Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-08 / 185. szám
a aj Dunántúli napló 1991. július 8., hétfő Regi bütor — uj ruhában Régen is az . volt, ma is kedvelt lakberendezési tárgy a fonott bútor. Sok helyen még napjainkban is találni padlásokon, pincékben hiányos állapotú karosszékeket, asztalt, sőt olyan, bambusznádból készült öreg hintaszéket, aminek ugyan az ülőrésze és a háttámlája megrongálódott, de erős váza még épségben maradt. Kár lenne ezeket szemétre vetni, mert egy kis ötletességgel és némi anyagi ráfordítással könnyen újjávarázsolhatok. Már csak azért is, mert az ilyen bútor napjainkban ritkán és borsos áron kapható. Akármilyen garnitúra vagy csak egy-egy darab legyen is, amit felújítani kívánunk, csak az alapvázát hagyjuk meg, a többi rossz fonatos részt szedjük le róla, s a vázat jól tisztítsuk meg. Ezután pedig a műanyagboltokban kapható színes pvc-huzal felhasználásával szőjük, illetve fonjuk be eredeti állapotának megfelelően a padot, hintaszéket, asztalt vagy karosszéket. A fortélya eme munkának az, hogy a huzalt igen erősen kell mindenütt kifeszíteni, és a végeit nagyon jól kell eldolgozni, mert ellenkező esetben meglazul és lógni fognak a szálak. Ugyanezzel a módszerrel helyrehozhatók a vasvázas kerti bútorok is, ha a régi fonás megrongálódott volna. (Akik pedig a fémmegmunkáláshoz értenek, akár új kerti csőbútort is készíthetnek.) Ahol a környéken működik kosártunó, érdemes megfontolni, hogy egy-egy szép, régi, de megkopott, megrongált darabot ne mesterrel hozassunk-e rendbe? Ha nem kerül túl sokba, még mindig megéri a kiadást egy-egy hangulatos, ritka darab. Gyertyatartót: saját kezűleg Lágy acéllemezből különböző gyertyatartókat lehet házilag készíteni, amelyeket haj- lítással, szegecseléssel, esetleg eresztékkel kapcsolunk össze. A gyertya tüskéjének elké- készítése az a) ábrán látható. A 4 milliméter átmérőjű csavart (1) tüske alakúra (2) kell reszelni. A csavar alsó részén le nem reszelt menet marad, amelyre rácsavarható az öszszekapcsolt elemeket összeszorító anya (3). A gyertya alatti tányért vékony, körülbelül 1 milliméter vastag acéllemezből készítjük, ez különböző alakú lehet {b) ábra), a szaggatott vonal a csészeszárnyak meghaj- lításának vonalát jelzi. Az alsó sorban különféle formájú fém gyertyatartókat mutatunk be c) ábránkon. Újdonság: a rongypartois Idővel még a jó minőségű partvis szőrszálai is kihullanak, elkopnak. Kár lenne ezért a partvis ép falapját és nyelét kidobni, mert remek takarítóeszközt barkácsolhatunk még belőle. Szedjünk össze erősebb szálú kelméből maradék rongydarabokat és körülbelül egy méternyi, 2—5 milliméter széles, lapos műanyaggal bevont villanykábelt, de megfelel a vékonyabb dróthuzal is. Az anyagból — ez lehet flanel, barchend, puha szövetmaradék — szabjunk ki 70x28 centis darabokat. A darabok mindkét hosszanti oldalát 2 centi széles csíkokban végig bevagdossuk, úgy, hogy középen mintegy 5 centi széles sáv bevágatlan maradjon. Ekkor 3-4 ilyen kirojtozott, pontosan egymásra illesztett darabot középen, hosszában egybefércelünk, majd erre a középvonalra illesztjük a hosz- szú, erős huzalt (1. ábra). Most filcből, posztóból vagy műbőrből vágjunk ki egy 5 centi széles, 