Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-13 / 190. szám
aj Dunántúli napló 1991. július 13., szombat Zrínyi Miklós képe a múlt század végén C saknem pontosan egy évszázaddal ezelőtt határoztak arról az Athenaeum irodalmi és nyomdai rt. vezetői, hogy közelebb viszik a tudományos eredményeket az olvasóközönséghez. Egy-egy neves tudóst, alkotót kértek meg arra, hogy ösz- szefoglalják az eredményeket rövid terjedelmű kézikönyvekben. Két csoportban jelentettek meg azután könyvsorozatokat. Az egyik tárgya a történelem és irodalom volt, a másiké a gyakorlati ismeretek. Az első foglalkozott a hazai és a külhoni literatúra, művészet, valamint a társadalom és a. magánélet kérdéseivel, így alakult ki az Athenaeum Kézikönyvtára sorozat, s a darabjai akkori szóhasználattal „csinos kötésben”, de elérhető áron forgalmaztak. .Az első kötete A magyar szépirodalom története a legrégibb időktől Kisfaludy Ká- rolyig címmel hagyta el a nyomdát. Szerzője Kardos Albert tanár úr volt. Ezt követte még tucatnál több mű. A magyar szépirodalom története volt az egyetlen hazai témájú. Nyilván azért is került ide, mert Kardos Albert eredeti formájában külföldieknek szánta. Cikksorozatban adta közre a Gazette de Hongrie- ban, illetve a Developpement de la litterature hongroise (A magyar irodalom fejlődése) című tanulmánykötetben. A magyar nyelven történő megjelentetéssel a szerző iskolai segédkönyvet akart az érdeklődők kezébe adni. A pozitivizmus szerény hatásaként akkor a magyar tudományt és oktatást a tények, apró adatok tisztelete hatotta át. De bármily tiszteletet ébresztő volt is számokkal, száraz tényekkel zsúfolt könyv, nagyobb vonzereje volt a gondolkodtató munkáknak. Ezt ismerte föl Kardos Albert. Célja az volt, hogy az irodalomban már némi jártasságot szerzett érettebb olvasóknak (diákoknak) adjon olyan segédkönyvet, „mely az iskolai rendszeresség nyűgéből kifejtve, a száraz irodalomtörténeti adatok, évszámok és könyvcímek ballasztjaitól megszabadítva, könnyed formában, világos előadásban tárgyalja a magyar irodalom, főképp a költészet fejlődését”. A könyv írása során így eltekintett a múlt törmelékdarabjaitól, s az irodalomtörténetnek csak kimagasló — szavával, „oszlopos" — alakjairól szólt bővebben. Közöttük Zrínyi Miklósról. Szándékának megfelelően adatokat alig írt le róla. (Néha abban sem volt köszönet, amit lejegyzett, mert például 1628-ra tette születési dátumát, azaz nyolc évvel fiatalította volna a költőt.) A kisebb költeményeire csupán pillantást vetett, aláhúzva, hogy szerelmi lírájában sok a külső ékesség, a mitológiának és az allegóriának „hiába való cifrasága". De mindazokon áttört az érzés belső tüze és a kölcsönzött anyagon átragyog a költői fantázia. Igazán értéke- lendőnek a Szigeti veszedelmet látta, mert az a magyar íra „első klasszikus terméke”. Zrínyi Miklóst megelőzően az elbeszélő költészetünknek alig volt más terméke verses krónikáknál. Mindenki által ismert példája ennek Tinódi Lantos Sebestyén munkássága, ki krónikáiban történeti hűséggel, ugyanarra a szórimre kihegyezett monoton verssorokkal beszélt el egy-egy várostromot, nevezetesebb eseményt. Kardos Albert azt tudta be Zrínyi egyik érdemének, hogy az elbeszélő költészetet' kiragadta a verses krónikák „alacsony porából”, s fölemelte a költői öntudattal alkotott műeposz rangjára. A magyar szépirodalom történetében kifejezett hangsúlyt kapott, hogy Zrínyi ezt azért tehette meg, mert gondos nevelésben részesült, s „már ifjú korában meglátogatta Itália klasszikus földjét”. A kézikönyvtár szellemiségének megfelelően azt igyekezett bizonyítani és megerősíteni olvasóiban, hogy Zrínyi munkájában összegezte mindazt, amit Homérosztóf, Vergi- liusztól és másoktól megtanult. Az ókori remekművek tanulmányozása (és persze Torquato Tasso megismerése) nyomán építette föl a maga munkáját. A klasszicitást Zrínyi nagy erősségének tartotta Kardos Albert. Olyannyira, hogy szinte görögösiteni törekedett a magyar eposzt. Például azzal, hogy címét csupán egyszer irta le (akkor is latin alakjában: Obsidio Szi- getiana), ezen túl következetesen Zrinyiászról beszélt. A félreértések elkerülésére kiemelte, hogy ez az elnevezés „klasszikus”, az ókorból származik: ‘a la llias (qzaz Homérosz hőskölteményétől átvett). Az irodalomtudomány- bdn ma ez már nem elfogadott, de akkor általános volt. Kardos, ha lehetséges, még fölerősítette ezt a kapcsolódást. Hiszen Szigetvár védőjéről, mint magyar Leonidász- ról beszélt (vagyis ahhoz a spártai királyhoz hasonlította, aki Thermopülénél életét áldozta a perzsák elleni harcban). A görögösítés érdekében az eposz címén tett szelíd erőszak többek között azért kellett, mert egy-egy kiemelt részletről is bizonyíthatóvá vált, hogy ez csak Homérosz remekművéhez mérhető. Tudjuk, hogy az Iliászban menynyire fontosak a harci cselekmények, s klasszikus elbeszélő egy-egy fegyverzet leírásakor szinte remekelt korának jellemzésében. Nem véletlen így, hogy Kardos külön kiemelte a harci képek szerepét a magyar eposzban. Így írt: „Fényes harci képek, melyek a Homéréivel vetekednek. Elevenek, hívek a viadalok, mint amilyenekben Zrínyi a hadvezér maga is eleget részt vett, és amelyekhez Zrínyinek a költőnek keveset kellett hozzáadni a fantáziájából". A klasszikus mércékkel emelt rang persze kevés volt a nyugati és a hazai olvasóknak. Csodálatot ébreszthetett a kapcsolódási pontok megmutatása, de az igazi tiszteletet csak az Európáért végrehajtott cselekedetek számbavételével érhette el a szerző. Sorait olvasva megerősödik a gyanú, hogy a magyarságnak időről időre igazolnia (bizonyítania) kell európaiságát. Amikor Zrínyi a Dráván átívelő török hidat fölégette, bámulatba ejtette egész Európát. A pápa köszönőlevelet írt neki, a német császár birodalmi hercegi címet adományozott számára, több német és magyar városban procesz- szióval ünnepelték. Rövid ideig. Aztán jött a vadkan. A temetése utáni időről igy írt Kardos Albert: „Messze földön érezték, hogy a kereszténységnek egy őrtornya dőlt ki vele, hogy az az eszme, amiért eddigelé Zrínyi élt, s melynek érdekében folyvást izgatott, hogy ti. Európának szövetkeznie kell a töröknek Európa szívéből való kiverésére, hogy ez az eszme • a messze jövőbe halasztatott". A bonyolult fogalmazást is nagyon jól értették a korabeli olvasók, mert A magyar szépirodalom történetének egyik tulajdonosa a bekezdés mellé vastag, piros ceruzával, nagy betűkkel tett megjegyzést: EURÓPAI". Valóban az volt, s úgy, hogy közben vallásáról és hazájáról soha nem 'feledkezett meg. Külön érdekességként említette a szerző, hogy a Zrínyi' családot az a Pázmány Péter téritette vissza a római egyházba, aki maga is protestáns famíliából származott. Zrínyi buzgó, de nem elfogult katolikus lett. Igy építette művébe korának vallásos és hazafias nézeteit. A költő a török támadásban Isten büntetését láttatta, azért, mert a magyarság elhagyta azt - a vallást, amit szent királyai (István és László) hagyományoztak reá, s nem tisztelte Szűz Máriát az ország patró- náját. (Megjegyzem, Kardos „ősi vallásról” írt a katolicizmus kapcsán, ami félreérthető, hiszen a tényleg ősi a pogány hit volt.) Ezzel az ellenreformáció költője — állította a szerző — visszafordította a protestánsok vádját, kik a katolikus vallásban keresték az ország romlásának okait. A költői gondolatmenetből nem hiányozhatott a megváltás ténye sem. Ha a nemzet önmaga nem érdemli a szabadulást, akkor Isten valamely kedvelt vitézének a vére elhozhatja a megváltást. S ezen újtestamentumi nagy tettre ki volna méltóbb — mondja a szerző — mint a költő „híres őse, az első Zrínyi Miklós, aki valóban hősi halált halt hazájáért". A politikai büntetéstől vallási áldozattal való megszabadulás a költői hit által befolyásolt képzelet terméke. Mert azt A magyar szépirodalom ■ történetének írója hangsúlyozta, hogy Zrínyi előbb vallotta magát magyarnak, mint katolikusnak. Hivatkozik hadi munkájára, ahol olvasható, hogy a hadvezérnek mindegy volna akár katolikus, akár protestáns sereggel űzhetné ki a törököt a hazából, csak volna kétszázezer katonája. A kis könyvben Kardos Albert a mű körüli eszmei csomópontokon túl tárgyalta a cselekményt, a szerkezetet, a jellemeket is. A fejezetnek ezek a részei már inkább ismertető jellegűek. Annyit kell még megjegyezni, hogy bármiről írjon Zrínyi alkotói nagyságának elismertetésére törekedett. Portréjában egyetlen ponton volt némi bírálat, amikor az elbeszélő költemény verseléséről szólt: „a költemény nyelve darabos és verselése ugyancsak zökke- nős". A „Zrínyiász csekély hatá- sá"-ban kétségtelenül volt szerepe a „durva borítók" és „drága tartalom" ellentmondásának. De azt legalább ennyire figyelembe kell venni, hogy Zrínyi halála után az a költő került az érdeklődés középpontjába, aki a nyelvben, a verselésben, a technikai megoldásokban (s nem eszményekben) kereste az irodalmi dicsőséget. Gyöngyösi István így ért el jelentős hatást, s nyomta el még Somogybán is Zrínyi művének ismeretét. Egészen a XVIII. század végéig, amikor egy Szigetváron szolgáló strázsa- mester „hadi románná” írta át az eposzt, s akként ajánlotta az irodalmi közvélemény figyelmébe ... Az újjáélesztés, illetve Toldy Ferenc munkássága tette lehetővé, hogy Kardos Albert oly ihletett képet rajzolhatott a költő Zrinyi Miklósról. ste András afiilfin Azit feleled nékem: - Ez nincsen egészen úgy. — Semmi sincsen egészen úgy, - felelem ón. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad. * Minden, amiit én mondani tudok, im eg cáfolható. Minden, a.mit mondani tudok, annak alighanem diametrális ellentéte is bebizonyítható. De továbbá: az ember nem is tudhat mindent, adataim tehát kétségtelenül hiányosak lesznek mindenben, amiit állítok. Ezenfelül adataim hibásaik is lesznek. No, de dobd el félét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú életem során és Ez mind én voltam egykor (részletek) sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz. * Ezenfelül: a gondolkodás szenvedélyes szükséglete némely embereknek. Ez pedig annyit jelent, hogy akkor is gondolkodnak, ha gondolataiknak semmi kézzelfogható eredménye nincs. És akkor is, ha gondolataik a végtélenbe vagy a semmibe vezetnek ... * Minden szempontból helyesen cselekedni nem léhet. * — Ami forog, forogni akar, s ami nyugszik, nyugodni akar. A halottak tehát valószínűleg épp úgy ragaszkodnak halálukhoz, mint mi az életünkhöz — mondotta Lokmán. *- Vannak magabiztos lények és vannak, akiknek állandóan visszhangra, tükröződésre,' vagyis arra az önigazolásra van szükségük, hogy ők is valakik a világon. Ezek aztán sohase tudnak egyedül maradni, és mindig sikerekre, ragyogásra van szükségük, — mondotta Lokmán. * Aki a halált állapotnak képzeli, annak azt felelem, hogy hiába reménykedik, mert a halál nem lehet jobb, minthogy jobb állapot nincs, mint a mi életünk. S hogy a halál rosszabb-e? Valószínűleg a mi életünknél rosszabb dolog se létezik. De ha azt kérdezné valaki, hogy a halál léhet-e megváltás? Erre már nehezebb felelni, s különösen egy orvosnak. Mert képzeld el, vegyük azt: ha valakit fejjel lefelé fölakasztanánk, s így lógna egy hétig, — nem megváltás volna annak a halál? — kérdezte Lokmán. — Eredménye szerint megítélni egy embert, szemtelenség. Hány olyan kitűnő ember van, akinek se története nincs, se különös eredményeket nem tud felmutatni, és mégis jó volt nekünk, hogy a világon volt. Itt vagyok mindjárt én. Olyan sok nagy eredményt értem én el? Semmit. És mégis voltam számodra vagy a feleségem számára valaki, bár hiszen én ma már ez se nagyon firtatom, — mondotta Lokmán. * — Ha a természet úgy rendezte volna be, hogy a nőknek csak egy válluk legyen, vagy majom-állkapcsuk, akkor azt mondanák: — milyen csodaszépek a nők ezzel az egy vá liuk kai, - mondotta Lokmán. * — Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk, — mondatta ugyanő. » -- ** > Péntek Imre Osztás-szorzás Az ocsmányul osztott lap kifordul a kézből, a játszma elveszett; csak tudnám, kinek az elve szebb, mikor két égtáj rámcsikordul ha céloznak, hátulról, orvul, s lefegyverez a döbbenet: golyhó a golyó - nem üt sebet, tátogó szánkba porcukorr hull. Itt még a vereség is édes, bár élni életveszélyes - a drapéria jó honi posztó, amivel mindig letakarnak holtat, asztalt, magánhatalmat, s rég cimbora az új kegyosztó. Fennmaradás. Romfeld Ákos képsora
