Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-12 / 128. szám

Országos Színházi Találkozó Kaposváron Most Jöttem a »bol Illem baj, Ha néha faj és büdös... A mi Urunk festője látványáról Megjelent a Srpske Narodne Novine és a Hrvatska Glasnik .. ha műtárgyat nézek, vagy könyvet olvasok. Nem ér­dekel, hogy a lestő két ecset­vonás között aludt-e vagy sze­retkezett, semmi közöm hozzá, hogy két drámai mondat kö­zött az író a gyomrát fáljlal- ta-e vagy ásított. Ezek magá­nyos dolgok, egyedül kell csi­nálni, a befogadásuk is ilyen. A színház viszont nemcsak a szerepet játszó színész testi adottságait és intim képessé­geit kalkulálja ibe, hanem azt is, hogy ezeknek az adottsá­goknak és képességeknek több száz különböző mindenfélesé- gű, de az intimitásra egyen­ként érzékeny ember fogja fi­gyelni, egyetlen sötét burokba zárva. A színház az egyetlen igazán közösségi művészet. A rituális összelélegeztetés művé­szete." Ez a Nádas Pétertől /kölcsönzött rituális összeléle- geztetés jut eszembe A mi Urunk festője című darab lát­tám, melyeit pénteken este mu­tatott be ai Pécsi Nemzeti Színház Szikora János rende­zésében. Karol Wojtyla — II. Jóinos Pál pápa — darabja ai művé­szi lét és a küldetéstudat ví­vódásáról szól, egészen le­csupaszítva. Az előadás, a színpadi megvalósítás azonban a témáinál jóval többről. A látvány művészetéről. Hogy hogyan születik a szemet káp­ráztató látvány, az persze, le­-hét egészen magányos dolog, mégis a színfalak mögé nézek, felbukkantok a zsinór padlásra, beletúrok a 'hatalmas gyapjú- kupaoba, s a próba végén ta­lán nem is 'kellene kérdeznem, ihiszen szemmel látható, gém­be redett izmú, csuromvizes, iz­zadt színészeikkel, színes fes­tékkel talpig összemázolt gye­rekkel találkozom. Persze, ez a mesterség. A rácsodálkozó« mégis revélatív erejű, 'hiszen ritkán adódik a színházlátoga­tónak megtapasztalni. — Tíz percig még Iki lehet 'bírni, tizenkettőig imór nehe­zen a ‘heveder szorításában — mondja az egyik színész, aki pár perccel ezelőtt érkezett a levegőből, a zsiinárpa dióson lógó hevederből, amely a mólt víziójának megjelenítésé­hez nyújt segítséget. — Zseniá­lis az 'ötlet, a lányoknak ta­lán könnyebben kibírható a szorítás, de meg lehet tanulni jól 'használni. Talán akikor len­ne az egész még tökéletesebb, ha a technika lehetővé tenné, hogy Imi irányítsuk saiját ma­gunkat — így azonban a mű­szak mozgat lentről, és mi igyekszünk egymást elérni. Lépkedünk .. . Miiképp a művészi lót a le­vegőben odafenn, úgy a men­helyen élő szerencsétlenek a földön, a hatalmas gyapjú­tömegben hemperegve, gube­rálva, turkálva szenvedik éle­tüket. Az égésgátló vegyszer, o festék szaga és az egyéb­ként kellemes gyapjú-meleg együtt... Ettől lesz igazi. Mátis Rita, Horváth Judit, Hajdú András és Németh Már­ta a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem 4. éves rajz szakos hallgatói. Csik György díszlet- és jelmeztervezővel együtt a négy tehetséges egyetemista munkája a szín­padi _látvány. De az a hatal­mas festmény, amely a nézők szemelóttáro megszületik, csak az övék. Láttam már egy mű­vészeti akciójukat, ahol ha­sonló technikával, a hátulról festett vásznon jelent meg a kép, gyönyörű volt, és örülök, hogy Szilkora János .róják ta­lált. A /Művészeti Szakközép- iskola táncosaié o .feladat a hatalmas, kifeszített fehér vá­szon mögött felfesteni az ar­cot. Mint az angyalok . . . A rituális összelélegeztetés, ami a.z előadás látványát illeti, sikerült, a zsibbadás elmúlik, az izzadság, a festék pedig lemosható . .. Z. M. Tizedik alkalommal szervezi meg a Színházművészeti Szö­vetség azt az országos szín­házi találkozót, melyen a kü­lönböző színházak ez évadbeli legjelentősebb előadásait lát­hatja a közönség, bírálja el a jelenleg még szerveződő szak­mai zsűri. A hagyományoktól eltérően idén nem Budapes­ten, hanem az ország egyik legkiválóbb vidéki színházé­iban, a Kaposvári Csíky Ger­gely Színházban rendezik meg a rangos eseményt. A meghí­vott előadó sókat szintén új mód­szerrel, nem egy ez alkalom­ra kijelölt zsűri, hanem egy személyben Koltai Tamás kri­tikus, a Színház című folyó­irat válogatta ki. Nagyszínházi és stúdióelő­adásokat láthatunk a kilenc napig tartó fesztiválon, mely május 18-tól 26-ig tart. Elsőként a kaposvári társu­lat mutatja be 18-án 19 órá­tól a Valahol Oroszországban című produkcióját. Vasárnap délután három órától a Szol­Május első napjaiban az utcára került a Srpske Narod­ne Novine és a Hrvatska Glas­nik A két hetilap megjelenése jelentős esemény a Magyaror­szágon élő szerb és horvát ki­sebbség életében. Évek hosszú során át egyetlen lapban, a Narodne Novinében osztozkod­tak egymással a szerbek, a horvátok, a szlovének. Magyar- országon jelenleg kilencezer horvát él, és a szerbek száma is eléri az öt—hétezret. — A magyarországi horvátok életében történelmi pillanat volt, amikor először kézbeve- hették a csak nekik, és róluk szóló úiságot — mondja Marko Markovic, a lap főszerkesztője. — Közel lélévezrede élnek ezen a vidéken. A múlt század má­sodik felében és a század ele­jén ugyan volt újságjuk a bur­genlandi horvátoknak, a bács­kai bunyevácoknak, a baranyai sokacoknak, de a most meg­jelent az első, amelyik felöleli az egész térséget a Bácskától Győr-Sopron-Moson megyéig, és az ország egész területén megvásárolható. Minden hor­vát etnikai csoport életével, kultúrájával foglalkozni kívá­nunk lapunk hasábjain. Jelen­leg egy erős tudósítói hálózat kiépítésén dolgozunk, hogy mindenki a saját nyelvjárásá­ban olvashassa a településéről szóló írásokat. Szponzorokat is keresünk, akik támogatnák a lap kiadását. Pécsett a Kon- zum Rt.-t szeretnénk megnyer­ni az ügyünknek. Jugoszláviá­naki Szigligeti Színház adja elő Schwartz—Greene—Tebelak: Hit kell című rockjátékát. Hét­főn, 20-án 19 órakor a szol­nokiak egy másik produkciója, a Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány című regé­nyéből készült színmű kerül a nézők elé; Kedden, 21-én este hét órától a Pécsi Nemzeti Szirtházé o pódium, Teninessee Williams: A tetovált rózsa cí­mű színművét mutatják be. Csütörtökön hét órától a Veszprémi Petőfi Színház mu­tatja be Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című regényéből készült tragédiáját. Pénteken 21 órakor a veszprémi társulat Örkény: Macskajáték című tra­gikomédiáját .mutatja be. Szombaton a Miskolci Nem­zeti Színház mutatkozik be 19 órakor Csehov: Sirály című előadásával. A nagyszínpadi előadásokat vasárnap, 26-án a Budapesti Radnóti Színház előadása, Füst Milán: Az ár­vák című színműve zárja. Hat stúdióelőadást is lát­tán, - elsősorban Horvátor­szágban - is terjeszteni kíván­juk az újságot, amely jelenleg 3000 példányban jelenik meg. Srpske Narodne Novine csü­törtökönként kerül az újság­árusokhoz. Formátumában, ti­pográfiájában a múlt század második felében ugyanezen a címen Budapesten megjelent lapot idézi. Magyarországon a 'Monarchia idején több szerb nyelvű újságot adtak ki.- A Srpske Narodne Novine közvetlen elődjének a Narodne Novinét tartja — mondja Petar Milosevic, az újság főszerkesz­tője. — Két dolgot tartunk na­gyon fontosnak. Az első az, hogy véget vessünk az 1848-at, majd 1956-ot követő apolitikus gyakorlatnak. Már az első számban sok a Jugoszláviában élő szerbek életével foglalkozó és az ottani eseményeket be­mutató írás. Ennek elsődleges oka, hogy a magyar sajtó egy­oldalúan — a szerbek hátrá­nyára — ismerteti a Jugoszlá­viában zajló eseményeket. Kö­telességünknek tartjuk, hogy ezeket az információkat kiegé­szítsük. Helyet akarunk adni a szerb települések életét bemu­tató írásoknak. Szorosabb kap­csolatot kívánunk kialakítani az ott élő emberekkel. Jó len­ne, ha mindenhol jelen lehet­nénk, de ehhez meg kell szer­veznünk a tudósitói hálózatun­kat. Az újságot a Magyaror­szági Szerb Demokratikus Szö­vetség adja ki, és kétezer pél­dányban jelenik meg. Sz. K. hatnak az érdeklődők. Vasár­nap, 19-én 19 órakor a szot- noki társulat Ibsen: Vadkacsá­ját, szerdán, 22-én 19 órakor a nyíregyházi társulat Carla Gozzi: Szarvaskirály című elő­adását láthatják. Csütörtökön. 23-án este fél 11-kor mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház az évad egyik sikeres stúdió­előadását, Sárosi István: A húszmilliomodik év című drá­mai vízióját. Pénteken, 24-éa 18 órakor a Budapesti Kama­raszínházé a színpad, az ő előadásukban Büchner: Leon- ce és Léna című vígjátékét láthatja a közönség. Szomba­ton, 25-én délután fél négykor a budapesti Arany János Szín­ház mutatja be a Test-vér— harc című előadását, 26-án, vasárnap délután három óra­kor pedig a budapesti Dominó Színpad előadása, Harold Pin­ter: Régi idők című színműve zá^ja a X. Országos Színiházi Találkozó stúdióelőadásainak sorát. Z. M. Egy Lutra-album élete fél év Ezelőtt két évvel jelent meg az utcákon az első Lutra-album. A gyerekek, felnőttek egyaránt öröm­mel fogadták ezt az új játékot. Sorra alakultak a Lutra-klubok, ahol cserélni, vásárolni lehetett o matricákat. Az Iskolákban a diá­kok külön kimutatásokkal jártak- keltek, csereberéltek. Először ® matricák hátsó lapjait kellett be­küldeni. Az Állatok a ház körül albumnál már a csomagokon ta­lálható kis emblémát kellett egy szelvényre felragasztani és bekül­deni. Rá hamarosan megjelent az utcákon a Barbie-, majd a Sebes­ség-album. A gyerekek nagy izga- lommal kezdték a gyűjtést elölről* hiszen csábítóak a nyeremények: utazás, autó, videó. A sorsolás után, már csak az új album és a hozzá tartozó matricák kapha­tók. így a gyerekek örömébe egy kis üröm is vegyül. A régi album hiányos, gazdája nem szívesen ve­szi kézbe. Csalódott, mert nem tudja a hiányzó matricákat pótolni, hiszen nem kaphatók. — Ezeket az albumokat féléves­re tervezzük — mondja Varga Ti­bor, a Lutra Kft. kereskedelmi igaz­gatója. — A sorsolásig korlátlai» számban lehet vásárolni. Után® pedig közvetlenül tőlünk lehet ® hiányzókat beszerezni, mert rak­tárunkban továbbra is tartunk o már régebben kiadott albumokhoz matricákat. Utánvétellel elküldjük neki. Az albumok kiadásakor elő­zetes felmérést végzünk, és annak megfelelően rendeljük meg a mat­ricákat. A Lutra-albumok kiadása sikeres üzleti vállalkozás. Színvonalasak, szép kivitelűek. De az már ke­vésbé érthető, hogy miért kell eny- nyire rövid idő alatt a gyerekek­nek minden matricát megvásárol­niuk. Ha az ember jól utánaszá­mol, akkor kiderül, hogy bár ma­ga az album nem kerül sokba, de ha már minden matricát bera­gasztottak, akkor már több, mint ezer forint. Nem lehetne egy-egy albumot, például a Védett állatok és Az állatok a ház körül címűt újra kiadni, hiszen a gyerekek so­kat tanulhatnak játszva belőlük? Vagy legalább ezekhez lehetne hosszabb ideig matricát kapni? Sz. K. Kárpótolt és kárpótoló t- lan parasztok ácsorognak a tisztás szélén, féloldalvást egymáshoz szorulva, zsebre- tett kézzel, gyanakvó pillan­tásokat eregetve a kalapszél alól. — Ezek kik? — Urak ...-... És mi az az izé ot­tan ... Mit művelnek? — Golf. Vagy mi a rosseb. Körszakállas, meg bajszos, meg simaarcú férfiak sétál­nak át a rét zsenge, üdezöld gyepén: fehér dorkó, fehér pantalló, fehér ing és puló­ver és zöld ernyős fehér sap­ka, ahogy ez illő Golféknál. Komótosan sétálva követik a gyereket, aki skótkockás zsá­kot húz egy kétkerekű kis ta­ligán, a zsákból úgy „néze­getnek" ki a barna szárú, fémfejű golfütők, mint a libák a vetésből. Aztán megállnak, aztán elütik a fehér labdát valahova messzire, ahol egy kis zászló jelzi a földbe sül­lyesztett, bélelt lyukat, oda kéne begurulnia a labdának, vagy legalábbis a közelébe. A Golfékhoz tartozó városi naccságák — szintén fehér ruhákban és nyári kalapban — ott csicseregnek a szeder­fák alatt, a hűsön álló né- ihóny autó ülésein. A helybéli falusiak — mint . fentebb említettem - bámul­va figyelik ezt a fura spor­tot, amelyet fönnállásuk óta most van szerencséjük köze­lebbről megismerni. Valaki mondta még tavaly, hogy a községháza komoly pénzt gombol le a golfozóktól, de ez semmi, mert építenek te­niszpályát is, hadd menjen el a híre a falunak, amelyről azátkosban /még azt se«n tud­ták, hogy a világon van. Jön- nelk a várasi népek maijd esős­től, talán külföldiek is, hoz­nak márkát, uramisten talán dollárt is. A volt napközit át lehetne építeni szállásnak, vagy talán a művelődési há­zat? Ott még vendéglőt is nyithatnak, van hely elég. A falu egyetlen kocsmájába amúgy sem invitálhatják a városi Golfékat, mert a kocs­ma büdös és füstös, meg za­jos is: az asztalhoz csak a kárpótlók ülnek le, a pult két végén pedig a kárpóto- latlan parasztok támaszkod­nak, kurta kisfröccsök mellett. Már akinek jut erre is. E fenti kép csak látomás. A parasztok, golfozók arcnél­küliek. De hogy a bámész­kodók között ott áll — kép­zeletben egyelőre — a kecs- mári juhpásztor is, arra mér­get vehetünk. Mert ő azt mondta a rádióban, hogy az önkormányzat elveszi tőle - pontosabban — felmondja a legelői bérletét, ahol nagyjá­ból az életét élte le birkái­val, kutyáival. A polgármester azt imandta, golf pályáinak, te­niszpályának kell a birkale­gelő. A juhász nem is tudta hamarjában, hogy mi az a golfpálya. Csak annyit, hogy nem neki találták ki, annyi szent. Ha nincs legelő, elad­hatja a birkáit, aztáin feléli az árát. Aztán majd lesz va­lahogy. Vagy sehogy sem. A golf és a teniszpálya manapság olyan „divat” lett falusi, önkormányzati álom­tervekben, mint hajdanában a tiki-taki tinédzseri körök­ben. Egyik nagyzási hóbort követi a másikat. De hát egészen magas szinten is el­hangzanak nagyon helyén­való ötletek - például „mit mutassunk be hazánkban az Expón?” — címszó alatt is akár. Egy gazdaságtörténész például valóságos ötletcsok­rot ajánlott, többek között ezt, tessék csak figyelni: „... Aztán van a népi buhe- rációt dokumentáló kiállí­tás ... A magyar nép őste­hetségét lehetne itt bemutat­ni, amelyik még a legsöté­tebb diktatúra időszakában is képes volt - legalábbis a második gazdaságban vagy tusiban — mindent megbuhe- rálni . . . Szerveznénk nemzet­közi találkozót is, mivel a buherálók nemcsak magya­rok, hanem vannak nemzet­közi buherálók is . . .” Isten­bizony ezt nyilatkozta a tör­ténész. És ha beledöglök, de az Expón mindenképpen megnézem az ős-nagy-ma- gyar-nagybüdös buherációt. A nagy magyar „bubi**... vasamapi Radio mellett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom