Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-08 / 185. szám

1991. július 8., hétfő uj Dunántúli napló ■7 A szociáldemokraták sikerkongresszusa Az osztrák belpolitika a pártcsatározások miatt sohasem iga­zán nyugalmas, de most különösen nagy mozgásba lendült. Jú­nius 14-15-én Linzben megtartott országos kongresszusán Auszt­ria Szocialista Pártja, az ország és a kormányzat vezető párt­jának számitó, 600 ezer tagú SPO, visszaállította nevében az egykori „szociáldemokrata" meghatározást. Vele egy időben rendezett „válságkongresszust" az Osztrák Kommunista Párt, amelyet a hazai és nemzetközi fejlődés a politika peremére szorított és alig tizezer tagot számláló törpepárttá zsugorított. Rövidesen az SPO-vel nagykoalícióban kormányzó OVP, a Ke- reszénydemokrata Néppárt legfőbb fóruma választ kongresszu­sán új elnököt a leköszönt régi helyett. Emellett az osztrák közéletet ezúttal is tarkítja egy újabb politikai botrány, amit a legnagyobb parlamenti ellenzéki erő, a Szabadságpárt (FPO) vezetője, Karintia tartományfőnöke a minap a Harmadik Bi­rodalom foglalkoztatáspolitikáját elismerő kijelentésével robban­Fotó a Frankfurter Hefte cimű folyóiratból A fellendülés várat magára Egy nép vagyunk Jelcin teniszezik Néhány éve még elképzel­hetetlen lett volna, hogy szov­jet lap szovjet politikus ma­gánéletéről írjon, méghozzá olyan tálalásban, ahogy azt az „Argumenti i Fakti" ripor­tere teszi Borisz Jelcin orvosá­val folytatott beszélgetésében. Bevezetőjében Uglanov visz- szatekint a szovjet korszak hét évtizedére, s malíciával jegyzi meg, „vezetőink majd mindegyike haláláig kezében tartotta a kormányrudat, s csak a gyászjelentésekből tud­tuk meg, hányféle nyavalyá­ban szenvedett az elhunyt élete során". Grigorjev doktor a nyolcva­nas évek elején, még a szverdlovszki első titkári idők­ben ismerte meg az orosz po­litikust. Mint orvos, kifejezet­ten Sportos alkatúnak tartja Jelcint, aki egyébként annak idején röplabdából elérte a sport mestere minősítést. Ked­venc sportját ma is előszere­tettel gyakorolja, bár nem úgy, mint régen. Ha viszont nekiveselkedik, órákig játszik teljes erőGedobással. Ilyenkor facsarni lehet a vizet a trikó­jából. Igaz, az utóbbi időben a teniszt részesíti előnyben. A közelmúltban légibaleset és autókarambol is tarkította Jelcin hétköznapjait. Egyéb­iránt, ha sűrűsödik a munka, nem ritkán húszórás munka­napokkal képes dolgozni — egyelőre minden következmény nélkül. 1987 Jelcin sorsdöntő éve volt. Többszörös gyógyszer­adaggal sikerült talpra állíta­ni egy idegösszeroppanássze- rű állapotból, hogy megtartsa beszédét a KB plénumán, mely leváltását eredményezte. Borisz Jelcin a padlóra ke­rült, de innen is vissza tudott térni, sőt győzött. Ami az italt illeti, Jelcint amerikai útján akklimatizáló- dási problémák befolyásolták, nem egyéb. A hosszú légiút, az időeltolódás közismerten bágyadtságot, aluszékonyságot okoz. Vannak esetek, amikor nem lehet kitérni a koccintás elől. Fogadásokon, találkozó­kon elvárják a vendégtől, hogy pohárköszöntőt mondjon. Képmutatás volna ezt megta­gadni. összegezve, nyugodtan állíthatjuk, hogy ilyen kórtör­téneti előzménnyel Borisz Jel­cin a legmagasabb posztot is betöltheti — nyilatkozta a ke­zelőorvos. (Argumenti i Fakti) A külső szemlélő számára alig érthető a mostani belpo­litikai viták hevessége, (hiszen a „Felix Austria" (vagyis: bol­dog, szerencsés Ausztria) jel­szót viselő országnak alapjá­ban véve ma is jól megy a dolga, sőt magyar szemszög­ből nézve helyzete egyenesen irigylésre méltó. Az osztrák gazdaság folyamatos fejlődés­sel tavaly már hazai és nemzet­közi mércével egyaránt kiemel­kedőnek tekinthető arányú, 4,6 százalékos .növekedést ért el, a több mint négyéves SPÖ— ÖVP nagykoalíció szilárd po­litikai viszonyok között, ered­ményesen kormányoz, és lé­nyegében zavartalan az or­szág szociális békéje, nyugal­ma is. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a pluralista demokrácia rendszere Ausztriá­ban is következetesen halad a nagyabb társadalmi problé­mák megoldása után a kiseb­bek rendezése felé, ezeket mindig keresi és napirendre tűzi, közben esetleg valame­lyest felnagyítva és eltúlozva is őket. Ugyancsak természe­tes, hogy a pártok erőviszo­nyai folyamatosan a társadal­mi változásokhoz és új igé­nyekhez igazodnak. Az SPÖ „siker-kongresszus­ként” önmaga további erősö­désének jegyében tarthatta meg legutóbbi országos ta­nácskozását. A „szociáldemok­rata” inév újrafelvétele csak szentesítette azt a tényt, hogy a párt — több mint százéves múltjának eredeti örökségéből merítve — egy ideje újra ha­misítatlan szociáldemokrata politikát követ: igyekszik ösz- szeegyeztetni a munkavállalók tömegeinek érdekei szerinti jóléti állaim és a nyugati de­mokrácia vívmányait. Az SPÖ — különösen amióta 1988-ban Franz Vranitzky kancellárt vá­lasztotta elnökéül - megsza­badult számos korábbi ideoló­giai kötődésétől, nyitott a tel­jesebb piacgazdaság, a telje- sítményelvűség és a vállalkozói rétegek felé. Sok tekintetben maga is „polgári" párttá vált, de nem adta fel olyan baloldali érté­keit sem, mint a hátrányos helyzetű társadalmi csopor­tokkal való szolidaritás. Az osztrák szocialisták Vranitzky vezetésével — akit a szavaza­tok 98,5 százalékával ismét a párt vezetőjévé választottak — ma már hitelesen képviselik a régen csak más pártok által szorgalmazott társadalompoli­tikai célokat is: a gazdaság állami szektorának minél na­gyobb mértékű privatizálása, az európai integráció vagy a környezet hatásos védelme. A társadalmi változásokhoz való jó alkalmazkodás (és ennek' párton belüli problémái ellenére) a húsz éve — egy­magában vagy koalícióban - kormányon levő SPÖ a ta­valy októberi választásokon újra 80-at szerzett meg az osztrák képviselőház 183 he­lye közül. Ugyanakkor kor­mányzati szövetségese, az ÖVP csak 60-at tudott meg­őrizni korábbi 77 mandátu­mából, ezzel szemben a má­sik polgári párt, a jobboldali­nak minősülő FPÖ 18-ról 33- ra, a Zöld párt pedig 8-ról 10-re növelte mandátumainak számát. A legújabb közvéle­ménykutatási adatok szerint a választások óta vezető kor­mánypárt szavazóinak hánya­da tovább emelkedett, és el­érte a 45 százalékot. tttfP A Néppárt már régebben is sokszor küzdött vezetési vál­ságokkal, az SPÖ-höz képest kétszeres gyakorisággal vál­togatva elnökeit. Főleg azért, mert az ÖVP kezdettől fogva saját, nagy önál.lóságú orszá­gos érdekképviseleti szövetsé­geinek (parasztok, vállalkozók, munkavállalók), valamint tar­tományi (megyei) szervezetei­nek viszonylag laza tömörü­léseként működik, s vezetését, a pártegység érvényesülését mindig e részeinek sűrűn vál­tozó egyensúlyi viszonyai szabták meg. Miután ráadá­sul az SPÖ az utóbbi évek­ben balról a pártpolitikai centrum felé húzódott, a vele együtt kormányzó Néppárt bi­zonyos mértékig elvesztette jellegzetes egyéni arculatát, s így szavazóinak egy részét is. A párt hangadó körei újab­ba n főként Jóséi Riegler pártelnök-alkancellárt okolták, s annak bejelentésére kész­tették, hogy mindkét tisztséget feladja. Vranitzky a linzi szociálde­mokrata kongresszuson kifej­tette: a két pártnak közös ér­deke, hogy ne folytatódjék az ÖVP hanyatlása, mert ebből csak az ellenzéki pártok húz­nának hasznot. Az SPÖ veze­tője nem titkolta, hogy első­sorban az FPÖ térhódításától tart. Ezért igen nyomatékosan ítélte el a Szabadságpárt ve­zetőjének, Jörg Haidernak a karintiai tartomány parlament­jében elhangzott állásfoglalá­sát. FPÖ A most 41 éves jogász-po­litikus 1986-ban került a ko­rábban egyértelműen liberális politikát folytató Szabadság- párt élére, s vezetésével az FPÖ - eltávolodva addigi irányától — jobbra tolódott. Haidernak két évvel ezelőtt Karintiában, ifjúkori politikai pályakezdésének színterén az ottani néppárti szervezet tá­mogatásával sikerült megvá­lasztatnia magát a tartomá­nyi kormányzat vezetőjének is. Nyilatkozataival mindkét minő­ségében már többször tanú­sította, hogy nemcsak <3 po- pulizmushoz és a demagógiá­hoz vonzódik, hanem a nacio­nalizmushoz is. Most, június 13-án a karintiai parlament ülésén élesen támadta az oszt­rák állami munkaerő-politikát, amiért az szerinte a munka­nélküli-segélyekkel támogatja az úgynevezett „szociális élős­ködőket”, a dolgozni valójá­ban nem akarókat is. Sebestyén Tibor (Becs) Az Egyesült Németország megosztottan éli át a Valuta- és Gazdasági Unió, a nyugat­német márka kelet-németor­szági bevezetésének első év­fordulóját, az ország gazda­sági egyesítését. A vélemé­nyek csak abban oszlanak meg, hogy a megosztottság erősebb-e, mint korábban bár­mikor is. Pontosan egy évvel az után, hogy éjfélkor a nyugatnémet bankok fiókjai elkezdték át­váltani a készpénzt, az utolsó pénzügyi maradvány is eltű­nik: kivonják a forgalomból a keletnémet aprópénzt, az „alu-chipet", konzervdobozo­kat gyártanak belőlük. Az az éjszaka mámoros volt, pata­kokban folyt a pezsgő, az em­berek a vadonatúj utazási iro­dák ajánlatait nézegették. Egy évvel később, s ponto­san az évfordulón újabb fél­millió keletnémet vette át a felmondást jelentő „kék borí­tékokat", a legpesszimistább előrejelzések szerint a volt NDK kilencmillió munka- vállalójából a fele veszti el munkahelyét, s ha teremtőd­nek is új munkaalkalmak, az elbocsátottak nagy hányadát egyáltalán nem fogják már alkalmazni. A mai Német­ország legrövidebb vicce így hangzik: egy kelet- és egy nyugatnémet találkozik a mun­kahelyen ... A keletnémetek a-t mond­tak, s csak homályosan érez­ték, hogy ki kell mondani a b-t is. A nyugatnémet márka bevezetése máról holnapra nyilvánvalóvá tette, hogy hiá­ba szerepelt a statisztikákban 'az NDK a világ első tíz ipari hatalma között, a nyugatné­met gazdasági- erővel, teljesí­tőképességgel összevetve ez semmit sem ért. Hiába volt az ezer főre jutó alkalmazot­tak száma nagyobb, miint nyugaton, az ipar korszerűt­len, versenyképtelen. A gazdasági nyereség, a kvázi korakapitalista módsze­rek mellett, ha lehet, még sú­lyosabb gondot jelentenek a mentalitásbeli eltérések. Sok nyugatnémet azt 'hitte, hogy az ország újraegyesülésével kapnak egy keleti földdarabot az odahaza ismerős viszo­nyokkal, intézményekkel, gör- dülékenységgel, komforttal és emberekkel. Igencsak megle­pődtek, amikor kiderült, hogy a keletnémet „más”, németül beszélő idegen. Egy év után csalódottság csendül 'ki a misszionárius hévvel igen, be­leérző képességgel, empátiá­val kevéssé megáldott nyugat­németek hangjából. Sok „min­dent jobban tudó" nyugatné­met úgy is viselkedett, mint az újgyarmatositók egy olyan te­repen, amelynek lakóit negyven éven át teljesen más körülmé­nyek és tapasztalatok formáltak. Manapság a másik 'igen el­terjedt vicc az, hogy a 'kelet­német az 1989-es őszi tünte­tések jelszavát kiáltja: „egy nép vagyunk" (mármint mi, keletiek és ti, nyugatiak), mi­re a nyugatnémet így vála­szol: „ mi is..." Kétségtelen, hogy a kelet­németek élete az eltelt egy év alatt színesebb lett, az utazási kedv még mindig bu­zog, mégha a pénz többnyire úgynevezett horrorutakra telik csak, éjszakai buszozásakra. gyors városnézésekre. Nyugati lett az áruválaszték, még ha a túloldali áruk szinte kizá­rólagos preferálásával a vá­sárlók is hozzájárultok a ke­letnémet ipar, mezőgazdaság elsorvasztásához. Természete­sen nagyobb lett a szellemi javak köre, még ha sokan nem is tudják megfizetni a kultúrát, még ha döbbenten nézik is, hogy a nyugati gazdasági szemlélet és politi­kai ellenszenv nívós keleti kul­turális intézményeket tesz tönkre. Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn) A Varsói Szerződés megszűnése 1991. július elsején tartotta Prágában utolsó ülését a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé. Az ülé­sen a tagállamok küldöttség­vezetői jegyzőkönyvet írtak alá a VSZ megszűnéséről. A most megszűnt Varsói Szerződés három évtizeden keresztül lehetővé tette Moszkva számára, hogy el­lenőrzése alatt tartsa a ke­let-európai országok kül- és katonapolitikáját - írja a szervezet történetét ismertető jelentésében a Reuter prágai tudósitója. A VSZ történetének főbb ál­lomásai a következők: 1955. május 14.: Albánia, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió aláírja a Varsói Szerződést. A szerződés kimondta, hogy a Nyugat-Európai Unió megala­kulására és Nyugat-Németor- szágnak a NATO-ba történt be­lépésére válaszul hozták létre. A Varsói Szerződést az alá­írók 20 évre kötötték. A Szerző­dés kimondta, hogy amennyi­ben az aláírók valamelyikét tá­madás érné, a többiek fegyve­res segítséget tartoznak nyújta­ni neki. Kimondja továbbá a moszkvai székhelyű egyesített főparancsnokság létrehozását. 1956: Magyarország bejelen­ti kilépését a Varsói Szerződés­ből, de képtelen ezt megtenni, miután a szovjet fegyveres be­avatkozás leverte a magyar for­radalmat. 1961: A Berlini Fal felépítése nyomán keletkezett válság kö­vetkeztében sűrűsödnek a tag­államok hadseregeinek közös hadgyakorlatai. Albánia’ ezek­ben nem vesz részt, miután sza­kított Moszkvával. 1968: Szovjet, lengyel, NDK-s, magyar és bolgár csapatok a korlátozott szuverenitásról szóló úgynevezett Brezsnyev-doktrína alapján lerohanják Csehszlová­kiát, hogy felszámolják az otta­ni reformmozgalmat. Románia nem hajlandó részt venni az akcióban. Albánia hivatalosan is kilép a Varsói Szerződésből. 1969: Változások az egyesí­tett főparancsnokság szervezeti felépítésében, miután Románia a szerződésen belüli egyenlőt­lenségre panaszkodott. 1973: A VSZ Bécsben tárgya­lásokat kezd a NATO-val a kö­zép-európai kölcsönös és ki­egyensúlyozott haderőcsökken­tésről. Ezek a tárgyalások 1989- ben eredménytelenül végződ­nek. 1975: További 10 évre meg­hosszabbítják a VSZ érvényét. 1985: Ezúttal további 20 év­vel hosszabbítják meg a szer­ződés érvényét, azzal, hogy a tagállamok tetszésük szerint 2005-ig érvényben tarthatják azt. 1988: Mihail Gorbacsov be­jelenti, hogy 50 000 szovjet ka­tonát kivon Kelet-Európából. 1989: A VSZ és a NATO tár­gyalásokat kezd az Európában állomásozó hagyományos had­erők csökkentéséről, valamint arról, hogy az Atlanti-óceántól az Uraiig csökkentik a nem­nukleáris fegyverzeteket. 1989 június: Lengyelország­ban megrendezik Kelet-Európa 40 év óta első részben szabad választásait, amely egyengette az utat a nem-kommunista kor­mány megalakulásához. 1989 július: A VSZ bukaresti csúcstalálkozója elismeri min­den egyes tagállamnak azt a jogát, hogy kidolgozza saját politikai vonalát. Ez a döntés a Brezsnyev-doktrína végét jel­zi. 1989 november-december: A Berlini Fal leomlik. Kelet-Né- metországban, Csehszlovákiá­ban és Romániában megdől­nek a kommunista kormányok. 1990 február-március: Cseh­szlovákia és Magyarország megegyezik Moszkvával abban, hogy 1991 közepéig teljesen ki­vonják a szovjet csapatokat a két ország területéről. 1990. június 7.: A VSZ moszk­vai csúcstalálkozóján elhatá­rozzák, hogy „szuverén és egyenlő államok 'szerződésévé alakítják át a VSZ-t, s az de­mokratikus elveken fog nyu­godni”. 1990. június 26.: A magyar parlament megszavazza a Var­sói Szerződés szervezetéből va­ló kilépést. 1990. szeptember 24.: Kelet - Németország kilép a VSZ-ből, létrejön az egységes Németor­szág. Moszkva hozzájárul ah­hoz, hogy 1994 végére kivonja 370 Ö00 főnyi haderejét Kelet- Németországból. 1990. október 1.: A VSZ kül­ügyminiszterei elvben bele­egyeznek a szövetség katonai struktúrájának a feloszlatásá­ba, de Moszkva kérésére ké­sőbbre halasztják a november­re előirányzott csúcstalálkozót, amelynek ezt a kérdést kellett volna megvitatnia. 1990. november 19.: Az Euró­pai Biztonsági Értekezlet pári­zsi csúcstalálkozóján a VSZ és a NATO aláírják a Párizsi Chartát és egy nyilatkozatot ar­ról, hogy többé nem tekintik egymást ellenségnek. 1991. január 16.: A csehszlo­vák parlament felkéri a kor­mányt, hogy kezdjen tárgyalá­sokat a VSZ megszüntetéséről. Jiri Dienstbier csehszlovák kül­ügyminiszter kijelenti, hogy amennyiben Moszkva továbbra is akadályozza a VSZ csúcsér­tekezletének megtartását, úgy Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország 1991 júniusig kilép a szervezetből. 1991. február 1.: Bulgária is bejelenti, hogy kilép a VSZ-ből. 1991. február 12.: A Szovjet­unió bejelenti, hozzájárul ah­hoz, hogy április elsejével meg­szűnjék a VSZ katonai szerve­zete.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom