. Az elmúlt év valódi siker­ágazata a külkereskedelem volt. A dollárelszámolású kül­kereskedelmi mérleg egyenlege 1990-ben a magyar gazdasági fejlődést tekintve (az 1989-es rendkívül rossz bázishoz viszo­nyítva is) elismerhetően magas összeget ért el. A tavalyi 945 millió dollár összegű külkeres­kedelmi aktívum ráadásul az 1989-ben megkezdett liberali­zálással párosult, azaz az im­port fokozatos emelkedése mellett következett be. Valóságos árrobbanás Az infláció 1990-ben — min­den mutatószám alapján — növekedést jelzett. A fogyasztói árszint az előző évi 17 száza­lékos növekedéssel szemben 29 százalékot, az ipari termelői árak emelkedése az előző évi 15,4 százalékos növekedés után 24 százalékos emelkedést mu­tatott. A GDP tavaly 4,3 szá­zalékkal csökkent (3,1 száza­lékkal nagyobb mértékben, mint 1989-ben), belföldön fel­használható értéke 5,3 száza­lékkal elmaradt az előző évitől. A lakossági fogyasztás aránya 3,7 százalékkal emelkedett, hozzá hasonlóan nőtt a közös: ségi fogyasztás aránya is. A fogyasztás arányának kismér­tékű növekedése a bruttó fel­halmozás zsugorodásával páro­sult. A tendenciák 1991. első hévére is áthúzódtak és való- szinűsítik, hogy még nem ér­tük el a depresszió mélypont­ját. A Pénzügykutató Rt. szakér­tői szerint az infláció idén meghaladja a 35 százalékot, mivel a termelői árak területén valóságos árrobbanás tapasz­talható. Az év eddig eltelt időszakában a növekedés 39 százalékot mutatott. Különösen jelentősen emelkedtek az ener­gia- és nyersanyagárak, és ez a tény negatívan hat majd a fogyasztói árakra is. Drágább vagy olcsóbb a külföldi munkaerő? A hazai bányászok' mellett lengyelek is dolgoznak Vasas-bánya­üzemben. Fotó: Läufer László Lengyelek, ukránok a Mecseki Szénbányáknál Egy ezres nagyságrendű nagyvállalat válsága már nem belső ügy, a téma élénken fog­lalkoztatja a közvéleményt is. Ez a megállapítás teljes egé­szében igaz a Mecseki Szénbá­nyák Vállalat jelenlegi nehéz helyzetére, a cég környezeté­nek reagálására. Szerkesztősé­günk az. utóbbi napokban több hasonló témájú telefonhívást, illetve levelet kapott. A ben­nük foglaltatott kérdések szinte egybecsengenek: Miért foglal­koztat a Mecseki Szénbányák drága külföldi munkaerőt, ami­kor a megyében egyre növek­szik a munkanélküliség? Miért bocsátják el a magyar bányá­szokat ilyen helyzetben? A választ dr. Kékes Ferenc- től, a bányavállalat munkaügyi és személyzeti osztályának ve­zetőjétől kértük. — A Mecseki Szénbányák ezekben a napokban 557 kül­földi - lengyel és ukrán bá­nyászt foglalkoztat, közülük 24 a nem fizikai dolgozó. Alkal­mazásuk közvetlen bérköltsége személyre kivetítve mintegy 10 százalékkal alacsonyabb a ha­sonló munkakörben dolgozó magyar bányászokénál. Azon­ban mivel a külföldi munkavál­lalókkal nemzetközi normák szerint kötött megállapodás rögzíti, hogy a lengyel és uk­rán dolgozóink elhelyezésének és munkába utaztatásának költségeit a vállalat fedezi, kö­zel azonos a magyar munka­erő és a külföldi bérmunkások foglalkoztatásának anyagi von- zata. A vendégmunkások á magyarokhoz hasonlóan telje­sítményorientált szerződés sze­rint dolgoznak. — Miért van szükség a kül­földiek foglalkoztatására? — Kizárólag azért, mert a jelentkező lengyel és ukrán vájárok, aknászok képzett szakemberek, akikből jelenleg is hiány van a vállalatnál. A külföldi foglalkoztatás mellett is a mai nappal akár 100 ilyen képesítésű bányászt föl tud­nánk venni, ha lenne jelentke­ző. De nincs. Ez az akadálya annak is, hogy az idegeneket magyar dolgozóval váltsuk ki. A vállalatnál a műszakonként telepített szakemberállomány­nak harmada külföldi. Az 557 ember elküldése automatikusan egy mélyművelésű bánya be­zárását vonná maga után, nem beszélve arról, hogy legalább ilyen nagyságrendű földalatti és külszíni kiszolgáló magyar dolgozó munkahelyét veszélyez­tetné. Ezek azok az okok, ame­lyek miatt a vállalat továbbra is ilyen létszámú külföldi mun­kaerőt foglalkoztat. . - Mi a helyzet az elbocsá; tásokkal? — A vállalattól vájárt, ak­nászt és csillést csak fegyelmi okokból küldünk el, mert még ilyen nehéz helyzetben sinc$ szükségünk a tartósan fegyel- mezetlenkedőkre. A kiszolgáló létszámban az utóbbi időben történtek ésszerű és költség- csökkentő átcsoportosítások. Azoknak az embereknek, akik­nek a munkahelye ezáltal ve­szélybe került, a közvetlen ter­melésben, a szénfalon tudtunk munkát