70 centi hosszú csíkot, és hosszában hajtsuk félbe. Ugyancsak hajtsuk félbe a rongyrojtos rétegeket is, ennek tetejére húzzuk rá a keskeny csíkot, majd zsákvarrótűbe fűzött vékony cukorspárgával, nagy fércöltésekkel varrjuk végig rá ezt a filccsíkot (2. ábra). Ezt követően, az így előkészített rojtos darabot hozzáillesztjük a partvis lapjának széléhez, és kis, vékony szögekkel körbe rászögezzük. A huzalt összekötjük, a felesleges darabot .levágjuk (3. ábra). Rongy helyett felhasználhatunk vékony, mintegy 2—3 milliméter vastag habszivacs lapot is. Ezt, ha bepiszkolódott, könnyű vízbe nyomkodva kimosni. Kiváló gyerekjáték, öltöző a strandon, konyha a kempingben... Egyszerű sátor Az indiánsátor felállításához nem szükséges semmiféle feszitőzsinór, sátorcövek stb. A kitámasztószerkezet az egyes síkok sarkaiba varrott rátéteken áthúzott négy hosz- szú sátorfádból áll, A felállított sátor nemcsak kiváló játék a gyermekek részére, hanem öltözőül is szolgálhat a strandon, nyaraláskor, vagy konyha is lehet a kemping területén. Érdemes vízhatlan vászonból készíteni, így nem ázik át esőzéskor sem. Vágjunk ki négy, egyforma trapézformájú falat. A trapéz alapja kb. 1200 mm, oldala 1480 mm. Mind a négy fal (vagyis az 1., 2., 3. és 4. rész alakja azonos. Még az oldalak összevarrása előtt, a falak felső részét megerősítjük a duplán összehajtott vászon (5) felvarrásával. Ezt követően az 1. rész jobb szélét rácsúsztatjuk a 2. rész bal szélére, és kétoldalról összevarrjuk a körben levő rajzon nyilakkal megjelölt módon (az ábra jobb oldalán). Az összevarrott szélek között hosszirányú ráhajtás jön létre, amelybe betoljuk a rudat (6). Célszerű a rudakat előre elkészíteni, s ezek vastagságának megfelelően meghatározni a ráhajtások szélességét. Ugyanilyen módon varrjuk össze a 2. részt a 3. résszel, a 3. részt a 4. résszel, majd a 4. részt az 1. résszel. Ezután a mellső (2) falat középen bevágjuk, és vékony vászoncsíkkal beszegjük. A mindkét oldalon rávarrott szalagokkal lehet a sátor nyílását zárni. A sátorrudak behelyezése után a sátor csúcsát össze kell kötözni. A sátorlap felső szélére füleket (7) varrunk, amelyekbe az összekötő zsinór befűzhető. Napvédő, árnyékoló Alig várjuk a nyarat, a szép, napsütéses időt, aztán alig hogy itt van, az utcán közlekedők az árnyékos oldalra mennek át, a szobákban lehúzzák a rolókat, becsukják a zsalukat, hogy jó hűvös legyen. Családi, hétvégi házak tulajdonosai szívesen csinálnak napvédő előtetőket, amelyek leárnyékolják a lakás egyes helyiségeit, és egyben kellemes pihenő-beszélgetősarkot alakítanak ki ily módon. Megoldásához két változatot mutatunk be: 1. Ennél a megoldásnál fából készül egy lamellarendszer, valamint a tartószerkezet. A lamellákat kicsit meg kell dönteni, így az árnyékhatás jobb lesz. A fa felületét védeni kell az időjárás viszontagságaitól, ezért göm- bátlanítani szükséges, majd csónaklakkal felülkezelni. 2. Ennél a variációnál a tartó vázszerkezet acélcsőből vagy négyzetcsőből készül, amelyre rolóvászonból védőtetőt húzunk. Ha csőből választjuk a vázszerkezetet, és karikával szereljük fel a roló- vásznat, akkor mozgathatóvá válik a tető. A cső végén rögzítő horog gátolja a vászon visszacsúszását.