ajánlani. K. E. Kissinger munkatársa a londoni csúcsról Kelet-Európa szorul háttérbe Mihail Gorbacsov látványos fellépése nyilván előtérben áll majd a londoni csúcstalálko­zóról szóló híradásokban, de Közép-Kelet-Európa kérdéseire ettől függetlenül nagy figye­lem irányul majd — mondotta Helmut Sonnenfeldt, az MTI tudósítójának. Az ismert poli­tikatudós 25 éven át dolgozott a külügyminisztériumban, utóbb Henry Kissinger legszorosabb munkatársaként; jelenleg a washingtoni Brookings Intézet vezető munkatársa. Sonnenfeldt véleménye sze­rint az amerikai kormány — amint azt ismételten megígérte - szorgalmazni fogja majd a hét vezető nyugati ország csúcstalálkozóján, hogy minde­gyikük, a vámokat és korláto­zásokat leépítve, fokozottan nyissa meg piacait a fcözép- kelet-európai országok árui előtt. - Lesz bizonyos nyomás Washington részéről, de egyébként is nyilvánvaló, hogy immár mindenki felismerte: kritikus kérdésről van szó, amelyben lépni kell. Ugyanakr kor reálisan szemlélve az ügyet, látnunk kell, hogy piacnyitási folyamat lassú, fokozatos lesz, hiszen — különösen a franciák számára - igen nehéz belpo­litikai kérdésről van szó. Ám általános az egyetértés, hogy immár elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor nem lehet a további könnyítések elől elzár­kózni. A tudós kevésbé volt derű­látó a térség országainak ja­vaslatát illetően, hogy a Nyu­gat ne a maga élelmiszerével segítse a Szovjetuniót, hanem a kelet-európai feleslegeket megvásárolva és Moszkvának szállítva támogassa egyszerre valamennyi érdekeltet. - Szem­be kell néznünk azzal a tény­nyel, hogy az amerikai farme­reknek nem tetszik ez a javas­lat, hiszen szeretnének minél többet eladni a maguk feles­legeiből, az államilag garan­tált hitelekre. Nyugat-Európá- ban talán valamivel fogéko­nyabbak lesznek az ötlet iránt, bár ott is a maguk agrárfeles­legeit csökkentették a szovjet segélyszállitásokkal — mon­dotta. Sonnenfeldt véleménye sze­rint egyébként Közép-Kelet- Európa országainak nem kell attól tartaniuk, hogy veszítenek a nyugati támogatásból a Szovjetunió rovására — már csak azért sem, mert London­ban nem fognak a Szov­jetunió anyagi megsegíté­séről dönteni. — Kelet-Európa, pontosabban Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia már megtette a döntő lépése­ket a demokratikus politikai berendezkedés, a piacgazda­ság megteremtése terén, mi­közben a Szovjetunióban mind­máig arról folyik a vita, hogy egyáltalán megtegyék-e ezeket a lépéseket, - hangoztatta. Amíg Pavlov az ország minisz­terelnöke, aki még elődjénél, Rizskovnál is jobban ellenzi a változtatásokat, nyilvánvaló, hogy addig igazi reform-dönté­sekről nem lehet szó. Ilyenfor­mán nem is lehet összehason­lítani a szovjet helyzetet a ke­let-európaival. Gorbacsovnak egyébként inkább politikai, mint gazdasági válaszra van szüksége Londonban — s azt várhatóan meg . is kapja. Egyébként sajátságos, hogy a Szovjetunió nagysága - immár abban jelentkezik, hogy az el­nök arra figyelmeztet: milyen nagy lesz a káosz, ha az or­szág gazdasága összeomlik . . . Gorbacsovot a konzervatívok mindenképpen bírálni fogják London után: vágy azért, mert segítséget kért és üres kézzel jön haza, vagy azért, mert ígéretet kap későbbi, feltéte­lekhez kötött támogatásra, - fejtegette. - Sonnenfeldt csak epizódnak tekinti a lon­doni csúcsot egy igen hosszú folyamatban, amelyben a vál­tozó Szovjetunió és a Nyugat alakítja, formálja kapcsolatait. Ebben nyilván szerepet kap a Világbank, a Nemzetközi Valu­taalap, de bizonyos, hogy a társulás kapcsán csak tanács­adásról, képzésről lehet szó: a Szovjetunió (akárcsak korábban Kelet-Európa) csak akkor szá­míthat majd hitelekre, a nem­zetközi pénzügyi intézmények­től, ha már megtette a szüksé­ges gazdaságpolitikai lépése­ket és átfogó reform-program­ját elfogadják. Londonban várhatóan megállapodnak majd, hogy - alacsonyabb szinten - egyfajta állandó me­chanizmusban egyeztetik a né­zeteket és a jövendő szovjet reformokhoz nyújtott nyugati támogatást. Holmi döntő elha­tározásokra nem lehet számí­tani, hisz lényegében a helyzet hasonló, mint Közép-Kelet- Európa esetében: a Szovjetunió is csak úgy állhat talpra, ha egyrészt maga segit magán, másrészt megteremti a feltéte­leket, a megfelelő légkört a nyugati beruházásokhoz. Heltai András Washington

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom